Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

4 Képújság 1986. november 5. / Újdonságok a politikai könyvnapokra Kádár János: A szocializmus megújulása Ma­gyarországon. (Válogatott be­szédek és cik­kek) A kötet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárának az el­múlt harminc esztendőben született írásaiból ad keresztmetszetet. A magyar történelem eddig ritkán látott si­kerekben gazdag korszaka bontakozik ki ezekből az írásokból. Érzékelhető az a világpolitikai vonal, amelyeknek követke­zetes megvalósítása kovácsolta ki ezeket az eredményeket. E politika egyik alapvető eleméről mondta Kádár János 1961 decemberé­ben : „Azt mondják a nyugati publicisták - mert ők is böködnek minket, s ez nem is baj, hiszen mi úgy vesszük őket, mint in­gyen munkatársakat, akiket az imperia­lizmus fizet azért, hogy folyton keresgél­jék a kommunisták hibáit - nos, most ők azt mondják: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velünk, az ellenünk van; ezek a Ká­dárék most azt mondják, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ilyen „hibákat” említenek mostanában a nyugati publi­cisták. Mi ezt teljes nyugalommal vállal­hatjuk. Igenis, úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van ; és aki nincs a népfront ellen, az vele van.” E kötetben olvasható írásokat érdeklő­déssel fogadják majd azok, akik aktívan részt vettek az elmúlt harminc esztendő alakításában, de különösen tanulságos azoknak, akik koruknál fogva később kapcsolódtak be a politikai életbe, a ma­gyar társadalom építésébe. Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel -1956. Berecz János könyve az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalomról már is­mert feldolgozásnak számit a politikai irodalom olvasóközönsége előtt. Mostani kiadását elsősorban a változatlanul élénk érdeklődés ösztönözte. A harminc évvel ezelőtti események tanulságai - nem ritkán a „túlsó oldalon” állókkal foly­tatott ideológiai vitáink hatására - soka­kat foglalkoztatnak. Az érdeklődésbe természetesen bele­játszik, hogy új olvasók is színre lépnek, a felnőtté váló nemzedék tagjai, akik sze­retnék tudni, mi is történt valójában öt­venhatban. A könyv tényekre, dokumen­tumokra alapozva tudományos igényes­séggel, ugyanakkor népszerű formában mutatja be az ellenforradalom előzmé­nyeit: az ötvenes évek ellentmondásos politikai gyakorlatának következményeit, a politikai elbizonytalanodást és a meg­romlott közhangulatot kihasználó belső és külső ellenséges erők részvételét az ellenforradalom előkészítésében és - részletesen, szinte napról napra - magu­kat az október végi, november eleji ese­ményeket. A korábbi kiadásoknál is nagyobb te­ret kap a könyvben az ellenforradalom leverése után kialakított új politika, a szo­cialista konszolidáció és megújulás be­mutatása. Ellenforradalom tollal és fegy­verrel - más szavakkal szólva: a rendszer elleni támadás a szellemi és a fizikai harc eszközeivel zajlott le. A szerző erről nemcsak hiteles és ér­zékletes képet rajzol, hanem meggyőző­vé, érdekessé teszi a munkáját azzal is, hogy elmondja személyes véleményét, polemizál a különböző indíttatású meg­ítélésekkel, állást foglal az 1956-os ese­mények vitatott kérdéseiben. Geréb Sán- dor-Hajdú Pál: Az ellenforrada­lom utóvédhar­ca (1956. no- vember-1957. március) Történelmünk rövid, de igen jelentős idősza­kának össze­függő szemléle­téhez és jobb megértéséhez kíván hozzájárulni e könyv azzal,Tiogy eddig még nem publikált do­kumentumok alapján bemutatják a szer­zők a tudatos ellenforradalmárok és a megtévesztettek cselekedeteit, mozgal­mait a forradalmi ellentámadás és a konszolidációért vívott harc első hónap­jaiban. A népi demokratikus hatalom megszilárdításának sokirányú ideoló­giai, politikai, gazdasági munkájával in­tézkedéseivel szemben jelentős utóvéd­harcot vívtak a különböző platformú el­lenséges csoportok és politikai irányza­tok. Azonban hiába vették elő újból a „nemzeti egységre” felhívó megtévesztő jelszavakat, Tnár nem tudták tartósan megakadályozni, hogy a tömegek felzár­kózzanak a Magyar Szocialista Munkás­párt építésére felhívó programja mögé. Valódi céljaink különbözősége és eltérő módszereik miatt nem valósulhatott meg közöttük tartós együttműködés, és kü- lön-külön sem tudtak semmiféle hatásos programot szembeállítani a szocialista perspektívával.Bemutatják a szerzők többek közt, hogy miként nyerik meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány a tömegek teljes támogatását. Az 1956 óta felnövekedett olvasók számára különösen fontos lehet, hogy e korszak távolinak tűnő eseményeit megismerjék. A szerzők az egyes témák tárgyalásá­nál az ellenséges propaganda állításait is cáfolják, olyan dokumentumok alapján, amelyek e korszakról eddig még nem ke­rültek nyilvánosságra. Centenáriumi kiállítás Pável Ágostonnak, a szlovén irodalom kivá­ló hazai fordítójának tisztelegve emlékkállítás nyílt az Állami Gorkij Könyvtárban kedden. Az univerzális kultúrájú nyelvész, könyvtáros, et­nográfus születésének 100. évfordulója alkal­mából irodalmi alkotásokat és kéziratokat, a neki dedikált műveket. Könyvtár- és lapalapí­tási felhívásait, a néprajzi és kulturális szerve­ző munkásságának dokumentumait, a szlo­vénség európai elterjedését szemléltető tér­képét, személyes tárgyait is az érdeklődők elé tárják a könyvtár olvasótermében. Kiállították a Két nép hú fia című müvet, amelyben egykori pályatársai, barátai idézik fel Pável Ágoston munkásságát. SZOVJETUNIÓ Sokszor használják manapság a Szovjetunióban a „gyarapodás” szót. Orosz megfelelője - olvashatjuk a Szov­jetunió című folyóirat novemberi számá­ban - egyszerre három, egymással ro­konértelmű fogalmat is kifejez. Első je­lentése: gazdagabbá, tehetősebbé válni; a második: gyarapítani a tudást, a ta­pasztalatot, a szellemieket; és a harma­dik: gyarapítani valaminek a hasznos tu­lajdonságait. Egy tadzsikisztáni ércdúsí­tóról szóló riportban nyomon követhet­jük, miként van jelen ma a Szovjetunió­ban, a közéletben, e sokat emlegetett szó mindhárom értelmezése. Nem lehet ér­dektelen, ha egy cikk már a címébe is adósságtörlesztésről ír. Egy kolhoz múlt­jának, jövőjének vizsgálata nyomán a ta­nulság: - amiről ugyancsak sok szó esik manapság a Szovjetunióban - a korábbi hibák és tévedések, a múlt keserves lec­kéje rádöbbent arra, hogy a távlati célok világos ismerete, a kitartó munka nélkül semmire sem lehet menni. Megismer­kedhetünk a lapban a magyar tv nézői ál­tal is hallott-látott moszkvai Kilences Stú­dióval. A Valentyin Zorin professzor által vezetett műsorokban neves közéleti sze­mélyiségek, politikusok, tudósok, újság­írók folytatnak rendszeresen eszmecse­rét a világ dolgairól, nemzetközi kérdé­sekről. szputmyik A Szputnyik novemberi száma azt a beszédet közli, amelyet Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára a közelmúlt­ban Habarovszkban mondott el, s amely­nek világszerte oly nagy visszhangja volt. Egy tanulmány e gondolat jegyében Lev Voszkreszenszkij „A szovjet mezőgazda­ság reformja” címmel. A szerkesztő note­szából cím alatt az októberi forradalom­ról szóló megemlékezést olvashatunk - nem a szokványos megközelítésben. Azt taglalja a szerző, hogy minden „bölcs jö­vendőmondás”, baljóslat ellenére, az egykor „életképtelennek” mondott, leg­feljebb „tiszavirág életűnek” jövendölt szovjet ország hogyan lett a világ egyik legjelentősebb hatalmi tényezője, „Mit tudnak az amérikaiak az oroszokról?” - David Shipler amerikai újságíró írt cikket a témáról. A sok érdekes írás közül külön figyelmet érdemel még Csukovszkij ta­nulmányának egy részlete „Makszim Gorkij a barát, a tanácsadó, a polihisztor” és Vlagyimir Szanyin „A fehér veszede­lem” című kisregényének közölt részletei hegymászókról, halászokról, sarkkuta­tókról LÁNYOK, ASSZONYOK A novemberi szám egyik cikkének Te­hetséges vagyok és ezt tudom is a címe. Egy iskolai kísérlet leírása nyomán meg­tudhatjuk, milyen gondokat okozhat, vagy - helyes pedagógiai módszereket alkalmazva - milyen sikereket eredmé­nyezhet gyermekeinknél ez a tudat. Foly­tatja a lap a Zalka Mátéról kezdett visz- szaemlékezés-sorozatát. A Mindenki számára nyitott hatalom című cikkében Ivanovóba, a textiliparáról hires nagyvá­rosba vezet el. Tanács a házastársaknak, hogyan lehet a veszekedést elkerülni, és két érdekes interjú: Valentyina Tyeleski- nával, a népszerű filmszínésznővel és Gi­nara Tereladzéval, a grúz grafikussal. Fejtörők, mese, orvosi tanácsok, kézi­munkarovat egészíti ki a lapszámot. A november 9-i számban az egyik ér­dekes cikknek a címe: Milyen legyen a házunk? A környezeti kultúráról és az azt jelentősen befolyásoló magánház- épitkezésekről szól. A század harmincas éveire esik a szovjet ipartelepítés nagy korszaka. Ekkor épült az Uralmas, a szovjet gépgyártás egyik fellegvára. A gyár építésének izgalmas történetével ismerkedhetünk meg. A Város az örök fagy birodalmában című riport pedig No- jabrszkba, a távoli észak egyik fiatal vá­rosába vezeti az olvasót. Szól arról, hogy a jó munkakörülmények és a kereseti, lehetőségek hogyan csábítják a fiatalo­kat erre a zord vidékre. A Zöld idegenek Szibériában című írás pedig arról szól, hogy a novoszibirszki botanikusok mun­kája nyomán számos délszaki növény lelt otthonra Szibériában. Vahtang Nem- szadze, Moszkva gyermek-sebész főor­vosa nemcsak kiváló szakember, hanem a szó valódi értelmében is mester. Gyer­mekorvosok nemzedékei nőttek fel a ke­ze alatt. A kulturális témák között különös figyelmet érdemel az információ: új for­gatókönyv alapján ismét bemutató előtt Sosztakovics operája a Patyomkin pán­célos. A darabból balett is készült. Közelebb a gyakorlathoz Egyetemi oktatók ügyvédi szerepben Az egyetemi képzés és a gyakorlat kapcsolata A gyakorlattal való kapcsolat új formája GCREB MNDOft HAJDÚ Az ellen­forradalom utóvéd Alapvető társadalmi igény a felsőokta­tási intézményekben folyó oktatással szemben, hogy olyan szakembereket ké­pezzenek, akik az alapos elméleti isme­retek mellett, szakterületük gyakorlatá­ban