Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
1987. január 13. ^EPÜJSÄG 3 A KNEB előtt Beszédes számok Nyolcvanhatezer közérdekű bejelentés sorsa Lelkiismeretesen, a törvény szellemében foglalkoznak-e az illetékesek a dolgozók jelzéseivel, panaszaival, észrevételeivel, javaslataival? Erre a kérdésre keresték a választ a népi ellenőrök a minisztériumokban, az országos hatáskörű szervekben, a főváros és kilenc megye tanácsi szakigazgatási szerveiben, ingatlankezelő és városgazdálkodási vállalatainál, az OTP-ben, a szervizekben, az utazási irodákban. Az említett szervezetekhez 1984-85-ben beérkezett több mint 86 ezer közérdekű bejelentés, javaslat, panasz több mint egynegyed részét tételesen ellenőrizték az országos vizsgálat során. Egybe tartozik - külön kezelik Igen sok helyen a népi ellenőrök elismerésre méltó fejlődést tapasztaltak. Különösen ott, ahol a vezetők igénylik, figyelembe veszik a lakosság véleményét, s megszervezik és számon kérik a beadványok, a felszólalások intézését. A KNEB-vizsgálat persze az összességben jó tapasztalatok mellett a továbblépés lehetőségeit is kutatta. A közérdekű bejelentések, panaszok nagyobb részét, mintegy 70 százalékát, a törvényes határidőn belül 30 nap alatt lezárják. Az elhúzódó ügyek között vannak bonyolult és időigényes esetek, de azt is megállapították, hogy körülbelül harmad-részük indokolatlanul kallódik, elfekszik az íróasztalfiókban. Az esetek egy kis részében újabban az ügyintéző személyes kapcsolatot is létesít a bejelentővel. A jellemző azonban sajnos sokkal inkább az, hogy még a formális kapcsolatot is mellőzik: az állampolgárt nem értesítik, nem tájékoztatják megfelelően az ügyintézésről, sőt esetenként még olyankor sem, amikor beadványát megnyugtató módon rendezték. Elég gyakran gondot okoz a jelzések, a beadványok minősítése. A panasz fogalmát például többnyire tágabban értelmezik, mint ahogyan azt a törvény igényli. Előfordul, hogy szokásos munkaügyi vagy államigazgatás eljárást igénylő beadványokat panaszként kezelnek, s ezáltal feleslegesen bonyolítják az ügyintézést, megnehezítik az állampolgár dolgát. Ugyancsak minősítési gond, hogy a tanácsi fórumokon elhangzott észrevételeket például a járdák, az utak, vagy a közvilágítási állapotára - miután a helyszínen nem tudják megválaszolni - valamennyit külön-külön közérdekű bejelentésként kezelik. Valójában az ilyen ismétlődő észrevételeket értelemszerűen ösz- szevontan, egy-egy bejelentésnek kellene tekinteni attól függően, hogy mire vonatkozik, milyen intézkedést igényel, illetve kit terhel a felelősség. Elmarad a számonkérés Mindez nemcsak formális munkát, fölösleges aktagyártást eredményez, hanem megnehezíti az ok és okozati összefüggések elemzését, a visszatérő panaszok, közérdekű bejelentések, mélyen rejlő gyökerek feltárását és felszámolását. Az ilyen feltáró-elemző munka az átfogó következtetések levonása, a bejelentések, a panaszok ismétlődését megelőző hatásos intézkedések foganatosítása még sajnos nem vált a munka szerves részévé. Pedig az ilyen úgynevezett okkutatás lehetővé tenné megfelelő intézkedések meghozatalát, például az áruellátás, a szolgáltatás, vagy éppen ügyintézés közérzetrontó allergikus pontjainak felszámolását. A panaszok, észrevételek megelőzését aligha segíti a számonkérés hiánya, a felelősségre vonás elmaradása. Nyilvánvaló mulasztások esetén is a felelősök ellen csak elvétve indítanak fegyelmi, vagy kártérítési eljárást. A leggyakoribb következmény a formális figyelmeztetés, amely nem segíti a rendteremtést, a felelős magatartás térhódítását a hivatalokban, a kereskedelmi és szolgáltató intézményekben. Az anyagilag érdekelt szolgáltató és kereskedelmi egységek, utazási irodák jogos sérelmek esetén is csak körülményesen, nehezen döntenek. A Minisztertanács a minisztereket, az országos hatáskörű szervek vezetőit és a tanácsok végrehajtó bizottságait kötelezte a hozzájuk, illetve a felügyeletük alá tartozó szervezetekhez érkezett bejelentések intézésének rendszeres figyelemmel kisérésére. A kétévenkénti elemzést, és ötévenkénti átfogó értékelést néhány minisztérium (a HM, a BM, az IM) és némely megyei tanács (Vas, Heves) példásan végzi. Hasonló eredményességgel dolgoznak az érdekképviseleti szervek, például az OKISZ. Rendszeresen és mélyrehatóan elemzik a bejelentéseket, felderítik az ismétlődések okait, meghatározzák a szükséges intézkedéseket, és a megfelelő fórumok elé tárják azokat. De sajnos ez a gyakorlat még egyáltalán nem általános. Sok helyen beérik a statisztikai adatok feldolgozásával, s magyarázatként elfogadják a problémák előidézésében közrejátszó, de nem kizárólagos külső, objektív okokat. Az országos vizsgálatba bevont intézményekben, vállalatoknál viszonylag alacsony a névtelen bejelentések aránya: a két százalékot sem éri el. A népi ellenőrzéshez és a belügyi szervekhez küldött bejelentéseknek viszont 30-40 százaléka névtelen. Személyes jellegű ügyek, kisebb sérelmek, panaszok esetén a bejelentéseknek nincs kockázata. A nagy horderejű közérdekű témákban viszont nem mindig sikerül megvédeni a bejelentőt, noha a törvény ezt előírja. Nyilvánvalóan nagyobb körültekintést igényel, és nehezíti a kivizsgálást, ha a bejelentő személye ismeretlen. Mégis érdemes komolyan venni az ilyen bejelentéseket. Nagyobb részük (60 százalékuk) ugyanis megalapozottnak bizonyul, s többnyire általuk kerülnek a nagyobb horderejű, rafinált gazdasági visszaélések leleplezésére. A KNEB-vizsgálat a jelzett gondok és megoldásra váró feladatok ellenére bebizonyította, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról szóló 1977. évi I. törvény jelentős előrelépést eredményezett, szelleme érvényesül a gyakorlatban. A lakossági bejelentések, panaszok lelkiismeretesebb intézése hozzájárult a szocialista demokrácia fejlesztéséhez, elősegítette az állampolgárok fokozott részvételét a közügyek intézésében. Az eredmények az ésszerű gazdálkodásban, a szabályszerű munkában, a bürokrácia, a közérdeket sértő jelenségek visszaszorításában mérhetök KOVÁCS JÓZSEF Bővülő gázvezetékhálózat a Dél-Alföldön A Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat működési területéhez tartozó Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében - a helyben feltárt energiahordozóknak köszönhetően - tavaly 90-re emelkedett a földgázellátásban részesülő városok és községek száma. Ez a szám az idén meghaladja a százat, most Csongrádban újabb hét, Bács-Kiskun- ban négy, Békésben pedig három helységet kapcsolnak a földgázhálózatra. Ebben az évben több mint félezer kilométer új gázvezetéket építenek. Ezeknek költségeit továbbra is az érintett termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vállalják magukra, a helyi elosztóhálózat kiépítéséhez pedig a lakosság járul hozzá anyagiakkal és társadalmi munkával. Ez utóbbi elsősorban a vezetékek árkának a kiásását jelenti. Megállapították, hogy a Dél-Alföldön a gázfogyasztás mindinkább a lakoság javára tolódik el. Míg egy évvel ezelőtt az egész gáz- mennyiség 25 százalékát használták fel a háztartások, ez az arány a VII. ötéves tervidőszak végéig 35 százalékra növekszik. Siker = munka A Bátaszéken élő fiatalember - Szűcs József - régóta kereste az alkalmat, hogy elmondja élményeit. Hetek, hónapok, már egy esztendő is elment, amíg a kényelmesen berendezett - József Attila utcai - otthonában hellyel kínált. Gátszakadáskor ömlik oly hirtelenséggel a víz, mint amikor szerénytelenül beszélni kezd.- Meséljem a Sikereimet? - kérdi. Választ sem várva sorolja: ennyi járdát építettek, ezt a játszótéri kerítésláncot festették le, ebben az utcában megépült végre a betonút, a gázprogram végrehajtásakor az itt élő emberek ennyi és ennyi forintot fizettek... Természetesen, életkorához illően meséli a sikereket, amelyek egyenlőek a végzett munkával. A lendület, az akarás mögött nincs nyoma az önzésnek, hiszen a kézzel fogható eredmények sok-sok ember életét teszik komfortosabbá. Beszélgetés közben rajzolódik ki Szűcs Júzsef portréja is. Kiderül, hogy apai örökség a másokért is vállalt munkálkodás, a közösség iránt érzett, elkötelezett felelősség. A helyi Gabonaforgalmi Szolgáltató Vállalat lakatos-hegesztője 1986. április 15-én a Tolna Megyei Tanács „Társadalmi munkáért” elismerő oklevelét és jelvényét kapta.