Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1. A válással kapcsolatos kérdések las­sacskán besorolódnak örökzöld témáink közé. Petrik Ferenc igazságügyi minisz­terhelyettes egy tanulmányában olvas­hatjuk, hogy „1984-ben a bíróságok 53 ezer házassági pert tárgyaltak. 1970 és 1983 között az 1000 lakosra eső válások száma 2,2-ről 2,7-re emelkedett, a há­zasságkötések száma 9,3-ről 7,1-re csökkent’’. Tekintsünk el a nemzetközi összehasonlítást nyújtó számadatoktól - mechanikus összehasonlítgatásokra, tartalmatlan következtetésekre sarkall az illető országok alaposabb társadalomis­merete nélkül. Kényszerűen konstatálva a válások hazai magas számarányát, né­melyek az elmélet könyvekből rakott bástyái mögül kitekintve a gazdasági­társadalmi fejlődés egyik mutatójaként, természetes velejárójaként értékelik a válás lehetőségét, az emberhez méltó szabad választást - többek közt a női egyenjogúság és autonómiaigény meg­valósulását látják abban. Mások ott is tra­gédiákat sejtenek, ahol a bontóper jelenti a szélsőségessé váló konfliktusok - sőt, sajnos ritkább esetben, a közös gyere­kekhez való viszony rendeződését is. Fel lehet-e készülni a házasságra? Először Sas Ferencnét, a Szekszárdi Városi Tanács anyakönyvvezetőjét ke­restem meg, hogy az adatokon túlme­nően személyes benyomásairól, tapasz­talatairól beszélgessünk. A kételyeivel kezdte.- Valóban kezd agyoncsépeltté válni ez a téma. Televízióban, rádióban szinte naponta hallunk róla. Tudunk-e minden­ről valami újat mondani?- ...ha egyáltalán el lehet vonatkoztatni a házasélet felbomlását elősegítő gazda­sági és társadalmi háttértől, amiről töb- bé-kevésbé tudunk, s amit így vagy úgy magunk is átélünk. Nyilvánvalóan a nők bizonyos értelemben drágán vásárolt önállóságáról, a napi nyolc órán túli munkáról, a hagyományos családmodell lazulásáról és sok más ezzel kapcsolatos kérdésről van szó, amire külön-külön nem térhetünk ki.- Akkor először beszéljünk arról, hogy Nem jó egyedül a csalódások ellenére sem amikor elkezdődik egy házasság, mennyire felké­szültek erre a fiata- , lók.- Természete­sen nem receptek­re gondolok. De a környezetemben magam is tapasz­talom, hogy sok­szor mi lesz a há­zasságban a nagy diákszerelmből is! Mert a mai gyere­kek sok mindent megkapnak, de a szeretetből, a kö­vetendő mintából néha elég keveset. És a szeretetlen- ségből kialakuló önzést viszik ma­gukkal a házas­ságba is. Például aki egyedül, test­vérek nélkül és csak a kötelező szülői gondoskodással körülvéve nevelkedett és társat keres, az nagy valószínűséggel hozzá hasonló, egocentrikus partnerra fog találni. És ha egyikük sem tud figyelni a másikra, ha mindkettőjükből hiányzik az ehhez szükséges türelem, akkor ab­ból milyen házasság lesz? A hosszú ud­varlás sem feltétlenül garanciája a jó há­zasságnak, ahogy az ellenkezője sem. Én mindig oda térek vissza, hogy a gyer­mekkorban lehet megalapozni a szeretet képességét. Hogy a szülő erre képes-e, az ismét csak összetett kérdés.- Pályája során nagon sok fiatal pár állt ön előtt, szorongva vagy magabiztosan, elszántan vagy nagyon is elérzékenyül- ve. Lehet-e következtetni arra, hogy mennyire tartjuk fontosnak a házasság- kötésben a szerelmet?- Ma is azon az állásponton vagyok, hogy a szerelemre - ha idővel el is múlik - feltétlenül szükség van. Még akkor is, ha ez önmagában kevés. A későbbi há­zasságnak ebből az átalakuló részéből is táplálkoznia kell. Ezért lehetnek óriási ér­tékei a megszokásnak, egymás minden­napi megbecsülésének is. Ismerek újra- házasodókat, akiket a régi emlékek hoz­tak ismét össze, vagy közös unokájuk gyerekágya mellett döntöttek úgy, hogy ismét öszekapcsolják sorsukat. És azt tapasztalom, mintha hosszú-hosszú idő után ismét romantikusabbak lennének a házasulók. Mintha visszatérne az érzé­sek becsülete.- De ugyanígy nagyobb a csalódás le­hetősége is...- Nem tudom, hogy ez így van-e. In­kább azt mondanám, hogy aki meg tudta őrizni az érzéseit a csalódások ellené­re is, az hamarabb kimászik egy válás utáni lelki kátyúból is. Mert vannak tar­talékenergiái, amelyek talán egész életére szól­nak. Jelige: „Nem jó egyedül”- Az emberek, ha éltek házasság­ban, ha nem, a csalódások ellené­re sem szeretnek egyedül maradni. Szekszárdon pél­dául 1985-ben 260 pár kötött házassá­got, közülük 27 esetben a férfi, 15 esetben a nő elváltként kötötte a sorsát egy másik emberhez, és 49 (!) házasság- kötésnél voltak korábban elváltak mind­ketten! Ha évek hosszú sorát nézzük, ak­kor sajnos meg kell állapítani, hogy a vá­lások számának növekedése mellett csökken a házasulási kedv. Kedveltebbé vált nálunk is az élettársi viszony, ami nemegyszer szoros kötelé­ket jelent. És figyelje meg azt is, hogy a sokszor csak udvarló, kézenfogva együtt járó fiatalokat szigorúbb íratlan törvé­nyek kötelezik az egymás iránti hűségre, egymáshoz tartozásuk kinyilvánítására, mint azokat, akik házasságban élnek. A közvélemény ma már tudomásul ve­szi és többnyire el is fogadja a hosszabb ideje együtt járók szexuális kapcsolatát Is. ^ÉPCUSÁG^T" Az unásig ismert, könnyen kirakatba; kerülő rossz házassági mintákkal sZeníj*-: ben nem ártana többettudnunkajófi Tudni és hallani arról, hogyan fejles tő a konfliktustűrö képesség házas belül, mit kell a gyakorlatban azon éli amit annak idején sokan a lélektan tanultunk, és aminek a nevében Ön is‘^| szél, hogy az egymással élés energiává munkát és figyelmet követelő tanulási fó lyamat is. Talán akadnak olyanok akik - anélkül, . hogy kérkedései vádolhatnánk őket - saját tapasztalataik alapján is elmond­hatnának néhány gondolatot erről. Hiszen a nyitott házasságról, a csa­lád társadalmi funkciójának zavarairól lezajlott viták lehettek bármilyen sok- szempontúak, bölcsek, a gyermek érde­keit is legjobban szolgáló monogám csa- ládmodellnél, azt hiszem a jövőben sem találhatunk ki jobbat.- Ismerek szép és jó házasságokat is. Szerencsés és megalapozott egymásra- találásokat. Beszélhetnék néhányukról, hogyan kovácsolódtak össze a legküz­delmesebb éveikben. Az is érthető, ha két felnőtt ember - kü­lönösen, ha valóban kiegyensúlyozott a kapcsolatuk - nem szívesen tárja a világ elé mindazt, amiről úgy érzj, hogy csak kettőjükre tartozik. És hogy a házasságon belül mennyire ismerem a másikat, milyen szerepeket vállalok, nőként vagy férfiként milyen fel­adatoknak kell megfelelni - ezek is olyan kérdések, amelyek a beszélgetésünk elején elmondott gondokkal kapcsolato­sak. Én újra csak a gyerekkorhoz, a fiata­lokhoz térnék vissza. A gyakran hiányzó apamintához. Ahhoz, hogy sokszor milyen nehezen tudunk időt szakítani a közös együttlé- tekre. Hogy a gyerekeinkkel töltsünk egy délutánt, hét végén közösen moziba, képtárba menjünk. Hogy munka után együtt legyen a család. BÓKA RÓBERT Fotó: GOTTVALD K. Megvalósultak a kívánságok Az iskoláért Bogyiszlón Szolgálati lakások, intézményfelújítás Igaza van (volt) a bogyiszlói Varga Ist­vánnak, amikor a helyi pedagógusfluk­tuáció okait kutató riportunkra írt levelé­ben arról beszélt, hogy: „Ezek az embe­rek azt mondják: azért nincs pedagógus, mert nincs megfélelő lakás... Az idén pe­dagóguslakást építünk! Jövünk szívesen társadalmi munkába!” Szerkesztősé­günk megjegyzése ennyi volt: „Bogyisz­lón már léptek. Az eredményekről öröm­mel adunk hírt.” Most ennek is eljött az ideje. Nos, ha az előzőekben igazat adtunk Varga Istvánnak, akkor Lénárt Benjamin tanácselnököt szavahihető, szavatartó, megalapozottan nyilatkozó vezetőnek kell(ett) elismernünk, hiszen a felemlege­tett riportban azt ígérte 1983. december 3-án, hogy: „Megfelelő segítség után tudják biztosítani a lakásmennyiséget, akár a jövő szeptemberre is”. és gyorsasággal - megteremtették a pe­dagógusok fogadásának feltételeit. Ez jobb közérzetet biztosít mindenkinek, ki­zár egy okot - kérem, tessék a bevezető­ben említett fluktuációra gondolni - és le­hetővé teszi, hogy a nevelő-oktató mun­ka irányítói a közéletben is részt vehes­senek. A lakások mellett anyagiakkal is támo­gatják a pedagógusokat. Január 1 -töl 500 forint területi pótlékot kapnak, jelen­tős összegű letelepítési segélyt vehetnek igénybe, és egy végrehajtó bizottsági ha­tározat értelmében kedvezményesen - 25-50 százalék - biztosítják a házhelyet az építkezni, letelepedni kívánó tanítók­nak, tanároknak. Javuló munkakörülmények adtak Mihalovics János és Szöbölődi Fe­renc „atomos” brigádjai). A településfejlesztési hozzájárulást egy cél, az iskola felújítása érdekében kérték Bogyiszfón, s az ügy fontosságát, aktualitását az bizonyítja legjobban, hogy el is fogadták, s megszavazták rá a 600 forintot. A községben úgy fogalmaznak, amíg nincs rendben az iskola, addig arra költenek. Ügy gondoljuk, érezhető ez az elhatározás. Lénárt Benjámint a további elvégzen­dő feladatokról is kérdezzük, mire el­mondja, a jövőben az épület százéves szárnyában, a volt szolgálati lakásokat kell tantermekké átalakítani, korszerűsí­teni kell a villanyhálózatot, ki kell építeni a központi fűtést, el keil készíteni a vizes­blokkot és rendbe kell hozni a tetőzetet is. Ezek a feladatok még 3-4 millió forin­tot igényelnek és befejezésük után nem­csak korszerűbb lesz, hanem bővül is két tanteremmel az intézmény. Ez pedig azt jelenti, tíz tanterem szolgál már a gyere­kek elhelyezésére. Ennyi hosszú ideig elegendőnek is látszik. Miután sorra vettük a tanács előtt álló feladatokat, az elnök elmondta: 1984- ben volt egy tanácsülés, amikor kérték a szolgálati lakások számának növelését, illetve azok korszerűsítését.- Ezeket a feladatokat 1986-ra megol­dottuk - állapítja meg, aztán összegez: - Az idén tárgyaltuk az iskolai dolgozók élet- és munkakörülményeit, aztán nem hoztunk semmiféle határozatot, mert az iskolafejlesztést a pénzügyi tervben meghatároztuk már. Egyébként mindazt, amit lehetett, a községi tanács megte­remtett. Mindehhez adalékként annyit, hogy évi 5 millió forint felett van az intézmény költségvetése, ez biztosítja azt, hog az oktatáshoz szükséges szemléltető, illet­ve segédeszközöket, vagyis mindazt, ami a nevelő-oktató munkát segíti, annak az eredményességét szolgálja, be tudják szerezni. Nem Volt még - remélik, nem is lesz - pénzügyi zavar az intézmény mű­ködésében. ÉKES LÁSZLÓ Tíz pedagóguslakás A tanácselnököt egy kis számvetésre kértük, mire elmondta, hogy már 1984- ben egy pedagóguslakásból - öreg épü­letből - két, mai igénynek megfelelő, öt­ven négyzetmétereset kialakítottak. A kö­vetkező évben új, igazgatói lakásként is­mert házzal gyarapodtak, a tavaly elkez­dett negyven négyzetméteres garzonok kialakítása befejeződött, s az idén szep­temberre beköltözhettek a lakók. Ugyan­csak az 1985-ös esztendő egyik ered­ménye, hogy felújították a Kossuth utca 11. szám alatti pedagóguslakást is. Az el­végzett munkákra saját pénzből 800 ez­ret, míg megyei támogatásból 1 milió 700 ezer forintot fordíthattak. Az előbbiek azt jeleneik, hogy Bogyiszlón tíz (!) lakásban lakhatnak - ebből' kilencet igénybe is vettek - a tanítók, illetve a tanárok. Tehát minden igényt ki tudnak elégíteni. A je­lenleg üresen álló háromszobás épület­ben szakképzett nevelőket tudnának fo­gadni. Ezek a tények biztosan igazolják a ta­nácselnökre előzőekben tett megállapítá­sunkat, de mellette azt is mutatják, hogy a településen - elismerésre méltó módon A bogyiszlói tanács vezetői, hogy a pe­dagógusok, de a gyerekek is jól érezzék magukat a munkahelyükön, a körülmé­nyeken is igyekeznek változtatni. El­készült az óvoda központi fűtése, októ­ber 15-től pedig már az iskola egyik szár­nyában is működik. Ez az utóbbi része anhak a nagy iskolafelújítási munkának, ami több évig tart majd. Az idén elköltöt­ték 2,6 milliót, és kialakítottak egy intéz­ményi és községi célú könyvtárat, vi­zesblokkot, irodákat, valamint a már em­lített központi fűtést. Hogyan tovább? - érdeklődünk, s a kérdésünkre a tanácselnök elmondja, ebben az ötéves tervben a felújítás befe­jezését tűzték ki célul. Nagy és pénzigé­nyes munka ez, hiszen úgy számolnak, több mint 7 millió forintba kerül. A teho, a fejkvóta, meg a felújítási hányad képezi az anyagiakat, s ez 1,7 millió évente. Ter­mészetesen ezt mind nem költhetik az in­tézményre, csak maximum 1,5 milliót for­díthatnak rá ebből. A Varga István által emlegetett, ígért és máskor meg is való­sult társadalmi munkát sem lehet igény­be venni, mivel jelenleg szakmunka kell. (Itt jegyezzük meg, a szolgálati lakások) korszerűsítésénél jelentős segítséget „Szükség van ránk” Nagy ügyfélforgalom mellett Tanácson mindannyian megfordultunk már, vagy megfordulunk majd. Ügyeink zömét ott intézik el. Legyen az lakás, adó, építési engedély, permetezési bírság, gyermekláthatás. Panaszkodnak sokan, hogy lassú az ügyintézés, előfordul, hogy az előadók, ta­nácsi dolgozók magatartását kritizálják. De gondolkodtak-e már a kifogást keresők azon, mi lehet ennek az oka ? Vajon miért hiszik sokan, hogy a tanácsok folyosóinak falára kifüggesztett ügyfélfogadási idők rájuk nem vonatkoznak? Minden üzem, vál­lalatszintén kap ebből a táblázatból, és mégis számtalanszor állítanak ki kilépőket a dolgozóknak, akik ügyük elintézésére hivatkoznak, olyan időpontokra, amikor nincs félfogadás. Hogyan látszik a tanácsi munka a másik fél - a hivatal oldaláról? Erről beszél Gyurisánné dr. Javós Ilona, a dombóvári városi tanács igazgatási osztályának veze­tője.- Egyik legnagyobb ügyfélforgalmat lebonyolító osztály a miénk. Itt minden ügy­ben emberekkel van dolgunk, nagy a visszajáró ügyfelek száma, azt hiszem, elég ha csak a lakásügyet, vagy a gyámügyet említem.- Hogy mit kíván mindez az előadótól? A két legfontosabb követelmény az, hogy szeresse a munkáját és szeresse az embereket. Másként ez nem megy, mert - lehet, hogy nagy szavaknak tűnik - ezt nem lehet pénzben megfizetni. Az ügyeket „hazavisszük” magunkkal, egy gyámügyi problémától, ahol gyerekekről van szó, nem lehet megszabadulni a munkaidő lejártával. Az ember ilyenkor rög­tön a saját gyerekeire gondol.- Az ügyfelekkel mindenkor úgy kell foglalkozni, mintha az ő ügyük lenne a leg­fontosabb, amivel csak eddig találkoztunk. Regenteg türelemre, megértésre van szükség, keresni kell az olyan megoldásokat, ami legkevésbé viseli meg az érde­kelteket, főként a gyerekeket.- Az ügyfelekkel sok a gond. Fegyelmezetlenek, nem tartják be az ügyfélfogadási rendet, gyakran minősíthetetlenül viselkednek. Ugyanakkor tőlünk a legnagyobb udvariasságot várják el. Az előadó is ember. Neki is lehetnek problémái, gondjai, bajai, erről azonban meg kell feledkeznie, amikor reggel munkába áll. Erre gondol­tam akkor, amikor azt mondtam, nem lehet megfizetni az itt dolgozókat. Meg arra is, hogy a magánéletünk sokszor ki van szolgáltatva az ügyfeleknek. Gyakran otthon, pihenés közben keres fel némelyik „kedves” ügyfél. Jöttek már hozzám húsvét másnapján is. Úgy hiszik, nekik minden jár, anélkül, hogy tenniük keílene érte vala­mit, vagy akár csak bizonyos normákat, szabályokat betartaniok.- 1970 óta vezetem az igazgatási osztályt. Vannak akik nem bírják ezt az állandó, feszült tevékenységet, mint az igazgatási osztályokon általában, itt is elég nagy a fluktuáció. Aki marad, annak együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy állandóan „ref­lektorfényben” áll, hiszen hogy követelhetnénk meg bármilyen magatartást az ügy­felektől, ha mi magunk nem tartanánk be. Akik itt dolgoznak, komolyan veszik a munkát, pedig a feladatok nem fogynak, sok ügy, probléma bővítetten újratermelődik. Mégis azzal a hittel dolgozunk, hogy szükség van ránk, és segítséget tudunk nyújtani az embereknek, gondjaik, bajaik megoldásában.-wenter­wsbssbk­Á só, kapa, nagyharang A válás a házasság előtt kezdődik?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom