Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-10 / 58. szám
1987. március 10. KÉPÚJSÁG 3 Láng Gépgyár, Dombóvár Leányvállalatnak lenni? Jó lenne?! Meddig húzódhat egy csődeljárás? A bevétel 100, a nyereség 50 millióval terv felett A teljesítményeknél egyéves előny Mérleget készített 1986-ról a Pécsi Postaigazgatóság Miután nem létezhet olyan magyar állampolgár, akinek nincs kapcsolata a postai fekete hollóval, aligha lesz érdektelen megismertetni az Olvasót a felvevő ablakok túlsó oldalával. Segítségül vehetjük ehhez azt a postásokkal csupán alkalmi - más szóval ügyféli - kapcsolatban állóknak is világos beszédű beszámolót az 1986. évi munkáról és az idei feladatokról, amelyet a Pécsi Postaigazgatóságon készítettek. Az igazgatósághoz tartozó négy megye összefoglaló neve: kerület. Beletartozik ebbe Tolna, Baranya, Somogy és Zala. Nos, ebben a kerületben 490 postahivatal és 164 fiókposta működik. Ebből száztizenkettő van a mi megyénkben. Nevezetesen 94 hivatal és 18 fiókposta, ami természetesen nem tévesztendő ösz- sze a postafiókkal. Miután a kerület a nyári üdülési szezon sikerében igencsak érdekelt a Balaton somogyi és zalai partjai, valamint a térség egyéb ismert üdülő- területei révén, ezért ott nyaranta még időszakos hivatalokat is üzemeltetnek. Nyolcezer-hatszázhúsz postai dolgozó vállalta tavaly azt, hogy mindazokat a feladatokat teljesítik, amit a postától elvárunk. Közülük 1416 dolgozott Tolna megyében. A létszámhiány és a munkaerő-áramlás nem mindig kedvező hatása természetesen itt is érződött. A mi megyénkben például 413 munkahelyen cserélődtek a dolgozók. A létszámhiány pedig elsősorban a fizikai állományban, ezen belül is elsősorban a fenntartó munkás és a hálózatépítő munkás kategóriában állandósult. Tavaly 544-en hagyták ott felmondással a postát, húsz- szal többen mint egy évvel korábban. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a feladatok megoldása - különösen a mindenki által ismert csúcsidőkben - részmunkaidős és nyugdíjas postások sorompóba állítását is megköveteli. A postaforgalom eredményei, gondjai Számos feladat tartozik abba a fogalomkörbe a postánál, amit összefoglalóan „postaforgalomnak” neveznek. Itt most csak igen nagy vonalakban tudunk közülük néhányról szót ejteni. Kezdjük mindjárt a takarékbetétekkel. Ezt a tervet jelentősen túlteljesítették, ugyanis az emelkedés az előirányzatnak éppen a 147 százaléka lett. A fogadási szelvények eladása - figyelembe véve az áremelkedést is - közel száztíz százalékra sikerült. Képeslapokért közel húsz és fél millió forintot hagytunk a postán. A kerületben a postások által a pénzgyűjtő szolgáltatásban szállított készpénz az átlagembernek igencsak nehezen elképzelhető summát tett ki, hiszen pár „mil- liócska” híján elérte a tízmilliárdot. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a különböző szállítmányokkal több mint tizenhárommillió kilométert futottak a postásautók, amiknek az átlagos életkora közel van az öt és fél évhez. Futott közöttük hetven olyan Robur és Barkas, aminek a nyilvántartott értéke már nulla. Azt is halkan mondjuk el, hogy ennyi kilométeren 182 közúti baleset szereplője volt postásautó, ami a „gazdának” több mint félmilliójába került. A táviratokról. Közel volt az egymilliókétszázezerhez kézbesített távi rátok száma, és közülük mindössze 122 került késve a címzetthez. Igazán nem nagy szám, de azt, akit közvetlenül érintett, nem vigasztalja, a pontosan kivitt sok százezer. Ebbe a tevékenységi körbe tartozik a hírlapszolgálat, amivel megint csak úgy vagyunk mint a többi postai szolgáltatással: ha pontosan megérkezik a kézbesítő, akkor eszünkbe sem jut, hogy ezt ki végzi el, de ha csak egyszer is elmarad, vagy rjetán összekeveri az előfizetett la- pokatjjs nem a megszokottat találjuk a levelesládában, azonnal - persze jogosan - zsörtölődünk. Pedig csak Tolna megyében minden lakosra 108 újság jutott az év során és ezek jelentős részét előfizetőként kaptunk meg - otthon. Ne hallgassuk azonban azt sem el, hogy ez a száznyolc hússzal elmarad a körzet átlagától. Továbbra is ennél a témánál maradva mondjuk el, hogy évről évre növekszik az újságok terjesztésében a postai eredmény. Csak a Tolna Megyei Népújságot előfizetők száma nyolc híján ezerrel nőtt az elmúlt évben, ami megközelíti a 3 százalékos növekedést. Itt is hozzá kell azonban tenni, hogy szép, szép, de a körzeti átlagban ugyanez a százaléka majdnem elérte a kilencet. A címben azt írjuk, hogy nőtt a postai bevétel és annak a fele nyereség volt. Nos, ez a nyereség nem az újságokból származik, ugyanis a beszámoló kimutatása szerint csökkent az egy lapra jutó bruttó bevétel meg az árrés is, de nőtt a beszerzési érték, és önköltség, így aztán nem csoda, ha romlott az eredményesség. Tá vbeszélő-szolgá lat Ha az egész Magyarországon neuralgikus téma a telefon, miért ne lenne az ittaDél-Dunántúlon is. Pedig volt fejlődés. összesen 1466-tal szaporodott az állomások száma. Gyorsan hozzátesz- szük, hogy a várakozók száma pedig 5115-tel. Az új telefonoknak több mint a 60 százalékát lakásokon kötötték be, míg 6 százalékuk nyilvános állomásként áll rendelkezésünkre. Száz lakosra Tolna megyében most 9,5 beszélőhely jut. Ennél csak Somogybán van kevesebb. A térség legjobban ellátott városa Pécs: 24 készülékkel. Érthető az is, hogy a várakozók száma nálunk igen magas. Pontosan 7863 volt december 31-én. De még a legsűrűbb ellátottságú Pécsen is tizenegy és fél ezren állnak telefonért sorban. A belföldi távhívó impulzusok száma százhuszonhétmillió felett volt. Jelentősen több mint korábban. Örömünkre szolgálhat, hogy ebben a növekedésben szerepe van a megyénkből a távhívásba ez év során bekapcsolt helységeknek, amelyek a következők: Dombóvár, Attala, Dalmand, Csikóstőttős, Kapospula, Ka- posszekcsö és Tamási. Ezzel a bekapcsolt állomások száma tizenkettő és fél ezer lett. Az automatizálási programnak megfelelően üzembe helyezték a szakcsi és a kurdi központot. A postai beruházások között igen előkelő helyen tartják számon a Dombóvár környéki hálózatépítést, amelyik a vasút villamosításához kapcsolódva 7,3 millió forintot igényelt. Maradt tennivaló! Az 1986-os esztendő teljesítményei elérték azt a szintet, amit a hetedik ötéves terv 1987-re irányzott elő - olvasható a beszámolóban. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az idei év a babérokon nyugvás időszaka lehet a Pécsi Posta- igazgatóságon, illetve az irányítása alá tartozó területen. A legjelentősebb tennivalót a távbeszélő-fejlesztés folytatása adja. Fel kell gyorsítani a tervezést is a kivitelezést is. Erre a kötvények kibocsátása is kötelezi a postát. Nem mentesülhetnek továbbá azok alól az általános - a Központi Bizottság novemberi határozatában mindany- nyiunkra azonos érvénnyel megfogalmazott - feladatok teljesítése alól sem, mint például a takarékos gazdálkodás, az eredményesség növelése, a hatékonyság fokozása, a jobb termelékenységi mutatók elérése. Az egyéves előny tehát a magasabb szinten történő munkavégzés feltételeit teremtette meg. Jó alapokról indulhattak az idei évnek, így jogosan bízhatunk a postai szolgáltatások színvonalának emelkedésében. -fiAz év elején rövid tudósítás számolt be lapunk hasábjain arról, hogy január elsejével a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége leányvállalattá alakul. Most ismét Dombóvárra látogattunk. Bizonytalan bizonyosság Rend és fegyelem van az üzemegységben. Mindenfelé szorgos kezek illesztik a vasakat, s ezt a precizitást még a portás is átvette. Ahogy belépek, igazoltat, megkérdezi kit keresek, aztán felírja adataimat és telefonon felszól a gyáregység igazgatójának. Dolgozók beszélgetnek a folyosókon, menet közben váltanak néhány szót, ugyan mi más is foglalkoztatná őket, mint a gyáregység és önnön sorsuk, hogy merre és hogyan tovább, hogy milyen munkával és nem utolsó sorban mennyi keresetért. Várnak és türelmetlenek, hiszen tájékoztatták már őket eleget a központból, volt itt több vezérigazgató, tartottak beszédet, az ígért határidők többször is lejártak, aztán még mindig nincs döntés. Legutóbb, az egyik ilyen üzemi gyűlés alkalmával kijelentették, hogy január elsejével a dombóvári gyáregység leányvállalattá alakul át. Már egészen biztosra vették, olyannyira, hogy a gyáregység tudósítója a Népújság számára is megírta. Még nem azok. A KISZ-korú fiatalok éppen azon vitatkoznak, hogy március másodikén tartsanak-e vitafórumot vagy ne, aztán abban maradnak, hogy a „Jövőnk a tét!” felhívásra reagálnak. Ötletládákat helyeztek el, hogy a sok véleményt, javaslatot ösz- szegyűjtsék, mert ezekből akad bőven. Terveznek egy fórumot, ahol a felmerült kérdésekre válaszolhatnak a gazdasági vezetők. Várják a választ, keresik a lehetőségeket, de tudják azt is, hogy gyáregységben dolgoznak, s így minden a Láng Gépgyár központjától függ. Bilek Sándor, a gyáregység vezetője meleg kézfogással fogad, hellyel kínál, leülünk beszélgetni. A gyáregység termelési adatai az asztalra vannak készítve. Három év után az idén nem lett veszteséges a gyáregység, s bármilyen furcsán is hangzik, ez az „eredmény” némi reménnyel tölti el a dolgozókat.- Végre elindulhatunk felfelé, - mondja Bilek Sándor, - hiszen három éve, hogy alaphiányos a vállalat. Hogy miért? Az igen rossz üzletpolitika miatt. Ennek megértéséhez vissza kell kanyarodni néhány évet. 1981-ben fejeződött be egy nagyobb beruházás a gyárnál, többféle célra felhasználható turbinák gyártására álltunk át. Bekapcsolódtunk a atomenergiai prgoramba is, és a vegyiparban mind a bel-, mind a külföldi megrendelők számára egyedi berendezések gyártására és szállítására is felkészültünk. A turbina nem bizonyult jó üzletnek, s az egyedi termékeket a Láng Gépgyár nem tudta olyan könnyen értékesíteni, hiszen a piac telítődött. Nos, a gyár, és így a gyáregység is megpróbált lépni. Az olajipar részére kútalkatrészként hajtóművek gyártását kezdte meg. A dombóvári gyáregység pedig Agroláng elnevezéssel a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek és kombinátok részére hulladékégető berendezéseket kezdett gyártani. Nos, ez a berendezés - folytatja Az üzletekben már megjelentek a tavaszi, nyári holmik, a könnyű kabátok, kosztümök, öltönyök, sőt a fürdőruhák is. Az idei tavaszi és nyári szezonban 30-31 milliárd forint bevételre számítanak, folyóáron 4,5-5 százalékkal többre, mint tavaly. Ám ez mennyiségében az elmúlt évinél mintegy 5 százalékkal kisebb forgalmat jelent. Várhatóan tovább folytatódik az elmúlt évek tendenciája: a lakosság a ruházkodáson igyekszik megspórolni egyéb, növekvő kiadásait. A hazai ipar - amely a rendelkezésre álló árualap 80 százalékát adja - biztosítja az alapellátást, s bizonyos határok között a differenciált igények kielégítését is. Várhatóan továbbra sem lesz kellő meny- nyiségü különleges importból származó holmi. Az import csökkenésének ellen- súlyozására a kereskedelem kooperációban készült márkás ruházati cikkekBilek Sándor -, a Bábolna-típusú szárítóberendezésekhez csatlakoztatva a mezőgazdaságban keletkező hulladékok elégetésére alkalmas, két olajégőt kivált egy-egy szárítóberendezésnél. Az elv jó volt, csakhogy a gyakorlatban a drága berendezések gyakran meghibá- sodtak, a kiforratlan konsrtukció nem volt megbízható.- Tehát többet kellett volna kísérletezni, bemérni, átalakítani a szerkezetet, s csak azután legyártani a prototípusokat. Ehelyett mindjárt huszonöt készüléket gyártottunk le, központi döntés alapján, és később százmillió forintos eladhatatlan készlet halmozódott fel Dombóváron. Ebből, illetve ezekből adódóan 1984-ben már sorbaálltunk a bankban pénzért. Azoknak a cégeknek, akiktől az anyagot vettük, csak pár hónapos késéssel tudtunk fizetni.- Ma hogy állnak ezzel?- Most sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a bank ma is sorba állítja a számláinkat. Vezetők stafétája Közben Lörincz Attila, a paksi atomerőmű miniszteri biztosa lett a Láng Gépgyár vezérigazgatója. 1985 második felétől szanálási eljárás indult a gépgyárban. A helyzet még mindig nem javult. 1986 második felében, pontosan július elsejével Lőrincz Attila tanácsadó lett a minisztériumban, s a vezérigazgatói teendők ellátására Szabó Lajos miniszteri biztos kapott megbízást. Szabó Lajos további fejlesztési javaslatokat dolgozott ki, melyek szerint a vállalati rendszeren belül kell korszerűsíteni, konkrétabban a vidéki gyáregységet és a fővárosi anyagyár öntő- és kovácsoló részlegét, a vállalkozó és a szerelő, valamint a tervező és fejlesztő részleget leányvállalattá kell átalakítani és így a dombóvári gyáregység a Dombóvári Gépgyártó Vállalat nevet kapná. A javaslatot az Ipari Minisztékel igyekszik bővíteni a választékot. Továbbra is kaphatók lesznek az üzletekben a külföldi licenc alapján itthon készült farmerek, fehérneműk, fürdőruhák, cipők, női és férfiruhák. Bővülnek a kooperációs kapcsolatok a fejlődő országokkal is, ahonnan elsősorban bőrárukat és bőrruházati cikkeket, valamint konfekcióárukat, főként női felsőruházati termékeket szerez be a kereskedelem. A ruházati választékot javítják a szaporodó márka- és mintaboltok, amelyeket az iparvállalatok önállóan, illetve a kereskedelemmel közösen tartanak fenn. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza ilyen üzletek gyarapítását, valamint azt, hogy az ipar és a kereskedelem közös kockázatot vállaljon az új termékek forgalomba hozatalánál, s már a gyártmányfejlesztésnél szorosabb legyen együttműködésük. rium jóváhagyta. Mivel miniszteri biztost fél évre lehet kinevezni, a tavalyi év december 31 -én lejárt Szabó Lajos megbízatása, és január elsejével a Láng Gépgyár főkonstruktőre, Boda László lett a vezérigazgató.- Leányvállalat nem indulhat adóssággal. A szanálási eljárás a mai napig is tart, s lassan két éve nincs változás.- Nincs, viszont minél tovább húzódik a szanálási eljárás, annál nagyobb lesz a veszteség, még akkor is, ha közben csökkennek a visszafizetések. A korábbi alaphiány kísért, s azt visszafizetni nem lehet egyhamar.- Mindezek mellett mit tehet a dombóvári gyáregység?- Elkészítettük a leányvállalat működéséhez szükséges szervezeti és működési szabályzatot. Mivel gyáregység vagyunk, nem volt kereskedelmi, anyagbeszerzési, pénzügyi és számviteli csoportunk, osztályunk. Léptünk itt is. Ezen kívül ki kellene dolgozni az anyavállalat és a leányvállalat együttműködését. Ha önállóan gazdálkodhatunk, akkor fel tudjuk tölteni rendelésekkel már a következő évet is úgy, hogy ne csak hatvan-het- ven százalékban legyen meg, mint ahogy most van. Olcsó, piacképes termékeket kellene gyártani, s a nagyvállalat rezsije nélkül kevesebb költséggel, alacsonyabb árfekvésű termékeket tudnánk előállítani.- Az itt dolgozók az eredmények után közvetlenül részesülhetnének abból, amit itt állítunk elő, s nem kerülne a pénz közös kalapba. Elkészítettük a leányvállalati tervszámokat is. Eszerint három- százkilencvenmillió forintos értékesítés mellett ötvenhétmillió forintos eredményt tervezünk. Igaz, ebből az összegből magas lesz az alapító vállalat részesedése, de még így is több marad, mint amit eddig elértünk, hiszen saját felhasználásra nyereség eddig nem képződött. SZEKÉR JÓZSEF Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A magánkiskereskedelem is jelentős részt vállal a ruházati cikkek forgalmazásában: a ruhák, cipők, divatcikkek jelenleg mintegy 20 százalékát jelenleg a magánvállalkozók kínálják. A tapasztalatok szerint a magánkereskedők gyorsabban alkalmazkodnak a divathoz, és sok kis szériás, elsősorban a kisiparosoktól beszerzett termékeket árusítanak. Áraik már nem olyan magasak, mint korábban voltak, mert érződik a fokozódó verseny. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza az olcsó árukat kínáló üzletek hálózatának bővítését. A közeljövőben pályázatot is hirdet a kereskedelmi vállalatok körében olyan üzletek nyitására, amelyekben olcsóbb alapanyagokból, nagyobb szériákban és kevéssé munka- igényes technológiával készült alacsonyabb áron kapható divatos termékekhez is hozzájuthatnak a vevők. Tavaszra, nyárra készül a ruházati kereskedelem A kovácsműhelyben csőhailítást végeznek
