Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
2 KÉPÚJSÁG 1986. november 19. A lengyel kormány átdolgozza gazdasági törvényjavaslatait „A törvényalkotás normális, demokratikus eljárási módjához tartozik, hogy vélemények ütköznek és adott esetben a kormánynak is módosítania kell eredeti elképzelését, mert azt nem támogatják a különböző véleményező és képviseleti szervek” - mondotta Jerzy Urban lengyel kormányszóvivő keddi varsói sajtóértekezletén azzal kapcsolatban, hogy a lengyel minisztertanács visszavonni és átdolgozni kényszerül néhány törvénytervezetet a szejm-bizottságok ellenállása miatt. Korábban a lengyel népfront, a PRON, az önkormányzati szervek országos konferenciája, a gazdasági reform- bizottság, a szejm mellett működő tana'csadó testület és maga a kormány mellett tevékenykedő szakértői tanács is a tervezett törvénymódosítások ellen foglalt állást. A kormány a gazdaság és azon belül a vállalatok működését, a vállalati és a területi önkormányzati szervek önállóságát érintő 11 törvényben javasolt változtatást annak érdekében, hogy az ország megváltozott gazdasági helyzetének megfelelően a jövő évi és az 1986-tól 1990-ig szóló ötéves terv végrehajtása céljából a központi irányításnak nagyobb beavatkozási lehetősége legyen a vállalatok irányításába, gazdálkodásába, a vállalati igazgatók pedig a jelenleginél nagyobb függetlenséget élvezzenek döntéseikben az önkormányzati és érdekvédelmi szervezetektől. A gazdaságirányítás köz- pontosítására irányuló törekvéseket azonban a kormány érvelései ellenére valamennyi képviseleti szerv ellentétesnek tartja a gazdasági reform szellemével, sőt olyan éles megfogalmazások is elhangzottak, hogy az ellent mond a LEMP X. kongresszusán elfogadott határozatoknak is. „Az, hogy a kormány módosítani kényszerül saját javaslatain, nem a kormány vereségét, hanem a szocialista demokrácia fokozatos kiteljesedését jelenti - mondotta a kormány szóvivője. Párizs visszafizeti az iráni kölcsönt Franciaország és Irán megállapodást írt alá arról, hogy Párizs visszafizet 330 millió dollárt Teheránnak abból a kölcsönből, amelyet még a néhai iráni sah kormánya nyújtott Franciaországnak. A francia külügyminisztérium hétfői közleménye szerint a megállapodás az első lépés a hét éve húzódó pénzügyi vita megoldásának útján, s fontos eleme a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának. A néhai Reza Pahlavi iráni sah kormánya 1975-ben egymilliárd dollár összegű kölcsönt nyújtott az Eurodif urániumdú- sító konzorciumnak egy atomerőmű felépítéséhez. Az 1979-ben hatalomra jutott iráni forradalmi kormány azonban felmondta a megállapodást és visszakövetelte a kölcsönzött pénzt. A pénzügyi vita megrontotta Franciaország és Irán kapcsolatait, sőt, a Libanonban elrabolt francia állampolgárok fogvatartói ennek rendezését szabták egyik feltételként túszaik szabadonbo- csátásához is. Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszter egy hete mindössze néhány órával két francia túsz szabadulása után jelentette be a kölcsön visszafizetésére vonatkozó részleges megállapodás létrejöttét. Libanonban egyébként még hét francia túszt tartanak fogva, amint a Tanjug hírügynökség francia diplomáciai forrásokat idézve megállapította, a mostani egyezmény megnyithatja az utat az ösz- ■ szes francia fogoly szabadon bocsá-r tása előtt. PAN (ÁRAMA BUDAPEST - Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Atef Szidkit, az Egyiptomi Arab Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. » Kazahsztánt bemutató, e szovjet-ország gazdasági életével, tudományos technikai eredményeivel, sokszínű kultúrájával megismertető kiállítás nyílt kedden a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A kiállítást Zsaraszbek Abutali- pov, a Kazah SZSZK Állami Tervbizottságának elnökhelyettese és Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes nyitotta meg. ATHÉN - Szpirosz Kiprianu ciprusi államfő kedden Athénba érkezett, ahol a görög kormány tagjaival folytat majd tárgyalásokat Ciprus problémájáról. Az eszmecserén a felek tájékoztatják egymást Kiprianu és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár szeptemberi megbeszéléseiről, illetve Cuellar megbízottainak múlt heti athéni tárgyalásairól. PÁRIZS - A francia közvéleményt mélyen megrázta a Renault állami autógyártó nagyvállalat elnökének meggyilkolása. Szemtanúk szerint a két női merénylő motorkerékpáron érkezett este 8 előtt az 58 éves Georges Besse párizsi lakása elé. Amikor a hazatérő elnök kilépett kocsijából, több lövéssel leterítették, majd elmenekültek. MOSZKVA - Amerikai építőipari kiállítás és szeminárium kezdődött Moszkvában, a szovjet beruházásokban érdekelt tengerentúli cégek részvételével. Samuel Pierce amerikai lakás- és városfejlesztési miniszter úgy nyilatkozott, hogy az amerikai fél a bemutatót a jövő év májusában Moszkvában megrendezésre kerülő „Sztrojindusztrija 87” kiállításon való amerikai részvétel előzetes „piackutató” eseményének tekinti. WASHINGTON Az Egyesült Államok technikailag már túllépte a SALT-II szerződésben a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló előírásokat, mert befejezte egy újabb hadászati bombázó átalakítását manőverező robotrepülőgépek indítására. Mai kommentárunk Kockázatos árukapcsolás ................ .. " ..................................... S ajátos jelenség tanúi ma a nyugati országok közötti kapcsolatok megfigyelői: sorra utaznak Washingtonba a NATO-szövetségesek képviselői és ott ugyan töb- bé-kevésbé támogatásukról biztosítják az Egyesült Államok álláspontját, ám ugyanakkor óvnak az „elsietett leszerelési lépésektől". Mit is jelent ez? Hogy van az, hogy ma úgy tűnik, hogy London és Bonn szinte ragaszkodik az „eurorakétákhoz”, s fanyalog azon, hogy Washington esetleg megva- I lósitja azt a „nulla-változatot", ami pedig korábban egyértelműen támogatott atlanti II tárgyalásai javaslat volt. Miért van az, hogy a nyugat-európai politikusok egy része j ma már nem is tartja oly nagy veszélynek a Szovjetunió SS-20 jelű középhatótávol- } ságú rakétáit? Legalábbis annyira már nem, hogy leszerelésükért cserébe hajlandók lennének gyors búcsút mondani a hasonló amerikai fegyverektől. Igaz, a washingtoni látogatások során Thatcher brit kormányfő, majd Wörner bonni külügyminiszter is beleegyezett egy majdani 0-váttozatba. Mindezt azonban feltételesen tették, s azonnali árukapcsolási javaslattal álltak elő: felvetették a harcászati rakéták kérdését, s „teljesebb egyensúlyt” követeltek a hagyományos fegyverzetű csapatok terén. Lehetséges-e az árukapcsolás a leszerelési tárgyalásokon? Minden bizonnyal igen: a mai korszerű pusztító eszközök olyan bonyolult rendszert alkotnak, amelyben az egyes elemek szorosan összekapcsolódnak. Ezért van az is, hogy a Szovjetunió „ csomagtervet” ajánl az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverek csökkentésére. Ennek a csomagnak a része a középhatótávolságú rakétaleszerelés is. Most azonban valahogy úgy tűnik, hogy nyugaton az az elképzelés: emeljék ki az „euro- rakétákat" a csomagból, leszerelésüket tegyék függetlenné a hadászati fegyver- rendszerek nagyarányú csökkentésétől és a csillagháborús fegyverkezési tervek befagyasztásától. A középhatótávolságú rakétákról úgymond már megállapodtak Reykjavíkban. Igen ám, de ezt azonnal újabb csomaggal kívánják megterhelni. A Szovjetuniótól és szövetségeseitől sem idegen az elképzelés, hogy jelentős leszerelési intézkedéseket tegyenek a harcászati atomfegyverek és a hagyományos fegyverzetek terén. Éppen az idén tavasszal tette meg például Budapesten a Varsói Szerződés ajánlatát, amelynek alapján gyorsan nagyarányú csapatcsökkentés lenne lehetséges kontinensünkön. Erre a mai napig nem érkezett válasz a NATO-tól, mint ahogy válasz nélkül hagyták a különböző atomleszerelési terveket is. Miért állnak elő most akkor ezzel az „összekapcsolással”? Nehéz egyértelmű választ adni. Lehet, hogy ettől látszik bizonyosnak számukra az amerikai elkötelezettség Nyugat-Európában? A józan elemzés azonban bizonyossá teheti, hogy a szocialista . közösség leszerelési javaslatai komplex egészet alkotnak, megvalósulásuk minden fegyverfajtára kiterjedhet, s a valódi biztonsági rendszer megteremtését szolgálják. A „csomag” terhelése újabb témákkal csak megnehezíti a megegyezést. Kockázatos lehet tehát az ilyen árukapcsolás. A Szovjetunió kész bizonyítani jószándékát. Épp a minap jelentették be: egyoldalú fegyverzetcsökkentést valósítanak meg a Kola-félszigeten, a NATO-ország, Norvégia szomszédságában. Moszkva tehát önkéntesen csökkenti támadó kapacitását. A jóakaratot nehéz félreérteni, de nyilvánvaló: a NATO-politikusok jó része továbbra sem képes új módon gondolkozni, túllépni az elavult és veszélyes doktrínákon. MIKLÓS GÁBOR Ausztria - választások előtt Kérdőjelek a koalícióról Rövid és heves választási harc után november 23-án, vasárnap járulnak urnák elé az orsztrák válasz-, tópolgárok, hog döntsenek a 183 parlamenti mandátum elosztásáról. A jó fél esztendővel előrehozott választás sorsdöntő lezs a 16 éve (hol egyedül, hol koalíciós formában) kormányzó szocialisták számára. Mint közismert, kolíciós partnerük a Szabadság Pártélén a közelmúltban olyan személycsere történt, ami felborította a vele való együttműködés lehetőségét. A parlamanetben jelenleg még a Szocialista Párt (SPÖ) 90, a Néppárt 81, a Szabadság Párt 12 képviselővel van jelen. A^zocialisták az 1971 - es páriamenti reform óta (akkor emelték fel a képviselők számát 165- ről 183-ra) a négyévenként tartott választásokból mindig a legerősebb, tehát a kormányalakitó pártként kerültek ki. Az 1983 óta érvényes „kis koalíciót” most valószínű - s erről már mindkét nagy párt részéről hangzott el igenlő utalás - a nagy- koalíció, tehát a szocialista-néppárti kormányzás váltja fel. Kérdés azonban, hogyan alakulnak az erőviszonyok, melyik párt adja majd a kancellárt? Az SPÖ főhadiszállása a Burgtheater mögötti székházban a voksolás előtti hetekben-napokban hangyabolyhoz hasonlít, a nagy nyüzsgésben azonban éppen azokat nem lehet ott lelni, akiktől a kilátásokról, reményekről nyilatkozatot várhatnánk. Sebaj, utánuk indulunk-az egyik peremkerületbe, ahol éppen választási gyűlést tartanak. Itt aztán a meghívott újságírók láthat- ják-hallhatják Vranitzky kancellárt, Fred Sinowatz pártelnököt, Heinz Fischer tudományügyi minisztert, a párt egyik alelnökét, Leopold Gratz bécsi pártelnököt, egyszóval a legfontosabb személyeket. A kancellárt rokonszenves egyénisége és elismert szakmai tudása (kitűnő bankszakemberként került annak idején a kormányba pénzügyminiszternek) egyaránt képesíti az úgynevezett „éllovas” szerepét. Előde, a most pártelnök Sinowatz ezt a szerepet a háttérből ügyesen egyengeti. A Vranitzky-féle pártprogram egyébként 56 oldalas „mű”; ebből itt és most csak 8 kiragadott fejezet került terítékre. Köztük az ipar korszerűsítése, a szociális reformok megvédése, az államosított ipar talpra segítése, a környezetvédelem konkrét programja...- Mi a véleménye Heinz Fischer pártelnökhelyettesnek, nyújt-e ez az 56 oldalas katalógus a néppártiaknak elegendő alapot az együttműködésre?- Pártunk ezt a választási programot nem az esetleges koalíciós partner szája ize, hanem az osztrák nép, az ország gazdasága elemi érdekei szerint állította össze. Bátran kijelenthetjük, hogy Ausztria éppen az SPÖ kormányzásának másfél évtizedében lett modern európai ipari ország. E helyzetet tovább szilárdítani és kiépíteni kötelességünk.- Igen ám, de az ellenzék azt veti a szemükre, hogy e másfél évtized a sok milliárdos deficitnövekedés korszaka is volt, tehát módjával a derűlátást...- Mi eddig is ellene voltunk annak, hogy rózsaszínű szemüvegen át nézzük helyzetünket, s bármennyire is hátrányos lehet, inkább őszintén feltárjuk bajainkat, mint megszépítjük a helyzetet. Azt persze visszautasítjuk, hogy országunkat, ahol viszonylag alacsony a munkanélküliség és magas az életszínvonal, jók a külkapcsola- tok, politikai és kereskedelmi-gazdasági vonatkozásban egyaránt, egy csődtömeghez hasonlítsák, mint ahogy most az ellenzéki politikusok egy része teszi... Az ellenzékiek ezt egészen másképp látják. Kartner strassei főhadiszállásukon a párt gazdasági szóvivője, Robert Grai azonban, miközben bírálja a szocialisták programját, a lehetséges érintkezési pontokat is keresi a két párt elképzelései között. Ebből a szempontból a néppárti takarékossági célkitűzéseket említi. Esetleg figyelembe vehetnék a szocialisták javaslatait a betétek megadóztatásáról, de például a 13. és 14. havi fizetések megadóztatása nem jöhet szóba. A kormány költségvetése is választási vitatéma.- Kérem, ha Vranitzky egészen tárgyilagos lenne, akkor azt mondaná, ez a költségvetés nem a jövő évi, hiszen addigra más kormány lesz, más erőviszonyokkal. Ez csupán az ő elképezlése, netán álma, vágya, ha pedig a választások után, mondjuk mi is beleszólhatunk a költségvetésbe, hát kénytelenek leszünk módosítást kérni... Ennyit erVálasztási plakátok: felül a szocialista párti Vranitzky, alul pedig a rivális Néppárt vezetője, Alois Mock ről. A másik fontos kérdés az államosított nagyvállalatok, mindenek előtt a vas-és acélipar modernizálásának helyzete. Ha itt az SPÖ nem erőltetné annyira az állami beleszólás ügyét, és nagyobb teret engedne a kezdeményezőkészségeknek, a magántőkének, talán még életre lehetne kelteni a végelgyengülésben szenvedő iparágat... Ami pedig az esetleges koalíciót illeti, két nagy párt több erőt fordíthat a fontos országos ügyekre, s a közvélemény nagyobb részét tudhatja maga mögött. BERTALAN LAJOS A „zöldek''állították ki a bécsi utcára ezt a fekete-piros kétormányú koalíciós elefántot
