Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
8 ïvÊPÜJSÀG 1986. november 1. A „René Ramos Latour” nikkelgyártó üzem Kubában Az idén beindult ötéves terv egyik fő célkitűzése Kubában a gazdasági hatékonyság javítása minden területen. A Kubai Kommunista Párt III. kongresszusának dokumentumai értelmében az általános növekedési ütem legalább 5 százalék kell, hogy legyen. Változatlanul fontos cél az iparosítás folytatása, és a nemzetközi munkamegosztásban való résztvétel bővítése. Elsődlegesen az energia-, fűtőanyag-és nyersanyag-szolgáltató alapágazatokat fejlesztik. Az energiatermelés például évi 4,5 százalékos ütemben fog növekedni. Kiemelten kezelik a gépipar fejlesztését. A kubai gazdaság alapvető ága a cukoripar, 15 százalékkal növekszik ebben a tervidőszakban. Helikopter a homokon A magyar sajtóban januárban látott napvilágot az első közlemény Tengizről, arról, hogy Magyarország bekapcsolódott a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határához tartó gázvezeték építésébe. Más KGST-országokhoz hasonlóan Magyarország is részt vesz a Haladásgázvezeték építésében, s 1989-től kezdve 20 éven át kapja majd az értékes nyersanyagot. Ennek fejében Magyarország gépeket, berendezést és anyagokat szállít az Északi-sarkkörön túl fekvő Jamburgba, a testvéri országok szakemberei pedig főként Tengizben dolgoznak majd. A Kászpi-tenger melléki síkságon, a Gurjevi-terület déli részén fekvő olaj- és gázlelőhely az értékes energiahordozók kitermelésében hamarosan rangos szerepet kap. Volumen tekintetében természetesen nem vetekedhet Nyugat-Szi- bériával, mellette szól viszont, hogy aránylag közel van az ország központi körzeteihez. Tengizt különösen érdekessé teszi a párját ritkító kőzetszerkezete. Az olaj itt igen nagy, 4-5 kilométeres mélységben található, a rétegnyomás pedig a szokványosnak kétszerese. A lelőhelynek van még egy sajátossága: az olaj szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz mérgező kénhidrogént. Első riport Az építkezés vezérkara a Tengizbe vezető vasútvonal utolsó állomásán, a kis Kulszári településen ütött tanyát. A szovjet építőkhöz márciusban csatlakoztak a magyarok, akiknek az az elsődleges feladatuk, hogy lakótelepet építsenek Tengiz közelében.- A fő objektum, a gázfeldolgozó üzem építésére ősszel vonulunk fel - mondja Németh László, a Vegyépszer Vállalat - magyar részről az alvállalkozó - műszaki igazgatója. < Kulszáritól délre, Tengiz felé haladunk. Az út nem rövid, mintegy 100 kilométer. Csupa kátyú. A Nyivát úgy dobálja, mint a vihar a törékeny csónakot. Időnként budapesti rendszámmal ellátott hatalmas KAMAZ és TÁTRA teherautókkal találkozunk. Németh László és a gépkocsivezetők felemelt kézzel üd- vözlik egymást.- Autókaravánt szerveztünk arra az időre, amíg a vasúti szárnyvonal megépül - mondja az igazgató. Megelőzünk egy KAMAZ-t, amelynek óriási fehér kocka van a platóján. Az igazgató magyarázattal szolgál:- Ez egy épületelem. A telepünkön húsz ház épül, mindegyik 33 ember részére, a további 20 kétszintes ház lesz. Ezek mindegyikében 200 építő kap helyet. Gyorsan kiszámítom: ez több mint négy és félezer ember. Valóságos lakótelep lesz! Közben az igazgató előveszi a beépítési tervet. Csaknem az egész zöldre van satírozva, s tucatnyi vörös téglalap látható rajta.- A téglalapok a házak. A bevonalkázottak már elkészültek, laknak bennük. Zölddel jelöltük meg a méternyi vastag sótlag homokréteget: házakat és közművezetékeket építeni csakis ilyen homokon lehet. Németh László elmesélte, hogyan kerestek ilyen homokot a környező pusztaságban, s mennyi időbe és fáradtságba került, amíg a távoli külszíni bányából az építkezés helyszínére szállították.- Kemények itt a munkafeltételek - mondja Németh László.- Nyáron 40 fok fölött van a hőség, télen fagyok járnak. Embereink napi 10 órát dolgoznak, s egy szabadnapjuk van egy héten. Ezért igen nagy gondot fordítunk az életkörülményekre. Lesz saját könyvtárunk, minden házban televízió... A szürkésbarna homokon vakító fehér színben pompáztak a látóhatáron felbukkanó kockaházak. Bordóvörös kezeslá-' basba öltözött munkások alapoztak, víztornyot építettek. Nehéz teherautók nyüzsögtek, daruk emelgették a gémjüket. Pezsgett a munka.- Mi lesz a telep neve? Németh László kissé elgondolkozott:- Megépítjük, aztán majd nevet is adunk neki. Második riport Budapest korán ébred. Hétkor már nyitva van sok üzlet és falatozó, ahol a munkába siető ember sebtében haraphat valamit. Az újságosbódék színes lapokat kínálnak. Az utcai árusok a járdaszélen piramisokba rakják friss áruval teli ládáikat. Érezni lehet a tisztára mosott aszfalt, és a frissen őrölt kávé terjengő illatát. Egy ilyen reggelen jártam a Hungária körúton, szemügyre véve a Vegyépszer Vállalat magas épületét. A vállalat Tengizzel foglalkozó osztályát „Jamburgi osztálynak” nevezik. Itt találkoztam Apostol Tamással, az osztály helyettes vezetőjével.- Cégünk „kulcsátadásra” épít vegyipari vállalatokat. Részt vettünk olyan magyar ipari óriások létesítésében, mint a Lenin- városi Olefin Művek, a Dunai Kokszolómü, a Gagarin Hűerőmű. A Vegyépszer számára nagy jelentőségűek a külföldi kapcsolatok, ugyanis nyereségünk egy részét exportból szerezzük. Márkánkat jól ismerik sok szocialista országban, a Közel-Keleten, az NSZK-ban. Nehéz lenne túlbecsülni a Szovjetunióban lévő integrációs objektumokon végzett munkánk jelentőségét. Az első az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig tartó Szövetség-gázvezetékvolt. A mi szakembereink építették az Ukrajnában lévő kompresszorállomásokat, s mind a mai napig „orenburgiaknak” mondják magukat. A Szövetség 1979-ben készült el, most pedig egy új nagy arányú építkezés kezdődött. A tengizi gázfeldolgozó üzem és más objektum építése évekre biztosítani fogja kapacitásaink kihasználását. Természetesen ilyen hatalmas munkát egyedül nem is tudnánk határidőre elvégezni (az üzem első részlegének már 1988-ban el kell készülnie), ezért más magyar vállalatoktól is egyre több szakember és technika érkezik a Kaszpi-tenger mellékére. ...Budapesti kiküldetésem véget ért, jegyzetfüzetem megtelt. Útban hazafelé a szomszédos kocsiban ugyanazzal a vonattal a Vegyépszertől 36 szakember utazott Tengizbe. Kazah földön ★ HORIZOnT* Kuba Jelszó: hatékonyság Laosz meglehetősen elmaradott közlekedési infrastruktúrát örökölt a múltból. Számottevő vasútja nincs, Vientia- nét, a fővárost és a nagyobb településeket légi járatok kötik össze. A közutak elsősorban a környező országokkal, a többi között Vietnammal, Kambodzsával és Kínával teremtenek összeköttetést. De ezeknek is csak a kisebb hányada szilárd burkolatú, a többi kőzúzalékkal följavitott földút. A hajózást azonban nehezíti a sok zuhatag és az évszakonkénti vízszint-ingadozás. Ezért az országban megkezdődött az úthálózat tervszerű bővítése. Az országos közúti hálózat kiépítése során nagy számú híd létesítésére van szükség, mivel a tervezett, illetve a már meglévő, de korszerűsítésre szoruló útvonalak számos helyen keresztezik a Mekongot és más folyókat. A hídépítésben részt vesznek a baráti szociálist országok szakemberei is. Az egyik legjelentősebb vállalkozás a Savannakhet tartományt a vietnami Da Nang kikötővel, így Laoszt a tengerrel összekapcsoló országút 14 hídjának a felépítése. Az öt nagy híd közül kettő csehszlovák, a többi pedig bolgár, magyar és szovjet szakértők segítségével létesül. A kilenc kis és közepes méretű hidat vietnamiak építik. A szovjet támogatással készült Gagarin hidat a közelmúltban adták át rendeltetésének. Hosz- sza 352 méter, szélessége 10 méter, pilléreinek száma: hét. Magyarok Tengizben A kínai űrhajózási program 20 éve A történelem paradoxona, hogy a rakéta, amely az atom és a számítógép mellett korunk szimbóluma, tulajdonképpen igen régi szerkezet. Egy kínai krónika i. u. 220-ból való lőporrakétáról számol be. Legendák szólnak továbbá Van Hu tudós mandarinról, aki 1500-ban egy 47 rakétával működő sárkányrepülővel akart repülni. A kísérlet halállal végződött. Az első kínai „űrutas", aki valóban a világűrbe jutott el, a Hsziao Pao (Kis Leopárd) nevű kutya volt, amely 10 évvel ezelőtt egerekkel együtt egy bioműholdban utazta körül a Földet és épségben visszatért. A Kínai Népköztársaság, amely 1965-ben kezdett hozzá saját űrhajózási programjának megvalósításához, ma büszkén vonhatja meg eredményeinek mérlegét: 16 műholdat bocsátott fel, ezek közül hat visszatért a földre, és három még bolygónk körül kering. A 173 kilogram súlyú „Kína 1” műhold 1970. április 24-én tért rá a Föld körüli pályájára. Kína ezzel az „ űrhajós országok klubjának” ötödik tagja lett: azoknak az országoknak a sorába lépett, amelyek saját hordozórakétájukkal műholdat bocsátanak pályájára. Már öt évvel később követte az első műholdat a „Kína 4”, az első visszatérő műhold, amely Szecsuan közép-kínai tartományban ért földet. 1981-ben Vihar típusú rakétával három műholdat lőttek fel, és tavaly sikerült egy Hosszú menetelés nevű hordozórakétával az Egyenlítő felett 36 000 kilométeres magasságba, geostacionárius pályára küldeni a Kína 15 műholdat. A Hosszú menetelés nevű három fokozatú CZ 3 rakéta 43,25 méter hosszú és starttömege 202 tonna. Nagy terhet alacsony föld körüli pályára és közepes súlyú terhet szinkron pályára tud szállítani. Tavaly júniusban Peking felkínálta a világ országainak, hogy hordozórendszereivel üzleti célból műholdakat bocsát pályára. A Ven Huj Pao című sanghaji lap 1980 januárjában képes riportot közölt a kínai űrhajósjelöltek kiképzéséről. 1982-ben azonban az ENSZ UNISPACE 82 bécsi, második világűr-konferenciáján a Kínai Népköztársaság küldöttjei kijelentették, hogy a kínai űrhajózási program középpontjában a nem űrhajóssal végzett űrrepülések állnak. így azt tervezik, hogy az időjárás előrejelzésének megjavítására meteorológiai műholdakat bocsátanak Föld körüli pályára oly módon, hogy a műholdak egy adott napszakban mindig ugyanazok felett a területek felett repülnek el. Két geostacionárius hírközlő műholdat akarnak az Egyenlítő felett egymástól 55 fok távolságra elhelyezni, hogy a műholdak kiszolgáljanak egy országos távbeszélő: távíró - és televízióhálózatot. A földi állomások hálózatához tartoznak a pekingi, sanghaji, a Ihászai, a sicsiacsuangi és az urumcsi nagy berendezések. A Hszincsiang melletti Suang-Cseng-Cu központi űrrepülőtéren kívül új rakétakilövőhelyet építettek Csengtunál, Cseszuan tartományban. Az ellenőrzőközpont Sanhszi tartományban, Vejnanban működik. A kutató és a fejlesztő tevékenységet az Űrtechnikai Akadémia és az Űrkutatási Minisztérium koordinálja. A Kínai Népköztársaság 1980-ban tagja lett az ENSZ Világűr-bizottságának és 1984-ben aláírta a világűr békés használatáról kötött ENSZ-szerződést. Jugoszlávia Készül a Krleza-lexikon Két éve folynak a Krleza-lexikon kiadásának előkészületei. A Jugoszláv Lexikográfiai Intézet illetékesei szerint a kiadvány előreláthatólag két-három év múlva készül el, s egykötetesre tervezik. A Krleza-életművet feldolgozó lexikon az első ilyen jellegű kiadvány Jugoszláviában. Igaz, a Jugoszláv enciklopédia munkálatainak elkezdésekor arról is határozott a szerkesztő bizottság, hogy Gondolatok és nézetek címmel új sorozatot indítanak, amely a legnevesebb jugoszláv tudományos kutatók, írókés politikusok életművét lett volna hivatott feldolgozni. A sorozat keretében azonban csak egyetlen kötet jelent meg, amelyet Anton Gustav Matos életművének szenteltek. Ugyanilyen elvek alapján Szarajevóban kiadtak egy Krleza-sorozatot is. Nem véletlenül esett a választás e két íróra, hiszen az ő életművük tekinthető valóban enciklopédikus jellegűnek. E kötetek azonban elsősorban a szóban forgó írók müveinek a népszerűsítését látták el, további kutatásoknak nemigen szolgálhattak alapul. A lexikon szerkesztője elmondta, hogy a Krleza-lexikon első része az író életrajzát dolgozza fel, a következő fejezet pedig az irodalmi műveket foglalja egybe. Ugyancsak ebben a részben kapnak helyet a tanulmányok a drámáiról, regényeiről, novelláiról, verseiről, esszéiről, naplójegyzeteiről, útibeszámolóiról. Ez a fejezet komoly nehézségeket rejt magában. A rövidebb szövegeket az író az idők folyamán hosz- szabb szövegekbe is beépítette, egyes címek többször is ismétlődnek. A harmadikfejezet a Krleza-fordítáSokat és az életmüyel kapcsolatos tanulmányokat, monográfiákat öleli föl. A negyedik fejezet Krleza és a színház, a film, a rádió és a televízió kapcsolatát összegzi. Az ötödik fejezet az író szerkesztői és cikkírói ténykedésébe enged betekintést. A kötet végén a Krleza-művek teljes bibliográfiája, irodalomjegyzéke és a művek szereplőinek névjegyzéke is szerepelni fog. Ez utóbbi a mellékszereplőket is felsorolja. Úgy tervezik, hogy mintegy 200 Krleza-hőst mutatnak be ily módon. Hídépítés - közösen
