Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. március 7. NÉPÚJSÁG 7 Ösztöndíjak Ki mennyit kap és miért? „Nekem soha nem tesz gondom a pénz beosztásával” „Az ösztöndíj havi összegét az iskolatípusonként meghatározott értékhatárok között, a tanuló tanulmányi eredménye, szorgalma és közösségi tevékenysé­ge figyelembevételével... egy-egy félév időtartamára kell meghatározni... Az ösztöndíj összegét az iskola igazgatója - a tanulói szakszervezeti szerv, ahol az nem működik, az osztálybizottság, illetőleg, ha az ösztöndíjat vállalat fizeti, a vállalat véleményét is figyelembe véve - állapítja meg...” (A művelődési miniszter 30/1986. (IX. 1.) MM. számú rendeletéből)- Az ösztöndíjfizetési nap nálunk olyan, mint amikor a felnőttek fizetést kapnak - mondja egy szakközépiskolás tanuló, de hozzá teszi azt is: - Legfeljebb a reakciónk más. Amikor bejön a pénztá­ros, megéljenezzük és megtapsoljuk.- Az öröm egyben gond is. Akkor kell megtervezni a hónapot, beosztani a pénzt, hogy jusson mindenre.- Nálunk az a jó, hogy az ösztöndíjat, persze ez kizárólag a tanulmányira vo­natkozik, valóban érdem szerint osztjuk el, úgyhogy nagyon igazságos. Az előző mondatot egy szakmunkásta­nuló fogalmazta meg. Szavaira feltétlenül figyelni kell. Különösen az „érdem” vo­natkozásában, amit minden oldalról most nem járunk körül, legfeljebb egy tekintet­Kakas Zsolt ösztöndíja 520 forint ben. Mégpedig úgy, hogy szavait nem apropóként használjuk. Arról van szó, hogy érdemes összehasonlítani a szak­munkástanulók és a szakmunkás célú képzési formában tanuló szakközépis­kolások ösztöndíját. Persze, mielőtt ezt tennénk, szögezzük le, igazán örömteli, hogy 1978 óta a szak- középiskolába járó tanulók - nyilván csak meghatározott csoportok - is kap­nak ösztöndíjat. Péter Mihály, a szekszár­di Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépis­kola igazgatója először azt mondja el, hogy honnan, miből származik az ösz­töndíj:- Van egy úgynevezett országos ösz­töndíjalap, amit nevezhetünk szakmun­kásképzési alapnak is. Erre minden ter­melő vállalat évete meghatározott össze­get fizet be, s ebből kapják az iskolák, il­letve a vállalatok a diákok között szét­osztható pénzt, illetve az évi keretet. Hogy abból ki hogyan részesül? Azt szakmák szerint kategorizálták, vagyis meghatározták a tól-ig-ot. Ezen belül az osztály, illetve a csoport kollektívák dön­tenek, aminek alapja az illető diák tanul­mányi eredménye, a gyakorlati munkája és az, hogy miként vesz részt a közösségi munkában.- Nem részletezem, hogy kik tartoznak a már említett „meghatározott csoportok­ba" - mondja Ignácz György műszaki igazgatóhelyettes - csupán bizonyos alapkategóriákra utalok. Tehát a közép­fokú képzési célú osztályok diákjainak nem jár ösztöndíj, vagyis nem részesül­nek a szakmunkásképzési alapból. Azok, / akik szakmunkás célú oktatásban vesz­nek részt, vagyis az érettségi bizonyít­vány mellett szakmunkás bizonyítványt is szereznek, azok második osztálytól lesz­nek ösztöndíjasok: akkor 50-től 400 fo­rintig terjedő összegben, harmadikban elérhetik a hatszáz, majd negyedikben a kilencszáz forintot. A technikusképzés­sel közös alapozású szakmunkás sza­kon harmadik és negyedik osztályban adhatunk csak ösztöndíjat. Megjegyzem, hogy ez utóbbi kategóriát csak 1986-ban vezették be.- A táblázatokat nézegetve az ember­nek az tűnik föl, hogy a szakközépiskolá­ba járók annyi, vagy kevesebb ösztöndí­jat kapnak, mint a szakmunkástanulók. Vajon miért?- Az első egy vagy két év nem szorul magyarázatra, hiszen akkor alapképzés­ben vesznek részt a diákok - mondja Pé­ter Mihály. - Viszont később már kissé fucsának tűnik a dolog, hiszen az intenzív gazdaságra való áttérésnek támogatnia kellene az elméletigényesebb szakmá­kat. Másként: az a véleményem, hogy mi­nél konvertálhatóbb tudással rendelke­zik egy szakmunkás(tanuló), annál in­kább kifejezésre juthatna az anyagiak­ban is.- Viszont, ha a végzetteket tekintjük?- Nem kötelező magasabb bért adni nekik a munkába álláskor. Ezt a gyakor­lat bizonyítja is. A szakmunkásképzőben végzettek egyébként azonnal a gépek mellé állhatnak, míg a kisebb gyakorlattal rendelkező, viszont elméletileg magasan képzett szakmunkások (tehát például a nálunk végzettek) némi gyakorlásra szo­rulnak. Tehát ők - úgy is mondhatom - kicsit a jövő szakmunkásai... - fejezi be Péter Mihály fejtegetését, majd azzal egészíti ki mondandóját, hogy a szak­munkástanulók tanulmányi idejük min­den második hetét szakmai gyakorlaton töltik egy-egy üzemben, vállalatnál, tehát azonnali, financiális hasznot hoznak a cégnek. Az ösztöndíjat inkább a techni­kusképzéssel közös alapozású szak­munkás szakra járóknál kevesli, és rezig- náltan mondja: - Talán ez az oka, hogy bizony szakokra, szakmákra egyre keve­sebben jelentkeznek iskolánkba? Ki tud­ja? » A szekszárdi 505. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet tárgyalójában be­szélgetünk néhány diákkal, akik egyhan­gúan úgy nyilatkoznak, hogy pályavá­lasztásukkor nem volt szempont, hogy kapnak-e a tanintézetben ösztöndíjat, vagy sem. Most viszont annál jobban jön a havi néhány száz forint, mert így szü­leikre kevesebb terhet rónak az iskolai évek. Horváth Rita másodikos nőiruha- készítő máris belevág a közepébe: - Az osztályunk pontos kimutatást vezet min­den tanulóról. Beírjuk a tanulmányi je­gyeket, a gyakorlati eredményeket és azt, hogy ki, mit tett az osztályért?- És mit lehet tenni az osztályért?- Ebbe a kategóriába tartoznak a ve­télkedők, a szervezőmunka, a sportolás, de járunk ki a csecsemőotthonba és még sok minden ide tartozik - mondja, majd további lelkes magyarázatba fog az érté­kelés rendjéről, ami teljesen demokrati­kus. Halbakusz Zsolt elsős, és szerszám- készítő. Társaival együtt az első félévben - a többi elsőshöz hasonlóan alapösz­töndíjat - kétszázharminc forintot kaptak havonta. Félév után volt akinek jócskán megemelkedett az ösztöndíja, viszont akik megbuktak, azóta csak ötven forin­tot kapnak. Hogy ezek az összegek mi­nek a függvényei az már korábban kide­rült. Viszont Nagy Tibor autóvillamossá­gi-szerelő (elsőéves) és Csiszár László harmadikos villanyszerelő tanuló azon igyekszik, hogy pontosan megértsem a számítási módszert, azaz hogy bizonyos eredményekből miként lesznek értékel­hető pontszámok. Teh'át osztunk, szor- zunk, összeadunk és kivonunk, s máris előttünk van egy képzelt osztály tagjai­nak tanalókra lebontott ösztöndíja. Érdekes következtetéseket lehet le­vonni a fiatalokról, amikor részletezik, hogy a 4-5-600 forint ösztöndíjukat mire fordítják. Csiszár László eddig 650 forint ösztöndíjat kapott, de félévtől 1450 forint a szakmunkásbére, hiszen teljesítmény­bérben dolgoznak munkahelyeiken az intézetben tanulók a legutolsó félévben. Tehát László most már „jobb helyzetben van,,, de korábban is kijött a pénzéből.- Amikor megkaptam az ösztöndíjat, vettem egy lemezt, vagy kazettát és egy könyvet. A többi pénzt beosztottam, és egész kevés otthoni támogatással min­dig jól kijöttem. Szerintem azért is jó ez az ösztöndíj-rendszer, mert már 14 éves ko­runktól megtanulunk bánni a pénzzel. Nekem úgy hiszem, soha nem lesz gon­dom a pénz beosztásával, s nyilván leg­több társamnak sem. Főként azoknak, akik velem együtt kollégiumban laknak. Már-már „lerágott csontnak”, tűnik megkérdezni a tanulóktól, hogy mennyi­be kerül egy liter tej, egy kiló kenyér, vagy más egyéb élelmiszer, de megtet­tük. A válaszok beszélgetőtársaim véle­ményét igazolták, ugyanis szinte valahá- nyan pontos árakat mondtak, mégpedig kapásból. A pénz beosztásánál tartva kü­lönösen szimpatikus volt, hogy a diákok ösztöndíjukból nemcsak kólát és nya­lánkságot vásárolnak, hanem szüleik­nek, testvéreiknek egy-egy alkalomra szerény ajándékkal is kedveskednek. Varga Lászlóné nevelési igazgatóhe­lyettessel úgy kezdődik a beszélgeté­sünk, hogy többféle „házi gyártású” nyomtatványt tesz az asztalra. Az egyik adatlap az ösztöndíjak elosztásához kell, a másik az elosztás elveiet tartalmazza, a harmadikon a szülőket értesítik fél­évenként, hogy a gyermekük hány forint ösztöndíjat kap. Csupán a rend kedvéért írjuk le, hogy az 1986-87-es tanévben 1827-en iratkoztak be az iskolába, ahol 37 a tanulható szakmák száma, s a diá­kok 65 osztályba járnak. Arról eddig még nem esett szó, hogy vállalatok, szövetke­zetek, sőt kisiparosok is köthetnek és kötnek is úgynevezett társadalmi szerző­dést a diákokkal. Ezzel kapcsolatban az igazgatóhelyettestől a következőket hal­lottuk:- Az alapösztöndij 300-tól 1000 forin­tig terjed, s erre még tanulmányi pótlék is adható. Sajnos, a vállalatok az utóbbit alig-alig alkalmazzák, illetve az alapösz­töndíjnál is megállapodnak egy megha­tározott összegben a tanulóval, ami telje­sen független a diák tanulmányi eredmé­nyétől. Még egy gondot elmondanék: vannak olyan diákjaink akiknek a tanul­mányi eredménye egyáltalán nem di­csekvésre méltó. így az iskolában kapott ösztöndíjuk igen alacsony, viszont a tár­sadalmi ösztöndíjuk magas, úgyhogy szinte jobb helyzetben vannak mint azok, akik rendszeresen és szorgalmasan ta­nulnak. Tulajdonképpen a szerződés kö­tésekor meg kell értenem a munkahelyek szempontjait is, ugyanis gyakran úgyne­vezett hiányszakmákat tanulókkal szer­ződnek, csakhát az lenne a jó, ha a társa­dalmi ösztöndíj összege is változna, va­gyis ösztönözné a diákokat a becsületes tanulásra. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Ötvenötmillió forintot meghaladó lakossági hozzájárulás Mire költhetjük a pénzünket? Mint arról hírt adtunk, a megyeszék­hely ez évi költségvetése a tavaly végzett társadalmi munka értékelése, a most, il­letve a közeljövőben életbe lépő tanács­rendeletek szerepeltek a Szekszárdi Vá­rosi Tanács ülésén. A tanácskozáson részt vett Császár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke és Kiss Istvánné, a Haza­fias Népfront városi bizottságának titká­ra. Elsőként Kovács János tanácselnök Szekszárd idei költségvetéséről szóló beszámolóját tárgyalta meg és fogadta el a testület. Az előterjesztésben hangsúlyt kapott, hogy a gazdaság jövedelemter­melő képességének megfelelően köz­kiadásokra , nem termelő beruházásokra országosan és a helyi tanácsoknál is ke­vesebb pénz fordítható* mint amennyi a korábban kidolgozott középtávú tervek­ben szerepel. A kiadások szerény mérté­kű növelésére csak a politikailag is prio­ritást élvező területeken van lehetőség. Ide a lakásépítés, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás tar­tozik. A fejlesztési lehetőségek szerények A bevételekből a tavalyihoz képest 10,9 százalékos növekedést tervezett a tanács. A csaknem 676 milliós előirány­zat jó egyharmadát a szabályozott bevé­telek - azokon belül elsősorban a 124 millió 649 ezer forint városi és községi hozzájárulás - képviselik. Növekednek a béradókból és a lakos­sági adókból származó pénzforrások. Ez utóbbiak bővülése főként a nem lakás céljára szolgáló - tehát műhelynek, gaz­dasági helyiségnek használt - épületek bérleti költségeiből adódik. Nagyobb lesz az állami támogatás részaránya - összességében 193 millió 342 ezer forint -, és 41 milliós többletre, 144 millió 478 ezer forintra számítanak az érdekeltségi bevételekből - többek közt a telekeladásból, használatbavételi díjakból és az átvett pénzeszközökből. A jelentős, várhatóan 56 milliós földhasz­nálati díj, az OTP-vel kötött hitelakció se­gítségével lehetőséget ad a területelűké- szítő munkák megkezdésére a város déli részén. A településfejlesztési hozzájárulást a kommunális hálózat fenntartási munkái­ra és fejlesztésére fordítja a tanács. Az idén a teljes bevétel 60,7 százaléká­nak, 404 millió forintnak az alapellátást nyújtó intézményhálózat fenntartási és működési költségeit kell fedeznie. Okta­tásra, kulturális kiadásokra, és sportfel­adatokra - ez az ágazat képviseli a költ­ségvetésben a legnagyobb arányt - 249 millió 35 ezer forint használható fel az előbbi összegből. A tervidőszakban igen sokan érik el a középiskolás kort, ezért bővíteni kell a kereskedelmi szakközép- iskolát és időben meg kell teremteni a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépis­kolában a technikusképzés feltételeit is. A fejlesztésre fordítható 262 millió 446 ezer forint valamivel magasabb, de az összköltségvetésen belüli arányaiban hasonló a tavalyihoz. Ebből a város fejlő­déséhez szükséges kisajátításokat, a közműfejlesztést és anyagi erőihez mér­ten elsősorban az állami lakásépítést kí­vánja kiemelten támogatni a tanács. Min­den jel szerint a Kecskés Ferenc utcai 42 tanácsi garzon még az év első felében elkészül. Alapvető cél az, hogy pénzhiány miatt a lakásépítést ne kelljen leállítani, és a bevételkiesésekkel a tanács számolni tudjon. Közműépítésekre 46 millió forin­tot költenek az idén. A költségvetést elemző beszámoló után Horváth József, a termelési-ellátási bizottság elnöke a közelmúltban újjáala­kult testület fellendülőben lévő tevékeny­ségét ismertette, majd a város múlt évi társadalmi munkáját Füredi Ferenc ta­nácselnök-helyettes értékelte. Sokat tett a lakosság a gyermekintézményekért A városi tanács, bízva a lakók, a helyi vállalatok és intézmények városszerete- tében, 32 millió forint értékű társadalmi munkát tervezett az elmúlt esztendőre. Az eredmények messze felülmúlták a vá­rakozást, a lakosság közösség érdeké­ben végzett munkája több mint 30 millió forint értékű volt, amelyhez a vállalatok és szövetkezetek 8,5 millióval, az intéz­mények hozzávetőleg 2 millióval járultak. A gázvezeték-építésre és a zártkerti villanyhálózatra fizetett önkéntes hozzá­járulással, a 13 millió 616 ezerrel együtt 55 millió forintot meghaladó lakossági hozzájárulásnak különösen a gyermek- intézmények - bölcsődék, óvodák, is­kolák - köszönhetnek sokat. Megszépültek a parkok, a zöldterüle­tek, 1986-ban majd másfél ezer facse­metét, sokezer cserjét és virágpalántát ültettek a városban. Több helyen megújultak a járdák, újra festették a padokat, földmunkákkal segí­tették a víz- és szennyvízvezetékek építé­sét. A tanács köszönetét mondott a körze­teknek és a vállalatok dolgozóinak. Oklevéllel ismerték el a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola és a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola, a tanácstagok közül Keresztes István, Hepp Zoltán, Jantner József munkáját. Köszönőlevelet kaptak a Balparászta la­kói, valamint Zsinkó Lajos, a Bródy köz­ből. Oklevelet kapott a Szekszárdi Húsipa­ri Vállalat, a BHG 4. számú gyáregysége, a Tolna Megyei Tanács Kommunális Szolgáltató Vállalat és a DÉDÁSZ is. Ez a kiemelkedő eredmény adott bizta­tást és garanciát árrá, hogy a testület az idén elvégzendő társadalmi munka fo­rintértékét 60 millióban határozza meg. A főbb napirendi pontok után az új, il­letve módosított tanácsrendeletek elő­terjesztésére került sor. Többek közt a te­metők fenntartási rendjéről és a házadó­ról. Ez utóbbi rendelkezés a városi ingat­lanokat fekvésük, centrumtól való távol­ságuk, közművel való ellátottságuk és egyéb megfontolások alapján kedvező és kedvezőtlen övezetbe sorolja. Célja az, hogy a lakóingatlanokra kivethető adót a jogszabályban előírtak szerint, de a helyi körülmények figyelembevételével állapíthassák meg. Április elsején lép hatályba az a lakos­ság érdekeit, a munkaidőalap védelmét szolgáló rendelkezés, amely egyes ügy­csoportokban és kategóriákban 30 nap - rövidebb ügyintézési határidőket sza­bályozza a tanácsnál. A tanács javaslatot tett a földgázprog- ram-költség megosztását tartalmazó 3/1984. (V. 17.) tanácshatározat módosí­tására. A korábban megelőlegezett támogatá­sok pénzügyi fedezete csökkent, az eb­ben érdekelt lakóknak csak a három­negyede igényli a gázbekötést, így az egy lakásra j utó költségek is emelkedtek. A megnövekedett terhek miatt a tanács a jövő évtől csökkenti a gázbekötések anyagi támogatását, 1988-tól 15 ezer fo­rint, 1989-ben 19 ezer lesz a lakossági hozzájárulás. B. R. Halbakusz Zsolt, Horváth Rita, Csiszár László és Nagy Tibor A Rózsa Ferenc Szakközépiskola harmadikos géplakatosai „munka” közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom