Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1986. december 20. NÉPÚJSÁG 5 Export - másképp Még néhány nap, és elbúcsúztatjuk az óesztendőt. A vállalatok életében immár lezárul egy szakasz; január-februárban pedig elkészül országos szinten is a számvetés, mit sikerült elérni, s mi az, amire nem futotta az 1986-os esztendőben. A végleges népgazdasági szintű eredmények csak kora tavasszal születnek meg, de az, eddigi részleges jelentések alapján már látszik, az 1986-ra tervezett számok és a tények nem egy ágazatban eltérnek egymástól, s az export sajnos jócskán a várakozások alatt alakult. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az exportra utalt országoknak. Gondoljunk csak a hetvenes évek ma már gondtalanabbnak látszó időszakára, amikor az olajexportáló országok hatalmas bevételekhez jutottak, és radikálisan növelték importjukat. E régiókban most hosz- szú évek után először találják szembe magukat az országok a csökkenő bevételek miatti szűkösséggel. A fejlődő országok helyzete szinte kivétel nélkül romlott, s kissé leegyszerűsítve máris előttünk áll az a környezet, amelyben egy átlagos magyar vállalatnak eladnia kell. Már maga a „mit” sem könnyű kérdés, hiszen egykor azonnal és készpénzzel fizető országok egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Az ottani költségvetés bevételei is apadnak, így az ország rendeléseiből egyre-másra kihúzzák a fölösleges, vagy inkább csak átmenetileg nélkülözhető tételeket. Csökken tehát az igény a kész gyárak, komplett berendezések iránt, biztos piacra csak az alapvető ellátást szolgáló cikkek számíthatnak. A konkurencia természetesen ilyen kiélezett helyzetben egyre erősebb, s manapság egyetlen cég sem adja föl könnyen a hosszú évek munkájával kiépített piaci pozícióit, hagyományos vevőit, a már meglévő értékesítési hálózatát. Az árak tehát nem túl magasak, vagy a technikai követelmények állítják egyre nehezebb helyzet elé a potenciális eladókat. S végül, de nem utolsó sorban új jelenségként, mind több hitelt kérnek a vevők. Persze a hitel is áru a maga sajátos módján, mindenki valamilyen szempontból előnyösebb feltételt próbál ajánlani, hogy ezzel is vonzóbbá tegye porté- ' káját. A magyar vállalatoknak tehát ezen a területen is föl kell venniük olykor jóval tőkeerősebb cégekkel a versenyt. E verseny viszont veszélyes zsákutcába terelheti a piacról kiszoruló cégeket, amelyek az áru technikai tulajdonságát javítandó irreálisan alacsony kamatot, vagy hosszú törlesztést ajánlanak föl. így ideig-óráig meg lehet ugyan hosszabbítani a piaci jelenlétet, de nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az export növelésének csak a hitel nem lehet eszköze. Az árunak magáért kell beszélnie, egyszóval elsősorban a technikai tulajdonságoknak kell eladni a portékát, s a kedvező hitelnek. Az már egy más kérdés, hogy az utóbbi években a hitel olykor az üzletek feltételévé vált, másként az ajánlatot számításba sem veszik. Tehát egy újfajta kereskedői magatartásra van szükség, amely egy-egy ajánlat megtétele előtt gondosan mérlegeli, mit érdemes, mennyiért, és milyen hitelkondíciók mellett eladni, s hol húzódik a határ; ahol már oly alacsony a várható nyereség, hogy nem is érdemes a portékát eladni. Jóllehet a körültekintés olykor túlzott óvatosságnak tűnhet, ám intő jel, hogy az utóbbi években számos ország vált fizetésképtelenné, és az ily módon átmenetileg behajthatatlanná váló követelések még a nagyobb cégek egyensúlyát is megbonthatják. Az általános fizetési helyzet javulására, a pénzügyi szféra válságának megoldására egyelőre hiába várunk, tehát e körülmények között kell eladni, egyre többet. S az üzlet gazdaságosságát csak egyszerűen az elért árból nem lehet kiszámítani, számításba kell venni a fizetési kockázatokat is. LAKATOS MÁRIA És aki az eseményeket „kívülről” szemléli „Mi is az újságban leszünk?” Tudás és ügyesség: „Helyettesítsd be országunk megyeszékhelyeit!” 1 . " 1 . Közelebb a Naphoz „Meddig fut a nyúl az erdőbe?” - a kérdésre kezek emelkednek a levegőbe, né- hányan felágaskodva jelzik, hogy tudják a megfejtést, átforrósodik a kopott, cseppet sem barátságos külsejű kultúrház terme, levegője. „Hogy szól a Himnusz első versszaka?” - határozottan kezdi, majd a második sorig jut a tízegynéhány éves fiú. A kocsolai általános iskolában közel kilencven napközis van, zömében valamilyen módon kedvezőtlen indíttatással, veszélyeztetett, vagy hátrányos környezetben élnek, akiknek lépéstartása különösen nehéz a művelődés, az oktatás területén. Mégis megpróbálkoznak kilépni, csökkenteni a gyerekek indulási hátrányát Az iskolai költségvetés megtakarításaként immár hat számítógéppel, színes tévével, video berendezéssel, kazettákkal rendelkeznek. Ezeket nemcsak tanórákon, hanem olykor hétvégeken is használhatják a gyerekek, ismerkedhetnek velük. A múlt héten egy napközis vetélkedőn vettünk részt, ahol nemcsak a versengő csapatok, de a közönség is együtt játszhatott, nyerhetett, jól érezhette magát. Hasonló programokat tervezneka téli szünetben és a következő félévben, mondván, ahol kevesebb a lehetőség, ott többet kell adni az iskolának. TAKÁCS ZSUZSA és KAPFINGER ANDRÁS Versenylázban. Az öt csapat közül egy ...kezdődjék a játék! Máté Mihály nyugdíjas igazgató értékeli a csapatok teljesítményét Versenyzők és szurkolók Pozsonyi Marika csapatának lelke (a kép közepén) ...Ez jó mulatság, férfi munka volt
