Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
4 tfÉPÜJSÁG 1987. február 2. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Lesz-e orvosi rendelő és lakás Mőcsényben? Török Béla mőcsényi olvasónk irta: „Történt egyszer, valamikor az év elején, hogy egyik illetékes emigyen volt volt kénytelen gondolkodni: Möcsény? Lássuk csak; hát végül is egy közigazgatási körzet központja. Az egészség- ügyi ellátást mégis kénytelen importálni. Miért ne lehetne egy orvosi rendelője, mondjuk orvosi lakással együtt? A házhely adva van, a többi már gyerekjáték. Ez nemcsak a község rangját emelné, de a nagy létszámú téesznek is lenne üzemorvosa. A gondolatot tett követte... A társadalmi munkára jelentkezők pedig gyűltek, iparosok, egyszerű emberek segédmunkára vállalkoztak, a téesz pedig az építőanyag szállítására ajánlkozott. Minden együtt volt, csak az építőanyagot kellett volna megvásárolni, amikor az ügy kifulladt... Azóta is nagy-nagy köd fedi... A tanács bástyáját hónapok óta hiába ostromolják, kérvényük valahol a fiók mélyén hallgat” A levelet a Mőcsényi Községi Közös Tanács elnökének, Krutki Pálnak továbbítottuk, aki a következőket válaszolta:- A Mőcsényi Községi Közös Tanács testületé az egészségügyi ellátásban a VII. ötéves terv időszakában, körzetváltozást, illetve orvosi rendelő építését nem tervezte. Jelenleg mintegy 3 ezer emberre biztosított egy orvosi körzet. Möcsény lakossága: 452. Nincs tudomásunk és adatok sem állnak rendelkezésünkre arról, hogy bármely társadalmi szerv ilyet kezdeményezett volna. Jelenleg is három építésitelek-igény- lést tartunk nyilván. Möcsény esetében 18 építési telek kialakítására van lehetőség. A telkek kialakítása tervezési szinten van, kialakítási költségük előreláthatóan 900 ezer forint lesz. Miért nem lehet alkatrészeiben is megvásárolni? Dozmati Lajos gyönki olvasónk írta, hogy 1984-ben vásárolt egy Robi 121- es kerti kapálógépet. Eddig meg volt vele elégedve. A probléma akkor adódott, amikor kilyukadt a karburátorban lévő műanyag úszó. Több helyről próbálta az alkatrészt beszerezni, de csak komplett karburátort tudtak volna adni 910 forintos áron. Kérdése: miért kell körülbelül 10-20 forintos úszó helyett közel 1000 forintos alkatrészt megvenni? Miért nem forgalmazzák alkatrészeiben is? A Tolna Megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Felügyelőségének vezetője, Mátyás Tibor Dozmati Tibor levelét a Kismotor-és Gépgyárhoz továbbította, ahonnét a következőket válaszolták:- Amennyiben ha valamilyen, a kapálógép motorjával kapcsolatos hiba fordul elő, szíveskedjék a vállalat vevő- szolgálati irodáját értesíteni (Budapest XI., Fehérvári u. 44.), s akkor sok bosz- szú'ságtól kíméli meg magát. A Kismotor- és Gépgyár olvasónknak meg is küldte a választ, s egyben arról is értesítette, hogy küldenek címére egy darab úszót a tengellyel és tűszeleppel. Válaszlevelükben megjegyezték, hogy ilyen meghibásodásról eddig nem volt tudomásuk. Van-e változás? A bonyhádi Benczúr utcai lakók panaszával az elmúlt évben már foglalkoztunk rovatunkban. Akkor a városi tanács műszaki osztályának vezetője, Sebestyén Lajos ígéretet tett arra, hogy járhatóvá teszi az utcát, még a második félévben. Azóta a csapadékvíz-elvezető árok elkészült, de ettől az út állapota nem javult, a gödrök megmaradtak. Ha esik az eső, változatlanul tócsák állnak az utca közepén. Mint bonyhádi olvasónk írta, ez az állapot, ami még mindig fennáll az utcában, már kimerítette a türelmi időt. Sebestyén Lajosnak, a Bonyhád Városi Tanács műszaki osztály vezetőjének továbbítottuk a levelet, aki tájékozatott arról, hogy Bonyhádon a Benczúr utca útfelületét részben bontásból eredő kőzúzalékkal, részben salakkal javították a közelmúltban. A közlekedési feltételek kedvezőbbek a korábbinál, de végleges megoldás a szilárd burkolat építése lenne.- Az út építésével kapcsolatban, sajnos, meg kell erősítenem a Tolna Megyei Népújság elmúlt év április 1-i számában közölt válaszomat, mely szerint „ebben az utcában a kővetkező öt éven belül nem tudunk szilárd burkolatot építeni”.^ I““k Ml VÁLASZOLUNK / ropna»» Az esetenkénti segélyekről g tat '« szól az egészségügyi minisz- ter 17/1986- (XIL 28) EÜM jjhfcu. számú rendelete. A jogsza- bály rendelkezik az esetenkénti szociális segélyről, a köztemetésről és a temetési segélyről, valamint az elemi károsultak segélyéről. Azt a tizennyolcadik életévét betöltött személyt lehet esetenkénti szociális segélyben részesíteni, akinek megélhetése veszélyeztetve van, és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható. használásáról szóló 11/1986. (XII. 28.) KM számú rendelete a kocsiálláspénzt szabályozza, felemelt fekbérről és felemelt kocsibérről rendelkezik. A felemelt fekbérről szóló rendelkezést idézendő- nek tartjuk: „Ha az átvevő a küldeményt kirakja, de a kirakási határidő lejártától számított 24 órán belül azt az állpmás területéről nem viszi el, vagy kényszerkirakás történt, a kirakás megtörténtétől a késedelem idejére a fekbér ötszörösét köteles fizetni. Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny 1986. évi 54. számában jelent meg. Azt a vagyontalan személyt, akinek tartásra köteles és temetési költségek fedezésére képes hozzátartozója nincs, valamint aki után a társadalombiztosítási vagy más szervtől nem jár temetési segély, amelyből a temetés költsége fedezhető lenne, közköltségen kell eltemetni. Ha a temetési költségeket olyan személy fizette ki, aki erre köteles nem volt, vagy az elhalt tartására köteles volt ugyan az eltemettető, de a költségek létfenntartását veszélyeztetik, kérésére részére temetési segély adható. Eseti segélyben lehet részesíteni azt, akinek elemi csapás (árvíz, tűzvész, villámcsapás, talajvíz stb.) következtében ingósága oly mértékben pusztult el, hogy létfenntartása átmenetileg lehetetlenné, vagy nagy fokban veszélyeztetetté vált. A jogszabály természetesen rendelkezik arról is, hogy a segély iránti kérelmet ki terjesztheti elő, hová kell azt benyújtani, a kérelmet elbíráló tanácsi szakigazgatási szervnek mik a teendői, s hogy a segélyekről milyen nyilvántartást kell vezetnie. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1986. évi 22. számában megjelent arra a közleményre, amely az energiagazdálkodási program továbbfejlesztéséről és hatékonyságának javításáról szól, kihangsúlyozza, hogy a biztonságos energiaellátás csak akkor valósítható meg, ha az energiaforrások takarékos felhasználása érdekében az energiafogyasztók az energiafelhasználást mérséklő konkrét feladatokat határoznak meg, s ezek végrehajtását következetesen ellenőrzik, majd így folytatja a közlemény: „Felhívunk minden gazdálkodó szervezetet, hogy az 1986. évi energiafelhasználást ismételten vizsgálja felül, s a lehetséges megtakarításokra tegyen intézkedést úgy, hogy annak eredménye már 1987. I. negyedévében jelentkezzen.” A közlemény ezután részletezi, hogy mely körülményekre indokolt fokozott figyelmet fordítani. DR. DEÁK KONRÁD, A közlekedési miniszternek a vasúti te- a TIT szekszárdi városi herkocsi-fordutó meggyorsításáról és ki- szervezetének elnöke. DÉDAPÁINK VÍG KEDELYE Nem tudom, észrevette-e a Tisztelt Olvasó, de általános tapasztalat, hogy ilyenkor, a szürkült havú februárban valahogy lassabban forog az emberek agya. Persze, nem azoké, akiké máskor is, hanem azoké, akiké különben nem szokott személyvonatot játszani. ATolna- megyei Közlöny egyik tudósítója is hasonlókat tapasztalt az 1903. február 19-i szám tanúsága szerint. „Egy mulatságos dolgot közlünk, mely egy megyénkbeli szürdolmányos atyánkfiával esett meg az egyik élénk forgalmú vasúti állomáson. Az atyafi, kiről az ének szól, valami ügyes-bajos dologban járt a királyi táblánál, saját szavai szerint „törvénybe”’ volt. Úgy látszik, jól végezte a dolgát, mert önelégült mosollyal szorította agyarába viharedzett makrapipáját, s úgy járkált a peronon. A biléta is a zsebében volt, a vonat is indulásra készen állott. Aztán a portás csengetett: Újdombóvár, Döbrö- köz, Pincehely felé tessék beszállani! A közönség tolul a szakaszokba. Eközben a főnöki irodából kijövő s a nagy tömegben elillant alispáni huszárnak utánakiált az állomásfőnök: - Várjon csak, János! A leibhuszár nem hallotta a hívást, de a mi szűrös-mándlis Jánosunk mosolygó ábrázattal tér vissza a waggonból a főnök ablaka elé, hogy megtudhassa, miért is kelljen neki visszamenni. Mialatt megmagyarázzák a dolgot, a vonat egyet füttyent, s kirobog az állomásról. A János pedig vakarja a füle tövét, hogy honnan ismeri őt az állomásfőnök, mert mégis valamelyes csalárdság van a dologban.” Egy évvel később a Tolnavármegye február 7-i negyedik oldala is szórakozott emberről- szólt, Mit tud a jegyző írásában. „Fogyasztási szövetkezet alakulására készültek a faluban. A mozgalom élén a jegyző állott. Előtte való este meghagyta a kisbírónak, hogy reggel majd dobolja ki, hadd tudjon róla mindenki. Csakhogy reggelre a kisbíró nagyon be talált szedni a szeszből és elfelejtette, mi a mondóká- ja. Kisbírónak azonban találékony az esze. Egyet gondolt, s mikor a dobszó elhangzott, a következőket zengedezi: »Közhírré tétetik, hogy aki tudni akarja, nékem mit kéne mondani, az menjen a községházára, oszt kérdezze meg a jegyző úrtól.« Ezt azután végigdobolta a falun.” Az is lehet, hogy éppen ezt a szórakozott kisbírót vizsgálta legény korában az a szórakozott orvos, akivel betegje a következő párbeszédet folytatta a Szekszárd Vidéke 1884. február 21 -i számában. „Beteg: - Kérem, orvos úr, vizsgálja meg a fejemet, egy órával elébb beütötték. Orvos (a vizsgálat után): - Ezer szerencse, hogy nemesebb testrészt nem ért az ütés...” A feje persze másnak sem volt nemesebb testrésze. A Tolnavármegye Ügyes furfang címmel közölte azt a történetet, amely a bűnüldözés aranykönyvébe kívánkozik 1894 februárjából: „Keszte József diósberényi gazda valamelyik este pénzét, egy ötvenesét és két tízesét tározójába tette, s azt fejvánkosa alá rakva Díszmagyarban (Sarkadi Emil rajza) lefeküdt. Ezt véletlenül az ablakon át meglátta kocsisa, Keresztes Pál, ki éjjel a záratlan ajtón belopódzva, nagy vakmerőén kihúzta gazdája feje alól a tárcát, a pénzt kivette, s az üres erszényt visszadugva eltávozott. Reggel a gazda pénze hiányát észrevévén, mindjárt kocsisára gyanakodott, mert más idegen nem volta házban. De a kocsis tagadott, s világért sem akart tudni az egész dologról. Ekkor az egyik csendőrnek jó ötlete támadt. Valahonnan szerzett egy újdonatúj ötvenest s két új tízest, felmutatván a bankókat a kocsis előtt azt mondta: - No már sebaj, Keresztes, ime a pénz megvan, ugye, hogy ez volt? Mire a kocsis jámboran viszonozza: - Dehogyis ez az, hiszen az a pénz már gyűrött volt, s az egyik tizes rongyos is. No, a csendőröknek se kellett több. Rögtön elűköveteltéktőle azt a rongyos pénzt. A legény most anyjára hivatkozott, mint akinek még azon éjjel hazavitte. Mindkettőjüket átadták a tamási királyi járásbíróságnak, a legény meg azóta folyton azon töpreng, hogy hogyan is volt avval az új meg rongyos bankóval...” Kilencvenöt évvel ezelőtt egy megnyert választási csata adott alkalmat arra, hogy felidézzék, ne csak a győztes Szluha Istvánt, hanem bátyját, a szórakozott, de azért közszeretetnek örvendő Szluha Benedeket is. A Tolnamegyei Közlöny 1892. február 21 -én így mutatta be őket: „Szluha István határozottan jó családból való. Unokája Szluha Imrének, a híres kun kapitánynak, ki rája egy József nádortól kapott diszmagyart hagyott örökségképp. Még ma is emlékeznek az aradi hölgyek arra a feltűnő díszmagyarra.(...) Szluha István különben öccse a Tolnamegyében oly nagy szerepet játszott Szluha Benedeknek, kinek erősen kifejlett magyaros érzelmeit és eredeti gondolatvilágát ezer anekdota őrzi. Különösen sokan emlegetik még ma is egyik érdekes program beszédét. A hatvanas években ugyanis, mint Szekszárd képviselőjelöltje, programbeszédet akart mondani. Ehhez az eseményhez az egész Sárköz bevonult a székhelyre. Szluha Benedek fellép az emelvényre, s a három hétig nagy gonddal kidolgozott beszédből egy szó sem jut az eszébe. Az öreg úr azonban nem jött zavarba. Rögtönzött egy programbeszédet, éspedig így: »Kedves atyámfiai! Szörnyű meleg van. Nektek is bajos hallgatni, nekem is bajos beszélni. Ismertek engem, én vagyok Szluha Bencze, az én programom: éljen Kossuth Lajos!« A nép lelkesedéssel választotta meg követének”. Eléggé tájékozott nem vagyok ugyan, de azt tudom, Szluha Benedek kortesfogásával azóta éltek már néhányan, azonban az a ravaszság, amelyet - a szórakozottságra építve - Érmelléken vittek véghez, alighanem párját ritkítja. A történetet az Érmellék című hetilap őrzi kereken hetvenöt éve, 1912. február 17. óta: „Az átváltozott nyúl. A mi szeretve tisztelt Deák Józsi bátyánkat, a dohánybeváltás jelenlegi pénztárnokát kellemetlen meglepetés érte az elmúlt héten. Egyik barátja egy gyönyörű nyúlgavallér- ral lepte meg, amely eddig rendesen kikerülte a vadászok puskáját, úgy hogy tiszta súlyban kerek hat kilogrammot nyomott. Józsi bátyánk rendkívül megörvendett az ajándéknak, s azt azonnal elküldte nővére, özv. Michalovits Zoltánné címére Budapestre, előre számítván arra, hogy mily kellemes meglepetést fog az családban okozni. Majd hanyatt vágódott rémületében, amidőn pár nap múlva köszönő levél helyett szemrehányó sorokat kapott, amelyben hivatkoznak tisztes korára, - jóllehet a tréfát igen sikerültnek tartják kikérik maguknak azt, hogy őket a posta- hivatal előtt nevetségessé tegye. Azt is megírták azután, hogy a nyúl tényleg meAz átváltozott nyúl (Sarkadi Emil rajza) gérkezett Budapestre, de midőn azt kibontották, egy fűrészporral és kaviccsá kitömött nyúlbőrt kaptak a hat kiló súllyú- nak jelzett nyúl helyett. Jóska bácsi panasszal fordult a postahivatalhoz, aho azonban hivatkoztak arra, hogy a csomag érintetlen állapotban érkezett a címre, s a postahivatal nem köteles a csomag tartalmát vizsgálat alá venni. Jóska bácsi abban a meggyőződésben él, hogy a postán cserélték ki a nyu- lat, mi azonban utána járva a dolognak megtudtuk: a nyulat a hivatalszolga, mielőtt becsomagolta volna, a folyosóra akasztotta. Jóska bácsi egyik jó barátja, aki nem sejtvén azt, hogy a nyulat el akarja küldeni, cserélte ki a kitömött nyúlbőrrel, amely lyel nem egy jól sikerült mulatságot rendeztek már vasárnapi vadászokkal...” DR. TÖTTÖS GÁBOR
