Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

6 KÉPÚJSÁG

1986. dscambar 20.

Papp László igazgatóval

||Hét végiéi beszélgetés

I- Három megyére terjed a gazdaság, a Gemenci Állami Erdő és Vadgazdaság...- Ezt a gazdaságot 1968 januárjában hozták létre, a Gemenci Vadgazdaság és a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság ösz- szevonásával. Azt a célt kaptuk, hogy a lehetőséghez képest fejlett erdő- és vad- gazdálkodást folytassunk.

I - Mekkora területen?- Az erdőterület 40 ezer hektár, de a vadgazdálkodás 100 ezer hektárra terjed, három megyében. A terület 37 százaléka Tolna megyében van, Bácsban 51 százalék és Baranyában 12 százalék.

I - És milyen értéket állítanak elő?- Az éves termelési értékünk hatszáz millió forint körül alakul. Ennek az ősz- szegnek a tíz százaléka a vadászattal és a szolgáltatásokkal kapcsolatos. Általában az a „szokás”, hogy egyforma hangsúllyal kezeljük mindkét ágazatot. Hiszen az erdőgazdaság színvonalának tartása, újabb területek telepítése éppen annyira fontos, mint a fa feldolgozása és értékesítése minél nagyobb értékben - valamint a nagyvadak, apróvadak is nép- gazdasági vagyont képeznek, értéket hoznak.

I- Milyen szervezeti egységek, rendszerek vannak a gazdaságban?- Dolgozóink létszáma 1700 körül alakul, többségük régi törzsgárdatag, a szakértelmük eredményezi, hogy sikereket érünk el. Tizenkét önelszámolási egységre tagozódunk. Ebből hét az erdészet, egy a rakodó-fafeldolgozó, egy hajó- és átrakó van, műszaki erdészet, egy vasútüzem - és nem utolsósorban a vadászati ágazat keretében dolgozunk. Tolna megyében ezekből az egységekből három termelő erdészet, rakodó- és fafeldolgozó üzem, valamint vasútüzemmel vagyunk érdekeltek.

I - Mennyi fát termelnek évente?- Tekintettel arra, hogy homokon, dombvidéken és ártéren is dolgozunk, a lágy fafaj dominál. Főleg ezen a területen van jelentősége termelésünknek. Például Jugoszláviába a cellulózprogram keretében az alapanyag harminc százalékát mi visszük. A hazai gyufaipar nyersanyagának kilencvenöt százaléka tőlünk származik. A papíripar alapanyagának húsz százalékát mi adjuk. Az amerikai dió termesztésében az ország legnagyobb üzeme vagyunk. Sokat exportálunk és ne feledjük, hogy a mohácsi farosthoz is jelentős a közünk.

I- Vágják a fát, lövik a vadat Milyen az utánpótlásuk?- Úgy gondoltuk, hogy majd az idei aszály, és az elmúlt évek szárazsága miatt nem sikerül majd a telepítés. Körülbelül 340 hektáron telepítettünk lágy fát, nyárt, fűzet, a homoki részeken pedig fenyőt, akácot, a dombvidéken pedig tölgyet, csert és fenyőt. A telepítés a vártnál jobban sikerült.

■ - Egészségesek erdeink?- Igen, bár fellelhetünk betegséget. Ennek felderítésére szerződést kötöttünk a kutatóintézetünkkel. Nem tudjuk ugyanis, hogy milyen vírus okozza egyes részeken a fűzek pusztulását. De a tölgyesekben is tapasztalható kártétel.

I - Mégis, mire gyanakszanak?- Nem tudjuk pontosan, valamiféle új vírus jelent-e meg, vagy pedig a lég- szennyződés az okozó. A vizsgálatok intenzíven folynak, majd meglátjuk az eredményt.

január másodikán álltam munkába. Voltam közvetlen termelő erdész, műszaki vezető, 1969-től Bátaszéken erdészetvezető, majd főmérnök, 1975-től vagyok igazgató. Szóval minden voltam a szakmában. Lépcsőről lépcsőre jöttem ide, az igazgatói székbe.

