Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-10 / 58. szám

2 Képújság 1987. március 10. Áprilisban Bécsbe várják a magyar külügyminisztert Az Ausztria szomszédaival való vi­szony ápolása, fejlesztése változatlanul az osztrák külpolitika egyik súlypontja. Ezt hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén Alois Mock alkancellár és külügyminisz­ter. Mock e vonatkozásban utalt arra, hogy áprilisban Bécsbe várják Várkonyi Péter magyar külügyminisztert, míg oszt­rák részről többek között Franz Vranitzky kancellár varsói látogatása szerepel na­pirenden. Az osztrák lakosság, a közvé­lemény is éppen azt kíséri különös figye­lemmel, érdeklődéssel, hogyan alakul Ausztria és szomszédainak viszonya, hangoztatta Mock. A konzervatív nép­párthoz tartozó politikus szólt arról, hogy az osztrák kormány a nukleáris bizton­ság területén való együttműködésben is megállapodást készít elő szomszédaival, így hazánkkal. Ausztria, a többi semleges és el nem kötelezett országgal együttműködve, kész mindent megtenni a bécsi európai utótalálkozó sikeréért, beleértve a lesze­relés, a fegyverzetkorlátozás kérdéseit -, hangoztatta az alkancellár. A semleges országok külügyminiszte­rei áprilisban ismét találkoznak, hogy egyeztessék álláspontjukat a találkozó kérdéseiben. Magyarországi német nemzetiségek A nyugatnémet sajtó beszámolói a budapesti tudományos ülésről Az NSZK sajtója elismerő érdeklődés­sel számolt be arról a kétnapos buda­pesti nemzetközi tudományos tanácsko­zásról, amelyet a Néprajzi Múzeumban tartottak a magyarországi németség és a magyarság 300 éves együttélésének tör­ténetéről. A Német Szociáldemokrata Párthoz közel álló Frankfurter Rundschau és a konzervatív Die Welt című napilap hétfői tudósítása kiemeli: az értekezlet jelentő­ségét növelte, hogy jeles magyar törté­nészeken kívül jelen voltak a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsé­gének képviselői, NSZK-, NDK-beli és osztrák vendégek, valamint a bevezető beszédet tartó Pozsgay Imre, a Flazafias Népfront főtitkára is. A laptudósitások emlékeztetnek, hogy a magyar párt- és állami vezetés már évek óta előremutató nemzetiségi poli­tikát folytat, s ennek jegyében nemcsak formailag biztosította ismét az országban élő németek állampölgári egyenjogú­ságát, hanem segítette is gazdasági és közművelődési lehetőségeik kibontako­zását. A Die Welt szerint a konferencián, amelyet figyelmet érdemid1 mértéktartás, józanság és önkritikus hangvétel jellem­zett, egykor Magyarországon élt NSZK- beli németek elfogulatlan nyíltsággal ta­nácskozhattak Magyarországon maradt társaikkal, magyar politikusokkal és tu­dósokkal 1945 előtti és utáni helyzetük­ről, beleértve a kitelepítés okozta meg­próbáltatásaikat is. Idézik a tanácskozásnak azt az egyik következtetését, amely szerint a nemzeti­ségi politika soha sem választható el az adott ország általános politikájától, s ahol csorbítják valamely kisebbség nemzeti vagy felekezeti jogait, ott gyakran a több­ség demokratikus jogait sem veszik ko­molyan. Magyarország nem alaptalanul állíthatja magáról, hogy ebből a szem­pontból tisztán áll a világ előtt - írja a Frankfurter Rundschau. Olasz kormányválság: A sikerek és viszályok koalíciója A képernyőn már ismerős volt Bettino Craxi miniszterelnök magabiztos moso­lya. Ez a mosoly soha nem hagyta őt el, még a legválságosabb pillanatokban sem. Most is ott ült az arcán, amikor gép­kocsijából kiszállva, megindult a Quirina- le-palota udvarán Cossiga köztársasági elnök irodája felé. Nem úgy tűnt, mint aki valóban „válságban" lenne, pedig éppen azért igyekezett az államfőhöz, hogy újabb kormányválság kezdetét jelentse be hivatalosan. Előzőleg, a szenátusban mondott be­szédében Craxi csak sikerekről beszélt, arról, hogy kormányzásának több mint három éve alatt az öt pártból (kersztény- demokratákból, szocialistákból, szociál­demokratákból, republikánusokból és li­berálisokból) álló koalíciója a válság egy hosszú időszakát zárta le, azóta Itália gyarapodik és változik. Való igaz: Bettino Craxi a sűrű kormányválságok korszakát egy folyamatosabb kormányzási perió- dusssal váltotta fel (negyvenkét hónapig ült a miniszterlenöki székben, igaz két­szer lemondott közben, de újra ő lett a kormányfő.) Ezalatt az inflációt tizenhat százalékról négy százalékra szorította le, a mozgóbér skála megnyirbálása révén meghódította a nagyipar bizalmát, a kis­kereskedők és független dolgozók adó­zásának a megszigorítása pedig enyhí­tette a költségvetési deficitet. Kormánya sikert aratott a kelet-nyugati kapcsolatok porondján, kitűnő kapcsolatokat kiépítve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, a Földközi-tenger térségében minden arab államnak korrekt szom­szédjává vált. Viharos időszakokban ez a kormány képes volt megvédeni a nemze­ti büszkeségét, még Washingtonnal szemben is. Eközben atlanti hűségén nem esett csorba. Ha minden ilyen jól ment, akkor miért kellett most lemondania? - kérdezték sokan Itáliában. Talán a megoldatlan problémákba tört bele mégis e koalíció „bicskája”? Maga Craxi adott erre vá­laszt: a kialíciót alkotó pártok között az utóbbi időszakban a végletekig kiéleződ­tek az ellentétek, a politikai légkör az elvi- selhetetlenségig elmérgesedett. Tény, hogy a koalíción belüli két fő ri­vális, a kereszténydemokrata és a szo­cialista párt között az utóbbi időben egy­re hangosodott a vita, a személyeskedé­sekig fajuló háború. A legnagyobb politi­kai erőt képviselő Kereszténydemokrata Párt arról már régen lemondott, hogy is­mét hegemón szeredet töltsön be az or­szág politikai irányításában. Abba is be­lement három és fél évvel ezelőtt, hogy egy 11-12 százalékos választási ered­ményt felmutatni képes kis párt adjon mi­niszterelnököt az országnak. A KDP-nek különben is előbb rendeznie kellett so­rait. Ez tavalyi kongresszusán sikerült is, s De Mita főtitkár vezetésével ismét erős, egységes párttá vált. Ezután úgy érezte, hogy joggal követelhet vissza néhány pozíciót: a Quirinale-palotát már vissza­hódította, a szocialista Pertini helyébe a kereszténydemokrata Cossiga lépett. Most a kormányfői poszt visszahódítá- sáért szállt a KPD harcba. A tavaly nyári kormányválság után Craxi már csak úgy maradhatott poszt­ján, hogy cserébe De Mita pártja kicsikart egy megállapodást: idén tavasszal átad­ja egy kereszténydemokrata politikus­nak a miniszterelnöki széket. Ahogy telt­múlt az idő, úgy látszott, hogy Craxi szo­cialistái szép csendesen el akarják felej­teni a „stafétabot” átadásáról szóló egyezséget, s ez egyre inkább irritálta a kereszténydemokratákat. A kommunista ellenzék - amely végképp megelégelte, hogy nem telik el nap az ötpárti koalíción belüli csatározások nélkül - meggyorsí­totta a dolgok menetét: bizalmatlansági indítványt terjesztett a képviselőház elé, s PANORÁMA Mai kommentárunk Hullámhegy Moszkvában hivatalosan beielentették, hogy George Shultz, az Egyesült Államok külügymi­nisztere a két kormányzat megállapodása alapján április közepén a Szovjetunióba érkezik. A bejelentés ugyan a „viszonttátogatás" kifejezést használja, amibe elméletben „beleférne" egy egyszerű protokolláris esemény (vagyis Sevardnadze látogatásának viszonzása), de min­den valamennyire is tájékozott újságolvasó biztos abban, hogy ezúttal nem erről, hanem sok­kal többről van szó. Hogy mennyivel többről, azt érzékeltesse egy amerikai idézet. A Shultz-lá- togatás moszkvai bejelentésével nagyjából egy időben Max Kampelman, a genfi leszerelési értekezleten résztvevő amerikai delegáció vezetője) aki különben a minap Reagan elnököt is tájékoztatta a fejleményekről (a következő, nem akármilyen nyilatkozatot adta: „Jó esély van a megegyezésre a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről... Realisták vagyunk: az ilyen tárgyalásokon persze mindig vannak hullámvölgyek és hullámhegyek... Most azonban valóban jónak látom a megegyezés lehetőségét.” A külpolitikai kommentátornak ezúttal úgy tűnik, minden oka megvan arra, hogy legalábbis óvatosan derűlátó legyen. Miért? Az egyik alighanem a leglényegesebb ok maga a február vé­gi Gorbacsov-javaslat. Számosán már akkor valószínűnek tartották: Az USA ez elől egysze­rűen nem térhet ki anélkül, hogy a nemzetközi közvélemény előtt „elveszítse arcát", és ami en­nél is fontosabb, jelentős szövetségeseivel ne kerüljön konfliktushelyzetbe. Volt azonban még egy tényező, amit nyugati - elsősorban amerikai - megfigyelők ugyancsak lényeges elemnek minősítették: az, hogy Ronald Reagan kabinetjének az „Irangate" sokkja után immár belpoliti­kai okokból is nagy szüksége van külpolitikai sikerélményre, és ez kétségtelenül növelheti egy megállapodás esélyeit. Reykjavik óta egyértelmű, hogy megértek egy valóban jelentős szovjet-amerikai fegyver­zetkorlátozási megállapodás feltételei, és most már valóban „csak" a kölcsönös jószándékon múlhat az áttörés. A Shultz-látogatás bejelentése esetleg olyan állapot kezdetének bizonyul­hat, amelyben több lesz a hullámhegy, mint a hullámvölgy. HARMAT ENDRE Küldöttgyűlés a paksi áfésznél BUDAPEST - Ray Shockley alelnök vezetésével hétfőn látogatást tett Buda­pesten az Amerikai Utazási Irodák Szö­vetségének (ASTA) küldöttsége. A dele­gációt fogadta Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter, az Országos Idegenfor­galmi Tanács elnöke. » Veress Péter külkereskedelmi minisz­ter meghívására március 7-9. között Montri Pongpanics kereskedelmi minisz­ter vezetésével thaiföldi küldöttség tar­tózkodott Budapesten. A hivatalos dele­gációval több thaiföldi üzletember is Bu­dapestre látogatott, akik magyar vállala­tok vezetőivel folytattak üzleti megbeszé­léseket. PHNOMPENH - Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere hivatalos látoga­tása során Phnompenhben megbeszélé­seket folytatott Kong Korm kambodzsai külügyminiszterrel. Az NDK külügymi­nisztere hétfőn Kambodzsából Vietnam­ba utazott. MOSZKVA - Margaret Thatcher brit miniszterelnök a szovjet vezetés meghí­vására március végén hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban - jelentették be hétfőn Moszkvában. » Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazó vízumot egy szovjet szakszerve­zeti küldöttségtől - jelentették be hétfőn Moszkvában a delegáció sajtóértekezle­tén. Galina Szuhorucsenkova, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára elmondta, hogy a küldöttség az ő vezetésével egy március 9-re összehívott washingtoni munkavédelmi konferenciá­ra kapott meghívást. A moszkvai sajtóér­tekezleten a delegáció tagjai hangoztat­ták: ezt a döntést érthetetlennek és felhá­borítónak tekintik. BECS - Hétfőn Bécsben sor került 23 - NATO-hoz, illetve a Varsói Szerződés­hez tartozó - ország harmadik nem hiva­talos tanácskozására, amelyen arról folyt eszmecsere, hogy milyen keretek között kezdődjenek tárgyalások az európai ha­gyományos fegyverek csökkentéséről. Megtartotta mérlegjóváhagyó küldöttgyűlé­sét a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A küldötteket és a megjelent vendégeket - köztük dr. Izsák Gyulát, az MSZMP Tolna Me­gyei Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tag­ját, a Tolna Megyei Szövetkezetek Koordiná­ciós Bizottsága soros elnökét - Gyöngyösi Ist­ván, a szövetkezet elnökhelyettese köszöntöt­te. Az ügyrendi feladatok megszavazása után Rauth János, a szövetkezet elnöke tartotta meg az igazgatóság beszámolóját az 1986. évi munkáról, az idei feladatokról. A részletes tá­jékoztatóból megtudhattuk, hogy a szövetke­zet eredményesen gazdálkodott az elmúlt év­ben. A nehezebb gazdasági körülmények kö­zött is sikerült az előző évi színvonalon - ese­tenként és helyenként jobban - biztosítani az áruellátást a működési területen élő szövetke­zeti tagoknak, vásárlóknak. Kiskereskedelmi áruforgalma 10 százalék­kal, a vendéglátásé 2 százalékkal volt maga­sabb az előző évinél. A legtöbb gazdasági mutató vonatkozásá­ban a szövetkezeti meghaladja a megyei átla­got. A kedvezőtlen időjárás ellenére eredmé­nyes volt az áfész felvásárlási, értékesítési te­vékenysége. A nem rubel elszámolású export árualap közel 6,5 millió forint volt az előző évi 4,5 millió forinttal szemben. Az áfész gazdálkodását dinamizmus jellemezte. 1986. évben nyereség 23,6 millió forint, fennállása óta a leg­magasabb. Elérésében nagy szerepe volt annak, hogy ma már az új üzemeltetési formá­ban bonyolítják a bolti kiskereskedelmi forga­lom 69,4 százalékát, a vendéglátás 59,4 szá­zalékát. A tagok létszáma 208 fővel gyarapodott. Részjegyállományuk meghaladta a 2 milliót, az egy főre jutó 300 forintot. Az igazgatósági beszámoló után Máté Dé­nes, a felügyelőbizottság elnöke ismertette a testület ellenőrző munkáját az általános felül­vizsgálat megállapításait és a tett intézkedé­seket. A vita összefoglalását követően a küldöttek egyhangúlag állapították meg a szövetkezet 1986. évi mérlegét és határozattá emelték a beterjesztett javaslatokat. SZOBOSZLAI JENŐ ezt március 10-én kellett volna megvitat­ni. Ha ezt kivárják, akkor De Mitáék nem tehettek volna mást, mint bizalmat sza­vazni önmaguk koalíciójának, és a „sta­fétabot” átadása elmaradt volna. Ezért sürgősen akcióba léptek a keresztény- demokraták. Sarokba szorították szövet­ségesüket: ha nem mondott volna le - s ezt a szoicalista miniszterelnök jól tudta -, akkor a KDP miniszterei vonulnak ki a kormányból. így viszont Craxi a szená­tusban hangzatos beszédet tarthatott. Szinte mindenkinek az volt a benyo­mása, hogy „választási beszédet” hall, s ez csak olaj volt a tűzre. Hiszen e lemon­dás után Cossiga államfő nevez majd ki egy politikust kormányalakítási megbíza­tással. De ha Craxi pártja ezek után szüntele­nül nemet mond bármilyen kormányösz- szetételre? Akkor nincs más megoldás, mint feloszlatni a parlamentet, s előreho­zott parlamenti választásokat tartani (a törvényhozási időszak csak egy év múlva járna le). De mi történne a választások után? Ha az urnák elé is járul a lakosság, valószí­nűleg ismét ötpárti formulával próbálkoz­nának (máskülönben nem tudnák távol tartani az Olasz Kommunista Pártot a kormányzástól). Nem véletlenül foglal te­hát állást az előrehozott választások ellen az OKP: ha ezek a politikai erők csak az ötpárti koalíciót tekintik egyetlen lehetsé­ges eszköznek, miért nem képesek együttműködni egymással? Ha ismét ugyanilyen lesz a felállás, mivégre a vá­lasztások? - kérdik a kommunisták, hi­szen szerintük a jelenlegi parlamenti vi­szonyok között is elképzelhető valami­lyen más kormányszövetség létrehozá­sa: a baloldali erőknek egy konkrét prog­ram körül történő összefogása. A „baloldali alternatíva” gondolatát azonban Craxi szocialistái elutasítják. Ők kicsiny, de „pragmatikus” pártként a ke­reszténydemokratákkal kíváják folytatni a hatalmi harcot. GARZÓ FERENC (Róma) Nőtt a betétállomány, bővült a szolgáltatások köre (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A napokban tartotta meg küldöttérte­kezletét a Fadd és Vidéke Takarékszö­vetkezet. A jelenlévőket a helyi általános iskola III. b. osztályának kisdobosai mű­sorral köszöntötték. Ezután Antus Istvánná, a szövetkezet igazgatósági elnöke ismertette az elmúlt évben végzett munkát, melyből kiderült, hogy a működési körzetben élő emberek jól gazdálkodnak a bevételeikkel, hiszen a betétállomány az 1985. évihez képest 12 millió 564 ezer forinttal emelkedett. Ál­talános igény és céltudatos előrelátás mutatkozik meg abban, hogy 146,3 szá­zalékkal nőtt az ifjúsági betétek száma, és ezek nagyobb hányadát hosszabb időtartamra kötik le. Nőtt a háztáji és ki­segítő gazdaságok termelési kedve is, ami a termelési kölcsönök növekedésé­ben - 2 millió 550 ezer forint - figyelhető meg. A szövetkezet kiterjesztette működési területét Tolna nagyközségre is, ahonnét sorra érkeznek tagsági igénnyel az em­berek. A takarékszövetkezet tagjai részére új családi ház építésére is nyújt kölcsönt, így segítve lakásszükségletük megoldá­sát, közmegelégedésre különböző pénz­ügyi szolgáltatásokat is végez (felvásár­lási ár kifizetése, Állami Biztosító kárfize­tés, biztosítások kötése, lottónyeremény- kifizetés). A választott vezetőség és bi­zottságok mandátuma lejárt, ezért vá­lasztásra került sor. Az igazgatósági el­nök a következő öt évre Antus Istvánné, a felügyelőbizottság elnöke Szerezla Lajos lett. A szövetkezet nagy hangsúlyt helyez a fiatalok mozgalomba történő bevonására is, ezt szolgálta az egyik felszólaló javas­lata, mely szerint a Fáy András szocialis­ta brigád által patronált III. b. osztály kis­dobosait vegyék fel tiszteletbeli tagok­nak. Ezzel a küldöttek egyetértettek. GANGLJÁNOSNÉ Craxi kormányfő benyújtja kabinetje lemondását a szenátusban. Mellette And­reotti külügyminiszter. (Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom