Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. november 15.

2 Képújság

„Ezrek élén feltűntek széles vállai”

Száz éve született Münnich Ferenc

Pártmunkás, forradalmár volt. Szerette az életet is, a nehéz kockázatos feladatokat. A legveszélyesebb helyzetekből is épségben került ki. Jó megjelenésű, művelt, több nyelvet beszélő, kombinatív készséggel rendelkező, s az ügyet meggyőződéssel valló és vállaló ember volt. Tömören így lehetne összefoglalni viharokban bővelkedő, mintegy 80 éves életútját.

Münnich Ferenc a Fejér megyei Seregélyes községben született 1886. november 16-án. Édesapja állatorvds volt. Gyermek- és diákévei azonban inkább az akkori Észak-Magyarországhoz és Erdélyhez fűzik. A munkácsi gimnáziumban érettségizett, majd Eperjesen a jogakadémia hallgatója. Tanulmányait Kolozsvárott fejezte be, mint jogi doktor. Diákéveiben Petőfi és Ady költészete, valamint a nagy német és francia költők versei hatottak rá. Már ekkor kereste a társadalmi igazságtalanságokra adandó válaszokat.

Az egyetemi évek után katona volt Miskolcon, tartalékos tisztként szerelt le, és rövid ideig ügyvédjelöltként dolgozott. Fiatal éveiben már megmutatkozott mindaz nála, ami egész életútján elkísérte. Jó humora, bátor, az élet örömei iránt fogékony, virtuskodó magatartása, szellemi virtuozitása kedvelt társasági emberré tette.

Az I. világháború kitörése után az orosz frontra került. 1915 őszén fogságba esett, és a szibériai tomszki hadifogolytábor lakója lett. Itt rövidesen egyik szervezője az antimilitarista - szocialista tisztek csoportjának. 1916-ban érkezett ide Kun Béla is, s ez fordulatot jelentett a csoport és Münnich tevékenységében. Mozgalmuk ettől kezdve határozott szocialista osztályharcos irányt vett fel. 1917 májusában Münnich Ferenc belépett a bolsevik pártba. 1917 végén résztvevője Tomszkban a szovjet hatalom megteremtésének. Szervezője a tomszki Vörös Gárdának, majd mint az internacionalista zászlóalj, illetve ezred parancsnoka, részt vett a Vörös Hadsereg oldalán a fehérgárdista erők elleni szibériai harcokban. 1918 októberében Moszkvába hívták, majd több társával együtt Magyarországra indult.

1918 november végén érkezett haza. Aktívan részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja befolyásának növeléséért, és a szervezet kiépítéséért folytatott küzdelemben. Főleg a hadseregben végzett agitációs és propagandamunkája volt eredméníyes. 1919februárjában a többi kommunista vezetővel együtt latartóztatták és bebörtönözték. A fogház kapuit számára is az 1919. március 21 -én győzött proletárforradalom nyitotta ki.

A magyarországi Tanácsköztársaság idején először a Hadügyi Népbiztosság toborzó osztályán dolgozott, majd tagja lett a Vörös Őrség Kollégiumának. Április közepén már a román fronton találjuk a 6. hadosztály politikai megbízottjaként. Május-júniusban részt vesz a Vörös Hadsereg sikeres északi hadjáratában, a salgótarjáni és kassai harcokban. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után - az egykori eperjesi diák - annak hadügyi népbiztosa lesz. A proletárállam végnapjaiban Münnich Ferencet a tiszai fronton ismét a románok elleni harcok irányításában találjuk.

A tanácshatalom megdöntése után az ő útja is az emigráció, Bécsben a KMP újjászervezésén fáradozik, 1920-ban azonban már Csehszlovákiában, elsősorban Kárpát-Ukrajnában segít a Csehszlovák Kommunista Párt megszervezésében. 1921-ben több magyar kommunista vezetővel együtt őt is ott találjuk a német munkások sikertelen márciusi felkelésének szervezői között. Ezután sincs pihenő. A román, a bolgár, majd ismét a német kommunisták munkáját segíti a Komintern megbízásából.

1922 és 1936 között a Szovjetunióban él és a gazdasági építőmunkában tevékenykedik, mint az ásványolajipari ellenőrző bizottság tagja, s így közvetetten, a moszkvai emigráción keresztül a magyar események ismerője.

1936 őszén a spanyol szabadságharc védelmére elsők között sietett Spanyol- országba, Otto Fletter néven a 12. nemzetközi brigád, amelynek parancsnoka a legendás hírű Lukács tábornok, azaz Zalka Máté, helyettes parancsnoka lett. Később a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, majd az ebrói fronton (a német - osztrák - skandináv internacionalistákból) álló 11. nemzetközi brigád parancsnoka. Rudolf Leonhardt költő írta róla: „ Csizmásán öles lépteivel,/ így járta be a fél világot./ Magyarországról indult el,/ S ezer volt, ki nyomába hágott./ Mindenütt, hol a szabadságnak/ S egy jobb világnak zászlai/ Harcba indultak; ezrek élén feltűntek széles vállai."

A spanyol szabadságharc leverése után a franciaországi vemeti internálótáborba került, ahonnét 1940-ben a szovjet kormány közbenjárására szabadult. Visszatért Moszkvába, ahol rövid ideig még folytatta félbehagyott békés gazda- ségi munkáját.

A nagy honvédő háború kezdetén már a szovjet hadseregben találjuk. Tevékenysége most is rendkívül változatos. Kezdetben partizánkiképzésben részesül, 1942 novemberétől - hadigazdasági feladatok mellett - megbízták a szovjet rádió magyar nyelvű adásainak irányításával. Huszonhat évi emigráció után 1945 szeptemberében tért haza Magyar- országra. Először Pécsre került, ahol Baranya megye főispánjaként tevékenykedett. Fél évvel később a fővárosban van a Budapesti Rendőr-főkapitányság parancsnoka. A háborút követően a főváros közbiztonságának, politikai rendjének megteremtésében, a népi rendőrség megszervezésében elévülhetetlenek érdemei. Határozottsága, igazságérzete, spanyolos volta miatt Rákosiék - a személyi kultusz kibontakozása idején - nem jó szemmel nézték itthoni munkáját. Nemzetközi tapasztalatait respektálva azért külföldre küldték. Követként, nagykövetként dolgozott 1950 és 1956 között. Először Helsinkiben, majd Szófiában, 1953 és 1956 között pedig Moszkvában képviselte a Magyar Népköztársa- ságott. 1956 őszén nevezték ki Belgrád- ba nagykövetnek, ahonnét azonban hazaszólították a magyarországi ellenforradalmi események.

1956. október végén, november elején egyik kezdeményezője az ellenforradalmi erűkkel való leszámolásnak, a kibontakozásnak és a szocialista megújulásnak. Kádár János oldalán meghatározó szerepe volt a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozásában. Az MSZMP Intézőbizottsá gá nak, központi, illetve politikai bizottságainak is tagja volt. Egyidejűleg a kormány elnökhelyettese, egyben a fegyveres erők minisztere. „Amikor világos lett, hogy cselekedni kell, az elsők között ott volt Münnich elvtárs, és a nagyon nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ű.nem változik, hogy az ő élete azé az eszméé, amelyre oly régen felesküdött...” - mondotta róla Kádár János elvtárs. Nemcsak a néphatalom megvédésében, hanem a párt és a népi állam újjászervezésében, megszilárdításában, majd a szocialista épitőmunka irányításában is kiemelkedő érdemeket szerzett. 1958 januárjában Münnich Ferencet a kormány elnökévé választották, s ezt a magas tisztet 1961-ig töltötte be. Ezt követően 1965-ig államminiszterként dolgozott. A magyar munkásmozgalom „viharos” éveket megélt - ahogy vázlatos visszaemlékezésében is írja - nagy öregje 1967-ben halt meg. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is páratlanul változatos és gazdag életutat sok magas kitüntetés mellett két Lenin rend is „honorálta”.

DR. PINTÉR ISTVÁN

Bizalom és az érdekek tudatos felismerése

(Folytatás az 1. oldalról.)

dott ilyen mértékben. Az áfészek és a takarékszövetkezetek részjegyállománya öt év alatt 1,2 milliárdról 1986 végéig várhatóan több mint 6 milliárd forintra nő. Ezt a tényt - hangsúlyozta a többi közt Szlamehicky István - nagyon meg kell becsülni, mert emögött szilárd bizalom, és az érdekek tudatos felismerése húzódik meg.

A kongresszus ezután meghallgatta a felügyelő- és a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját.

A beszámoló és a szóbeli kiegészítés felett nyitott vitában szót kért Robert Beasley, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezérigazgatója, aki elismeréssel szólt a magyar szövetkezeti mozgalom részvételéről a szövetség munkájában. A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese.

Németh Károly beszéde

Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese köszöntötte a küldötteket és" átadta az MSZMP Központi Bizottsága, valamint Kádár János személyes üdvözletét, jókívánságait. Ezután arról szólt, hogy a párt nagyra értékeli a magyar szövetkezeti mozgalom, benne a fogyasztási szövetkezetek munkáját, társadalmunk elismeri és igényli hasznos tevékenységüket. Eredményeik méltán váltanak ki megbecsülést a’ nemzetközi szövetkezeti mozgalom nagy caládjában is. Hangsúlyozta: a szövetkezetek szervesen beilleszkedtek az ország társadalmi és gazdasági életébe. Fontos szerepet töltenek be a lakosság gazdasági életébe, az életszfnvonal-politika megvalósításában, a közösségi gondolkodás és magatartás, továbbá az emberi kapcsolatok alakításában. A hárommilliós tagság, amelyet a meggyőződés és az anyagi érdekeltség köt a mozgalomhoz, nagy társadalmi erőt képvisel. A szövetkezetek a jövőben is abban a biztos tudatban tevékenykedhetnek, hogy a párt szövetkezetpolitikája tartós elemekre épül, és továbbra is biztos politikai alapot nyújt a munkához és az élet által megkövetelt változtatások végrehajtásához.- Felelős gondolkodásra vall - mondotta -, ami itt a tanácskozáson hangot kapott, hogy tudniillik sem a kereskedelmi, gazdálkodási módszerekben, sem pedig a szövetkezeti önkormányzat gyakorlásában nem szabad megrekedni azon a ponton, ahová eddig sikerült eljutni. Még jobban felszínre kell hozni a szövetkezésben testet öltő érdekeket, és kihasználni a szövetkezés erejét, lehetőségeit azért, hogy a szövetkezetek még sokoldalúbban szolgálhassák a tagság és

a társadalom érdekeit. Minden területen alkalmazkodni kell a változó és szigorú feltételekhez; ez csakis úgy érhető el, ha javul a szövetkezeti tevékenység minősége. Ennek elsősorban a kulturált kereskedelmi munkában és a szolgáltatások megbízhatóbbá tételében kell megmutatkoznia. Ebben is legyen verseny a szövetkezetek között és más szektorokkal is - mutatott rá. - Ám el kell kerülni, hogy a nyereség növelésének alapja az árfelhajtás legyen, újabb eredményeket a tisztes haszon, a vevőkör bővülése, az alapvető cikkek állandó és megfelelő kínálata, továbbá az áruválaszték gazdagítása hozhat.- Napjainkban és hosszabb távon is kiemelt jelentősége van annak, hogy a szövetkezeti demokrácia, az önkormányzat gjesszemenően érvényesüljön a mozgalomban, s még jobban hassa át a szövetkezetek belső életét és működését. Az elv mindig az legyen, hogy a fontos kérdésekben a tagságé, a választott képviseleteké a döntő szó.

