Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
2 Képújság 1986. november 5. Ünnepi tanácsülés Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.)- A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztán látását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. Értékeink megőrzésével megújultunk \ A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat és tanultunk belőlük. Értékeink megőrzésével megújultunk, a szocialista országok testvéri közösségében, a magunk választotta úton haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásáért, az emberek gyarapodásáért. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956 decemberi határozatának, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szervező tevékenység - társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom pusztítása Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg, hősként, a néphatalom védelmében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. Eltakaritanivaló romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések korábban megkezdődött fel- ismeerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben visszahúzó, szocializmusellenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek müve volt. A nagy tömegek az országban, s itt Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat, mert tudták, hogy a nemzetnek élnie kell. Mégis, csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított, meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkezőleg: Magyarország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra - mint ahogy már 1956. november 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt -, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők - valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. A restaurációs veszély megerősödése- Abban a helyzetben - alig egy évtizeddel a felszabadulás után -, természetes, hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színrelépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus megdöntésére uszítottak. A nemzetközi imperializmus fegyverekkel, politikai ígérettel, bíztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A háziőrizetből kiszabadított Mindszenty József emlékezetes rádióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, ö már temette „A bukott rendszert” és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítását. A fegyveres ellenforradalom térnyerésében az játszotta a döntő szerepet, hogy a párt vezetésében eluralkodott hatalmi harc miatt megbénult, szétesett a politikai vezetés; dezorganizálódott a párt, sőt az állam és annak fegyveres erői is. A Rá- kosi-Gerő-klikk politikailag és morálisan is végképp megbukott. Az állam élére került Nagy Imre-csoport pedig - mint ez kiderült - lépésről lépésre meghátrált az ellenforradalom előtt, majd szövetkezett vele, s ezzel a nyílt árulás útjára lépett. Ez ma is történelmi igazság, megbocsájtha- tatlan bűn. A restaurációs veszély megerősödése a szocializmus nemzetközi pozícióira nézve is súlyos helyzet kialakulásával fenyegetett. Történelmi követelmény lett a szakítás a forradalmi, hazafias-internacionalista, marxista-leninista erők, valamint az ellenforradalmi erőkkel szövetkező revizionista csoport között. A szocialista ellentámadás szükségessége A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak azel- lentámadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a konszolidációt. Hazánk és a szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy - Kádár János elvtárssal az élen - léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november 1-ején történt meg és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászló- bontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai - a politikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része - Szolnokon tartózkodtak és részben a megyeházáról, részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok eligazodását, akik - egyéni szándékuk és meggyőződésük szerint - a szocializmus eredményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törvénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, amikor nyíltan és félreérthetetlenül kinyilvánítötták: gyökeresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymással szövetkezett revizionista és ellenforradalmi erőkkel. Kinyilvánították, hogy a párt és a munkás-paraszt kormány ilyen elvi alapokon áll, kétfrontos harcot indít és elsőrendű kötelességének tekinti arnépi hatalom, a szocializmus vívmányainak megvédését, a népköztársaság törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szocializmus egészséges elveken alapuló építésének folytatása, pozícióinak erősítése a szocialista országok közösségében. Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cselekvési egységre épül, meghatározza a szocialista demokrácia sorsának alakulását. Vezető szerepe ma is nélkülözhetetlen, bár e vezető szerep formája, érvényesítésének módja változik. Az izmosodó szocialista demokrácia viszonyai között az irányító szerep a vélemények türelmes alakításával, az emberek meggyőzésével, a viták vállalásával és a társadalmi közmegegyezésnek e viták során való újrateremtésével érvényesíthető elsősorban. Pártunknak ma kell felismernie a századforduló követelményeit, a magyarság jövőbeli érdekeit. A haladó erőket egységbe fogva, bátran és kezdeményezően kell vezetnie. Ez társadalmunk szilárdságának legfontosabb feltétele, a néphatalom, a szocializmus fejlődésének alapvető tényezője. Ami pártunk munkájában nem elég hatékony, azon időben változtatni kell. Határozottan és meggyőzően vissza kell azonban utasítanunk az olyan kritikát, amely tetszetős elképzelésekre hivatkozva igyekszik egyrészt meggátolni az előrelépést, vagy másrészt a reformfolyamat továbbvitelének ürügyén úgy kívánná átalakítani társadalmunkat, hogy megszűnjön a vezető marxista-leninista párt meghatározó szerepe, gyengüljön a szocialista kormányzat és állam- hatalom. A válságból kivezető út tanulságai Társadalmi-gazdasági fejlődésünkben lehetnek, vannak is nehezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézségekből való kijutás mindenekelőtt a párt erején és munkájának hatékonyságán múlik. Túl nagy árat fizettünk e tapasztalatért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van programja, amit a XIII. kongresszus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fogalmazott meg. De napjainkban ennél konkrétabb cselekvési terveket várnak a dolgozók. Igazuk van. A Központi Bizottságnak az törekvése, hogy a már elfogadott célok megvalósításában, számolva a konkrét körülményekkel, mindnyájunk összefogásával, érzékelhető előrehaladást érjünk el. Ennek érdekében minden szinten az eddiginél határozottabb vezetésre és hatásosabb pártmunkára van szükség. Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból kivezető politikai küzdelemnek, a szocializmus megvédésének és megújulásának tanulságai nem évülnek el. Most és a jövőben is világosan kell látnunk, hogy a tragikus helyzetből való kibontakozás és a későbbi előrehaladás legfontosabb záloga az volt, hogy az MSZMP képesnek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végveszélybe sodró politikával, de megvédte a nép alkotó munkájával létrehozott értékeket. Vállalta a folytonosságot, valamint a szolidaritást a munkásmozgalom fő vonulatával, miközben a megújulásnak, amely népünk életében nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket hozott, alkalmas útját és megoldásait dolgozta ki. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során többé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve feloldjuk. Akik harminc évvel ezelőtt részesei voltak a szocializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfárkodniok - mondotta befejezésül Berecz János. A tanácsülést követően koszorúzási ünnepséget tartottak az épület előcsarnokában, a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának emléket állító márványtáblánál. Élhangzott a szózat, majd az MSZMP Központi Bizottsága és Szolnok megyei bizottsága nevében Berecz János és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseletében Czinege Lajos és Papp Lajos helyezett el koszorút. Elhozták virágaikat a megyei párt- és állami szervek, a helyi társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek küldöttei is. A megemlékezés az Inter- nacionaléval ért véget. Bukarestben folytatódott a KGST ülésszaka A tagállamok küldöttségeinek részvételével plenáris ülésen folytatódott kedden délelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 42. ülésszaka. A magyar küldöttséget Lázár György, a Minisztertanács elnöke vezeti. A háromnaposra tervezett ülésszak első napján, hétfőn a tavaly júniusi, varsói ülésszak óta végzett tevékenységről szóló végrehajtó bizottsági beszámoló és az atomerőmüvek, továbbá atomfűtőművek építési programja volt napirenden. Kedden az ötéves népgazdasági tervek egyeztetéséről, a beruházási koordinációról, a többoldalú integrációról volt szó elsősorban. Áttekintették a tudományos-műszaki együttműködés ezredfordulóig szóló komplex programjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat is. Mai kommentárunk Alku túszokra Bejrúti hírmagyarázók szerint a Libanonban fogva tartott külföldi túszok közül többen is visszanyerhetik szabadságukat. Ezek a vélemények azután erősödtek fel, hogy elengedték David Jacobsent, a bejrúti amerikai kórház főkönyvelőjét, akit az Iszlám Dzsihad (Iszlám szent háború) elnevezésű siita szervezet tartott fogva. Bejrútban azt is biztosra veszik, hogy - a washingtoni cáfolatok ellenére - az Egyesült Államok komoly engedményeket tett. Hogy kinek: közvetlenül az Iszlám Dzsihadnak-e, vagy inkább Iránnak, amelynek támogatását a szervezet élvezi, azt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Irán Szíria mellé állt a túszügyek megoldására tett erőfeszítésekben. Jacobsen - s esetleg a többi túsz - szabadonbocsátásának időpontja mindazonáltal nem tekinthető véletlennek. Hiszen az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia nyíltan - noha alaptalanul - a terrorizmus támogatásával vádolja Szíriát. A Közös Piac államai nem követték ugyan Londont a diplomáciai kapcsolatok megszakításában, ám a jövő hét elején ismét összeülnek az EGK külügyminiszterei, hogy az eddiginél világosabban fogalmazzák meg viszonyukat Szíriával. Damaszkusz esetleges elszigetelődése nemcsak Szíriánák árthatna, hanem Iránnak is. A túszügyek megoldása részben kifogja a szelet a Damaszkusz és Teherán ellen irányuló nyugati propaganda vitorlájából. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, ott szintén nem elhanyagolható az időpont. Kedden időközi törvényhozási választásokat tartottak, s Jacobsen kiszabadulásának kártyáját Washington belekeverhette a választási kampány paklijába. Túszok szabadonbocsátása mindig jó hír. De akárhogy történik is, nem feledtetheti: a libanoni, s szélesebb értelemben az egész térség állapotainak rendezetlensége folyamatosan magában hordozza az emberrablások veszélyét is. LACZIK ZOLTÁN \ KISZOV-küldöttközgyűlés Tegnap délután Szekszárdon, a ME- SZÖV-székház tanácskozótermében tartotta II. félévi ülését az Ipari Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének küldöttközgyűlése. A napirend első részében Fodor Tibor, a szövetség elnöke számolt be a megye ipari szövetkezeteinek 1986. háromnegyedévi gazdasági munkájáról. A vita után - melyben felszólalt Ladányi István, az OKISZ főtitkára és Vanya György, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is - határozatot fogadtak el a negyedik negyedévi tennivalókról. Ezután - dr. Nedók Pálné személyzeti és oktatási osztályvezető tájékoztatója alapján - az ipari szövetkezetek káderhelyzetét tárgyalta meg a testület. Végül Fodor Tibor elnök adott tájékoztatót az OKISZ IX. kongresszusáról. Mozambiki feladatok Mozambik legfontosabb bel- és külpolitikai feladatairól beszélt hétfőn Maputó- ban Joaquim Chissano, a FRELIMO-párt Központi Bizottságának rendkívüli ülésén. Mint beszámoltunk róla, a 47 éves Chissanot, a Politikai Bizottság tagját, a KB titkárát, eddigi külügyminisztert választották a párt elnökévé a két héttel ezelőtt repülőgép-szerencsétlenség következtében elhunyt Samora Machel utódjául. Chissano mé ltatta Machel érdemeit, amelyeket a Mozambik felszabadításáért vívott küzdelemben és az új társadalmi rendszer építésében, a FRELIMO megalapításában szerzett. A továbbiakban Chissano rámutatott: Mozambikban jelenleg a párt IV. kongresszusán elfogadott fő gazdasági, politikai és társadalmi fejlesztési feladatok végrehajtásán kell munkálkodni. A legfontosabb belső feladat a fegyveres ban- ditizmus elleni küzdelem, annak végső felszámolása. Joaquim Chissano Az országnak tevőlegesen fel kell lépnie a Mozambik szuverenitását, területi épségét és a nép szabadságát veszélyeztető ellenséges erők mesterkedéseivel szemben. Ez a harc - hangsúlyozta a FRELIMG új elnöke - a nép teljes részvételét, politikai szervezettségének növelését, az anyagi és pénzügyi források mozgósítását követeli meg. Meg kell őrizni a forradalmi vívmányokat, biztosítani kell a szocializmus győzelmét Mozambikban - szögezte le. Gazdasági téren a fő feladatot abban jelölte meg, hogy fel kell számolni a szegénységet, az éhínséget, ami az országgal szemben folytatott agressziós és a destabilizációs politika következménye. A vezetés továbbra is elsődleges jelentőséget tulajdonít az állami szektor megerősítésének, s könyörtelen harcot folytat a korrupció és a spekuláció ellen. Külpolitikai kérdésekről szólva Chissano kifejtette, hogy a FRELIMO-párt továbbra is hű marad az internacionalizmus elveihez, s más afrikai országokkal együtt Mozambik tevékenyen részt vesz az Afrikai Egységszervezetben, az el nem kötelezettek mozgalmában. A párt fellép a gyarmatosítás és az apartheid ellen, s azért, hogy erősítsék a „frontállamok” kapcsolatait.
