Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
1986. december 3. ^fePÜJSÂG 5 „Kiemelkedő események évfordulói vagy hagyományos megemlékezések napjai. Jellegük szerint megkülönböztetünk nemzetközi, nemzeti, vallásos, továbbá kisebb közösségek ünnepeit” - olvashatjuk az Új Magyar Lexikon definícióját. Oldal-összeállításunkkal ez utóbbiakat, a kisebb közösségek, főként a család ünnepeit járjuk körül, válogatunk belőlük, próbáljuk feltérképezni, kinek mit jelentenek. A faddi nevelőotthonban Műsorral készülnek a csoportok Az ünnep minden családban egy kicsit hasonlót és egy kicsit mást is jelent. Kisgyermekkor óta tudják a gyerekek, hogy milyen rítus szerint zajlanak a születés-, névnapok, a karácsony és húsvét és a szűkebb, egy kicsit összetartozást jelentő családi ünnepek. Hogyan élik át ezeket az intim, semmivel sem pótolható boldog pillanatokat a faddi nevelőotthon gyerekei, mit ad számukra az ünnep?- A télapóünnepségre készül most minden csoport, mi még nem kezdtük el, mert nincs itt a csoportvezetőnk. Tavaly az Ihók és Mihók című műsorral léptünk fel, jól sikerült, megtapsoltak bennünket - mondja Petrovics Csaba, aki most nyolcadik osztályos. - Karácsonyra valamilyen hangszert szeretnék - folytatja némi gondolkodás után - egy szájharmonikát. Az ünnepek közül legjobban a fegyveres erők napját szeretem, mert akkor akadályversenyt rendeznek az iskolában, mindenféle sportversenyen vehetünk részt. lyan hallgatja a negyedikes Erdélyi Ferenc.- Mi már gyakoroljuk a műsorunkat, A király nadrágja a címe. Én leszek a tudós... Hát, tudom, hogy a tudósnak jól kell tanulnia, legjobban az írás megy az iskolában. Télapóra cukrot és csokit szoktunk kapni. Karácsonyra szájharmonikát fogok írni a „kívánság”-papírra...- Karácsony előtt minden gyerekünk leírja, hogy mit szeretne kapni a fenyőfa alá, és hogyha teljesíthető, ez lesz az ajándéka - mondja Báli János igazgató. - Csoportonként szoktuk megtartani a családi ünnepeket, születés- és névnapokat, teadélutánnal és ajándékkal egybekötve. Hagyományos ünnepeink közül a télapó még szorgalmi időszakra esik, ezen többen vesznek részt. Műsorral készülnek a csoportok, ahol mindenki szóhoz jut, megnyilvánulhat a közösség előtt, nagy szó ez nálunk! A fenyőünnepeken többnyire csak 35-40 gyerek marad az intézetben, azok, akiknek nincs hova menniük. Ők is névre szólóan vehetik kézbe a csomagot. A farsangra is hasonlóképpen készülünk, ez azonban túlnő a családi intimitáson. Csaba öt éve él az intézetben, az ünnepeket és hétvégeket is itt tölti. Ilyenkor a kicsikkel vannak, legtöbször fociznak az udvaron. Az idősebb fiú szavait komoErdélyi Ferenc Gyerekszemmel „Legszebbek a gyerekkori karácsonyok voltak” Az ünnep és a család fogalma szétvá- laszthatatlanok. A Terdik család Szek- szárdon él, férj, feleség, és a lányuk Pakson, az atomerőműben dolgozik. A kérdésre: mit jelent számukra az ünnep, először a házigazda válaszol.- Tízen voltunk testvérek, az apámat, aki pásztorember volt, keveset láttuk, az öt fiút és öt lányt az édesanyám nevelte. A legszebb ünnep a karácsony volt. Mi pusztán laktunk, karácsonyfát ott nem lehetett vásárolni - nem is futotta volna rá -, hát úgy szerezte az édesapám, hogy többnyire a grófi erdő látta a kárát. A fára aztán almát, diót, cukrot aggattunk. Szaloncukor nem mindig jutott, volt, hogy kockacukrot csomagoltunk be szépen, mi a nagyobb gyerekek és az édesanyánk. A papírokat aztán két-három évig is őrizgettük, ünnep előtt gyakran elővettük a dobozból, nézegettük, nagyon vártuk már a karácsonyt. '- Ajándékot mindig kaptunk - folytatja Terdik László. - Lehet, hogy a mai gyerekek nem is tekintenének már ajándéknak egy meleg sapkát-sálat, vagy egy pár cipőt. Pedig tíz gyerek mellett ez is nagy szóvolt, meg szükség is volt rá, öt kilométerre volt az iskola. Karácsony este kán- tálni is jártunk, felkerestük a rokonokat, ismerősöket, köszöntöttük őket, énekeltünk. Mindenkitől kaptunk valamit: süteményt, cukorkát, diót, almát, egy darab hurkát vagy kolbászt. Éjfélkor kiküldtek minket a kútra, „aranyos vizet” meríteni, mert úgy tartották, aki abból iszik, abban mosakszik, szerencsés lesz. Persze régen volt már mindez, a harmincas években, Szabolcs-Szatmár megyében. Más azóta az élet, sokkal gazdagabbak az ünnepek. De ezeknek a gyerekkori karácsonyoknak az emlékét, a boldogságát nem tudja elhomályosítani semmi, a számomra ezek maradnak meg a legszebb ünnepnek. - Egy háziasszony persze a másik oldalát is látja a dolognak - kapcsolódik be a beszélgetésbe Terdik Lászlóné. - Egy-egy ünnep nekünk bizony bevásárlást, takarítást, sütést-fő- zést, állandó készenlétet jelent, mert bárki rokon, ismerős beállíthat, és azt illendően kell fogadni. Ha a család besegít is, a munka nagyja csak rám marad. Nem panaszként mondom, hiszen szívesen teszem. Az a legfontosabb, hogy a család jól érezze magát, vidáman ünnepeljen.- Ajándékozni úgy szoktunk, hogy kipuhatoljuk, mit szeretne a másik, igyekszünk eltalálni a gondolatát. Sokszor sikerül is. Nagyon szeretjük az ünnepeket. A karácsonyt szűk családi körben köszöntjük, de Húsvétkor mindig hazautazunk Szabolcsba, a nagyobb családhoz. Ilyenkor összejön az egész família. A nyári ünnepeken, májusban, augusztusban, ha több nap is szabad, szívesen megyünk kirándulni, fürdeni, legjobban Domborít kedveljük.- Szeretünk ünnepelni, mert együtt van a család, pihenünk, kikapcsolódunk. Hogy melyik volt a legszebb ünnepem az utóbbi időben? A 25. házassági évfordulónk, három éve. Minden előzetes megbeszélés nélkül, váratlanul beállított egy sereg rokon, ismerős, olyan jó hagulat lett, mint a lagzinkon annak idején. „Az ünnep egy olyan alkalom, ami ritkán van. Többféle ünnep van. Országos ünnep: húsvét, karácsony, november 7., április 4., május 1. Van családi ünnep: születésnap, névnap, házassági évforduló. Van iskolai ünnep: például farsangi bál. Szerintem az ünnep egy nagyon szép nap. Ha megemlékezünk valakiről, és az híres ember volt, akkor tudjuk, hogy a jövőért, a hazáért harcolt.” Papp Bernadett 6/E „Az ünnepről az jut eszembe, hogy a családok összejöhetnek. Megajándékozzák egymást, örülhetnek egymásnak, együtt vigadhatnak.” Füzék Árpád 6/E „Az ünnep szép dolog. Az embereknek pihenés és öröm. Szerintem az embereknek, de főképp a gyerekeknek a karácsony, mikor sok mindent kapnak, és a karácsonyfa is szép. A húsvét is, amikor a lányokat mennek meglocsolni a fiúk. Amikor pedig jön a télapó, és a kisebb gyerekek látják az utcán, elhíresztelik, hogy látták, mert ez nagy öröm számukra.” Nyilasi Mariann 6/E „Ha ünnep van nálunk, akkor én, és a családban mindenki vesz valakinek (akit jobban szeret) ajándékot. Nálunk legnagyobb ünnep - úgy érzem - a karácsony. Olyankor boldog a család, és hangulatos a szoba.” Kovács Márta 6/D „Mi az ünnepeket, például a karácsonyt, meg szoktuk ünnepelni. A testvéremmel ajándékot szoktunk venni, és mikor elérkezik az ünnep, akkor megajándékozzuk egymást. A szüleim is ajándékot raknak a karácsonyfa alá, és mi nagyon örülünk neki. A nagy szobában szoktunk ünnepelni, és ilyenkor a nagymamám és a nagypapám is eljön. A születésnapomat a mi szobánkban tartjuk majd. A barátaimat és osztálytársaimat is meghívom. Az ünnep akkor szép, ha sokan ünnepük.” Marosi Julianna 6/D „Karácsony. Mindenki ajándékot vásárol, hogy a megfelelő időben kioszthassa azokat.” Tóth Gábor 6/D „Az ünnep az, hogy mi kapunk vagy adunk valamit. Szerintem az ünnep nagyon jó. Ha mondjuk Télapó-ünnepély van, és mi játszunk a kicsiknek, akkor mi adunk valamit. Jó, hogy az ünnepeket bevezették, mert olyankor mindenki örül.” Vincze Lajos 6/E „Egy ünnep sokáig tart, és sokáig megőrzi a maga kincseit. Olyan pillanat az ünnep, melyet mindenki kíváncsian vár, és nagy izgalommal.” Bogdán Mária 6/D A kulcsszó: megújítás- Úgy tűnik, elfelejtettünk ünnepelni, mert minden egy kaptafára megy, vagyis sablonos - fakad ki szakállas barátom szokásos heti eszmecserénk alkalmával, majd megtoldja bosszúsan: - A „kotta” bizonyára ismerős: Himnusz(ok) gépzenével, elnökség, szavalat, ünnepi beszéd, énekkar, szavalat, majd ismét gépzenével a Szózat, vagy alkalomhoz illően az Internacionálé... A családban sem különb ám - legyint mérgesen. - Virág, jókívánság, puszi, ajándék majd eszem-iszom. Ezen az utóbbi kettőn van a lényeg. Mielőtt a jóbarát tucatra tehető példáját felsorolná, félbeszakítom, aztán rövid időn belül megegyezünk abban, hogy az ünnepély fogalma nem egyenlő az ünnepével. Minden ünnep más jellegű, más tartalmú, asszociációkat ébresztő.- Akkor miért ünnepeljük őket mégis ugyanúgy? Egyformán? - horkan fel ismét. A kérdés jogosságához nem fér kétség, mivel valós helyzetet takar, ám a beismerés még nem visz előre. Feladatot azonban ad: Tartalmában, formájában, de külsőségeiben is meg kell(ene) újítani ezeket az alkalmakat ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, és ami lényeges, a nevelőhatást is kifejtsük. Itt a szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra, a világnézeti, a munkára, az erkölcsi és a családi életre nevelésen kívül a nevelőmunka szinte minden területe érintett (lehet): Lássunk néhány példát! Az együttes éneklés a közösséghez való tartozás érzésének erősítése mellett az érzelmi ráhangolást (ráhangolódást) is segít(het)i. Ennek ellenére nem élünk a lehetőséggel. Az ok egyelőre titok. Emlékszem a március 15-én Szekszárdon megrendezett történelmi eseményjátékra, ahol a kíváncsi tömeg - akaratán kívül, tudatos, előre átgondolt rendezői terv alapján - cselekvő részese lett az ünnepnek, az ünneplésnek. Pedagógusmúltamból idéződik fel a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója, amikor cselekedtető szerepjáték adta az ünnepléshez a keretet, s kínálta a lehetőséget az önálló ismeretszerzésre, és ami lényeges, maradandó élményt adott, sikert jelentett minden résztvevőnek. Egyfajta formabontás lehet az ünnepi köszöntő, vagy ha úgy tetszik a beszéd megújítása is. Itt nemcsak arra gondolok, hogy minden évben más-más mondja, olvassa, hanem a tartalmi és a formai (műfaji) változatosságot is szorgalmaznám. Ekkor ugyanis nem tudja a hallgatóság, hogy mi következik a mondandóban. A változatosság, az újdonság ilyenkor nem elriaszt, hanem megragad, élményt ad, kellemes meglepetést szerez. Az értelem mellett az érzelemre is hatni - jelentheti a sikert. A kiragadott példák sora bővíthető, ahhoz viszont, hogy visszaadjuk, illetve visszaadhassuk egy-egy ünnep sajátosságát, ízét, örömét, tenni kell az uniformi- záltság ellen valamit. Biztosan megéri. - él Mindenki karácsonyfája Új formát keresők Évtizednél több már, hogy olyan irodák alakultak, ahol az volt a feladat, hogy ünnepet rendezzenek. Sokszor esett már szó munkájukról, ami egyre népszerűbbé válik. Ez év júliusától Családi Intézmény nevet viselik, ahol ötnél többen dolgoznak. így van ez Szekszárdon is, ahol Dömötör Lajos módszertani főelőadóval beszélgetünk.- A hétköznapokban is ünnepi perceket szerveznek kérésre...- ...akik hozzánk fordulnak - igazít szemüvegén Dömötör Lajos - az élet egy-egy fontos állomásán teszik. Most csak a születés utáni névadásról és a házasságkötésről beszéljünk, mint olyan ünnepről, amely társadalmi szertartás esetén, számunkra jelent feladatot. Aki először áll meg ilyen pillanatban, éreznie kell a perc megismételhetetlenségét. A közreműködő zenészeknek, versmondóknak, ünnepi szónokoknak, már a megjelenésükkel is érzékeltetni kell, hogy ez a nap emlékezetesebb, színesebb, ha tetszik pirosbetűsebb legyen a többinél. Ez egy idő után fárasztó, fásultsághoz vezet, de ezt a megjelent ünneplő közönségnek nem szabad, vagy nem lenne szabad észrevenni.- A városban elterjedt a hír, hogy karácsonykor az ünneplés új formáját próbálják ki.- Igen! Ötletünkhöz először a párt és állami vezetőket nyertünk meg. Nagy öröm, hogy minden szinten támogatókra és érdeklődőkre találtunk.- Miről van szó tulajdonképpen?- Az volt a kiindulópont, hogy karácsony délutánján, amikor a fenyőfadíszítés a családok programja, az apróbb gyerekeket sok helyen sétálni küldik valamelyik családtaggal. Kellene tehát egy olyan hely, ahol azt az egy órát úgy töltenék el, hogy közösségben előkészítenénk a karácsonyi hangulatot, amit az otthoni, a családban koronázna meg. Itt az intézményünk dolgozói úgy átmelegedtünk ettől a gondolattól, hogy nagy lelkesedéssel láttunk munkához.- Hol tartanak most?- Nem akarom elkiabálni, de eddig minden az elképzeléseink szerint megy. A városi pártbizottság és tanács, az úttörőház, a népfrontbizottság egy-egy sajátos gondolattal, javaslattal kiegészítette ötletünket. Vállalatok közül eddig a Füszért Ígért csokoládékat, cukorkákat, a Tejipari Túró Rudit - több száz darabot - a Bőrdíszmű nyakba akasztható erszényeket, a Moziüzem színészképes naptárokat, a Nyomda sokszorosította a Télapó levelét, a Mozgássérültek kiszesei hajtogatott papírjátékokat ajánlottak, a Herbária meghallotta, hogy mire készülünk és 2000 darab reklámszatyrot küldött, hogy ők is segítsék az ünnep megrendezését. A könyvterjesztők kifestő könyvet kínáltak, hogy azt tegyük a Télapó ajándéktáskájába. Ezzel talán el is árultam a meglepetéseket?- Télapó érkezését említette. Hol lesz az ünneplés helyszíne?- A Prométheusz parkban. Itt állítjuk fel a nagy fenyőfát. Ennek elhelyezését a Dédász vállalta. Itt a helyszínen díszítjük majd a gyerekekkel. Télapó levelében leírta, hogy lehet fenyőfadíszt hozni, és a mindenki karácsonyfáját közösen díszíteni. Ide a parkba érkezik majd csengős lovasfogaton a Télapó és lányai, akik a műsor után ajándékokat osztanak a gyerekeknek. A fogatot az Állattenyésztési Vállalat biztosítja. Olyan hangulatot szeretnénk teremteni, ahol a békesség, a szeretet mindenkiben meglevő érzése kapna szárnyakra és így hozna ünnepet. Az oldalt írták: CSER ILDIKÓ, DECSI KISS JÁNOS, ÉKES LÁSZLÓ, TAKÁCS ZSUZSA, VENTER MARIANNA. Fotó: GOTTVALD KÁROLY. Harnos Anikó nevelő első osztályos csoportjával készül a közelgő ünnepélyre. Petrovics Csaba
