Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-03 / 284. szám

1986. december 3. TOO» V_ _ _ rtEPUJSAG 3 Új vállalatvezetési formák és a pártszervezet I. A Maqyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1984. április -----------—--------------------------------17-i állásfoglalásában meghatározta gazda­ságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésének főbb irányait. Ezek között fontos helyet foglalt el az új vállalatirányítási formák - a vállalati tanácsok és a választott vezetőségek - 1985. január 1-től 1986 végéig történő bevezetése. Az 1248 kije­lölt vállalat - néhány kivételével - már az új vezetési formában dolgozik, így az át­térés előkészítésének és bevezetésének legjellemzőbb politikai tapasztalatait, ta­nulságait érdemes összegezni. A z átállás politikai és szervezeti előkészítése - a feladat újszerűsége, bonyolult­sága, a helyenként feszültségek, tapasztalatok hiánya miatti zavarok ellenére - lé­nyegében a politikai állásfoglalásoknak, jogszabályoknak és irányelveknek meg­felelően megtörtént. A vitát elsősorban az új vezetési formára történő besorolás (maradni a minisztérium szárnyai alatt, vagy belevágni az újba?), egyes gyáregy­ségek nem mindig megalapozott önállósulási törekvései váltották ki. A politikai előkészítő munka legfontosabb feladata az volt, hogy a munkahelyi kollektívák megértsék: nem egy újabb érdekképviseleti fórumot kell létrehozni, hanem á helyi gazdálkodás minőségét, eredményességét is befolyásoló, a vállalti kollektíva életét alapjaiban meghatározó döntéseket hozó kollektív vezetői testü­let, más szóval a „tulajdonosi jogok gyakorlásának intézményesített formáját”. Azt is fontos volt hangsúlyozni, hogy az új típusú vállalatvezetési forma önma­gában nem teszi eredményesebbé a vállalati gazdálkodást, de a korábbinál jobb feltételeket termethet a gondokkal való megbirkózáshoz, a távlatok kirajzolásá­hoz, ha olyan dolgozók kerülnek a testületbe, akik a vállalat rövidebb és hosszabb távú érdekeit egyaránt felelősen tudják képviselni a testületben is, és választóik körében is, esetenként az üzemi, vagy csoportérdekekkel szemben is. Az eddigi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a változások céljának megértetése, elfogadtatása legtöbb helyen nem egyetlen aktus, hanem ma is fon­tos feladatot jelent. A gazdálkodás hatékonyságának növelését biztosító egyik alapeszköz - a tulajdonosi tudat erősítése, a tulajdonosi jogok gyakorlása, a tulaj­donos felelősségvállalása, más szóval a vállalatirányítás új minősége - nem tuda­tosult kellőképpen még a párttagság körében sem. A munkahelyi kollektívák je­lentős része a lényeget teljesen félreértve, még ma is csak egy új érdekképvisele­ti, érdekérvényesítési lehetőséget, a vezetők egy része eggyel több demokratikus fórumot lát az új testületben, és nem tulajdonosi jogainál fogva a gazdálkodás leg­fontosabb kérdéseiről döntő, a vállalatot stratégiai feladatait meghatározó kollek­tív irányítási formának tekinti. A vállalati kollektívák az irányító pártszervek és az alapító szervek javaslatai ---------------------alapján foglaltak állást a tervezett szervezeti változásokról, a ve­zetési formákról, és az átállás időpontjáról. A pártszervezetek többségében véle­ményt nyilvánítottak a választott tagok jelölésénél is. Az állásfoglalások kialakítá­sa előtt a párttagok és pártonkívüliek széles köréből, a töm eg szervezetekkel is egyeztetve kértek véleményt a személyi javaslatokhoz. A párt és szakszervezeti szervek legtöbb helyen határozottan ösztönözték, kezdeményezték az arra alkal­mas fizikai dolgozók és fiatalok jelölését. Ez azonban nem mindenütt járt sikerrel, mert a jelöltek egy része különböző okokra hivatkozva (feszültség, elfoglaltság) nem vállalta a jelölést, vagy a kollektíva szándékával nem esett egybe a javaslat. A gazdasági vezetők egy része pedig a szakmai felkészültséget tartotta egyetlen szempontnak, és ennek a hibás szemléletnek is következménye, hogy vannak olyan termelő vállalatok, ahol nincs a vállalati tanácsban fizikai dolgozó, vagy szá­muk elfogadhatatlanul alacsony. Az új testületek döntő többségében megerősítették, illetve újraválasztották a ré­gi igazgatót. Hetvenegy helyen kellett kiírni pályázatot azért, mert az igazgatót két­vagy több menetben sem tudták megválasztani, kimutathatók az előkészítő mun­ka hiányosságai és a pártszervezetek gyenge politikai munkája is. Az igazgatói címre történő pályázati rendszer általában elfogadtatásra talált, de bizonyos fenn­tartások maradtak, mert a tapasztalatok szerint a külső pályázóknak kevesebb esélyük van még akkor is, ha szinte teljes bizonyossággal felkészültebbek, alkal- matosabbak a belső, a vállalati jelölttel szemben. A pártszervezetek sem ösztön­zik, nem szorgalmazzák kellően, hogy éppen az új irányítási forma sikere érdeké­ben a külső pályázók azonos esélyekkel indulhassanak. A gyakorlatkezcleti tapasztalatai azt igazolják, hogy a rendkívül fontos fela­-------------------------dat az új vezető testületek tagjainak felkészítése. Több helyen a jelöltek kellő tájékoztatás hiányában nem tudták, mire vállalkoznak. Gondot jelent az is, hogy a tanács tagjai a döntések előkészítéséhez, meghozatához nem kap­nak megfelelő differenciált segítséget. Más szóval, vagy nagyon kevés vagy na­gyon sok információhoz jutnak. A vállalat gazdasági, társadalmi folyamatát hűen tükröző információk hiánya a testületi tagok egy részénél ma még formális­sá teszi a döntések előkészítésében, meghozatalában való részvételt. GAMPEL ISTVÁN, az MSZMP KB munkatársa Pedagógusok -kitüntetése A pályárairányítás sikereként Pedagógusokat tüntettek ki a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában Bu­dapesten, az ünnepségnek Tolna me­gyei résztvevői is voltak. A honvédelmi miniszteri elismeréseket Papp Dezső ve­zérőrnagy, a HM pályára irányítási főosz­tályvezetője adta át azoknak a pedagó­gusoknak, társadalmi aktíváknak akik az utóbbi években kiemelkedő tevékeny­séggel eredményesen segítették a kato­nai tanintézetek hallgatói utánpótlását. Megyénkből Pásztor István, a tamási általános iskola igazgatója és Böcz Lász­ló, a Szekszárdi 505-ös Ipari Szakmun­kásképző Intézet szakoktatója részesült kitüntetésben illetve jutalomban. Szomszédként vagy munkatársként is Dönteni együtt sem könnyű- Éppen jókor jött - fogadott hétfőn délelőtt Nagy Jánosné elnöknő, miután Varga Sándor tanácstitkár beinvitált a Sióagárdi Községi Közös Tanács irodá­jába. - Most adtunk át 1764 méter köz­utat. Önkéntelenül adódotta kérdés: milyen a társszervekkel kialakított együttműkö­dés?- Tulajdonképpen ez is példa az ösz- szefogásra. A lakossági segítség sem képzelhető el a párt, a népfront és persze a társközségi elöljáróság szervezőmun­kája nélkül. A Sióvölgye termelőszövet­kezet térítésmentesen hordta a homokot, szükség volt dr. Hámori Jánosnak, a téesz elnökhelyettesének elgondolásai­ra. Egyébként ő a tanács társadalmi el­nökhelyettese is.- A nevek sorolásánál óhatatlanul töb­ben mellőzve érezhetik magukat. Jellem­zésül mégsem lenne haszontalan a fel­sorolás.- Valóban szükség van az olyan embe­rek helyismeretére, mint amilyen Sági István, aki a HNF községi elnöke, és szükség van a tanácstagok aktivitására is. Janyapusztán Mÿller Józsefre és ugyanígy a harci elöljárónknak, Horváth Jánosnak érdekérvényesítő, mozgósító erejére. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a Kossuth illetve a Béri Balogh Ádám, val- mint a harci Fő utca erre az évre tervezett szakaszával mostanra végeztünk. Hadd tegyem hozzá, ezzel túl is lépjük az 1986- ra tervezett társadalmi munkák által lét­rehozandó 5 millió 250 ezer forintos érté­ket. Megköszönhetjük ezt sok embernek; a pedagógusok közül is például Páldy Gyula iskolaigazgatónak, a községi párt- alapszervezet titkárának, vagy Kilián Györgynek, aki a kulturális életből is kiveszi a részét.- Az együttműködésnek milyen szer­vezeti és előírt formái vannak?- A nem tanácsi szervekkel két úgyne­vezett koordinációs - magyarán terv­egyeztető, álláspontjainkat összehango­ló - ülést tartunk. Tehát a községi, a ter­melőszövetkezeti pártalapszervezetek képviselőit, a Vöröskereszt harci illetve helybeli tagjait, a HNF és a KISZ munká­sait - és a téesz gazdasági vezetőit hívjuk meg a megbeszélésre. A gyakorlatban ez a kapcsolattartás - a beszámoltatáso­kon, a döntéselőkészítésen, tehát az előírt tanácsi munkán túl - sokkal gyako­ribb, hiszen együtt élünk, gyakran azo­nos szervezetekben dolgozunk, nap mint nap találkozunk. A legutóbbi hivatalos megbeszélésen például az alapellátás időszerű gondjait vitattuk meg. Ott voltak a boltok és a sütőipar képviselői is. Ennek is eredmé­nye, hogy Harcon már mérik az előrecso­magolt tőkehúst. A bejáróknak egyszerűbb, de sok nyugdíjas korú ember is huszonnyolc forint buszköltséget fizetett rá a tőkehús árára, amit csak Szekszárdion vásárolha­tott meg - mondja Varga Sándor tanács- titkár. Majd még hozzáteszi: - Az iskolát sem tudjuk átépíteni önerőből, ráadásul a nyár folyamán külön kiadást jelentett a harci művelődési ház villamosberende­zéseinek cseréje is. A faluban megállt az elvándorlás. Sok idős ember lakik itt. Hiába a sokfiatal ide­települő, a halálozások számát még nem érte utói a születéseké. Az iskolában 205 gyerek tanul, lehetnének többen is. Nőtt a kisiparosok száma. A közel hétszáz lel­ket számláló Harcon lehetne több kilenc­nél, míg Sióagárdon, ahol majd négyszer annyian vannak, a fodrász és cipész hiá­nyát is jobban elviselik, mint a kádárét. A bor itt is komoly jövedelemforrás. Mint a községi párttitkár szavaiból kiderül, ebben a takaros községben is vannak gondok, aminek az elhallgatása, - „elföl- delése” - „csak növelné a bajt”.- Talán az érdekek pénzügyi egyezte­tése a legnagyobb gondunk. A 600 forin­tos teho mellett is minden egyes fillérre szükség van. A két községi pártalapszer- vezetnek igen jó a kapcsolata, van itt néhány jól felkészült ember és mindazok akik már évek ótá közéleti, politikai mun­kát végeznek, mégis nagyon nehéz dön­teni. A számítógépes fakultációnak hiába vannak meg a személyi és részben a tár­gyi feltételei megvalósulásáról egyelő­re csak álmodozhatunk. Először a felújí­tásra a továbbiákban már alkalmatlan iskolát kell újjáépíteni, ennek egyik szár­nya 1802-ben épült. Aztán ott van a hidunk, aminek a lábazatával statikai problémák vannak, ami elvben a közle­kedést, főként a teherszállítást veszé­lyezteti.- Mint minden faluban, itt is vannak-a város közelsége miatt talán még többen - olyan emberek, akik gazdasági és a társadalmi vérkeringés megújítására egyaránt képesek. BÓKA RÓBERT Fotó: KAPFINGER Az iskolát is csak a lakosság támogatásával építhetik újjá A Béri Balogh Ádám utca is burkolatot kapott Sióagárdon Új tanácsadó szervezetek az iparirányításban A szelektív iparpolitika megvalósítását segítő Iparpolitikai Tanács több szakmai elemző, javaslattevő és döntéselőkészítő fórumot hozott létre. Az elmúlt hónapok­ban hat ilyen testület kezdte meg munká­ját. Ezekben a tanácsokban, jlletve bi­zottságokban részt vesznek az érintett iparvállalatok, tervező-, kutató- és fej­lesztőintézetek és a különböző főható­ságok szakemberei. Az ipari konstruktőri-technológusi ta­nács, amely a nyár elején alakult meg, célul tűzte ki a műszaki alkotó munka segítését, a legjobb módszerek elterjesz­tését. A tanács már foglalkozott a számí­tógépes tervezés szélesebb körű beve­zetésének lehetőségével, valamint a leg­újabb elektronikai eszközök alkalmazá­sával is. Nemrég az Elektronikus Mérő- készülékek Gyárában tanácskozást tar­tottak a különféle elektronikai mérés­technológiák vállalatok közötti cseréjé­ről. Augusztusban alakult meg az innová­ciós parkokat koordináló tanács. Az in­novációs parkok a tudományos kutató­helyek, műszaki és természettudomá­nyos felsőoktatási intézmények, műszaki fejlesztő bázisok és innovációs bankok vállalkozásszerű együttműködésén ala­pulnak, céljuk a kutatási és fejlesztési eredmények ipari hasznosításának gyorsítása. A tanács már javaslatokat tett az innovációs parkok szervezetének ki­építésére, működésének módjára, pénz­ügyi rendjére. Jelenleg Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Veszprémben, Debrecenben és Pakson szerveznek ilyen együttműködést a helyi iparvállala­tok, oktatási intézmények, akadémiai ku­tatóhelyek szellemi bázisára építve. Az ipari kutatási és fejlesztési tevékenysé­gek, a különböző középtávú kutatási és fejlesztési tervek és tárcaprogramok tár­sadalmi összehangolása az ipari kuta­tás-fejlesztési programok tanácsának feladata. A testület egyebek között javas­latokat dolgoz ki a jövedelemtermelő-ké­pesség fokozásával kapcsolatos kutatá­si és fejlesztési munkákra, illetve e prog­ramok megvalósításának gyorsítására. Az ugyancsak a közelmúltban létrejött kutatáspolitikai tanácstól az ipar vezeté­se a műszaki fejlesztés kérdéseiben vár megalapozott elemzéseket ég, vélemé­nyeket. A tanács figyelemmel' kíséri a műszaki fejlődést, előre jelzi annak jövő­ben várható eredményeit, részt vesz a távlati programok kidolgozásában, vizs­gálja és elemzi a kutatások és fejlesz­tések irányítási módszereit, értékeli a kiemelten fejlesztendő iparágak ilyen irá­nyú munkáit. A tanács mellett működő konzultatív testület segítséget nyújt az egyének, illetve kollektívák által benyúj­tott műszaki ötletek, javaslatok megvaló­sításához is. Az ipari minőségügyi tanács feladata a hatékonyan működű minőségi információs rendszer kialakítása, az ipari termékek, különösen az exportgyártmá­nyok minőségének folyamatos vizsgála­ta és értékelése, valamint a vállalati gaz­dálkodást befolyásoló szabályozórend­szer és a minőség kapcsolatának elem­zése. A tanács - figyelembe véve a gyárt­mányok iránti minőségi követelményeket - véleményezi a gyártmányfejlesztéssel kapcsolatos fejlesztési terveket, kutatási programokat is. Célul tűzték ki a hazai ipari termékek nemzetközi összehasonlí­tó rendszerének kialakítását, erről mint­egy száz termék körében. Legutóbb az ipari környezetvédelmi tanács alakult meg. Mivel az ipar környezetvédelmi fel­adatai az égész népgazdaságra kiterjed­nek, a tanácsadó testület segíti majd az országos környezetvédelmi döntések előkészítését, közreműködik a szüksé­ges ipari háttér kialakításában. A Tanácsi Koordinációs Bizottság ülése Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnö­kének vezetésével kedden az Ország­házban ülést tartott a Tanácsi Koordiná­ciós Bizottság. A testület Teubel György megyei tanácselnök előterjesztésében megtárgyalta a Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságnak tevékenységé­ről szóló beszámolót, különös tekintettel a közoktatási és az egészségügyi intéz­mények irányítására. Az ülésen felszólalt Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára. Ezt követően a bizottság megvitatta az Ipari Miniszté­rium tájékoztatóját az ipari és energia­ügyi szakigazgatási feladatok tanácsi végrehajtásának tapasztalatairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom