Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

6^fePÜJSÁG

1987. január 10.

I- Ilyenkor új esztendő elején elhangzanak ilyen-olyan fogadalmak. Nem szokott fogad- kozni, hogy inkább jár a már megkezdett úton...- Valóban, nem szoktam fogadalmakat tenni, egyébként sem tudja az ember előre, mennyi új feladat várhat rá egy egész esztendő során.

■ - Szilveszterkor?- Egy ismerős családdal közösen tévéztünk, koccintottunk, beszélgettünk. Nejem most várja harmadik gyermekünket, fgy eleve jó évnek kell ennek is lennie.

I- Két szép lányuk van, ha a harmadik kis jövevény is leány lesz...- Titkon valóban fiút szeretnénk, ám a lényeg, hogy egészségesek legyenek. Én nem fogok bánkódni.

I- Úgy gondolom, nem sok szék kopik el a nadrágja alatt. A sűrűjében jár-kel szinte állandóan.

ülhetünk a babérokon. Ha valakiben ez nem meggyőződés, akkor azt úgyis rászorítják a körülmények. Több és jobb kell mindenben, amit majd a jövő igazol. Még a saját kis igényeim kiszolgálására is több kell. Na és ott van a szakmai dac, a szakmai becsület kérdése.

I- Mire taksálja a magyar mezőgazdaságot a novemberi határozat ismeretében? Itt most nem prognózisra gondolok, inkább szakmai véleményalkotásra.- Minket a közepes szövetkezetek közé sorolnak. Jogosan. Talán ami ránk igaz, úgy érzem helytálló az országos átlagra is. A napokban úgy nyilatkozott a miniszterünk, hogy a megtermelt 14 millió tonna gabona szép eredmény, de még plusz négymillió a cél. Hogy ezt lehet-e teljesíteni? Lehet. Nem túlzott az elvárás, bátran állítom. Az átlagos szövetkezeteknél kell, hogy legyen tartalék. Ez már tapasztalati állítás. Sok apróság van, ami önmagában semmi, ám ha száz ilyen van, ha sok száz ilyen van, és ha...

Öregapám évekig leste a közösbe adott földjét, még akkor is vigyázott rá. Talán a génjeimben van ez meg, bár én nem vittem a közösbe semmit, csupán most igyekszem bevinni azt, amit tanultam. Pénz legyen, a munkát úgy ahogy letudni... hát ez nem megy így sokáig. A törött ekevasat kicseréli a traktoros, aztán jó messzire hajítja, majd jövőre ugyanaz eltöri a tárcsáját, akkor aztán káromkodik.

■ - Többdiplomás ember...- Volt vagy 5-6 főkönyvelőnk 10 év alatt. Mikor kritizálni mertem a könyvelési munkát, visszautasították azzal, hogy nem értek hozzá, hát kissé dacból is, de beiratkoztam szakmérnökire és közben mérlegképes könyvelői oklevelet is szereztem.

I- Van egy mondás, miszerint senki sem lehet próféta a maga hazájában.- Hát igen, eszembe is jutott már, talán jobb lett volna fölpakolni, elmenni valahová, de ott meg mérnök uraznának, nem Kar- csiznának.- Egy téesz főmérnöke ne is legyen irodában ülő típus. Állattenyésztés, növénytermesztés, erdészet, szőlészet, végső soron mind hozzám tartozik, mégha mindenütt van is ágazatvezető. Két- háromnaponta igyekszem mindenütt feltűnni. Jól érzi, csak akkor vagyok az irodában, ha az adminisztrációs feladataim, vagy egyéb kötelezettségeim ott tartanak. Területileg osztott, szétszórt a nagymányoki téesz, hat falu - Nagymá- nyok, Kismányok, Váralja, Izmény, Győré és részben Máza tartozik ide. Az utóbbi kivételével mindenütt van egy-egy majorunk. Aztán új ágazatnak ott van a szőlő, ami újdonságával valamennyivel többet is kíván mint a többi, bízunk is benne, hogy segít majd a téeszen.

I- Évei számát tekintve, beosztását néz- ve nem lehet oka panaszra. Nem kerülte el a siker, mert sikeres eddigi élete, azt nem tagadhatja.- Nem tudom, hogyan hangzik, viszont tény, én tudatosan készültem erre a pályára. Decemberben töltöttem be a 35-öt és korosztályomnak ahhoz a csoportjához tartozom, akik vezető beosztásba kerültek. Tíz éve vagyok itt, ez az első munkahelyem. De kezdjem az elején, mert mint falusi gyerek, félig-meddig paraszti származású, is vonzódtam a vidéki életmódhoz, valahogy mindig kicsit parasztgyerek is maradtam. Itt nőttem fel, nyári szünetekben itt dolgozgattam és évről évre úgy magától is alakulgatott a sorsom. Egyértelműen kötődöm ehhez a téeszhez. Amikor felvettek Keszthelyre az egyetemre, akkor az volt a természetes, hogy a Nagymányoki Gábor Áron Téesz ösztöndíjasa lettem. Elköteleztem magam. Ha ezt karriernek lehet nevezni, akkor valóban nem került el a siker. Egy év gyakornokoskodás, sertéságazat-vezetői beosztás, majd később főállattenyésztő és a következő lépcsőben lettem termelési főmérnök. Ez így tíz év alatt bárki szemében is gyors előrejutás, az biztos. Anyagilag, erkölcsileg, szakmailag hogyan vagyok megelégedve?!... Ha azt mondom, hogy elégedett ember vagyok, akkor nem mondok igazat. Ha egy szintre eljutottunk, akkor ott mocorog megint bennünk valami, és végül kiderül, hogy az igényeink mindig egy lépéssel a lehetőségeink előtt járnak.

I- A mi korosztályunk sok mindent készen kapott. Mégis tud küzdeni, harcolni, akar valamit és általában képes a rábízott feladatok ellátására. Egyedül hagy a véleményemmel?- Erősítem ezt, mert rám is igaz. Sokat kaptunk készen, sokat segítettek a szüléink. Lakás... kocsit is apámtól kaptam, igazi plusszal indultunk, de ez nem tett nyugodttá, elégedetté. Csupán erősített. Nem akarok nagy szavakat használni, de mindig az visz előre, ha igényesek vagyunk. Ha tehenenként elértük az 5000 litert, az már jövőre nem lesz elég, nem

I- Na, itt egy kérdés önként kínálja magát. Elméleti vagy inkább gyakorlati típusú szakember?- Szeretem a gyakorlati teendőket, sokat is vagyok életszerű körülmények között, örülök az elkészült munkának, szeretek dolgozni. Beosztásom alapján nem közvetlenül az emberekkel vagyok kapcsolatban, bár ágazatvezetőket irányítok. Ötvözni kell a kettőt. A szakirodalmat sem szabad hanyagolni, de azt mint tapasztalatra éhes anyagot ki is kell vinni a földekre. Napjainkban sok az újdonság, változik a technológia, igaz nem holnap vezetjük be azokat, de ismernünk kötelesség. Alacsonyabb beosztásban többet követel az embertől a gyakorlat, velem szemben most inkább az elméleti elvárások nagyobbak. Embereim már kellőképp ismernek, olyan szerteágazó munka az enyém, amiben szinte polihisztornak kell lenni. Ennek az mond ellent, hogy megfelelő szakembergárda áll rendelkezésre, akik tudják, mit, mikor, mivel és miért kell mondjuk permetezni. De minderről nekem is vannak ismereteim, így „mesedélutánra” sem tudnak meghívni. Visszatérek az elégedettségre. Mióta itt vagyok, maximum jóindulattal ráfoghatom, hogy egy gyenge, szanált téeszből a megyei rangsorban a középső harmadba jutott téesz lettünk. Akkor lennék (leszek) majd elégedett, ha azt halljuk, hogy a nagymányoki téesz a jók között van. Hozzám nőtt gyermekkorom óta a téesz. Együtt nőttünk, velem erősödött, így nem is tudnám elképzelni, hogy elmegyek, bár több helyről megkerestek. Itt van feladat, van mit helyretenni. Tarka világ ez. Székely, sváb, magyar, felvidéki mind ugyanazt akarja, jó téeszt, jó életet. Egy „nemzetközi" gárda mind egyet akar, csupán nem biztos, hogy ugyanúgy, hogy egyféleképp. Szeretek elbeszélgetni idős székellyel, jó svádájú svábbal, pirospozsgás, nagy hangú magyarral egyaránt.

I- Nemcsak szeret velük beszélni, de azt mondják tud is, és ez már különbség.- Főleg az idősebb generációval tudom magam megértetni, nációra való tekintet nélkül.

I- Ma ugyanazt a téeszt kormányozza, amelyikben nyaranta lovat vezetett a kukoricasorok között, ahol kazlat rakott...- Ebből élek, ebből tartom el a családom. Mindig úgy éreztem itt magam, mint egy gazda a sok közül. Bántott ha valami nem mént, főleg azért, mert emberi mulasztás volt az oka. Nem szeretem a pontatlan munkavégzést, a trehány embert. Gazdaszemlélet kell mindannyionkba, az állatgondozótól az elnökig. Kell a munkánkra adni, precíznek kell lenni, gazdának kell lenni! Nem igényesek mára már az emberek a munkájuk végeredményére. Hiányzik a tulajdonosi szemlélet.

I- A falu, az otthon, a család indíttatása szinte kísérti az ember életét, osztja rá szeretetét, segítségét. Aztán jön az elszakadás, majd a visszatalálás. ön is állandóan visszatalál a faluba, a szülői házba.- Városlakó lettem, bonyhádi vagyok, habár nem érzem igazán itthon magam a városban. Amikor Váraljára mehetek, azért az más. Néha keresek is magamnak valami okot, csak mehessek. A pesti gimiben sem éreztem igazán jól magam, bár egyfajta erőt, pluszt adott a vidékiségem. Zárkózott típus voltam, talán erre is gondolt az apám amikbr kollégiumba küldött. A osaládomat igazán szeretem, ez hív haza a városba, de a határban is igazán jól megvagyok. A Cser-tetőről belátom Váralját, sőt, az egész téeszt, és ez igazi öröm számomra. Lelkem mélyén nem is törődtem még bele a városi életbe. Lányaimnak előnyére válik, tagozatos iskolába járhatnak, nekem meleg vízzel, meleg lakással szolgál a város, de titkos tervem - most ki kell mondanom - a falusi élet. Magával az életformával nem vagyok kibékülve. A család nagyon fontos nekem, velük vagyok szabadidőmben, vagy rejtvényfejtő hobbimnak élek. Ha hazaérek is, a téesz jár a fejemben.

I- Vissza a munkához! Jó szakembergárda van önöknél?- Mit értek jó szakemberen, ezt tisztázzuk? Aki munkája minden csínját-bínját ismeri, még nem biztos, hogy jó szakember is. Bonyolult ágazati kapcsolatok adódnak egy téeszben, az egymásraépültség olyan mint egy emeletes háznál, az ágazati érdek néha ütközik a szövetkezeti vei: az állattenyésztő persze a legjobb tábla kukoricát silóztatná, a növénytermesztő meg a legsilányabbat. Szigorúan szakmai oldalát tekintve nem látok gondot, ám a tartalékok egy részét is abban látom, hogy a vezetők egymás közti kapcsolataiban meg kell újulni. Belátást, kollegalitást hiányolok a szövetkezet vezetésében, kollegalitást az élet minden területén. A jelenlegi vezető gárdát össze lehetne úgy fogni, hogy gazdálkodni is jobban lehessen. Összességében az adottságok jók, a földek jók, vannak szakemberek az eredmények nem egyértelműen és folyamatosan igazolói mégsem mindennek.

I- Felesége középiskolai tanár. Gyerekei igazán intellektuális környezetből indulnak.- Mi már sokkal jobban startoltunk minta szüléink, pont a szülők révén. Gyerekeink persze még nálunk is jobb körülmények között élnek ma már, és ez a természetes. Arra figyelünk, hogy a túlzások ne kopogtassanak be soha hozzánk.

■ - Nem cserélne senkivel, ezt érzem.- Nem. Nem! Nincs is okom rá. Hajtva, gürizve érem el a sikereket, de így is szeretem.- Akkor jó munkát, és köszönöm a beszélgetést. SZABÓ SÁNDOR

MÚLTUNKBÓL

A mai napon talán a szokottnál is ünnepélyesebb a munkásőrség évadzáró egységgyűlése. Immár három évtizede annak, hogy létrejött ez a fegyveres testület. Generációk nőttek fel ebben a forradalmi szervezetben. A munkásőrségbe 30 évvel ezelőtt belépett munkások, szegényparasztok, tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, a gépállomások alkalmazottai, párttagok és pártonkívüliek, az állami apparátusban dolgozók, vezetők és beosztottak arra vállalkoztak, hogy segítik megvédeni az ellenforradalmi erőktől a proletárhatalmat, megóvják szocialista vívmányainkat. Az ünnepi egységgyűléseken többször is megesett, hogy apa a fiának, anya pedig a lányának adta át a fegyvert, s ezzel mintegy átadva azokat a feladatokat, amelyeket egykor az alapítók vállaltak. Az idősebbeket folyamatosan felváltották a fiatalabbak.

