Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
4 irtfePÜJSÄG 1987. január 13. Moziban Queen-varázslat piros-fehér-zöldben (Az előzményekről) Néhány hónappal ezelőtt tíz- és tízezrek meglehetős kétkedéssel fogadták a ma már kétségtelenül megvalósult rockzenei bomba-ese- ményhírt, hogy a világ egyik, első számú szupercsapata, a Queen koncertet ad a budapesti Népstadionban. A John Dea- con-Brian May-Freddie Mercury-Roger Taylor négyesfogatának hazai diadalút- ját még azok is végigkísérhették, akiknek nem volt részük abban a bizonyos július végi frenetikus hangulatú koncertben. A kétkedés második fejezete akkor kezdődött, amikor a tömegkommunikációs eszközök egyesített össztüzéből arról értesülhettünk, hogy a koncertről Zsombolyai János filmrendező nem bérmunkában csinál - néhány hónap múltán - mozifilmet, hanem a Queen Films, a Multimedia Europe Film és a MAFILM- Dialóg Stúdió-MOKÉP koprodukcióját valósítja meg nem kevesebb, mint tizenhét kiváló magyar operatőr kamerája által. A filmmel kapcsolatos Queen-hírelő- zetesek azóta már mind megvalósultak, s mi, szekszárdiak pedig ezúttal a Panoráma filmszínházban a tavalyi nyári koncertről készített filmre ültünk be. (A koncertfilmről.) Kétség nem férhet hozzá, hogy a Varázslat egy hihetetlenül egyedülállóan jó, a Queen zenéjéhez és világlátáshoz tökéletesen alkalmazkodó, igényesen magas nívójú munkát láttunk. Nekünk magyaroknak pedig már a film fölvezető kockái is felejthetetlenek maradnak. A világforgalmazáson már beindult Varázslat első perceiben egy helikopter fedélzetéről látjuk fővárosunk összetéveszthetetlen középületeinek képét, közben pedig elfogadható magyarsággal Freddie Mercury énekli azt a négysoros dalt, amellyel egyszerűen le- hengerli hazánk fiait. „Tavaszi szél, viszet áraszt” - halljuk, közben pedig elúszik alattunk a mi Dunánk... Aztán egy tökéletes ötlet - fölgyorsítva látjuk - amint a zenekar tonnákban számítva is iszonyatos mennyiségű berendezéseit összeszerelik -, és a világ egyik legnagyobb hangterjedelmű, markánsan férfias fenegyereke megkezdi azt a tökéletes rockzenei-látvány-showt, amely: maga a Queen. S már Zsombolyai Jánostól is minden megy a maga útján. Mindegyik Queen-vi- lágsláger után ott a rendezői feloldás. Szerencsére. Nem szimpla koncertfilm ez. Az okosan végiggondolt koncertidöt egyre- másra oldja fel a világsztár-stáb hazánk- béli tartózkodása alatt fölvett riportfilm. Ez pedig nyilvánvalóan nem csak a rockrajongóknak fontos. Kíváncsi mindenki arra, hogy miként viselkedik a lányos arcú zenekarvezető May, jelent-e valamit a szőke hajú Taylornak a magyarországi Forma-1 -es pálya és miért vásárolt értékes grafikát nálunk Mercury? S egyáltalán, a világ egyik legnagyobb rockhatalmának csak egy állomása-e Magyarország, vagy ennél több? A film megalkotására való fölkérés - az üzlet ellenére is - erre a legpregnánsabb felelet. Újább snitt és az egyesített hazai operatőrhad már tovább követi a koncert további felejthetetlen fejezeteit. És valami, olyan hihetetlen, a zenéhez és az együttes tagjainak egyéniségéhez igazodó fényképezéssel, amelyre nehéz megfelelő jelzőt találni. A villámvágások rengetegében sem esik szét a látvány, a dal. Együtt él ez a négy ember, az alkotógárda és az a hetvenezer főnyi közönség. Zsombolyai János pedig minket, nézőket úgy vezet, mintha az együttes ötödik tagja lenne. (Utóirat.) Kiváló zene, tökéletes látvány, az eddig megközelíthetetlen sztárokról készült megkapóan emberi portrék, magyar filmes mestermunka és biztos üzleti siker: ez a Queen-varázslat pi- ros-fehér-zöldben. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS I Hangverseny Creative Art Ensemble Ritkán hallható zenei csemegében volt része annak a nem kis meglepetésünkre - szépszámú közönségnek, aki a Creative Art Ensemble szekszárdi bemutatkozó hangversenyén jelen volt. Amint az Vukán György bevezető szavaiból kiderült, a Creative Art Ensemble nemrégiben alakult, két már nagynevű együttes, a Budapest Rézfúvós Együttes és a Szupertrió fuzionálásából, a Soros Alapítvány anyagi támogatásával. A hangverseny első feében a C. A. E. „építőkövei” mutatkoztak be, mégpedig mindkettő saját műfajában. Lenyűgöző volt a hangzás, ahogy kezdöszámként Richard Strauss: „Stadt Wien” Fanfárja a tizenöt élvonalbeli rézfúvós előadásában megszólalt. Ezután. J. B. Lully, Grieg, Byrd, Dukas és Hazell egy-egy művét hallhattuk nagyszerű tolmácsolásban, amelyek közül külön is ki kell emelnünk Grieg: Gyászindulóját, ahol mind dinamikában, mind pedig megformálásban az elképzelhető maximumot nyújtotta az együttes. A Budapest Együttest a szekszárdi születésű, kiváló harsonaművész, Farkas István vezényelte. A másik, nem kevésbé kiváló „épi- tőkő" a Szupertrió. Előadásukban egy K. Jarrett: Bluest, Vukán György: Születésnap cimű kompozícióját és Brubeck: Blue Rondó á la Turk-jét hallhattuk, ez utóbbit merész, újszerű megfogalmazásban. Vukán Györgyre érezhetően nagy hatással van K. Jarrett intellektuális, egyszerre több szólamot vezető, megfontolt zongorajátéka. A szünet után megszólalt a várva- várt Creative Art Ensemble, egyesítve mindkét együttes legkiválóbb tulajdonságait. A műsort teljes egészében Vukán György komponálta és hangszerelte. Sorrendben: Introduction, Interlude, Cím nélkül, C. A. E., Álmok és zsákutcák, Holdárnyék, Meghívás, Régi szép gyermekkorom, Vörös szikla vízesés, Rag-mu- sic című darabjait hallhattuk a szerző magával ragadó vezényletével. Vukán a darabok helyenkénti egysíkúságát kiválóan ellensúlyozta a hang- szerelésben felvonultatott látványos és jól hangzó elemek alkalmazásával. A rézfúvók impozáns hangzása mellett ki kell emelnünk Kőszegi Imre ötletes, fordulatokkal teli professzionista nagyzenekari dobjátékát. Különleges szint adott a muzsikának a négy vadászkürt és a két tuba használata. Sajnos, a zongora túlerősí- tettsége és a basszus alulerősített- sége folytán egész este keveset hallhattunk Berkes Balázs bőgőjátékából. Örömmel üdvözöljük a Creative Art Ensemble létrejöttét, szeretnénk, ha több alkalommal is megörvendeztetnék a szekszárdi közönséget. PECZE ISTVÁN Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Kőszegi Imre dobos Tévénapló Kétpercnyi mestermű Az egymásra torlódó és hivatalosan is megkevert ünnepek után az első munkanap, most már abban a megnyugtató tudatban, hogy helyreállt a „meglódult naptár”, ahogy Babits mondta. A híradó munkatársai kimennek a pesti utcára és nézelődnek. Ennyi történik, semmivel sem több. Az utca üres, elhagyatott, mint újév reggelén, amikor a mulatozók már belefáradtak a jókedvbe, tétován körülnéznek a lakásban, s a tegnapi vidámság partra vetettjei arra gondolnak, hogy ki kell takarítani a lakást, holnap pedg el kell kezdeni az új évet. De másnap is ezt gondolják, mert a pesti utca üres, itt-ott ténfereg egy ember, csak a banánárus standja körül van némi mozgás. Látómezőnkbe úszik egy arc, majd felhangzik a kérdés, ami akár az égből is jöhetne, mert csak a hangot halljuk, a kérdezőt nem látjuk: „Szabadságon van vagy dolgozik?” A megkérdezettek valamennyien dolgoznak, csak éppen nem csinálnak semmit, legföljeb az előrelátó családapák tolonganak a banánárus standja körül. „Mennyi most az idő?” - kíváncsiskodik a láthatatlan riporter, mire a megkérdezett szabatosan válaszol: „ Tíz óra tizenhét. ” De mintha maga is úgy érezné, hogy némi magyarázattal tartozik, hozzáteszi: „Majd meghozzák az anyagot s akkor rákapcsolunk.” Nincs kommentár, üres sopánkodás, a riporter a tényeket rögzíti, a többi a nézőre tartozik. Mindenki tudja, hogy ez az év első munkanapja, felesleges a napiárra hivatkozni. A kommentár egyébként is a néző joga. Dermedten nézzük ezt a riporteri remeklést, valóban ilyen az élet, pontosabban az év első munkanapja. Legföljebb az a megnyugató, hogy banánt azért lehet kapni. Fiatal Művészek Stúdiója Két filmmel jelentkezett a Fiatal Művészek Stúdiója; az érdeklődés mindenképp indokolt: lássuk, mit is tudnak. A Pilinszky János emlékének szentel Útszéli Isten című táncjáték elsősorban arra volt bizonyság, hogy mindent megtanultak, mégpedig igen jól tanultak meg, s az sem baj, ha a hatások esetenként felismerhetők. Finom lelemény, hogy a táncjáték közben Pilinszky hangja is megszólal, végtére a technika eme lehetőségét kár lenne kihasználatlanul hagyni, a katarzis azonban a költőien fogalmazott jelentek ellenére is elmaradt. A Pilinszky-versekhez általában rejtekutak vezetnek, itt pedig a látvány annyi jelképet hordozott, hogy kép és gondolatnem találkozhatott mindig. A Pilinszkyt idéző film így elsősorban a lehetőségekre figyel meztett, arra, hogy ezek a fiatal művészek nagyon sok mindenre képesek. Egészen más természetű az Alpári történet. Tulajdonképpen cudar történet ez, amiből a néző sokáig mit sem sejt. A rendező figyelemezetten - de még a zseniális jelzőt sem sajnálnám tőle - biztos ökonómiával fogja vissza az eseményeket, s gyanútlanul megyünk be sötét utcájába. Még valami szerény derű sem idegen tőle, már amennyire ezt szereplői engedik. Itt ugyanis mindenki a saját szerepét já tssza, azt, amit az élet osztott ki rá, s a süketnéma főhősről akár azt is gondolhatjuk, hogy kedélye és reménysége, ez a mindent átható derű, átsegíti élete tragédiáján. Nem így történik, élete fölött egyre komorabb felhők, s végül mostohaanyja biztatására, amiben szerelme, életének vigasza is segédkezik, megöli iszákos apját. A görög sorstragédiák árnyéka kíséri a rémséges történetet, amit végül a bírósági ítélet hitelesít. A film - maradandó élmény - igazi érdeme eszköztelensége, saza mértéktartás, ahogy lépésről lépésre hatolunk be ebbe a gyászos világba, amelynek nincsenek hősei, csak áldozatai vannak. Jó lenne megismételni, kitűnő alkotás. Vétkes mulasztás, hogy a műsorújság, amely ugyanezen a hasábon egy filmismétlésnél 14 sorban ismerteti valamennyi szereplő nevét, itt senkit nem említ, pedig szívesen megjegyeztük volna ezeknek a fiatal művészeknek a nevét. Veres Péter emléke Most lenne 90 éves s már 16 éve halott. Ugyanakkor az elmúlt másfél évtizedben nagyon kevés szó esett róla, legföljebb a róla szóló anekdoták emlegették, mindenekelőtt térfára ingerlő honvédelmi minisztersége. Pedig azt is komolyan vette, mert ha a sors ilyen posztra állította is az egykori tizedest, ha ugyan eddig is vitte a balmazújvárosi baka, akkor itt állt helyt, miként minden cselekedetében helyt akart állni, s helyt is állt. Az egész ország Péter bácsija volt, hogy Illyés és Gyula bácsi vagy a korban hozzá közelebb állóknak Gyula bátyám. Mindenütt ismerték, szerették is, ami azért nem jelentette azt, hogy olvasták is. Igaz, hogy amikor megjelent valahol s beszélni kezdett, minden szem őrá szegeződött, s akár két órán át is szólhatott, a figyelem nem lankadt. Volt, hogy vitára ingerelt, akár az egész ország is vitatkozott vele, de bármit mondott is, a tisztesség szólt belőle, a kis országot féltő aggodalom. Nem tért ki soha a történelem hívása elől, mert tudta, nemcsak joga, kötelessége is szólni, mégpedig annak jogán, aki a legmélyebbről érkezett. Az évfordulón pályatársak, barátok idézték emlékét, egy-két archív felvétel - csak ennyi lenne? - őt is közelünkbe hozta, s igaz örömmel láttuk viszont reménykedő mosolyát, hallgattuk tiszta beszédét, s közben arra gondoltunk, hogy azok is harcostársai voltak, s maradtak is, akik más utakon indultak a jövendőbe. Eléggé ismerjük? Azt hiszem, nem. Herczeg László filmje most a halhatatlan Veres Pétert idézte, akit annak idején Illyés Gyula a világirodalom nevében búcsúztatott. CSÁNYI LÁSZLÓ Reggelente kétszer 10 percben Jelentkezik a pécsi rádió Mint tudjuk - reméljük, hogy megyénkben is sokan - a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója (ahogyan más régiók körzeti adói) január 5- től minden reggel kétszer tíz perces adással jelentkezik. Az első héttapaszta- latairól kérdeztük Borsos Józsefet, a stúdió vezetőjét, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy akik tudták fogni Tolna megyében az adást, azok valóban szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen számos hasznos és fontos információval a tarsolyukban indulhattak reggelente munkába. Ezekben a napokban pedig a „havazás ügyben” igazán nagyon fontos, percre kész tájékoztatást kaphattunk a stúdió közreműködésével.- Az első hét után elmondhatjuk, hogy reggeli jelentkezéseink beváltak. Az előre meghatározott tervek szerint állítottuk össze műsorainkat, úgyhogy a hallgatók egy ívben (egy ültükben, egy teázás közben) kapták meg a napi információkat a világeseményekről, az országos és a helyi dolgainkról. Néhányszor reggel előzetest adtunk a várható helyi eseményekről, amelyekre este visszatértünk, részleteztük. De adunk helyzetjelentést, előrejelzést több területről, így a közlekedésről, időjárásról, egészségügyről, de programajánlattal és lapszemlével is szolgálunk hallgatóinknak.- A különböző ügyeletekkel tartjuk a kapcsolatot, s a hétfő reggel is bizonyította, hogy az utakkal, közlekedéssel kapcsolatos informáióink milyen fontosak, s hogy segítik a munkába, iskolába indulókat. Ezeket a részletes tájékoztatókat a budapesti adók nem tudnák közölni.- Adásukkal kapcsolatban gondok is vannak. Tolna megyében több helyen nem tudják fogni a valóban kitűnő reggeli műsorukat.- Ezt jól tudjuk. Az URH-Kossuth adón igen, viszont a középhullámon nem, mivel a kozármislényi adó 10 kilowattja kevés, tehát adáskörzetünk több térségébe nem jut el a hangunk. Ezzel kapcsolatban rengeteg levél érkezett szerkesztőségünkbe is. Jelenleg folynak a tárgyalások, hogy a már említett adó teljesítményét megkétszerezik. Tehát reménykedünk... -hA bajuszos Queen-mágus; Freddie Mercury a filmben is látható fogadáson
