Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1.

Dr. Takács Lászlóval, az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet igazgatójával- Most, amikor ide I reg szemcsére, a Takarmánytermesztési Kutató Intézethez készülődtem, meglepett, milyen tetemes paksa métát őrzök az intézetről, cikkeket, tanulmányokat, kiadványokat, sőt, még szójás ételrecepteket is. Igen szeretem ezt a kutatóintézetet, tán valamiféle nosztalgia ez, hisz egykor el sem tudtam volna másként képzelni az életemet, mint növényne- mesitöként. Érdekes, kitartó, nyugodt körülményeket, tiszta, precíz munkát sejtet egy ilyen intézet, aminek nyomon követhető eredménye: aki itt dolgozik, új növény- fajtát állít elő, olyat, amely a hazai eredményeken javít, s határainkon kívül is becsületet szerez a magyar növénynemesítőknek, növénytermesztőknek. Valóban ilyen a hazai növénynemesítők munkája?- Ki kell, hogy ábrándítsam. Más az illúzió, az elképzelés, és a valóság.

I- Jobb későn, mint soha! Érdeklődéssel hallgatom.- A köztudatban elterjedt, hogy a mezőgazdasági kutatómunka nyugalmat és kitartást kíván, s ez részben igaz, de tisztának egyáltalán nem mondható. Merthogy az úgynevezett fehér köpenyes és a kék köpenyes munka itt nem válik szét, hisz a középfokú végzettségűeknek gyakran fizikai munkát is kell végezniük. A gyakorlati kutatások jó része a tenyészidőszakra esik, s a nemesítésre kijelölt növény nem kérdi, hogy szerdán vagy vasárnap virágozzék-e, a keresztezést akkor kell elvégeznünk, amikor annak adott az optimális időpontja. Ami a nyugodt körülményeket illeti, azok sem túlságosan biztosítottak, hisz a korábban kialakult feltételeink miatt igen sok a kézi munka, esetenként hétvégére torlódnak a munkák. Az viszont igaz, hogy az alkotó munkához megteremtettük a feltételeket, ami azt jelenti, hogy ha itt egy kutató valamilyen munkát elkezd, semmi mással nem kell foglalkoznia, mint a számára kijelölt témával.

I- Változatlanul érdekesnek tűnik az, hogy egy, magában elhivatottságot érző agrárszakember kutatással foglalkozzék - erre pedig egyetlen hely a megyében az iregszemcsei intézet.- Ez így igaz, de a kezdő fiatal szakemberekben, úgy látom, hogy csalódást okoz az, hogy a munkájuk eredménye nem mutatkozik azonnal. Gyors sikereket akarnának, ami a kutatóintézetben nem valósulhat meg. Mert hisz ahhoz, hogy a munkájuk eredményét láthassák, 6-8 év is eltelik, nem kevés idő, mire kiderül, hogy egy-egy új fajta megállja-e a köztermesztésben a helyét vagy sem. Ezt a mérhetetlenül fontos feladatot csak azok vállalják, akik nem adják fel az általuk kitűzött célt nagyon könnyen. Mondjuk meg őszintén: ebben a szakmában nem a konjunktúra-lovagokra, hanem a szakmai presztízsükre adó, a tudományos . célkitűzéseket fölvállaló, képzett agrármérnökökre számítunk. A mérce nem a gyors, látványos siker, a siker itt az alapos, szorgalmas munkán múlik.

■ - S ennek az eredménye az új növény.- Manapság már nem az új növények számával mérik a sikert, hanem azzal is, hogy ez mennyire találkozik a nagyüzemek igényeivel. Az új fajta értékmérője: mennyire terjed el a nagyüzemi köztermesztésben, hány gazdaság, mekkora területen termeszti a mi fajtáinkat.- Az Regszemcsén végzett kutatások irányát az intézet neve is magában foglalja: takarmánynövények nemesítésével foglalkoznak. Az erű ka sav mentes repce, a napraforgó, a szója, a takarmányborsó nemesítés eredményei nyugodtan mondhatjuk Európa-szerte elismerést hoztak az intézetnek. A fehérjedús, és olajos növénykutatás milyen irányban halad mostanában? Mire nemesítenek? Milyen növényfajtákat igényelnek a termelők?- A VII. ötéves tervidőszakban az intézet az olajos és a fehérjedús növények kutatására szakosodott. Az egyik legfontosabb feladatunk a fehérjedús szója nemesítése, de a napraforgó is igen sok fehérjét tartalmaz az olajon kívül. A kutatóintézet neve hagyománytiszteletből maradt a régi, hisz így ismerték hazánkban, és a nagyvilágban is, ha úgy tetszik az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet neve - márkanév. Bár a

munkánk lényege változott, a korábbi elnevezés megmaradt. Ma már nem csupán az említett növényi tulajdonságok nemesítése a dolgunk, de az itt előállított új fajták agrotechnikájával és ökonómiájával is foglalkozunk. Prioritást élvez természetesen a nápraforgó kutatása, a termesztés technológiája, s az ágazat gazdaságossága is. Ugyanígy fontos feladatunk a szója hasonló irányú kutatása. A napraforgó betegségekkel szembeni ellenállóképességének fokozásán dolgozunk, az új hibridek előállításánál lényeges szempont a gombabetegségek elleni rezisztencia. A vegyszer ugyanis évről évre drágább, s a biztonságos termesztés alapfeltétele a betegségekkel szemben ellenálló fajták kinemesítése. Az elmúlt évek időjárása késztet bennünket arra, hogy a szárazságtűrő szójafajták nemesítésén dolgozzunk. Nagyobb fehérjetartalmú, jobb tűrőképességű szó- jafajtákat szeretnénk előállítani. Erre a hazai, és más országokbeli alapanyagokat is felhasználunk.

I- A hazai genetikai alapanyag nem elegendő az új fajták nemesítéséhez?- Nem erről van szó. Addig míg a megfelelő magyar szójafajtákat szárazságtűrővé nemesítjük, hosszabb időt vesz igénybe, mintha kész külföldi fajtákat adaptálnánk. Időt nyerünk tehát, s közben a hazai nemesítés is új fajtákat állít elő, olyanokat, amelyek a köztermesztésben elterjeszthetők.

I- Ha nem haragszik, én visszakérdeznék. Milyen új fajtákat nemesítenek tehát most az iregszemcsei kutatóban?- A napraforgónál az olajtartalom, és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség fokozása, a szójánál a' nagyobb szárazságtűrés és fehérjetartalom, a takarmányborsónál a nagyobb termőképesség, és fehérjetartalom elérése a célunk. Ez utóbbira kidolgoztunk a vorosi- lovgrádi Goszhozzal egy nemesítési programot, s ebben az évben már az első nemzedékkel dolgozunk. Az eredmények kiválóak. A gazdaságok azt várják tőlünk, hogy a jelenlegi termesztés- technikához alkalmazkodó, kevesebb növényvédő szert igénylő, minél kisebb veszteséggel betakarítható növényeket állítson elő az intézetünk. Szerénytelenség nélkül mondhatom: a termesztői kívánalmaknak megfelelünk. Az>IBH-166 napraforgó a legveszélyesebb gombabetegséggel a diaportéval szemben toleráns - ez a hibrid Franciaországban is bevált, Franciaországban egyébként a jövő évben 20 ezer hektáron termelik már. De említhetnénk más fajtákat is, amelyek elismertek, beváltak. A nemesítésnek, az agrotechnikának, az ökonómiai kutatásnak, azaz hát intézetünknek a gyakorlat igényeinek kiszolgálására föl kell készülnie, hisz a kutatómunkának mindenkor a gyakorlatot kell szolgálnia.

I- Például azt, hogy holnapra, vasárnapra szójás töltöttkáposztát főzzek-e ebédre. Megpróbáltam, hát mit mondjak? A húsos töltöttkáposzta jobban ízlett- Hát ez a baj, látja! A szójás ételt nem valami más helyett, hanem más mellett lehet jó ízűén megenni. A szója nerrva húst helyettesíti, hanem önmagában is ízletes étel készíthető belőle. A reform élelmiszerekről pedig sokat beszélünk manapság. A csicseriborsó magját több mint 100 hektáron termeljük mostanában, s igényt tartanak rá a konzervgyárak is, úgy tűnik ez a régi magyar növény ismét visszakerül a népélelmézésbe.

I- Gondolja, hogy a magyar gyomor megemészti a szójás meg a csicseri borsós ételeket?- Igen, így gondolom. És nem tartom megfelelőnek ezeknek az ételeknek a népszerűsítését, sem a kereskedelmi hálózatban, sem a propagandában. Mert ma például a szójakészitményekhez nincsenek „kéznél" a receptek.

I- Ön szereti, ha hús helyett szóját tálalnak a tányérjára?- Igen, hisz otthon is készített a feleségem szójapürélevest, s külföldön is gyakran kaptam köretként a zöldség mellet szóját és csicseriborsót. Igen finom, csak jól kell elkészíteni, és ízlésesen tálalni. Tudja az a gond, hogy mi mindig azt hisszük,

hogy valamit valamivel pótolni kell, s nem tudjuk, nem ismerjük a növényi eredetű emberi táplálékok igazi értékét. Nem tudjuk,s nem találjuk a helyes arányok kialakításának módját. Miért hiányzik például étkezési kultúránkban az asztalunkról a gyümölcsöstál, s a boroskehely, amiből nem kiisszuk, hanem ízleljük a bort, s mindig azt, ami az ételekhez illik?

I- Nem gondolja, hogy egy kicsit távolabbra jutottunk az intézet munkájától?- Úgy hiszem, nem, mert mint mondtam, a kutatóintézeti munka a gyakorlatot szolgálja, s a konyhához is köze van.- Ez teljesen nyilvánvaló. De térjünk vissza az intézeti munkához. A nemesítéshez, agrotechnikához, a növénytermesztés ökológiai kérdéseihez. Komplex kutatási témakör ez, s nagy felkészültséget kíván. Hogyan tudnak ennek eleget tenni?- Az úgynevezett „egyszemélyes” kutatás kiment a divatból, s az intézetben is ennek alapján szerveztük át a kutatói csoportokat. Mert siker csak akkor születhet, illetőleg ennek a reménye is csak akkor csillanhat föl, ha az igen-igen szoros teammunkát meg tudjuk valósítani. Például a napraforgó-kutatásban genetikával, kórtannal, nemesítéssel, agrotechnikával, növényvédelemmel, vetőmagtermesztéssel, az ágazat szervezésével, ökonómiájával foglalkozó kollégák is vesznek részt. Mindenkinek ismernie kell az adott növény termesztésével foglalkozó általános problémákat, nagyon alaposan a saját szakterületét, a teamvezető feladata pedig szintetizálás.- Az iregszemcsei kutatóintézet a biotechnikai programba is bekapcsolódott, például a borsó egy gombostüfejnyi darabkájából újra nevelik az egész növényt. Ez a nemesítés hosszadalmas munkáját lerövidíti, hisz míg keresztezéssel egy új fajtához eljutottak, addig akár egy évtized is eltellett Ezt az időt rövidíti le a szövettenyésztés?- Intézetünk három növény szövettenyésztési szaporítási eljárását adaptáltan továbbfejlesztette. Az elméleti kérdések tisztázódtak, s mi a nemesítési munka kisegítőiéként alkalmazzuk napraforgónál, szójánál, és borsónál Ez azt jelenti, hogy egy éven belül - függetlenül az időjárástól - napraforgónál, szójánál két, borsónál három-négy generációt vagyunk képesek fölnevelni. Téhét felére, kétharmadára csökkentjük az új generáció felnevelésének idejét. Igen nagy szakmai felkészültséget, tudást, felszerelést tételez föl mindez, s mondhatjuk, hogy a műszaki fejlesztést is állandóan szem előtt kell tartanunk.

I- Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt két évben a pipettát, a lombikot, a Bunsen égőt felváltották itt a laboratóriumi gépek, amelyek pontos és gyors eredményeket mutatnak.- Ez természetes, hisz a tudományos munkák alapja a pontosság, a célszerűség, a gyakorlatban való alkalmazhatóság. A Szentlőrinci Állami Gazdasággal például üzemi méretben végezzük a vírusmentes, illetőleg vírusszegény burgonya-vetőgumó előállítását, - szövettenyésztéssel. Fontos ez, hisz a burgonya Magyarországon alapvető népélelmezési cikk volt mindig.- Amit elmondott, abból látszik, hogy az iregszemcsei intézet nem csupán a növénytermesztési kutatásban, hanem a népélelmezésben, s a reformkonyha kialakításában is nagy feladatra vállalkozik, ön két éve az intézet igazgatója. Mit tart a legfontosabb feladatának?- Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetközi kapcsolataink eredményesek legyenek, hisz hasznosítani kívánjuk azokat a kutatási eredményeket, amelyek hozzánk hasonló klimájú és talajadottságú országokban már eredményesen beváltak. Ezek igen fontos dolgok, de legalább any- nyira az is, hogy az intézetünkben dolgozó kutatóknak, valamennyi dolgozónknak megteremtsük a feltételeket munkadíjazásban, sikerélményben, s tudományos elismerésben ahhoz, hogy a kutatóintézetben érezzék jól magukat, önmaguk s a hazai növénytermesztés sikere javára.

■ • - Köszönöm a beszélgetést.

D. VARGA MÁRTA

MÚLTÚNKBÓL

Az alispán 19/1919. bizalmas körirátára a dunafőldvári járás főszolgabírája 1919. október 8-án részletes jelentést juttatott el az alispáni hivatalhoz arról, hogy a Magyar Tanácsköztársaság időszakának politikai eseményei miként érintették a járást és községeit. Különösen arra volt kiváncsi az alispán, hogy miként és hol történt szocializálás, mi történt az iskolák államosításakor, miként és hol szervezkedett a júniusi ellenforradalom. A főszolgabíró ugyancsak igyekezett összeszedni minden apró részletet, s ezeket jelentésként megfogalmazva eljuttatta az alispánnak. A jelentést történeti forrásként értékelhetjük, mert számos olyan részletről szerezhetünk belőle tudomást, amelyeket más források nem örökítettek meg. A jelentés a Tolna Megyei Levéltár őrizetében van.

Ezek után lássuk a főszolgabírói bizalmas jelentést.

Rövid mondatban közli az alispánnal, hogy a járás területén lévő iskolákat - kivéve a bikácsit - köztulajdonba vette az első magyar proletárdiktatúra. Arról nem szól a jelentés, miért maradt ki a sorból a bikácsi iskola. Nem jelenti külön a főszolgabíró azt sem, hogy az iskolák államosítása része volt az állam és az egyház szétválasztásának, amit tapintatosan, de nagyon határozottan hajtott végre a proletárhatalom.

A szocializálásról szóló részben sok adatot sorol fel a jelentés. A főszolgabíró tudtul adta, hogy Nagydorogon zár alá vették gróf Széchenyi Domonkos kastélyát, Kajdacson Sztankovanszky János, valamint Perczel Lajos kastélya került hasonló sorsra. Faddon a Bartal-kastély- ra mondták ki a köztulajdonba vételt. Gerjenben madi Kovács István, Duna- szentgyörgyön az Eötvös-féle és a Par- ragh kastély lett szocializálva. Bölcskén a Hanzel-féle kastély került a nép tulajdonába.

A főszolgabírót megbotránkoztatta, hogy az elleforradalmi megmozdulás leverését követően a forradalmi erők hadisarcot vetettek ki a burzsoáziára, és ezt nagyon következetesen be is hajtották. A hadisarc lehetett pénz, élelmiszer, fehérnemű, ékszer, és esetenként akár bútor is. Az összegyűjtött értékeket rendszerint eljuttatták a Hadügyi Népbiztossághoz, amely annak célszerű felhasználásáról gondoskodott. Az élelmet elsősorban a hadsereg és a főváros ellátására fordították, az összegyűjtött fehérnemű a főváros nincstelen lakosságának jutott.

A főszolgabíró - talán azért, mert ő maga is átélője volt - a paksi eseményekkel foglalkozik különösen nagy részletességgel. A jelentésből megtudjuk, hog[y a járás székhelyén a vörös hadsereg, a 7/29. sz. tüzérütegparancsnokság, a folyamvédelmi parancsnokság, valamint a vörös hadsereg gazdasági csoportja szállásolta be magát, igénybe vette a Szekszárdi Takarékpénztár paksi fiókjának épületét, a Novák-féle ház 4 szobáját, a tüzérütegparancsnokság az egész. Újvárost és a Balassa-féle nyaralót sajátította ki magának.

Az ellenforradalom paksi erőinek szétverése után a község burzsoáziájára 2 millió korona hadisarcot vetettek ki. Különösen nagy súlyt helyeztek az élelmiszerekre.

Ritkán fordult elő Paks történetében, hogy egyszerre 140 madocsai férfi taróz- kodott a járási székhelyen. 1919. júniusában ez megtörtént, igaz nem önszántukból jöttek. Ugyanis a madocsai felbujtott emberek is felléptek a proletárhatalom ellen. A június 20-i lázadást egy nappal később szétverte a vörös hadsereg, a férfiakat a községházára kísérték, s amikor kiderült, hogy kik a bűnösök, csoportba szervezték és Paksra kísérték őket. Egy napig felügyelet alatt tartották őket, aztán elmehettek. A 24-én Mado- csára érkező vörös hadsereg élelmiszert, ruhát, szappant követelt. Aranyos György kormányzótanácsi biztos pedig Szekszárd ellátására 30 vágómarhát rekvirált a lázadó községtől.

Nagy számmal akadtak Bölcskén is, akik kezet emeltek az első magyar proletárhatalomra. A szervezkedők között vezető szerep jutott a falu értelmiségének. A rendet a vörösőrség állította helyre. A vezéregyéniségeket: a község jegyzőjét Béres Miklóst, Horváth Dénes plébánost, Dávid Pál gazdasági intézőt, Sitkéi András gazdasági elnököt és Czeiner Ferenc kisbirtokost Budapestre vitték, ahonnan csak egy hónap elteltével szabadultak. A főszolgabíró felróta a bölcskei direktóriumnak, hogy a község legelőjét és a füvet felosztotta a község nincstelenjei között, s ezzel - úgymond - 75000 korona kárt okozott.

Az ellenforradalmárok talán Tolnán, Györkönyben, és Nagydorogon voltak a legagresszívabbak. Nagydorogon lefegyverezték a vörösőrséget, Györkönyben pedig a 21 -én odaérkező mintegy 35 főnyi ellenforradalmár eszeveszett lövöldözésbe kezdett, hogy megfélemlítse a Tanácsköztársaság híveit. A község zsíros parasztjai azonnal csatlakoztak hozzájuk - s később azon csodálkoztak, hogy az odaérkező vörös hadsereg 1 millió koronát vetett ki hadisarcként, s további 20 vágómarhát, sok baromfit kellett a front, a hadsereg és a főváros élelmezésére beszolgáltatni.

Kajdacson - hasonlóan a bölcskei eseményekhez - az értelmiség közül került ki az ellenforradalmi szervezkedés vezérkara. Közülük különösen Dréher Arnold plébános volt elemében, aki már az őszirózsás forradalommal is szembekerült (fel is gyújtották a szérűskertjét...). Vele egyhúron pendült Bogisitz György, Pesthy Gergely, és Sztankovánszky Pál, akiket a megyei kormányzótanácsi biztos már június elején letartóztatott. Noha éppen a lázadás napján szabadultak - 24-én -, nem vettek részt az eseményekben. A lázadás felszámolása után a plébánost és másik 15 személyt őrizetbe vettek.

Gerjenben nagyon pontos listát készítettek, mire büntette meg őket a vörös hadsereg, amiért kezet emeltek a proletárhatalomra. Készséggel ismertették ezt a listát a járás főszolgabírájával, aki jelentésében ezt meg is örökítette. Eszerint be kellett szolgáltatniuk 45 szarvasmarhát, 208 baromfit, 83 inget, 86 alsónadrágot, 70 lepedőt, 23 abroszt, 2084 tojást, 105 kg zsírt és 84 kg szalonnát. Legsúlyosabb teher madi Kovács Istvánra, Szuprics Vendelre és Papp Istvánra jutott - valamennyi kisajátított volt földbirtokos.

Dunaszentgyörgyön a község főjegyzője és a község volt bírája állt a szervezkedés élén. Ök fegyverezték le a vörös őrség helyi egységét. Az akció hű támogatója volt Grünwald Elek orvos, Szőnyi József református lelkész, Parragh József volt földbirtokos, Godova András, Gáspár József és Vincze István, őket, Takács György főjegyzővel együtt a vörös hadsereg letartóztatta.

A faddi ellenforradalmárok, amikor úgy vélték, hogy községükben elvégezték dolgukat, visszaállították a tőkés rendet, arra vállakoztak, hogyátmennekTol- nára éé ott is véghez viszik a restaurációt. Amint tervezték, úgy csinálták. Nem késlekedtek. S amint megérkeztek Tolnára, lefegyvérezték a vörösőrséget, az alvó legénységből 4 személyt megöltek. Ez utóbbiról egyetlen elmarasztaló szó sem hangzott el a főszolgabíró részéről, de azt felrótta a vörösőrségnek, hogy a rendszer ellen fegyverrel támadó lázadók közül többen életüket vesztették fegyver használata, vagy a forradalmi törvényszék ítélete miatt.

»

A vörös hadseregnek és a Tolna megyei vörösőrségnek fenti akciójára - megtorló intézkedésére - azért volt szükség, mert a hazai ellenforradalmi erők június második felében lázadást szerveztek.

A budapesti ludovikásoknak és a folyami flotta néhány egységének lázadásával egyidejűleg Harta és Kalocsa térségében is véres leszámolást kezdtek. Ekkor ragadtak fegyvert Tolna megye északkeleti részében - főleg a dunaföld- vári járásban - a proletárhatalom ellen.

A munkáshatalom, amely élet-halál harcot vívott a román-cseh fronton, arra kényszerült, hogy önmagát a belső fegyveresellenforradalmi erőkkel szemben is megvédje.

A lázadás leverése után kivetett hadisarc a vagyonosakat sértette, akiket rendre a lázadók között találunk. Az élelmet és ruhát azonnal felhasználták az ékszer és a pénz a Hadügyi Népbiztosság pénztárába került.

Ezeket az összegeket - különösen, ha takarékbetétkönyvek voltak - a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után a volt tulajdonosok visszakapták a legtöbb esetben. Sajnos, a proletárhatalom nem használta fel ezeket saját védelmére, céljai megvalósítására:

Úgy tűnik, nem tanultak eleget ebben a tekintetben a Párizsi Kommün tapasztalataiból

K. BALOG JÁNOS