Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

AZ ÓRÁK JÁRNAK • ....................................... . ‘ "• ■ ” '• '■ .................. ...... "• ... i lesz veled, emberiség? Le­M het, túl érzelgősnek, ünne- pélyeskedőnek vagy éppen indokolatlanul drámainak hat ez a kérdés, - de van-e-----------J valais g világban széttekin­t ö újságolvasó, tévénéző, akinek leg­alább egyszer ne jutott volna eszébe a mögöttünk hagyott esztendőben ez a kérdés? Van aki bizakodik, mások ag­gódnak, annál is inkább érdemes hát megkérdezni önmagunktól: miben bíz­hatunk, illetve van-e okunk félni? Hábo­rú felé rohan a világ, vagy ennél több életösztöne van az emberiségnek? Ha veszélyt emlegetünk, mindenki el­sősorban a háborúra gondol, még­pedig - európaiak lévén - nem a más földrészeken ki-kitörő csatározások, hanem a nukleáris világégésre. Hig­gadtan végiggondolva valamennyi té­nyezőt, és figyelembevéve a kölcsönös veszélyeztetettséget, arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy - nem áll a kü­szöbön ilyen katasztrófa. Vagy legyünk pontosak: nem fenyeget közvetlen nuk­leáris pokol, de - és itt nagyon fon­tos ponthoz érünk: - egyelőre nincs is biztosíték arra, hogy nem következik be. Józan, épeszű politikus nem akar­hatja, de nem alakult még ki az a világ­méretű intézményrendszer - nevezzük leszereltségnek, megbízható szerződé­sek együttesének, ellenőrzött nemzet­közi összefogásnak vagy valamennyi­nek együtt -, amely biztosítaná a népek közösségét ilyen végzetes kisiklással szemben. A józan ész ellenére egyre tö­kéletesebb bombák jelennek meg a föl­dön. Napjainkban nem csupán a nukleá­ris bombák árnyéka vetődik ránk, más órák is ketyegnek. Mi is történt nemrég Svájcban? Méregtömeg ömlött a vízbe, és megölte a Rajnát. Emlékszünk a csernobili szerencsétlenségre is. De menjünk tovább: az autók kipufogógá­za és a széntüzelésű erőművek kémé­nyei millió tonnányi mérgező anyagot lövellnek a levegőbe, terjed a rák, pusz­tulnak az erdők. íme tehát itt van fejünk fölött a „környezeti bomba”. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népei gyors ütem­ben szaporodnak, ma ötmilliárd, az ez­redfordulón hatmilliárd ember él majd a Földön. Közülök százmilliók éheznek, évente tízmilliók éhenhalnak. A Föld la­kóinak egy része túltáplált, másik részét alultápláltság pusztítja. íme, a világ feje fölött ott az éhség, a gazdasági gondok „bombája” is. S a sort lehetne folytatni. Vannak tudósok, akik ezt mondják: ha így megy tovább, az emberiségnek nem is lesz szüksége atombombára ahhoz, hogy megsemmisítse önmagát. De van más idézet is. Egy amerikai tudós - az atomreaktorok nemzetközi hírű szakértője jelentette ki: „Adjatok ezer év békét és adok nektek ezer évre elegendő energiát!” Nagy igazság. És egyszerű, mint minden nagy igazság. De mint általában a mély gondolatokat, ezt is könnyebb kimondani, mint meg­valósítani. Ezer év béke? most térjünk vissza a fegy­S verkezés témájához! Itt van a megoldás kulcsa. A bom­bák felszámolását itt kel­lene elkezdeni. Gyakran----------- hangoztatják és sürgetik ­é s ez alapigazság -, hogy ha ezt a több százmilliárdot, amelyet a világ évente fegyverkezésre költ, más célokra fordí­tanák, eltüntethetnének számos nagy problémát. De az átfogó leszerelési megoldások nemcsak ezt hoznák magukkal, hanem az államok, népek, a kormányok, a poli­tikai áramlatok és a társadalmi rend­szerek más, újfajta együttélését. Az em­beriség gondjainak enyhítése, a bom­bák ketyegésének a leállítása ma már csak közösen képzelhető el. És eh­hez közös, hosszú távú tervek készíté­se, munkamegosztás szükséges és bi­zalom a másik fél iránt. Ezért korszakalkotó az a javaslatkö- teg, amelyet a Szovjetunió vezetése és szocialista szövetségesei az utóbbi esztendőben az asztalra tettek. Fölszá­molni az atomfegyvereket kétezerig! Nagy mértékben csökkenteni a hagyo­mányos eszközöket, a harckocsikat, a repülőgépeket, a puskákat. Igaz, lesze­relésről eddig is sok szó esett, előter­jesztésekben nem volt hiány. De a mos­tani szovjet elgondolásban az az új, hogy nem akar részletekkel bíbelődni, hanem az egész problémaköteget ra­gadja meg. Éppen azért, mert az órák járnak, a bombák gyorsan ketyegnek. Sajnos, kiderült, hogy a másik fél a Nyugaton, nem érti ezt, azok akiknek döntő szavuk van, nem érzékelik elég tudatosan ezt a ketyegést. A régi mó­don gondolkodnak, pillanatnyi érde­kektől elvakítva készek lennének felál­dozni a jövőt. e valóban feláldozzák-e? D Ök is ismernek minden tényt, amelyet mi. Az utóbbi hónapok eseményei nem­csak aggodalomra adnak------------okot, hanem arra is, hogy lá ssuk: vannak messzelátó emberek a másik oldalon is. Az a lehetőség, hogy belátható időn belül eltűnjenek a földről az atomfegy­verek, százezerszámra szereljék le a katonákat és az országok hetvenes években megindult kereskedése, ba- rátkozása kiteljesedjen, átfogó legyen - olyan hatalmas gondolat, amelynek előbb-utóbb át kell törnie a korlátolt­ság, a fanatizmus, a rosszindulat, a jó­zan megfontolás hiánya falát. TATÁR IMRE 1986. december 24. SZERDA XXXVI. évfolyam, 302. szám ÁRA: 2,20 Ft Kellemes karácsonyi ünnepeket! Műszák a fényért... Hétszázan a karácsonyi műszakon Cirkulációs mosatás az atomerőmű IV. blokkján Az operatív megbeszélés to­vább tartott a megszokottnál. Ami végsősoron önmagában semmit se mond számunkra; ám az sok­kal inkább többet, hogy nélkülük nem kapcsolhatnánk be a szivár­ványszínű gyertyaizzókat a csa­ládi fenyőfán. A paksi atomerő­műben, a karácsonyi ünnepek alatt legalább hétszázan tejesíte­nek műszakot és a készenléti ügyeletben lévők száma megha­ladja a 150-et. Ma száznegyvenen: operáto­rok, gépészek, laboránsok, az üzemviteli és sugárvédelmi sze­mélyzet munkatársai szállnak a munkásbuszra, vagy érkeznek kocsival a munkahelyükre, hogy teljesítsék a szolgálat szabta fel­adatokat. Vámos Gábor gépészeti és üzemviteli főosztályvezető a teg­nap reggeli operatív értekezletet követően elmondta, hogy a paksi erőmű három blokkjának villa­mos áram teljesítménye ma már egyharmada az országos terme­lésnek. 1986-ban, a mai napig Paks több mint 7200 Gigawatt­órát termel, illetve biztosít az or­szágos hálózatnak. A paksi blokkok, a KGST-or- szágokban működő hasonló tí­pusú reaktorokhoz viszonyítva teljesítményüket tekintve mintegy 10 százalékkal termelnek több villamos energiát. Mindez bizo­nyítja az itt dolgozók magas szak­mai hozzáértését, szakmaszere­tetét. Karácsonykor kisebb mértékű az ország villamosenergia-igé- nye. Ezért az Országos Teher­elosztó Központ instrukciói lehe­tővé teszik, hogy december 26- tól karbantartást végezhessenek a ll-es blokkon. A közel egyhetes A turbinacsarnok munkát naponta legalább 100- an végzik. Egyébként a közelmúltban megkezdődött a IV. számú blokk cirkulációs mosatása, a szilárd­sági nyomáspróba, amit a főke­ringtető szivattyúk járatása, - közszóval a rendszer tisztítása - az üzemzavari rendszerek funk­ciópróbája követ, ami várhatóan az ünnepek alatt fejeződik be. S. GY. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A ill. számú blokkvezénylő

Next

/
Oldalképek
Tartalom