Kevesen tudják azt, amit a Munkásőr sajtószolgálat közölt az elmúlt hetekben, hogy a felszabadulás után 10 olyan családot tartottak nyilván Magyarországon, amelynek minden tagja nemzedékeken át, fegyverrel harcolt a szabadságért. Az egyik ezek közül a Tolna megyei származású Abelovszky család. Az ősök Du- naföldvárott éltek. Abelovszky József kovácsmester a Magyar Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium tagja és a megyei forradalmi törvényszék vezetője volt. A proletárhatalom leverése után emigrációba kényszerült. Fia, Abelovszky László a II. világháború idején partizánoktató lett. Felesége szintén fegyvert fogott. Fiuk a II. Ukrán fronthoz tartozó 53. hadsereg propagandistája volt. A család a háború után találkozott a felszabadult Magyarországon. Részt vettek a kommunista párt legális szervezésében. Amikor pedig 1956-ban veszélybe került a munkáshatalom, Abelovszky József és fia, László, újra fegyvert fogott. Alapító tagjai lettek a munkásőrségnek. László immár három évtizede, mint munkásőr teljesít fegyveres szolgálatot.

Az Abelovszky család története ezzel természetesen még nem ért véget. László fia, György ugyancsak munkásőr.

Milyen ember a munkásőr? Többen csak az acélszürke ruhában, karszalaggal, géppisztollyal a kezében megjelenő embert tekintik annak, aki a megadott parancsra szolgálatot teljesít, feladatot old meg. Noha mindez igaz, de felsőbb utasítás nélkül is szolgálatba helyezi magát, ha a helyzet úgy kívánja. Segít a bajbajutottakon. Az évfordulón minden bizonnyal szóba kerülnek ilyen esetek is. A dombóváriak valószínűleg nem felejtették el azt a 30 évvel ezelőtti nyarat, amikor hatalmas vihar vonult át a város felett, fákat tépett ki az orkánszerű szél, megbénult a város közlekedése. A munkásőrök még a zivatar idején megkezdték a mentést. Levagdalták és eltakarították az úttestre zuhant ágakat. A hetven munkásőr gyors munkát végzett. A felderítés során találták meg azt a postakocsit, amelyet a megvadult lovak elragadtak. A postakocsis a lovak közé zuhant. Az elsősegélynyújtó munkásőr volt, és intézkedtek, hogy mielőbb orvosi kezelést kapjon.

Bátaapátin minden bizonnyal az idősebbek még emlékeznek arra, hogy az Új Élet Tsz-ben zömmel idős emberek voltak a tagok. 1958 nyarán annyira összetorlódott a munka, hogy nem győztek rá. Ekkor egy hétfő reggelén 15 munkásőr jelent meg és összekazalozták a vörösherét.

1959-ben az ozorai tűznél a helyi és a pincehelyi munkásőrök jeleskedtek. Önfeláldozó munkát végeztek, s megakadályozták a még súlyosabb katasztrófát. Bonyhádon viszont a Völgység-patak megzabolázásán vettek részt, megmentve ezzel a termelőszövetkezet vagyonát a pusztulástól, rongálástól.

1959-ben a tolnanémedi Új Élet Tsz istállóját építő munkások szálláshelyét támadta meg egy dorongokkal felszerelt részeg, huligáncsoport. A bajbajutottakat a munkásőrök mentették meg szorult helyzetükben.

Nem egy munkásűr volt megyénkben, aki fuldoklót mentett ki a Sió és a Duna vizéből. Azt is természetesnek tartjuk, hogy a nehéz sorsba jutott családoknak, özvegyeknek és árván maradt családtagoknak segítenek.

A munkásőrszolgálat önként vállalt pártmegbízatás. Fegyelmezett magatartást, áldozatvállalást, a politika szolgálatát jelenti. Ezt öntudattal, ellenszolgáltatás nélkül, elkötelezetten végzi a munkásőr. Mi mással lehetne magyarázni különben azt, hogy volt olyan munkásőr, aki

Németkérrűl gyalog indult el a legnagyobb hidegben Szekszárdra, hogy ügyeleti szolgálatát teljesítse. Ugyanez megtörtént Belecskán is. Többször előfordult, hogy egy-egy riadó éppen lakodalomban érte a munkásőrt. Még saját lánya lakodalmát is otthagyva tett eleget a riadóparancsnak, s csak később tért vissza az ünneplők közé, amikor parancsnokai erre utasítást adtak. Influenzás járványok idején többször is előfordult, hogy betegen jelent meg - és teljesített szolgálatot - egy-egy munkásőr, s a betegsége csak a szolgálat végefelé derült ki...

Már a 10. évfordulójára készült a munkásőrség, amikor riadóhoz kötött zászló- aljnyi gyakorlatot hajtottak végre a megye középső részén. Már mindenki a gyakorlat végét várta, hiszen zuhogott a hó, hideg szél fújt, a gyakorlat során a ruha szinte a munkásőrökre fagyott, amikor a blokád alá vont országúton - a programtól eltérően - nyugatnémet személy- gépkocsik jelentek meg. A blokád vonalán a munkásőrök - a parancsnak megfelelően - feltartóztatták az idegen kocsikat és utasaikat, majd a helyzet rövid tisztázása után átkísérték őket a zárolt terület határához. A meglepett külföldiek, akik rokonlátogatáson tartózkodtak hazánkban - az udvariasságra, és az intézkedés gyorsaságára nem panaszkodhattak - megkönnyebbültek, amikor elköszönhettek a szolgálatot teljesítő munkásőröktől.

Lapozgatva a munkásőrséggel foglalkozó egykori iratok között, ott találjuk a megyei parancsnok jelentését, amelyben a többi között ezt olvashatjuk:

„A lakossággal való kapcsolatunkat jellemzi, hogy többen, így például a Tolnai Selyemgyár, a Tolnai Textilgyár, a faddi Lenin Tsz kérte, hogy a munkásőr- század ott tartsa meg századgyűlését. Vagy például több község kérte, hogy az ő községükben is állítsanak fel munkás- őr-alegységet. A dunaföldvári dolgozók Kádár elvtársnak írtak a munkásőr- alegység felállításával, megszervezésével kapcsolatban.”

A munkásőrségben többször is előfordult, hogy az egységgyűlésre meghívták a feleségeket is. Arra is akad szép számmal példa, hogy a feleségek szót kértek. Elmondták, miként alakult a család sorsa, amióta a férj a munkásőrség kötelékében teljesít szolgálatot. Rendszerint a jellemnevelő hatást említik.

A munkásőrség - más fegyveres testülettel együttműködve - végzi feladatát. Többször nyújtott segítséget a rendőrségnek tolvajok elfogásához, a rendbontók megfékezéséhez, a társadalmi tulajdon védelméhez. A legnagyobb szabású együttműködés, amikor a rendőrség, a honvédség és a munkásőrség egységesen és nagy létszámban dolgozott együtt, az 1965. évi száznapos árvíz volt, amikor ki kellett üríteni a Sárköz több községét, meg kellett építeni a gátakat, és meg kellett védeni a lakott településeket. Óriási munkára volt szükség. Hadd idézzük az akkori megyei parancsnoki jelentés néhány mondatát erről az akcióról:

„A vezényelt munkásőr elvtársak rendkívül fegyelmezetten, áldozatkészen teljesítették feladatukat. A szolgálat megkezdésében és végrehajtásában példamutató fegyelmet tanúsítottak. Tudatában voltak feladatuk fontosságának.

Igen jó volt az együttműködés a védelmi szakaszon települő honvédségi és karhatalmi alakulatokkal is. Különösen a decsi és alföldszállási szakaszon, a pörböly-bátai védelmi szakaszon.”

A híradószakasz parancsnoka, amikor éves munkájukról a jelentést megtette, kitért az árvízvédelmi munkára is. A többi között ezt így értékelte:

„Amikor az árvízvédelem a kiképzési évet megzavarta, mód nyílott arra, hogy az elsajátított anyagot harcszerű körülmények között is alkalmazzuk. A szakasz személyi állományának 70 százaléka az árvízvédelmi munkában résztvett.”

S amikor az árhullám elvonult, 85 murc- kásűrt terjesztettek fel Árvízvédelmi Emlékérem kitüntetésre. „Nevezett elvtársak Báta, Pőrböly és Decs községek kiürítésénél és a kiürítés után is közrendvédelmi szolgálatot teljesítettek a BM-szervek- kel közösen.”

Nem soroljuk tovább a sok-sok helytállást követelő eseményeket. A három évtized minden napján érezte a megye lakossága a munkásőrség nagyszerű helytállását. Ez a fegyveres testület közéletünk szerves részévé vált.

K. BALOG JÁNOS