is képesek eligazodni. A diploma megszerzését követően nem lehet ismeretlen a kezdő pedagó­gusnak az iskolai oktatás, az orvosnak a betegség megállapítása, közgazdászok­nak a termelési mutatók elémzése, jogá­szoknak pedig bírák, ügyvédek, ügyé­szek, jogtanácsosok gyakorlati munkája. Meg kell adni tehát a jövendő diplomá­soknak azt a lehetőséget, hogy a gyakor­lati élet műhelyeiben bizonyos jártassá­got szerezzenek. Az orvos- és a műszaki képzés rendel­kezik e tekintetben a legtöbb lehetőség­gel, a legjelentősebb hagyományokkal. Az orvostanhallgató pl. közvetlen kap­csolatba kerülhet a klinika betegével és bekapcsolódhat a diagnózis megállapí­tásába. Ezzel szemben a joghallgató - az igaz­ságszolgáltatásra vonatkozó szigorú szabályok miatt - nem hallgathatja ki a tanút, nem ülhet az ügyvéd, az ügyész vagy a bíró székébe, vagyis nem lehet aktív részese a gyakorlatnak. A Janus Pannonius Tudományegye­tem Állam- és Jogtudományi Karán ez ideig is nagy gondot fordítottak arra, hogy kihasználják mindazokat a lehető­ségeket, amelyek módot adnak a hallga­tók számára a gyakorlati munkába való betekintésre. Rendszeresek a bírósági tárgyalások látogatásai, sok kiváló gyakorlati szak­ember tart órákat, speciális kollégiumo­kat. A jövőben új lehetőség kínálkozik a gyakorlattal való kapcsoalt elmélyítésé­re. Az egyetemi oktatók - bizonyos felté­telek mellett - közvetlenül bekapcsolód­hatnak a jogalkalmazásba és az így szer­zett tapasztalataikkal gazdagíthatják a hallgatóság elméleti képzését. Ennek lehetőségét az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény és az annak végrehaj­tására kiadott 41/1985. (X. 5.) MT számú rendelet, valamint a felsőoktatási intéz­mények oktatóinak jogi képviseleti tevé­kenységéről szóló 9/1986. (VII. 7.) IM számú rendelet teremtette meg. A fenti rendelkezések értelmében a felsőoktatá­si intézmények egyetemi jogi végzettség­gel és jogi szakvizsgával vagy az állam- és jogtudomány köréből tudományos fo­kozattal rendelkező oktatói bíróságok, továbbá más hatóságok előtt jogi képvi­seletet láthatnak el, védőként járhatnak el, jogi tanácsokat és tájékoztatást ad­hatnak, beaványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat készíthetnek. A bírósági és más hatósági eljárások­ban az oktatót az ügyvéd jogállása illeti meg. Ahol a jogszabály valamely szerző­dés érvényességét ügyvédi vagy jogta­nácsosi ellenjegyzéshez köti, az ellen- jegyzésre az oktató is jogosult. A Pécsen is megalakult közösség tag­jainak elsődleges feladata a jövőben is az egyetemi oktatás. A jogi képviseleti te­vékenység nem zavarhatja az oktatás rendjét, nem vonhatja el az oktatók fi­gyelmét az ifjúság nevelésétől. Ebből adódóan csak korlátozott mértékben fo­gadnak el megbízásokat, és elsőbbséget biztosítanak a régió, Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye jogkereső közönsé­ge számára. Dr. TAMÁS LAJOS egyetemi docens tanszékvezető Elkészült Szekszárdon a Liszt Ferenc nevét viselő téren, az Augusz-ház mögött Kis Ildikó és Fusz György keramikus iparmű­vész alkotása, a zenélő kút A kút - melynek elektromos szerkezetét, szintetizátorát Kovács László villamosmérnök készítet­te - minden páratlan órában a nagy zeneköltő Vili. Magyar rapszódiájának Szekszárdon írt részletét játssza. Fotó: GK. Zenélő kút Szekszárdon

Next

/
Oldalképek
Tartalom