Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. január 10. NÉPÚJSÁG 7 A bonyhádi honismereti körről „...sok érték van ebben a kis településben...” Hiányoznak a fiatalok Kialakul-e valamiféle történelemtudat, lokálpatriotizmus olyan emberekben, akik a megye, az ország, esetleg a határokon túl különböző területeiről „csapódnak” egy helyre? Tudnak-e, akarnak-e azonosulni lakóhelyükkel, érdekli-e őket annak mútja, történelme? Lehet-e ennek érdekében tenni valamit, és hogyan? Nagyközségeink, de főleg városaink munka-, szórakozási- és lakáslehetőségeikkel óriási szívóeröt gyakorolnak a környékükön levő településekre, vonzzák az ottani embereket. Ennek következtében a különben is heterogén ösz- szetételű városi lakosság még vegyesebbé válik. így van ez - többek között - Bonyhádon is. Ezért kerestük fel dr. Kolta Lászlót, a bonyhádi művelődési ház honismereti körének vezetőjét, s beszélgetésünkből az derül ki, hogy a közösséggé válás, a történelemtudat kialakulása - sok más városhoz hasonlóan - itt sem igazán jellemző.- Sok embert idesodort az élet - mondja - és itt nem csupán a székelyekre, svábokra, hanem a környékből munkavállalás miatt ideköltözöttekre is gondolok, akik, bár munkahelyük, lakásuk, családjuk itt van, mégis gyökértelenek. Régi kapcsolataikat már elveszítették, az új viszonyokba pedig teljesen nem épültek bele. Ez a honismereti kör megpróbálja megmutatni, hogy milyen sok érték van ebben a kis településben.- A honismereti munka elég tág fogalom, konkrétan milyen témákkal foglalkoznak?- Többsíkú tematika szerint dolgozunk. Főleg Bonyhád történelme, múltja, a német és a székely hagyományok felkutatása a célunk, de kitekintünk a város, sőt a megye határain túlra is. Előadásokat hallgatunk meg, részben szakemberektől, részben pedig házi előadókat „nevelünk ki’’, vagyis a kör tagjai adnak ismertetőt egy-egy témakörből. Komolyan segíti munkánkat a megyei levéltár, a Béri Balogh Ádám Múzeum és a TIT is. Az előadások mellett negyedévenként sajtófigyelést is végzünk, azaz összegyűjtjük azokat a könyveket, újságokat, folyóiratokat, amelyek városunkról szólnak. Erős öntudatfokozó hatása van annak, ha látjuk, hogy a sajtóban is „jegyeznek” bennünket, vagyis Bonyhádot. Nagyón fontos eseményeknek tartom az üzemlátogatásokat is. Hiszen - gondoljunk csak bele - egy átlag bonyhádi ha csak nem ott dolgozik, mikor jut be történetesen a zománcgyárba? így, együtt, évente egy alkalommal elmegyünk gyárakba, intézményekbe, ahol mindig szívesen fogadnak, s megismertetnek minket az ott folyó munkával. így sokkal inkább tudjuk, mire, miért lehetünk büszkék. Tevékenységünk az eddig felsorolt, nagyobbik részét én helytörténeti síknak nevezem. Foglalkozásaink másik területe az országos évfordulókhoz kapcsolódó megemlékezések. Ebben az évben - az itt többször is megfordult - Veres Péterről, valamint Tolnai Lajosról és Garay Jánosról hallgattunk egy-egy összeállítást. Diafilmes előadásokat nézünk meg középkori magyar városokról és a Dél-Du- nántúl magyar városairól, valamint szervezünk honismereti kirándulásokat is. Végigjártuk már Dunaföldvár, Simontornya, Ozo- ra várait, voltunk Máré váron és Komlón is. Atavalyi Perczel-napok kapcsán pedig Vörösmarty és Perczel nyomán Kápolnás- nyék-Pákozd-Sukoró útvonalon kirándultunk.- Gondolom, mindez egy többnyire nyugdíjasokból álló csoportnak anyagilag elég megterhelő...- Korántsem. A művelődési ház Pávabusza szinte fillérekért elvisz bennünket, ha kérjük. Székesfehérvárra például fejenként ötven forintért jutottunk el tavaly. Természetesen - mint a foglalkozásainkra is - bárki eljöhet velünk, akinek kedve van hozzá, ha nem tagja a körnek, akkor is.- A tavasszal megnyíló Völgységi Múzeum hoz-e valami változást honismereti munkájukban?- Sokat harcoltunk érte, nagyon várjuk. Reméljük, miután megnyitja kapuit, tudományos bázisa lesz a kutatásoknak, s egyre több embert becsalogat majd, hogy megnézzék e vidék múltjának kiállított kincseit. Remélhetőleg lesznek olyanok is, akik nemcsak megnézik, hanem a gyűjtögetéshez is kedvet kapnak majd.- Milyen terveik vannak még erre az évre?- Szeretnénk elérni, hogy a börzsönyi Perczel-kúria falára újra kerüljön emléktábla. Jó lenne, ha sikerülne az új bonyhádi utcákat helyi hírességekről elnevezni, s ré- ges-régi hiányt pótolnánk, ha a munkás- mozgalom emlékére is tábla kerülne valamelyiképületre. Hiszen a munkásság szervezettsége Bonyhádon mindig is magas fokú volt. Sokan nem tudják például, hogy 1919-ben itt nem március 21 -én, hanem már 18-án megalakulta munkástanács, sa bukása is néhány nappal később következett be, mint a fővárosban. Meg kell említenem egy hamarosan megjelenő, bonyhádi szerzők által írt könyvet is. Szó lesz benne a Völgység kialakulásáról, a Bonyhád név eredetéről, a város művelődéstörténetéről, az 1945 utáni telepítésekről, és tsz-történetet is olvashatunk Dr. Kolta László, a kör egyik legfiatalabb tagja benne. Sajnos a munkásmozgalom itteni eseményei ebből is kimaradtak, de reméljük, hogy a jövőben ilyen kiadvány is napvilágot lát majd.- Bár úgy mondják, minden jó, ha a vége jó, én mégis azt kérdezem meg, mi az, ami ebből a honismereti körből hiányzik?- A fiatalok. Hiszen időben ők még távolabb vannak a régi nevektől, eseményektől, pedig jövőt építeni csak a múltat ismerve lehet. Ebben a körben pedig 65 évemmel én vagyok a legfiatalabb tag. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Reális számbavétellel, széles összefogással [regszemcsén mindenkire számítanak A több mint három és félezer lakosú Iregszemcse félúton fekszik Tamási és Siófok között. Társközsége Újireg. Az ott élők zöme a termelőszövetkezetben, a mezőgazdasági kutatóintézetben és a közeli Tamási üzemeiben dolgozik. A községi közös tanács testületé huszonnyolc, apparátusa tizenkét tagból áll. Sok szó esik manapság - s még fog is - arról, hogy nem könnyű a változó, növekvő igények, és a szűkebbé váló lehetőségek között működnie a tanácsoknak. Milyen utat választanak, merre tartanak? Ezt kérdeztük meg Iregszemcsén. » A községi közös tanács épületében Gon- da József tanácselnök és Lénárt Ádámné vb-titkár vállalkozik a válaszadásra.- Úgy érezzük - mondják -, az az út, azok a munkamódszerek, amiket eddig is követtünk, továbbra is megfelelőek lesznek. Úgy látjuk, a lakosság is elégedett volt az utóbbi öt évben végzett munkánkkal. Az a nagy iram, amit eddig diktáltunk, most, a nehezedő gazdasági körülmények között nem folytatható. Emiatt bizony néha türelmetlenséggel, követelőzéssel is találkozunk. Ügy tűnik, csökkent az emberek megértése. Az igényeket úgy fogalmazták meg: már tegnap kellett volna. Sok tanácshoz képest kedvező helyzetben van az iregszemcsei. A termelő- szövetkezet a megye legjobbjai közé tartozik, a kutatóintézet is „állja a sarat”. Ha ezek nem fizetnének pontosan, és nem tudnák támogatni a községet, lehet, hogy nem állnának ilyen jól. Hiszen a feladat a lakosság alapvető igényeinek kielégítése, ebből lefaragni, ezeket megváltoztatinformációja volt ezzel kapcsolatban, miért nem ment be hozzájuk, miért nem kérdezte meg először őket. Ha mondjuk ezt teszi, és ajtót mutatnak neki, jogos a felháborodása, érthető, hogy más szervhez fordul. Persze, akkor sem névtelenül. Ez az eset arra figyelmeztette őket, hogy még jobban megismertessék a lakossággal a tanács gondjait, lehetőségeit. Ha belátják, hogy a legjobb akarattal sem tehetnek mást, vagy többet, bizonyára meg is értik majd. A tanácstagok és a tisztségviselők egyetértenek abban, hogy az anyagi lehetőségek reális számbavételével, alaposan elő kell készíteni az éves tervet. A középtávú koncepciótól nem akarnak eltérni. Mint mondják, bizonyos nagyságrendi differenciák előfordulhatnak, de az alapvető feladatokról nem mondanak le. Ezért aztán