Németh Károly ezután a többi közt arról szólt, hogy az MSZMP XIII. kongresz- szusa által meghatározott célok az országgyűlési és a tanácsi választásokon, a tömegszervezetek kongresszusain és más társadalmi fórumokon is elnyerték a tömegek támogatását. Ezt a kinyilvánított egységet a gyakorlatban is érvényesíteni kell, a vezetés, a munka minden szintjén. Ebben az esetben képesek leszünk megbirkózni a feladatokkal, fokozatosan ki tudjuk elégíteni a jogos társadalmi igényeket.

«

A kongresszus szombaton fejézi be munkáját.

GENF - A Szovjetunió szeretné remélni, hogy a genfi szovjet-amerikai tárgyalások most kezdődött szünetében Washington alaposan tanulmányozni fogja a szovjet javaslatokat. Szovjet részről remélik, hogy az újabb tárgyalási fordulód az amerikai küldöttség olyan új álláspontot képvisel majd, amely hozzájárul a reykjaviki csúcstalálkozón elért eredmények valóraváltását szolgáló intézkedések kidolgozásához - állapította meg Genfben közzétett nyilatkozatában Viktor Karpov, a tárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője.

BERLIN - Az NDK hírügynöksége kemény szavakkal bírálta Helmut Kholt, az NSZK kancellárját, aki egy münsteri beszédében minősíthetetlen módon támadta a Német Demokratikus Köztársaságot. Khol „embergyűlölő rendszernek” minősítette az NDK-t, közölte, hogy kormánya soha nem fogja tiszteletben tartani az NDK-állampolgárságot.

„Életemet a hazának szentelem”

Százhetvenöt éve született Perczel Mór

Perczel Mórnak Mészáros Lázár hadügyminiszter a következő szavakkal adta át a kitüntetést: „Zöld asztali ellenesemnek, de harctéri barátomnak”. Ezt követően Kossuth az országgyűlésen is bejelentette, hogy a Bács megye és Szeged térségében működő hadsereget Perczel vezényletére bízzák. Az új feladathoz igen energikusan kezdett hozzá. A sikerek nem maradnak el. Március 23-án Zenta elfoglalásáról, 28-án pedig Péter- várad felmentéséről tudósít hadijelentésében. A korábbi elpártolásért és kegyetlenkedésért nem végeztet ki embereket, de komoly hadisarcot vet ki. A kulai táborban kelt hadparancsa szerint például 48 órán belül 50 ezer pengőforintot arányban és ezüstben, 100, ágyút húzó lovat kötelesek a település előkelői ünnepélyesen átadni és egyúttal írásban rögzíteni a kormány iránti hódolatukat. Árprilis 3-án rohammal elfoglalta Szent Tamást, azt a várost, amely hosszú idő óta jól kiépített sáncaival sok vérveszteséget okozva dacolt a honvédek rohamával. Mint Miklós emigrációs naplójából kiderült, nem értett egyet a Habsburgok detronizációjával. Kossuthnak írt levelében kifejtette: „a trónfosztás szükségtelen lépés, hiszen a dinasztia de facto letétetett, ha győzünk, az is marad, ha

Perczel Mór - túl a 80. életévén

pedig levernek, az egész ügy egy haszontalan handa-banda marad, és az egész világ ennek fogja venni.”

Április 17-én öccsét, aki szintén végigharcolta a szabadságharcot, Perczel Miklós alezredest, Pétervárad várparancsnoki teendőinek ellátásával bízta meg. Közben folytatódnak a hárcok. Törökbecse, Mokrin, Kikinda elfoglalása azt mutatta, hogy a harcok színhelye Bácskából a bánsági területekre, Torontál vármegye felszabadítására tevődött át. Május első napjaiban befejezte a bánáti területek visszafoglalását és elrendelte a települések polgári közigazgatásának helyreállítását. Eközben az erősödő külső támadás elleni védelem megszervezése, a rendelkezésre álló erőforrások egyesítésére törekszik Kossuth és a kormány! Ez egyben a seregtestek parancsnokainak kezét a helyi cselekvésben alaposan megkötötte. Perczel nem képes elfogadni ezt a koncepciót, sem a fő- parancsnoktól, sem a hadügyminisztertől nem volt hajlandó utasítást elfogadni. A kátyi vereség után új csapatokkal lovascsatát vívott az oroszokkal (Túra, július 20). Engedetlenségéért a kormány július 29-én Perczelt felmentette a parancsnoki teendők alól. A csapatok új parancsnoka Visoczky tábornok lett. Ezt követően önkéntesként harcolt a szőre- gi, majd a szerencsétlen Temesvári csatában (augusztus 9.). A temesvári csata- vesztést követően török földre menekült. Feleségével, két kisgyermekével és testvérével, Miklóssal együtt követte Kossuthot.

A császári királyi haditörvényszék távollétében lefolytatta ellene az eljárást és 1851. szeptember 21-én távollétében a hírhedt pesti újépület mögött in effigie (jelképesen) felakasztották. 1852 márciusában Törökországból először Máltára hajózott amerikai útlevéllel, majd Londonba készült. Végül is Jersey szigetén telepedett le. Itt került közeli kapcsolatba a világirodalom szellemóriásával, Victor Hugóval, aki „a nagybácsi kis unokaöcs- csének (Ili. Napóleon) rendszerét volt kénytelen elviselni és itt töltötte emigráns éveit.

1859-ben felmerült egy magyar légió, (Klapka légió) felállításának gondolata. Perczel több alkalommal járt Turinban Kossuthnál, találkozott Cavour miniszter- elnökkel, Teleki Lászlóval stb. A vezérsé- gen sikerült összeveszni és Perczel sértődötten vonult vissza Jersey szigetére. III. Napóleon átmenetileg céljai érdekében támogatta a magyar emigrációt. Az általa adott 1 millió frankból Perczel 8 ezret kapott. Az osztrákokkal kötött békével a magyar emigráció szerepe jelentősen

csökkent. Az önkényuralom enyhülési szakaszában, 1861-ben Szeged város képviselőtestülete Perczel Mórt távollétében tb. képviselőnek választotta.

Az 1867-es kiegyezést követően visz- szatért Magyarorszgára. Július 21-én Komáromban, majd július 27-én Pesten, később Dunavecsén, Szekszárdon és Bonyhádon fogadták „ünnepélyes külsőségek közepette, lelkesedéssel és zajos tüntetéssel”. Szekszárdon a Kaszinó ünnepi hangverseny -szervezésével tisztelgett előtte. Augusztus elsején már a zalaegerszegi kerület képviselője lett. Október 5-én képviselői mandátumát az országgyűlés igazolta és a második osztályba sorolták. Az országgyűlésen több alkalommal is felszólalt: vasúti, vám- és kereskedelmi stb. témákban. Közben Cegléd díszpolgárává választotta, Szegeden kitüntették a szent tamási győzelem emlékére, a szenttamási harangból készített érmével.

Az országgyűlés 224 képviselője 192 szavazattal a közösügyi bizottság tagjává választotta. Tekintélyét és népszerűségét jelzi, hogy a királyi delegáció tagjaként szerepelt és mint a Die Presse 1868. január 21-i száma írja, a „király megszólításával tüntette ki". Perczel képviselői tevékenysége mellett járja az országot. Mindenütt sokan voltak kíváncsiak a szabadságharc egyik jeles tábornokának szavaira. Fehérvár, Debrecen útjának fontos állomásai. Veszprémben nagy-