I- Nem kell térkép, ha kimegy a terepre...- Nem. Ismerek minden utat, csapást, erdőrészt.

I- Gondolom, nem a napi sétái közé tartozik az erdőkerülés.- Jó, hogy mondja: erdőkerülés! Ez a régi elnevezése az erdészeknek, azonban legkevesebbet vannak az erdő körül, hanem benne a sűrűjében élnek. Sajnos, én nem tudok már olyan gyakran kimenni az erdőbe, mint azt szeretném. Tény azonban, hogy hetenként egy-egy napot elszökök az irodámból. Mert azt mondják mindig a helyetteseim, hogy vezessem az erdészetet, fogadjam a vendégeket, reprezentáljak stb., hagyjam őket dolgozni. Hagyom őket dolgozni...

■ ~ Mikor lőtt utoljára vadat?- Másfél hete. Szarvast.

I- Mennyi szarvas lehet a területen?- Nézze, erre pontosan nem lehet válaszolni. Légi fényképezéssel vadszámlálást végeztünk, .merevszárnyú géppel. Az értékelésnél kiderült, hogy amit a szakemberek megállapítottak, annál ötven százalékkal több a vad.

I - Pontosan ez mennyi?- Kerüljük meg a választ. Az a lényeg, hogy a vad mozog. Ha teszem azt valahol vadászat folyik, a jószág elvándorol, másnap már tiz-húsz kilométerrel távolabb tűnik fel az a csapat, amelyik puska előtt volt. Aztán a vadnak nincs határátlépője, nincs munkakönyvé, hogy csak egyhelyütt élhet, „dolgozhat”. Előfordult már, hogy jugoszláviai területen láttuk a „mi” csapatunkat, de fordítva is így van ez. Vagy: jönnek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, fizessünk vadkárt... Huszonöt termelőegységgel vagyunk határosak.

I - Mennyi vadkárt fizetnek egy évben?- Idén tízmillió forinttal kevesebbet fizetünk, mint tavaly.

I- És ezt a kidobott pénzt össze kell valahogy hozni, hiszen ez a gazdaságnak, a népgazdaságnak a kára.- A kilövési tervet úgy irányítjuk, hogy az így keletkezett veszteség valahogy visszajöjjön.

I- Tehát terv szerint folyik a vadásztatás is?- Anélkül nem lehetne dolgozni.

I- Felderítik a vadat, s mondják a vendégeknek, hogy itt meg itt ekkora vadra lehet lőni...- Pontosan így van. Huszonkét vadászatot segítő emberünk van, többségük mérnök. Ök „gondozzák” a vadászokat.

I- Mennyiért lehet a területen vadászni?- Pontosan most nem tudnám megmondani, mert a külkereskedelmi cégnél van az elszámolásunk. Az tény, hogy nem olcsó mulatság. Például egy vadász napi ellátására, ételre, italra kilencven nyugatnémet márkát kérünk, plusz a jármű, meg az egyéb dolgok.

I - És kik jönnek vadászni?

I- Ha most idejönne egy konzervgyári munkás, vagy építőipari dolgozó Tolna megyéből, vadászhatna?- Elvileg igen. De sok kötöttség van, hogy mást ne mondjak, a díj! Nem tudnák megfizetni.

I- Előfordul „probléma” a vadászattal kapcsolatban?- Ilyen gondunk több mint húsz éve nem volt, tehát fegyelmezett munka folyik vadászat közben.

Í- Beszéljünk az apróbb vadakról, a disznókról.- Ezekből sincs annyi mint ahogyan egyesek állítják. Évente, idén is 1200 vaddisznót lőhetünk ki, éppen az állomány ismeretében. 1986-ban például a VADEX-szel vagyunk szerződésben, de nem tudunk annyi vaddisznót kilőni, mint amennyi a tervünk. A disznó is vándorol, jön-megy, és váratlanul bukkan föl egy- egy kukoricásban, pedig rengeteget költünk kerítésre, arra, hogy a vad ne menjen ki a területről.

I- Úgy tudom, hogy a jugoszláviai JELEN vadgazdasággal is van ilyen jellegű kapcsolatuk.- Van. Húsz éve eredményesen működünk együtt. A vadak egészségügyi védelme éppen úgy beletartozik a szerződésbe, mint a favagyon állapotának megóvása, a kóborló vadakkal kapcsolatos kérdések...

I- Talán még a vendégvadászok kölcsönös fogadása is.- Ilyenre is van példa.- Igazgató elvtárs, szóba került , hogy 22 kerületvezetö erdész, azaz vadász ismeri a területet, tudja a fák növekedésének ütemét, ismeri a sza- í porulatot a vadállományban. Említsen ! közülük néhányat, akik igen jó szakemberek.- Nem szívesen említek neveket. Ugyanis mindegyik munkatársunk tisztességesen dolgozik, ismeri - érti feladatát. Ha mégis válogatni kellene, akkor Berek János, Bleier János, Búzás Ferenc, Tóth János, Genád Mátyás kerülne a sor elejére. Ók kötetlen munkaidőben dolgoznak. Akkor, amikor a feladat kirendeli őket az erdőbe, akár telepítés, fakitermelés vagy éppen vadászati a tennivaló.

I- A gemenci erdő híres a madarairól is. A mostani szárazság nem ritkította az állományt?- Tulajdonképpen egyes fajoknál valóban ez a helyzet. Ki ment az erdőből az éltető víz, nem emlékszem rá, mikor volt ennyi tisztás szárazon, a vizes részek pedig fölcserepesedve. Szóval a madár is vándorol. Valamikor több volt a feketególyánk, a szürkegém fészkel, költ, de kevesebb helyen mint öt éve. Viszont vannak „új" madaraink is. A kormoránok. Megjelentek nálunk, de már fészkelnek is. Ave- ránkai sziget körül van egy nagyobb csapat, igen nagy zajjal jár, amikor elkezdenek halászni. A magyar-jugoszláv határ közelében is van egy nagyobb csapat. Szóval gazdagodunk vadban, madárban, fában.

I- Beszéltünk a fautánpótlásról, a vadakról, az erdőben élő emberekről. Arról nem szólt, igazgató elvtárs, hogy önnek van-e „utánpótlása”.- Van. A fiam negyedéves erdőmérnöki hallgató, ö is szereti az erdőt, él-hal érte - annak ellenére, hogy néha nem egyezik a véleményünk, szakmai kérdésekben. S éppen ezért szeretem fiatal kollégáimat, mert keresik az újat, harcolnak érte, és ha látják, hogy szabad az út - dolgoznak, dolgoznak, a gemenci erdő- gazdaság hírének öregbítéséért.- Tulajdonképpen nem illik kérdezni: szereti ön az erdőt, a vadat?- Azzal kezdem, hogy Pörbölyön 1955.- Főleg a nyugati országokból, van olyan vendégünk, aki már huszonöt éve visszatér. Akad közöttük iparos, kereskedő, hentes és mészáros, gyáros, bankár.- Jó munkát kívánok hozzá és köszönöm a beszélgetést.

PÁLKOVÁCS JENŐ

MÚLTUNKBÓL

Ötven esztendővel ezelőtt, egy szép tavaszi napon Bedegre és Tamásira figyelt szinte az egész járás, de fél szemmel még a megye is figyelemmel kísérte az ottani eseményeket. S hogy ez így volt, annak oka, hogy egy plébános és egy községi elöljáró állt a bíróság, illetve a fegyelmi bizottság előtt. A pap volt a panaszos, a községi elöljáró pedig a panasz- lőtt. Az ügy, ami miatt szembekerültek, nem mindennapi, s ha akkor egyik-másik magyar író tudomást szerez az ügyről, csinos novellát kanyaríthatott volna.

A magas vármegye maga elé rendelte F. Kovács János bedegi elöljárót, és Ben- de Józsa bedegi katolikus plébánost. Az ügy érdemi előadójául dr. Horváth Árpádot, a vármegyei II. főjegyzőt jelölte ki. Hivatalos volt a fegyelmi tárgyalásra dr. örffy Gyula vármegyei tiszti főügyész is. Március 31-re szólt az idézés. Azt is tudomásukra hozta a vármegye, hogy a tárgyaláson a megjelenés nem kötelező. A bedegiek aláírásukkal igazolták, hogy az idézést megkapták.

Az írásbeli tárgyalásra a plébános nem is jött el. A tárgyalást ennek ellenére természetesen megtartották, s ennek eredményeként született ítélet elmarasztalta F. Kovács Jánost, mert „a község lelki- pásztorát tiszteletlen szavakkal illette”. Az elsőfokú fegyelmi hatóság - az alispán jelenlétében - „vétkesnek mondta ki az elöljárót, s a nevezettet., rosszallással büntette”. Ezen a tárgyaláson az előadón kívül senki fel nem szólalt, s még a bepanaszolt személy sem tiltakozott, tudomásul vette az ítéletet. Ezzel az ügy a köz- igazgatás területén lezárult. A bíróság előtt azonban még nem mondották ki a végső szót a plébános ügyében. Erre kicsit várni kellett. A tamási járásbíróság végül is meghozta az ítéletét. A plébánost 40 pengő pénzbíróságra ítélte, de annak végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A fentiek szerint tehát olcsón megúszta az elöljáró is, és a plébános is. Az ítéletek elhangzása után pedig egymásnak is megbocsátottak. Szent lett a béke. A nagy érdeklődéssel várt ítéletek nem találkoztak a közvéleménnyel.

Mi történt hát Bedegen?

A fent leírt fegyelmi és bírói eljárás előtt jó egy esztendővel, 1935. március 17-én vasárnap volt. Az élénk hitéletet élő bedegiek, mint minden vasárnap, felöltötték ünnepi ruhájukat, elmentek misére, hogy eleget tegyenek a vallás által előírt kötelességüknek. A misét Bende József mutatta be.

Innen idézzük a Tolna megyei alispán összefoglaló jelentését:

„Misézés közben az oltártól kifordulva, a rendesnél erősebb hangonf!) a kántort annak állítólagos rossz orgonálása miatt rendre utasította. Majd amikor a kántor a rendre utasításra felelni akart, a kántornak a beszédét - erős hangon kiabálva - megtiltotta, kijelentvén, hogy ő az Isten szolgája, itt csak neki van joga beszélni, s megtiltja, hogy a kántor egy szót is szóljon.

Bende Jószef ezen magatartása a hívek jó részét megbotránkoztatta, s a hívek a templomban zúgni kezdtek.

Majd az istentisztelet befejezése után a templomban jelen volt a hívek egy része (25-60 ember) a templom előtt gyülekezett, hogy Bende József plébánostól magatartása miatt magyarázatot kérjen.

A templomból kijövő Bende Józsefet Csizmadia Gábor felkérte, hogy álljon meg egy szóra, mert valamit akar tőle kérdezni. Bende József nem állott meg, mire Csizmadia Gábor ismételte kérését. Most sem állott meg Bende József, hanem kezével intve azt mondta az egybe- gyült embereknek, hogy „ugassatok kutyák!”

Az összegyűlt emberek Bende József ezen kijelentésére felháborodtak, s szidalmazták Bende Józsefet. A szidalma- zók között volt F. Kovács János is. Hogy F. Kovács János az Istent káromolta, vagy egyébként káromkodott volna, nem állapítható meg kétségtelenül. Mindösz- sze az nyert bizonyítást, hogy Bende Józsefre vonatkoztatva azt a kijelentést tette, „Megállj csuhás, kirázlak a csuhádból!”

Az alispán ezt követően hivatkozott a paragrafusokra, az enyhítő körülményekre, s végül a fellebbezés lehetőségét megadva írta alá az iratot.

A tetemes mennyiségű irat áttekintése során azonban arról győződhetünk meg, hogy F. Kovács János - nyilván a tömeg felháborodásának hatására - többet mondott, s kicsit mást is, mint ami az alis- páni iratban szerepel. A fegyelmi eljárást a járási főszolgabíró kezdeményezte a plébános feljelentése alapján. Ebben a főszolgabírói iratban F. Kovács kijelentése így szerepel:

„Hát a papnak szabad beszélni, a mesternek (értsd: kántor) nem? Csuhás, a hét szakramentumát, kirázlak...”

S hogy ténylegesen mi hangzott el, nehéz lenne megállapítani. Valószínűleg ennél is több, s olyan amit egykor a nyomdafesték nem tűrt volna el. Valószínűleg gorombbak voltak a megnyilatkozásuk. Erre utal egyébként a helyszíni meghallgatás is, amely 1936. január 21- én volt. Ekkor F. Kovács János a következőket mondotta jegyzőkönyvbe:

„... a szentmise alkalmával én a sekrestyében tartózkodtam több társammal és ott imádkoztam. A mise alatt Bende József plébános azt kiáltotta a kóruson orgonáló Geiger Pál kántortanítónak, hogy „egy kántortanítónak tudnia kell azt, hogy mikor kell elhagyni az orgonálást és milyen hangon elkezdeni, Isten után én vagyok az első, rajtam kívül a templomban senki más nem beszélhet, mint én.” A plébános ezen viselkedése miatt én megbotránkoztam, mert abban a feltevésben voltam, hogy a plébánosok a kántortanitóval valami elintézni valója van, azt intézze el vele négyszemközt, vagy írásban, de ne a templomban a mise alatt.”

Ezt követően a jegyzőkönyvben részletesen olvashatjuk, hogy a tömeg (egyesek szerint mintegy 25, mások szerint 60 személy) hogyan helyezkedettel a templom körül, amikor kijött a plébános a templomból, s miként kiáltott oda neki Csizmadia Gábor, s miként nevezte kutyáknak a körülöttük lévöket, majd a jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

„Erre velem együtt a többiek is és még sokan, akik a templom körül álltak nagy kiabálásba kezdtek a plébános úrra”

A község tehát tiltakozott lelkipásztorának magaviseleté ellen. Csizmadia Gábor tanúvallomásában ezt mondta: „Mikor a plébános úr megtette sértő kijelentéseit, az én csoportomban lévő emberek is kiabáltak neki vissza, hogy te kanász, ugass te,...” én magam is montam: ugass te!”

Egy másik megkérdezett arról vallott: hogy a pap-kántor közötti vita miatt az asszonyok méltatlankodva felálltak a padokban, de nem hagyták el a templomot, de több férfi kivonult onnan.

Horváth János tanú a többi között arról szólt a vizsgáló bizottság előtt, hogy nem botránkoztatta meg az eset, máskor is előfordult, hogy a plébános felszólt a kántornak mise közben.

Varga István miközben a fentieket vallotta, elmondotta azt is, hogy a postamesternő a posta kerítése mögül csitította az embereket, mondván: „Emberek, vigyázat, az Istenért ne bántsák a plébános urat”

A tanúk mindegyike eskü alatt tett vallomást.

Természetesen a plébános is írásban tette meg észrevételét (feljelentését). Ebben azt kifogásolta, hogy a kántor az orgonán rossz hangot adott meg az ö részére, s emiatt egy ideig nem is tudta folytatni a misét. Az utcán pedig azért nem állt meg a felszólításra, mert sürgősen beteghez kellett mennie. Követelte, hogy F. Kovács Jánost váltsák le az elöljárói tisztségből, mert ilyen ember nem méltó az emberek bizalmára.

Az ügyben hozott minden határozat jogerőre emelkedett 1936 május 5-ig. Május 6-án a községi képviselőtestület tudomásul vette, hogy a megye rosszallását fejezte ki, a plébános pedig örült, hogy csak felfüggesztéses pénzbüntetést róttak ki rá.

K. BALOG JÁNOS