- Nekem egy kicsivel többet kell dolgoznom, mint másoknak, hogy ne mondhassa senki: bármit is könnyen elér, mert Szűcs József párttag. Bár fiatal vagyok, de mégis azt kell mondanom, hogy „bezzeg a mi időnkben”... A KISZ-re gondolok. Nem fogalmaztam még meg, hogy mi a baj a mostani alapszervezetek munkájával, de azt látni kell, hogy gyakran érdektelenül viselkednek, minden kezdeményezés valahol célját veszti. Jó volna, ha mások is éreznék az együtt végzett munka, aztán a szórakozás - további erőt adó - örömét. A társadalmi munka elismerésének történetéről a nagyközségi tanács elnökével, Bognár Jenővel és a vb-titkárral, Nagy Ferenccel beszélgetünk.- A kilences körzetünk tanácstagja - mondják szinte egyszerre, majd felváltva magyarázzák, hogy Szűcs József nem is szerepelt a tanácstagi választások idején a jelölőlistán. A körzet lakói javasolták és meg is választották. Ez nem volt véletlen, megalapozatlan bizalom. A fiatal tanácstag a későbbiekben is rászolgált.-Nem hiszem, hogy a tanácsunk történetében volt már példa arra, hogy egy utca lakói ajándékot vegyenek az őket képviselő tagnak, egy jól végzett közös munka befejeztével. Szűcs József már kapott, és nem is a saját utcabeli emberektől - mondja Nagy Ferenc és közben a tanácstagok negyedéves társadalmi munka értékeléseibe lapoz. A 9-es körzetben a tavasszal 35 ezer 350 forint értékben végeztek munkát. A második negyedévben a Toldi utca járdázása, a játszótér láncfestése, az Arany János utca betonútjának „tükrözése” 261 ezer 85 forint értékben történt. Ennek a munkának a befejezésére a harmadik negyedévben került sor, és a megállapított társadalmi munka értéke 797 ezer 900 forint. Beszédes számok ezek, az összefogást szervező, végző ember munkájának gyümölcsei. D. K. J. A munkásosztály a statisztika tükrében A Szovjetunió lakosságának 33,7 százalékát alkották a munkások és családtagjaik 1939-ben. Húsz év múltán, 1959- ben már a lakosság 50,2 százalékát tette ki a munkásság. 1985-ben pedig már 61,6 százalék volt ez az arány. Az osztályon belül érdekes minőségi változások is végbementek az elmúlt évtizedekben. Szembetűnően növekszik a munkásság kulturális és képzettségi színvonala. Míg 1939-ben a szovjet munkásoknak csak a 8,7 százaléka rendelkezett középfokú képesítéssel, húsz évvel későb már a 40 százaléka, 1985-ben pedig a 83 százaléka. Megszűnőben van a hagyományos gyári munka. A munkafeltételek és maga a munka egyre bonyolültabbá, összetettebbé válik, mind nagyobb szellemi erőfeszítést és tevékenységet igényel. Például a bonyolult automaták javításához szükséges lakatosmunka 70 százalékban, az ugyanilyen szerelési munkálatok 90 százaiéban feltételeznek szellemi tevékenységet. Az automatizált sorokat irányító és ellenőrző gépmesterek tevékenysége 95 százalékban szellemi. A jelenlegi ötéves tervben (1986-90) 5 millió dolgozó szabadul meg a nehézkes kétkezi munkától. A szociológusok szerint kialakulóban van egy olyan - nem kis létszámú - társadalmi réteg, amely formálisan ugyan a munkásosztályhoz tartozik, de gyakorlatilag már értelmiségi szerepkört tölt be. Ami legalább ilyen érdekes: a munkásság már önmagából neveli ki utódait, az utánpótlást. Ez régebben nem így volt, a munkásosztály a parasztságból töltődött föl. Növekszik a munkásosztály társadalmi szerepe is. Huszonöt éve a népi küldöttek 23,8 százaléka volt munkás, tizenöt évvel ezelőtt már a munkásság soraiból került ki a képviselők 36,5 százaléka, 1985-ben pedig már a 44,5 százaléka. Átadták Győrött a Magyar Külkereskedelmi Bank első vidéki irodáját. A belvárosban létesített irodában, az előzetes tervek szerint 1987-ben mintegy 4-5 milliárd forintos forgalom lebonyolítását tervezik. A Külkereskedelmi Bank első vidéki irodája
