Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. március 7. 6 NÉPÚJSÁG MÚLTUNKBÓL I- Beszélgetésünk gőgicsélö tanúja az Ön második gyermeke, Linda. A névválasztáskor volt-e szerepe a népszerű televíziós sorozat­nak?- Nem! Nem! Igaz ugyan, hogy hárman döntöttünk, mert a négyéves Gábor fia­mat is megkérdeztük, mit szeretne. Ö azt mondta lány legyen és Zolinak hívjuk, így lett ő Linda. Azt hiszem, az volt a meg­határozóbb, hogy a családi nevünkhöz - Varjú - egy olyat keressünk, ami jól meg­jegyezhető és véleményünk szerint egy­szerű is. Én a magam nevét azért haszná­lom ebben a formában, mert úgy gondo­lom, megőriztem valamit az előző életem­ből, azt nem adtam föl teljesen... vagy... szóval így. I- Mielőtt ezt az utolsó mondatát kicsit részle­tesebben körüljárnánk, arról beszéljen, milyen volt az előző, a leányélete!- Pécsi vagyok, itt éltem szüleimmel a József Attila utcában, ahol most beszél­getünk, de nekünk Pakson van lakásunk. Vegyipari szakközépiskolába jártam. Az eredményeim alapján tanáraim is java­solták, hogy menjek tovább ezen a pá­lyán. A veszprémi egyetem nehézvegy­ipari szakán tanultam. Amikor'szakosod- ni kellett, akkor a radiokémiát választot­tam, bár bevallom férfiasán, azt sem tud­tam, hogy az mi, de nagyon vonzott. I - Avassa be egy kicsit az olvasót is!- Elég új keletű tudomány a radioké­mia, az 1910-es években született, és Hevesi György nevéhez fűződik, aki ra­dioaktív izotópokkal jelzett különböző élettani, kémiai folyamatokat. Évente 6-7 szakembert képeznek, én 1979-ben vé­geztem. A tanszéken írtak ki tudományos diákköri tagok részére különböző témá­kat, ilyen volt a Péti Nitrogénművek kuta­tási programjához kapcsolódó is. Külön­böző kelát komplexeket kellett vizsgálni... i - ...ez azt jelenti, hogy...?- Nagy molekulájú szerves vegyie­tekhez kapcsoltak különböző nyomele­meket - rezet, nikkelt, cinket -, amiket eddig nem használtak, kimaradtak a műtrágyából. Komplex formába próbál­ták bevinni, így a felszívódási idő hosz- szabb lett, nem mosódik ki a talajból, könnyű előállítani, kezelni. Egy sor elő­nyös tulajdonsága van. Az élettani hatá­sát kellett nekünk vizsgálni, figyelni. Eze­ket a vegyületeket mi állítottuk elő, nem stabil fémből, hanem radioaktív fémizo­tópból, így szemléltük a felszívódását. Ál­lítson ám le, mert ha a szakmámról, a munkámról beszélek, akkor belefeledke­zem, és azt sem veszem észre, hogy má­sokat, kívülállókat ez nem-érdekei... I- Örülök, hogy ezt megjegyezte, mert éppen félbe akartam szakítani. Térjünk vissza oda, hogy valamit nem adott föl, aztán később volt egy másik megjegyzése: „férfiasán bevallom,, - mondta. No, akkor engem ez a pont jobban ér­dekel az izotópoknál. Beszéljünk a nőkről!- Még mindig él az a régi társadalmi szemlélet, ami a nőket nem tekinti egyen­rangúnak a férfiakkal. Éri úgy érzem, a férfiak hátrányban vannak, mert soha nem tudják meg, mit jelent az a pillanat, amikor a testünkből kipottyan egy élet, amit magunkban tapinthatóan hordoz­tunk, vérünkkel tápláltunk.- Ez a szép gondolata kellemes cslódást okozott, mert amikor a munkájáról beszélt len­dülettel, azt hittem, olyan asszony, aki az eman­cipációért száll síkra. Nekem erről az a vélemé­nyem, hogy a természet csodáján követnénk el erőszakot, amikor egyenlőséget vonnánk fér­fi és nő között. Hiszen a különbözőségük gyö­nyörteljes egyesülése szükségeltetik az emberi élet újra és újra teremtéséhez.- Erről van szó. Ez az alap. Nekem nő­nek a dolgom az, hogy gyermeket szül­jek, a férfinak az a feladata, hogy ben­nünket megvédjen, biztosítsa a kényel­mesnek mondható élet feltételeit. I- Ezzel a magam részéről tökéletesen egyet­értek, csak ismerek nőket, akiknek ez nem elég.