Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-31 / 257. szám
1986. október 31. Képújság 3 Akkor mindenkinek jó étvágyat! Illyés Gyula születésnapja Illyés Gyula közelgő születésnapja alkalmából beszélgetést folytattunk Póla Károllyal, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével. I- Megyénkben szép es figyelemre méltó hagyományai vannak az lllyés- emlékek ápolásának.- Szívesen felsorolom a leglényegesebbeket. Kezdem a simontornyai vármúzeum emlékkiállításával és rendszeres irodalmi műsoraival, folytatom a megyei múzeum és a megyei könyvtár rangos kiadványaival, melyeket rendszerint november 2-a környékén, Illyés Gyula születésnapjára jelentetnek meg. De megyénk rendszeresen tiszteleg tárgyi emlékekkel is a megyénkben született nagy költő emléke előtt. Simon- tornyán az általános iskola falán emléktáblát helyeztünk el, ezt tették szintén a bonyhádi gimnáziumban, mégpedig az öregdiákok, Rácegres- pusztán a szülőház helyét kopjafával jelöltük meg, az ozorai általános iskola felvette Illyés Gyula nevét. ■ -És Hanák bácsi iskolája?- A megyei tanács biztosított pénzt, hogy helyrehozhassuk azt az iskolát, ahova Illyés Gyula járt a pusztai gyerekekkel együtt. Azt az iskolát, melyet a Puszták népében Hanák bácsi iskolájának nevez az író. ■ - Hogyan áll az iskola renoválása?- A külső és belső munkálatok befejeződtek, melyeket Patkó Sándor megyei főépítész és munkatársai tervei alapján végzett el a LAKISZ tolnai leányvállalata. Célunk az volt, hogy megmentsük az iskolát, mely a szülőföld egyetlen olyan épülete, ami egyértelműen kötődik Illyés Gyulához. Az köztudott, hogy szülőházát sajnos lebontották. I- Nyilván ebben az épületben nem kisdiákok tanulnak majd a közeljövőben...- Természetesen ez így van. Azt szeretnénk, ha az emlékhelyen kívül a lakosság érdekeit szolgálná az épület. Az első részében könyvtár létesül, a másikban pedig emlékkiállítást tervezünk, amely 1987 őszére, az író 85. születésnapjára készül el. Ezt az osztálytermet a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum berendezi a megyei pedagógiai intézet gyűjtőmunkájának felhasználásával. A tanterembe a századelő iskolabútorai, szemléltető eszközei, valamint tanügyi dokumentumok kerülnek. Megjegyzem, hogy az iskola épületében levő kápolnát is rendbe tették, felújították. I- Mondta, hogy a renoválást a megyei tanács finanszírozta. De a munkákban mások is segítettek.- A Pálfai „Egyetértés” Termelő- szövetkezet - főleg a környezet rendezésében - segít sokat. Amikor minden munka bejeződik, az iskola gazdája a helyi tanács lesz. Remélem, hogy Illyés Gyula 85. születésnapját már a hajdani iskolában lehet megünnepelni. ■ - És a 84-et?- Mondhatom, hogy az eddigi szokásaink szerint Simontornyán tartjuk az emlékünnepet, a Magyar Rádióval és a simontornyai vármúzeummal közös szervezésben. A ma délután fél hatkor kezdődő ünnepségen Avar István, Hegedűs D. Géza, Kozák András és Végvári Tamás működik közre, de hallhatjuk hangfelvételről Illyés Gyulát és Latinovits Zoltánt.-hmA kiegyensúlyozott, a nyugodt és zavartalan munkavégzéshez az is hozzá tartozik, hogy a család háztartásához szükséges árucikkek beszerzése viszonylag könnyű legyen. Már itt szükséges elmondani, hogy - a települések speciális ellátási különbsége ellenére - mindenütt van alapvető árucikk. Éppen ezért ezúttal is az áruellátás biztonságával kevésbé, ellenben a lakosságot szolgáló kereskedelmi dolgozók - vagy inkább így: kereskedők - kiszolgálási kultúrájával foglalkozunk inkább. Mivel az utóbbi években nő a magánkereskedők száma: ami nem jelenti azt, hog továbbra is ne a szocialista kereskedelem lenne a meghatározó -, már nemcsak az állami- és a szövetkezeti kereskedelem üzleteibe térünk be vásárolni, hanem a magánkereskedőkhöz, és közben figyelmünk az ő munkájukra és figyelmességükre is kiterjed. Pénzünkért a jó minőségű áru mellett elvárjuk az udvarias és korrekt kiszolgálást. Habár mindezt a kereskedelem legnagyobb „szeletére” is elmondhatjuk, ezúttal hadd szóljunk néhány szót a magánkereskedelemben dolgozókról. A Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is nemrégiben foglalkozott megyénk magánkereskedelmének helyzetével. Ami örvendetes és kínálati gazdagodást jelent az, hogy az utóbbi időben állam- polgári jogukkal élve egyre többen váltottak magánkereskedői engedélyt, invesztálták be pénzüket valamilyen üzletágba és újabb portékákat kínálnak falujuk, városuk lakosainak. Ezekben a napokban Tolna megyében összesen 730 magánkereskedő dolgozik. A hivatalos embereken felül, a hozzájuk betérő vásárló is minősíti kereskedői tisztességüket. Azt ellenben csak a testület szakértő tagjai ismerhették meg vizsgálódásaik során, hogy a növekvő bolthálózat, valamint a rugalmas vállakozói magatartás sok szakmában színesítette az áruellátást. A minősítésük, vagyis az, hogy „többségében jól kiegészítik a szocialista kereskedelem árukínálatát”, azt is, jelenti, hogy a többség korrekt módon kereskedik. Mivel a többség mellett van kisebbség is, essen szó róluk is. A megyei szervek negatív tapasztalatokat is megállapítottak. A bizonylati fegyelem terén vannak hiányok. Például, a kisiparosok egy része nem hajlandó számlát adni. Ellenben az a kiskereskedő, aki ragaszkodik a szabályos számlához, kockáztatja a divatos árukból történő beszerzési lehetőséget. Ez pedig már elvezet a kereskedelem egyik belső ösvényére. A továbblépés egyik területére, amely kiegyensúlyozottsághoz és megnyugváshoz vezet, a szakértők szerint ez lehet: „az adminisztratív módszerek mellett minden szinten szükségesnek látszik erősíteni a közgazdasági szabályozást és áruforgalmi előírásokat, amelyek biztonságosabbá teszik a magánkereskedők részesedését a központi árualapokból.” Ha mi vásárolunk, akkor elvárjuk a tisztességet. De a magánkereskedők a szállítóktól, és egymástól is elvárják ugyazet. Csak így lehet tisztességesen dolgozni, kereskedni. „ “ C7i irc Korán reggel nekiláttak a készülődésnek. Különösen a férfiak sürögtek-forog- tak szorgalmasan az egyik ház udvarán. Rittniger Antaléknál pucolták a körmöt, szortírozták a csülköket, hozták a nagybográcsot és lábra állították, kezdték a főzést. Az utcán a frissen söpört porták környékét az asszonyok még egyszer átnézték, kiigazgatták a gereblyenyomo- kat. Ünnepre készültek, pedig a naptárban se híre, se hamva nem volt ünnepnek, az utcában meg feltehetően nem él annyi Blanka, hogy az ő születésnapjukat kellene ekkora főzéssel egybekötve ünnepelni. Mert már eleve úgy nézett ki a dolog, hogy itt szinte az egész utcának főznek ma. Pedig nem az utcának főztek, legalábbis nem egy utcának, hanem háromnak. A bonyhádi Károlyi Mihály utcának és a két csatlakozó köznek, az István utcának és az Erzsébet utcának. A csülök már rotyogott javában a bográcsban, amikor a késő őszi bátortalan napsütésbe kezdték kihordani az utcára... igen, igen, nincs tévedés, az utcára az asztalokat, a székeket. Nyúlt az asztalsor, gyűltek a székek, terítő került mindegyikre. Mit is mondjak, a három mutca összeült az asztaloknál. A jókedvű ebéd után az egyik ház asszonya termoszból forró kávét osztott, ami osztatlan sikert aratót. És akkor a három utca találkozási pontján egyszercsak megszólalt a zenekar. Táncra perdült három utca, ropták a valcert, cifrázták a csárdást a betonúton. Azon a betonúton, amit annyira vártak, amit annyira óhajtottak már évek óta.- Amikor huszonegy évvel ezelőtt nekiláttam a házam alapja kiásásának - kezdi Rittinger Antal, az egyik szervezője az ünnepnek, na meg persze a munkáknak amelyek elkészültek és amit most ünnepelnek -, egyszercsak jött a szomszédból a Jakab bácsi, kezében az ásóval és szó nélkül mellém állt dolgozni. Mondtam is neki, - Bátyám maga nem ide készült, azt hiszem. Annyit válaszolt, hogy én csak hallgassak, és csináljam a munkát, azzal többre megyünk... Sziklai Jakáb bácsi ül a széken Rittinger Antal mellett és mosolyogva bólogat, megerősíti, a hírt. Egy másik utcabelitől megtudom, hogy itt most valóban van mit ünnepelni, mert van már csatornahálózat, megépült a gázvezeték, és az egész fölött ott van a régen óhajtott és nagyon várt betonút is.- Arról volt szó, hogy nekiláttunk s csatornamű-társulás megalakításának - mondja Brauer János, a Völgységi Takarékszövetkezet elnöke, aki szintén az utca lakója. A szennyvíz bekötése lakásonként 23 ezer forintba került, persze havi részeitekben törlesztve, ami tíz év alatt fogy majd el. Na, aztán rögtön utána neki kellett látni a gázvezeték építésének. Együtt a két összeg már elég jó summát tett ki, és akkor ehhez jött még az ígéret a tanácstól, ha megépült a csatorna és a gázvezeték, kapunk utat. Mi hittük is, meg nem is, de nekiláttunk a szervezésnek. Igaz, akadt olyan hely is ahol a pokolba kívántak bennünket és a Népfront aktivistáit, akik a szervezésben segítettek, de végül is több mint hetven százaléka a lakóknak elfogadta a javaslatot. A gázra egyébként 14 ezer forintot kellett befizetni, persze, azt is részletben. Na és a közműfejlesztésre 4300 forintot. Egy kicsit összejött a fizetnivaló, de most minden van, csatorna, gáz és szilárd burkolatú út. Muszáj abbahagyni a beszélgetést, mert Brauer János a Prizma együttes dobosa, így mennie kell, ezen az utcai, családi összejövetelen táncos lábú emberek várják jókedvvel a zenét. Mellém szegődik egy szemüveges fiatalember és meséli az útépítés történetét. A Sziklai Jakab bácsi volt a műszaki ellenőr. Minden munkánál ami az utcákban folyt ott volt, és minden apróságot szóvá is tett. Szigorú volt az építőkkel mint egy műszaki ellenőr. A nyár végén, vagy az ősz elején inkább, egyszercsak jöttek az emberek utat építeni. Tla, mi aztán jól meglepődtünk, de nagyon örültünk, úgy látszik, a tanács betartotta az ígéretét. Még pénteken este is dolgoztak. Alakult egy gmk-brigád a bonyhádi költségvetési üzem dolgozóiból, azok aztán késő estig dolgoztak. Szombaton már kora reggeltől dolgoztak és nagyon jó munkát végeztek. Alig telt el három hónap, a három utcában készen volt a betonút. A príma, jól megcsinált betonút. Az asztal végén kisebb csoport kínál- gatja egymást az idei borral, közben ösz- sze is tegeződnek. Ez is nagy szó, vagy húsz éven át mentek el úgy egymás mellett, hogy legfeljebb, csak köszöntek, de szót nem nagyon váltottak. Most ez az ünnep arra is jó, hogy kicsit össze is melegedjenek. A zene ehhez is jó tanácsadó, meg illik is most már a szomszéd- asszonyt megforgatni az utcán egy szép valcer hangjaira. Nagyszerű a kedv, pedig az ősznek már foga van, kicsit csipkedi azokat, akik sokat üldögélnek. Na de ilyet?! Az utcán még nem sok ember ebédelt, ám e három utca ünneplő gárdája ezt is megtette. Sötétedni kezd. Nem gond. A zenészeket nem akarják elengedni. Hamar kerítenek egy zseblámpát és a trombitásnak máris ott imbolyog a kottáján a fehér fény. így ellentmondás nem lehet, zenélni kell. Na de egyszer minden jónak vége szakad, a zenészek is csomagolnak, hát magnó kerül az utolsónak az utcán maradt asztal tetejére. Fogynak az emberek, behúzódnak lassan a meleg szobába, csak a bátrabbak és a legvidámabbak tartanak ki még egy kis diskurzusra, egy ünnepi búcsúpohárra. Aztán ők is búcsúznak egymástól. Mégpedig azzal, hogy jövőre egy majálist szerveznek, de azt már az összetartozás jegyében, az új barátságok jegyében. Nincs mit mondanom, a tények beszélnek, gáz, csatorna és betonút lett az ösz- szefogás eredménye, meg egy jó hangulatú közös ünnep. Itt volt mit ünnepelni. SZABÓ SÁNDOR . Igazán ünnepélyessé tették az út avatását Valcer az utcán Tegezödés 21 év után Tettre kész, vidám emberek betonos utcái A magánkereskedők tisztessége