nagyobb energiát igényel a szervezés is, és gondos, állandó odafigyelést, ellenőrzést. Pontosan kell előkészíteni mindent, elengedhetetlen a társszervekkel, a társintézményekkel, a lakossággal való állandó kapcsolat- tartás. A helyi erőforrások feltárása és fel- használása pedig minden tanács saját érdeke. Fontos a lakossággal megismertetni azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a tanácsi apparátus dolgozik. így mindenki számára érthető lesz, mit miért és hogyan kell elintéznie egy előadónak. Ezért a tanács a jogpolitikai munkát is erősíteni akarja ebben az évben. Annál is inkább, mert együtt dolgozik a két tanácsi vezető, első esetben történt meg, hogy egyik intézményük felújítása kapcsán valaki névtelen levelet írt egyik társadalmi szervünk megyei központjának. Ez kétszeresen is rosszul esett nekik. Egyrészt, mert az említett intézmény felújítása rajtuk kívül álló okok miatt késett, másrészt azért - ez fájt a legjobban -, mert ha az illetőnek gondja, vagy kevés ni nem lehet. Akkor is meg kell oldani, ha veszteségesek. Az elmúlt évek során jól fel tudták itt használni a lakossági erőforrásokat. A tanács megfelelő anyagi alappal rendelkezett, ehhez lehetett a lakosság támogatását kérni. Segítettek társadalmi munkával, sőt önkéntes anyagi támogatással is. Ennél többet nem is lehetne elvárni. Amióta Növekvő igények, szűkülő lehetőségek - Kitől mit várnak - Fontos jogpolitikai munka - A tanácstag ne csak közvetítő legyen - Legfőbb partner a lakosság Ebédhez és délutáni pihenőhöz készülődnek a felújított központi óvodában több, a lakosság széles körét érintő jogszabály lép életbe 1987-ben. Az állam- igazgatási munkát az is segítené, ha nemcsak az apparátus, a testület, hanem a tanácsi intézmények dolgozói is jobban azonosulnának a tanács céljaival, és képviselnék az álláspontját. Jó lenne, ha adott intézményre nemcsak mint munkahelyre, hanem mint a lakosság igényeit kielégítő fontos szervre tekintenének. Ezért akarják a tanács vezetői feladataikat, problémáikat a tanácsi intézmények vezetőivel és dolgozóival is megismertetni. A társszervek, a gazdálkodó egységek pedig leginkább azzal tudnának segíteni, ha meghívnák a tisztségviselőket azokra az ülésekre, ahol a lakosságot érintő kérdéseket tárgyalnak meg. így a tanács is elmondhatná, hogy adott ügyben mi az álláspontja, mik a lehetőségei. A tanácstagoknak mindennapos kapcsolatot kell tartaniuk a lakossággal. Nem elég a közvetítő szerepét ellátni a tanács és választóik között, hanem szervezői, lebonyolítói is legyenek a tanács feladatainak. A tanácstagok többsége képes erre, többen tanújelét adták már aktivitásuknak, ezért a községi közös tanácsban azt szeretnék, ha a szervezésben még inkább partnerek lennének.- Minden elismerést vagy kritikát szívesen fogadunk, de csak akkor, ha reális alapja van. Azt kérjük, jóban-rosszban gondolkodjanak együtt velünk, érezzék, hogy nem ellenük, hanem velük és értük dolgozunk. Ezért kell a lakosságnak jobban megismernie a tevékenységünket - mondják a tisztségviselők. Az elmúlt öt év látványos fejlesztést hozott. Elkészült kilenc kilométer út, azelőtt a községek útjainak harmincöt százaléka volt szilárd burkolatú, ma nyolcvanöt. Felújították a hétközi diákotthont, bővítették az iskolát, elkezdték a tornacsarnok építését. A felújított óvodában most kezdődött meg a munka. Ezt az iramot nehéz lenne tartani, kisebb dolgokkal kell beérni. A tanácstagi beszámolókon felvetett kérésekből arra lehet következtetni, a lakosság is megérezte ezt. Az emberek megértik, hogy az erőszakos követelőzéstől nem lesz több a pénz, csak a kapcsolat romlik. Beszélgetőpartnereim végezetül ezt mondták: azt kérjük az ott élő emberektől, hogy legyenek gondos gazdái lakóhelyüknek. Óvják, tartsák tisztán, becsüljék meg értékeiket. Akkor - ha lassan is - biztos léptekkel haladhatnak előre, közösen. WENTER MARIANNA