- Tudom. Ma már sok lehetőségünk van a szakmai, közéleti előbbrejutásban. Aki tisztességgel ellátja anyai, háziasz- szonyi teendőit és marad energiája má­sokért is tenni, ám legyen. Van rá mód. Azon a szemléleten kellene változtatni, amelyik nem becsüli kellően sem erköl­csileg, sem anyagilag az anyaszerepet. Meg azt, amelyik a női munkaerőt - pusz­tán előítéletből - hátrányosabb helyzet­be hozza, mikor a teljesítmény elismeré­séről van szó. I- így van ez Pakson is, ahol dolgozik, az Atomerőmű Vállalatnál? Milyen úton jutott Tol­na megyébe?- A vállalatunknál kevesebb a nő, mint a férfi, és úgy érzem, kellő tisztelettel vesznek körül, panaszra tehát nincs okom. A másik kérdésére válaszolva ott kezdem, hogy egyetemi éveim alatt arra gondoltam, jó lenne a választott szakmá­ban maradni. A Magyar Villamos Művek Tröszttel tanulmányi szerződést kötöt­tem. Júniusban végeztem az egyetemen, és szeptemberben már Pakson állhattam munkába a radiokémiái laborban, ahol az volt a feladatunk... I- ...ígérje meg, hogy nem sértődik meg, ha a harmadik mondata után megállítom és másra terelem gondolatait. Ezt csak azért mondom, mert olyan nagy levegőt vett, és ismét a munká­ról kezd beszélni és tudjuk, hogy könnyen bele­feledkezik. Elnézést, tehát az volt a feladatuk...- Köszönöm a figyelmeztetést, mert éppen megörültem, hogy az atomerőmű­ről beszélhetek. Véleményem szerint sokkal többet kellene ezekről tudni az embereknek, hogy a félelmüket eloszlat­nánk. Í- Én most a csernobili tragédiára gondolok. Nyilván másként látják a szakemberek a történ­teket.- Ezért mondom, hogy több informá­ciót kellene továbbítani. A robbanás sú­lyos katasztrófa volt ott a közvetlen kör­nyezetben, de a pánikhangulatot el lehe­tett volna kerülni, ha időben és pontosan tájékozódnak más országok lakói. Akkor voltam éppen terhes, sokan kérdezték, mi lesz a gyermekemmel. Én nem voltam annyira izgatott, mint ők. Fölkészülteb- ben kellett volna fogadnunk a hírt. Talán az volt nagyon riasztó, hogy úgy érezhet­tük, a béke sérült meg, a tudomány szenvedett csorbát, amit az emberek jobb, kényelmesebb életének a biztosítá­sára találtak ki. Sok tanulsággal járt a baleset. Fokozottabb biztonsággal dol­goznak más erőművekben is. I- Pakson szintén. Úgy gondolom és akkor most következzék az a három mondat, ami elöl kissé elkanyarodtunk.- A primer kör, az aktív zóna ellenőrzé­se a feladatunk. Itt nukleáris fűtőelemet használunk, ez termeli a hőt, amit át kell adni a szekunder körnek, ami turbinák­ból, generátorokból áll. Ez a része az erő­műnek azonos a szénnel működő erő­művekével. Mondjuk, hogy ez egy mon­dat volt. A primer kör bórsavas közeg, en­nek összetételétől függ a reaktor műkö­dése, milyen teljesítményt tud leadni, mi­lyenek a korróziós folyamatok. Ennyi. I- Magyarországon nem volt még atomerő­mű, nyilván más országokét tanulmányozták, mielőtt Pakson munkába álltak.- Igen. Novovoronyezsben voltunk egy hónapos tanulmányúton a VVR 440 megawattos nyomottvizes reaktornál, de... I - Három!- Csak azt akartam még mondani, hogy NDK-ban, Csehszlovákiában, Bul­gáriában is jártunk tapasztalatcserén. Nálunk most kezd majd üzemelni a 4. blokk. A beindításból kimaradok Linda miatt. I - Ezt nagyon sajnálja?- Amikor az egyes blokk indult, terhes voltam, ezért nem mehettem az ellenőr­zött zónába. Mésfél évig gyesen voltam Gáborral, így nem vettem részt például a cirkulációs mosatáson, azoknak a tech­nológiai folyamatoknak az ellenőrzésén, amivel el lehet indítani egy erőművet. Amikor a gyes után ismét munkába áll­tam, félelmetesnek tűntek a megváltozott feladatok, új arcok is jöttek a vállalathoz. Két hónap kellett, amíg a meglevő doku­mentációk segítségével helyreálltam. Ez 1984 szeptemberében volt. Belevetet­tem magam a munkába. I- Ezt annak tudatában tette, hogy egy év múl­va ismét gyermeket szül?- Nem! Nem! Három-négy év korkü­lönbséggel terveztük gyermekeink érke­zését, de... Lindát is vártuk, szeretettel fogadtuk természetesen, férjemmel együtt, aki szintén a vállalatnál dolgozik, dozimetriai szolgálatvezető, a sugárter­helést ellenőrzik. Speciális kiképzésen vettek részt. Vele a KISZ-ben ismerked­tem meg. I- Örülök, hogy Így fordult a gondolata, mert kíváncsi vagyok, mit mond a radiokémikusnö a szerelemről, hitem szerint minden férfi-nő kap­csolat alapjáról. Itt most mély vagy szoros kap­csolatra gondolok...- Ez képletekkel nem írható le, nehe­zen elmondható érzés, amit költők már szépen megfogalmaztak, művészek kife­jeztek saját nyelvükön. Egy olyan érzés ami biztonságot ad, az életet szebbé, job­bá teszi. Aki erre nem figyel, nem őrzi, nem védi, nem félti, az sokat veszíthet. I - Volt féltékeny?- Még a kapcsolatunk kezdetén, há­zasságunk elején igen. Mindazt féltettem, amit a férjemmel közösen megéltünk. Azt a bizonyosságot hiányoltam, amit az együttlakásban, a megismerés útján sze­rez az ember. Ma már nincs ilyen érzé­sem. A féltés az még megvan, de bizto­sabb vagyok dolgokban, többet tudok a férjemről. Ez az egy személyhez kötött érzelmi kapcsolat - nevezzük szerelem­nek - stabil pontra jutott házasságunk­ban. Ma már tudjuk egymás örömét, mi­kor kinek kell szó nélkül engedni, így hangos vitát kerülünk el. Ez elengedhe­tetlen a családi és a tágabb közösségi éjét irányításához. I- Tudom, hogy a Magyar Nők Országos Ta­nácsának a tagja, és az elnökségbe is beválasz­tották.-Igen. Azért örülök ennek, mert itt nő­szempontból beszélhetünk és tehetünk a nők helyzetének a javításáért. Nekem például az a véleményem, hogy valami­lyen hidat kellene építeni a gyermekét otthon gondozó kismama és a munka­hely között. Ennek egyik megoldása a részmunkaidő bevezetése, tehát 4 órát a munkahelyen dolgozni és utána a többit a családdal. Ez anyagi támogatást is je­lentene. A szabadidőt másként tervez­hetnénk. Nekem személy szerint hiányzik a mozgás, amit lassan a programjainkba kell iktatni. Valamikor aktív kézilabdás voltam a PMSC-ben. Jön a tavasz, hamar a nyár, és akkor élhetjük a vízipók életet, nagyokat úszni... I- A tavasz érkezésének egyik biztos jele a nőnap.- Kedves figyelmesség, megemléke­zés, elgondolkodunk milyen jó nőnek lenni, és rájövünk, egy szál virág is meny­nyi örömet jelenthet.- Most akkor ünneprontó leszek, mert nem szeretem a nőnapot, de az anyák napját sem, és nem folytatom az ilyen kikiáltott alkalmakat. Sokkal többet kapok a körülöttem levő nőktől - anyámtól, feleségemtől, lányomtól és a többi kedves, csinos, szép arctól - hogy csak március 8-án gondoljak rájuk. Ha egy férfinak a tavasz első virágjáról, mint az újjászülető élet jeléről egy nő jut eszébe, ne várjon a nőnapra, tegye az asztalára, így lesz ünnep az a hétköznapi pilla­nat. Most, amikor megköszönöm a beszélge­tést, azt kívánom Önnek és valamennyi Nő olva­sónak, hogy a béke soha ne sérüljön meg, hogy egészségben őrizzék és védjék a sok gyümöl­csöt termő szerelmet! DECSI KISS JÁNOS Decs a Sárköz egyik legjelentősebb települése. Kultúrája, gazdagsága, a la­kosság létszáma, és a község fekvése is egyaránt vezető szerepet biztosított ré­szére. Ezt a szerepet igyekezett meg is őrizni. Elég fellapozni a községi képvise­lőtestületi ülések jegyzőkönyveit, s máris bizonyítottnak vehetjük a fenti állítást. Terveik, elképzeléseik - községi mérete­ket tekintve - bátrak voltak, általában megalapozottak, de azért esetenként túl messze ment a fantázia. Ilyenkor a fizető- képesség szabott határt... Volt, hogy úgy vélték: majd csak lesz valahogy, el kell kezdeni, s akad majd hitel, és segély, amivel befejezik a megkezdett munkát. Ez azonban nem mindig sikerült. így jár­tak a vágóhíddal is... Az ügy még 1939. júliusában kezdő­dött. A község főjegyzője gondolt egyet, vette az Írógépet, és levelet írt, a szolgála­ti út megkerülésével, egyenesen az alis­pánhoz. Tudatta vele, hogy a község ki­nőtte a vágóhidat, egyetlen 4x5 méteres alapterületű helyiségből áll, hiányos a felszerelés, ásott kútjuk van, amelynek gyakran szennyezett a vize. „Emiatt elen­gedhetetlenül szükségesnek látszik egy korszerű, sertésvágásra is berendezett, artézi kúttal bíró vágóhídnak a mielőbbi megépítése” - érvelt a főjegyző. S hogy szavainak nyomatékot adjon, közölte a vágóhíd 1937,1938 egész évi, és 1939. első félévi forgalmát. íme az adatok: marha borjú sertés juh összesen 1937 54 34 267 130 485 1938 68 62 343 116 589 1939. I. félév 60 73 151 33 317 Az alispán a föállatorvos meghallgatá­sa után úgy döntött, hogy felterjeszti ké­relmét a földművelésügyi miniszterhez, mert itt Tolnában nincsenek vágóhídi ter­vek. A miniszter 1940. január 20-án arról tájékoztatta az alispánt, hogy neki sincs olyan terve, amely megfelelne Decsnek. „A rendelkezésemre álló vágóhídi nor­máltervek különben is elavultak és ezek alapján létesített közvágóhidak létesítési költségei nem sokkal maradnak alatta a korszerű kívánalmaknak megfelelő, új tervezésű közvágóhidak építési költsé­geinek”. A miniszteri vélemény a járási főszol­gabíró közvetítésével jutott el a község­be. De eddigre már háromnegyed év telt el. Kellemetlenül érintette a községet, hogy nem kapott ingyen tervet. De ha már elkezdték... A képviselőtestület 1940. áp­rilis 22-én úgy határozott, hogy kész 600 pengőt költeni a tervre. Ez az összeg a tervezett bekerülési költség mintegy 2 százaléka volt... Volt a határozatnak egy messzeható kikötése is: „Már most kimondja azonban, hogy az új vágóhíd csak akkor lesz felépíthető, ha arra a vármegyétől a község megfele­lő összegű segélyt, és kamatmentes köl­csönt olyan feltételek mellett kap, hogy az évi törlesztendő részletek ne haladják meg a majd megállapítandó vágóhíd- használati és húsvizsgálati díjak össze­gét.” Érdekes, erre nem figyelt fel sem a fő­szolgabíró, sem az alispán. A főszolgabí­ró csupán azt tette szóvá az alispán előtt, hogy a „megszavazott költség fedezésé­re a községnek jóváhagyott hitele nin­csen, és azt az elöljáróság a csatolt jelen­tése szerint, mint megtérítendő előleget tudja csak folyósítani”. A község a tervezésre pótköltségve­tést készített, s közben elkészült a terv is, amely a korábbi 25-30 000 pengő he­lyett már 50 620 pengővel számolt... A község azonban nyugodt volt, hiszen korábbi határozatát legalábbis hallgató­lagosan tudomásul vette a megye, azt t. i. hogy csak hitellel és kölcsönnel tudja fel­építeni az új közvágóhidat. Az események mentek a maguk útján. Felterjesztették a terveket jóváhagyásra a minisztériumba. Ott ezt meg is tették, noha több kifogást emeltek. Emiatt a ter­veket módosítani kellett kisebb mérték­ben. Időközben már 1943. januárt írtak. Ek­kor tudta meg a község, hogy tervmódo­sításra kerül sor. 1943. március 11-én a községi képviselőtestület ismét napi­rendre tűzte a témát, meghozta a 8/1943. számú véghatározatát. Ennek birtokában április 3-án az alispánhoz küldtek levelet a községből. A bíró és a jegyző is aláírta, és nagy zöld pecséttel hitelesítették is. Ebben a levélben már arról van szó, hogy a vágóhíd mintegy 72 000 pengőbe ke­rül, s ennek alapján beterjesztették igé­nyüket: „...tisztelettel kérjük a költségeknek a vármegyei állategészségügyi alapból 75 százalékban segély, 25 százalékban köl­csönként való folyósítását azért, mert a folyó évi községi pótadó előreláthatólag 140 százalék körül fog mozogni, és csak a rendes kiadásokat figyelembe véve ez a százalék minden bizonnyal tovább is emelkedni fog, hiszen a közismert általá­nos drágulás ezt kétségtelenül maga után vonja.” Ebben a levélben fejti ki a község két vezetője, miért fizetőképtelen a község. Idézzük kissé részletesebben az ide­vonatkozó részt: . „Tisztelettel meg kell jegyeznünk, hogy a községnek jelenleg cca 3800 angol fontsterling, cca 10.000 P iskolai váltó- kölcsön adóssága van, amelyek törlesz­tése, illetve csak a kamatok fizetése is je­lentősen terheli a községi háztartást. Ha a vágóhidat a községnek kamatos kölcsönökből kellene felépítenie, előbb- utóbb államsegélyre szorulna, mert a szállási községi iskolánál a II. sz. tanítói lakás felépítését sokáig halasztani már nem lehet és mert éppen most van folya­matban a cserenc-bograi állami iskola felépítésének kérdése is, amellyel kap­csolatban a dologi kiadások szintén ál­landó és jelentős terhet jelentenek majd.” Ez már érthető beszéd. A 202/1943. ik­tatószám alatt nyilvántartott levéllel egy­idejűleg került az alispán asztalára a mó­dosított terv is. Néhány hónapon át fektette az irato­kat, majd 1943. június 9-én megírta vá­laszlevelét, amely halomra döntötte a de- csi főjegyző, bíró, és az egész képviselő­testület álmát. Kiderült, hogy a megyének sincs pénze... Idézzük a levelet szó szerint: „Kérelmére értesítem az elöljáróságot, hogy a decsi közvágóhíd felépítéséhez a 72 000 pengő építési költségek 75 szá­zalékának segély, 25 százalékának pe­dig kölcsönként való nyújtását teljesíteni nem áll módomban, miután a törvényha­tósági ebadóalap tőkevagyonából 400 000 pengőt a tamási vármegyei hul­lafeldolgozó üzem létesítésére az ipar­ügyi miniszter úrhoz, 200 000 pengőt pedig a vármegyei állattenyésztési alap részére kellett átutalnom - míg az eb­adóalap folyó évi jövedelme 60 000 pen­gő, melynek csupán fele része használ­ható fel állategészségügyi célra. Az építkezést a községnek önerejéből kell elvégeznie.” Minden megvolt, csak a pénz hiány­zott... Decsen nem volt népszerű a Hangya fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Hét esztendő alatt két alkalommal is in­dítottak akciót, de egyszer sem vezetett eredményre. Nem jegyeztek elegendő részjegyet a községben. 1943-ban a járási főszolga­bíró rendeletileg írta elő a Hangya meg­alakítását. A közületeket hívták fel jegyzésre. A községi elöljáróság 5000 pengőt jegyzett. Miért nem volt népszerű a Hangya? Idézzük a 14/1943. sz. határozatot: „...a község lakossága az első világhá­ború utáni időkben Hangya-üzletrészek­be fektetett pénzét elértéktelenedés kö­vetkeztében kétszer elvesztette.” A határozat így fejeződik be: „így határozott a képviselőtestület, mert bár a keresztény kereskedők száma a zsidó kereskedők számát kétszersen is meghaladja és bár a keresztény keres­kedők a községben a forgalomnak leg­alább 75 százalékát bonyolítják le, mégis a hatósági ellátási akciók lebonyolításá­ban, valamint a gazdák termelvényeinek értékesítése a Hangya szövetkezet útján történhetne a legsikeresebben.” A járási főszolgabíró megelégedéssel fogadta a decsiek határozatát, hogy az intézményeket is felszólították jegyzésre, de kifogásolta hogy nem eléggé antisze­mita a határozat, mondva: ...az ottani zsidó kerskedők kezéből m eg lehessen szabadítani a lakosságot, amelyet sokkal inkább befontak, mint ahogy a képviselőtestületi határozat in­doklásából kitűnik...” K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom