Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4. “rilÊPÜJSÀG 7 FALUSI TORNATERMEK Az ifjúságpolitika területén kiemelt fe­ladatként kezeli a kormány a fiatalok test­kultúrájának, az iskolai testnevelésnek az ügyét. Ezt a fokozott figyelmet tá­masztja alá a közelmúltban létrehozott Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amely el­nevezésében is a jövő generációjának fi­zikai, erőnléti felkészítésére helyezi a hangsúlyt. Sokan örömmel konstatálták a változást, hiszen a versenysporttal fog­lalkozó szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy a megfelelő háttér, biztos utánpótlás nélkül élversenyzők sem szü­letnek. Hogyha mindehhez a tárgyi adottsá­gokat vizsgáljuk, sokkal rosszabb a hely­zet városainkban, de kisebb települé­seinken még inkább. Szándékosan ez utóbbiakban vizsgálódtunk ezúttal, hi­szen falvainkban óhatatlanul többet je­lent egy tornacsarnok, -terem léte pusz­tán sportlétesítménynél - kulturális célú felhasználása mellett ugyanis az amúgy is leromlott állagú művelődési házakból kiszorulnak a testnevelési órák, különbö­ző sportágak edzései. Az első szemlélődés nem éppen bizta­tó, még hogyha a nagy erőfeszítéssel felépített bátaszéki csarnokot a mérleg serpenyőjébe helyezzük is. A VII. ötéves tervidőszak megyei sportfejlesztési kon­Bizonyos szolgáltatásokkal úgy va­gyunk, hogy csak akkor veszünk tudo­mást a létezésükről, ha a hiányukat vagy a fogyatékosságaikat észleljük. Sokfelől és sokféle példát lehetne erre hozni, de most csak egyet válasszunk közülük, a házfelügyelőkét. Nem indokolatlanul. Fö­lösleges bizonygatni, hogyan járulha­tunk mi magunk is hozzá közvetlen lakó- környezetünk tisztántartásához, rendjé­hez, és a közérdek, amit ennek kapcsán unásig hangoztatunk, hányszor talál sü­ket fülekre. Mint Lantos Istvánné, a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat házkezelési osztályának vezetője elmondta, a házfel­ügyelőknek is az a leggyakoribb pana­szuk, hogy a lakók még közvetlenebb környezetük tisztántartását sem tekintik a saját ügyüknek. Megtudtam tőle azt is, hogy a megyeszékhelyen nem követték számos más város példáját, nem alakí­tottak ki tömbházfelügyelöi rendszert. Ar­ra törekedtek, hogy lehetőség szerint minden tanácsi kezelésű lakásnak az épület nagyságától és az elvégzendő fel­adatok nagyságától függően fő- vagy mellékfoglalkozású, illetve részmunka- idős gazdája legyen. Azokban az épüle­tekben, amelyekben tizenkettőnél keve­sebb lakás van, szerződéses takarítókat alkalmaznak. A házfelügyelőknek mun­kaköri leírásuk szerint a rájuk bízott la­kóépület közös tereinek, helyiségeinek, cepciója is nagyon óvatosan fogalmaz, a tervek és lehetőségek közötti egyensúlyt fenntartva. Egyszóval a helyi tanácsok gazdálkodásától, a következő évek pén­zügyi helyzetétől függ a tornatermek rea­lizálása, avagy, „elnapolása”. Ez talán érthető is, hiszen az alapellátásban is sok helyütt vannak fehér foltok, egy település egészséges ivóvízzel való ellátása elő- 'rébbvaló kell, hogy legyen, mint a csar­noképítés. Másrészt nem hagyhatjuk ki, hogy többnyire a községek gazdasági egységein, rendszerint a téeszen, annak anyagi helyzetén múlik az építkezés üte­me. Kocsolán: több, mint tíz év Éppen nyolcadik esztendeje állnak a vasoszlopok. Ez alatt két alkalommal vé­geztek korrózióvédelmet, ami a tanács­nak százezer forintjába került, Kocsolán 1978-ban reális elképzelés alapján vág­tak bele a tornacsarnok, a helyiek szerint kevésbé hivalkodó elnevezéssel, „fedett tornatér" építésébe. A 24-szer 24 méter alapterületű épület mintegy másfél millió forint értékű vasvázszerkezete akkor igen olcsón jutott a faluba, a kiadásokat tovább csökkentette, hogy a Dalmandi környékének tisztántartásáról és az előírt területhatárig a hó eltakarításáról is gon­doskodniuk kell. De kötelességük a kö­zös műszaki berendezésekkel, az épü­letállaggal kapcsolatos hibák bejelenté­se is. A javítanivalók, hibaforrások jelzé­sével természetesen a lakók is a segítsé­gükre vannak. A városban a szeptember végi adatok szerint egy híján százan látnak el ház­gondnoki teendőket, 96-an szolgálati la­kásban laknak. Mellékfoglalkozásban 48-an, részmunkaidőben 15-en vállalták ezt a munkát, míg a 23 nyugdíjas többsé­ge korábban a vállalatnál dolgozott. Tel­jes munkaidejű főállásban csak 13-an vannak, csaknem kizárólag a liftes, túl­nyomórészt tízemeletes lakótelepi épüle­tekben. Hogy munkájukról, életükről valami közelebbit is megtudjak, először a Bakta városrész végén emelkedő, zöld tízeme­letes földszinti lakásán kopogtattam, Ko­vács Istvánnénál.- Az az igazság, hogy a tanácsnál ér­dekesebb volt a munkám. A piacon taka­rítottam, tudja, ott benn, ahol sok mindent lát és hall az ember. Itt meg le van kötve az ember a négy fal közé. A férjem két műszakban dolgozik a TÁÉV-nél, de amellett, mondhatom, mindenben segít. Mezőgazdasági Kombinát szakemberei vállalták társadalmi munkában a terve­zést. Már az indulási összeg is megvolt: két és fél millió forint. Közben azonban élet- veszélyessé vált az orvosi rendelő és la­kás, aztán két újabb szolgálati lakás épí­tésével 1983-ra végképp elfogyott a megtakarított összeg. Ekkorra érte el a művelődési ház épülete azt a stádiumot, amikor már nem halogathatták tovább a felújítást. így született meg az ötlet a ket­tős, kulturális és sport célú hasznosítás­ra. Az építkezés persze ezzel tapodtat sem haladt, és hogyha valakit ez meg­nyugtat, elmondhatjuk, hogy a tanács a termelőszövetkezet egymillió forintjával együtt hárommilliós összeggel 1988-ban - az első alappillér elhelyezésétől számí­tott tíz év múlva - folytatja a beruházást, aminek átadását ebben az ötéves terv­ben, üzemeltetését pedig 1990 után ter­vezik. Ahol gyorsabban megy Iregszemcsén optimistább lehet min­denki. A 18-szor 36-os tornacsarnok talajélőkészítését tavaly kezdték el az is­kola udvarán, az átadást 88-ra tervezik. A költségvetés az előzetes számítások sze­rint nyolcmillió forint lesz, amiből kétmil­liót tesz ki a megyei tanács céltámogatá­sa. Az építményt már idén szeretnék tető alá hozni, ami az időjárásnak is függvé­nye lesz. Döbröközön, igaz, hogy kisebb méretű terem építéséről számolhatunk be, kivite­lezése azonban egyelőre példátlan gyor­saságú. Idén április végén kezdték el az 560 négyzetméteres, kiszolgálóhelyisé­gekkel felszerelt létesítmény építését, a Dombcolor Ipari Szövetkezet kivitelezé­sében, most november 7-re pedig az áta­dási ünnepséget készítik elő. A valamivel több, mint hétmilliós költségvetéshez a megyei tanács egymillióval járult hozzá, a többit a meglévő pénzeszközök, elsősor­ban a helyi gazdasági üzemek támogatá­sával, a lakosság társadalmi munkájával fedezik. Az anyag megvan, az építkezés áll Persze ahány hely, annyi lehetőség és annyi probléma. Szedresben már tavaly végeztek nagy társadalmi összefogással a földmunkákkal, több mint egymilliós ér­» élők Télen a hóseprést, meg odakinn rendet tenni, azt nélküle nem győzném. De segít a két nagylány is, a kisebb huszonegye­dik, a nagyobb huszonkét éves. A fiam már nős. Mit mondhatok? Az előtereket mindennap lemossuk, családi segítség­gel vigyázok a rendre. Most már megoldottuk a hétvégi liftü- gyeletet is, itt a szomszédban lakó Mol­nár Tibornak kell szólni, ha baj van. A Béri Balogh Ádám úti 115-117-es épülettel vagyok összekapcsolva, Varga Jánosné- val. A lift-vészkijelzőkkel össze vagyunk kapcsolva. Ezen a héten én vigyázok az ő liftjére is.- Van haragosa?- Nekem? Én még a gyerekekkel sem pörölök soha, ha meg a szülőknek szó­lok, úgyis a másik gyerekére fogják. In­kább én fakadok sírva... De gyorsan felej­tek.- Mennyi a fizetése?- A liftpénzzel együtt 3791 forint, néz­ze, itt van a papíros, de ebből vegye le a tisztasági pénzt, havi 400 forintot, ami a takarítószerekre jár. Mielőtt elköszönnék, odakinn a bejára­ti előtér mennyezetét behálózó leveleket nézegetem, csak aztán a lábam elé, a tükrösen villanó lépcsőfokokra. Az asszony szeme még a virágokon. - Én ültettem őket - mondja. tékben együtt van az anyag, tartozékok, nyílászárók... A községben tavaly súlyos vízgond jelentkezett, az új kút beállítása elszívta a pénzt, le kellett állítani a beru­házást. Mint azt Koleszár Mihály taná­cselnök elmondta, a jövő évi fejlesztési keret, 15 millió forintot azonban erre for­dítják, és nagy mértékben, a hatmilliós bekerülési költség negyven százaléká­ban számolnak társadalmi munkával. Többször beszámoltunk már, s a kö­zeljövőben újra szó esik majd az átadás apropóján a kaposszekcsűi és a tolnai tornacsarnokról, illetve -teremről, álsze­méremből, vagy rosszul értelmezett pa­ragrafus-tiszteletből bizonytalankodunk gyakran az elnevezésben. De talán nem is ez a lényeg. A tervidőszak végén... A már említett bizonytalansági ténye­zők fenntartásával sorolhatjuk azokat a településeket, ahol a tervidőszak máso­dik felében lehet realitása az iskolai, kör zségi sport tárgyi feltételei megteremté­sének. Aparhanton viszonylag előrehala­dott stádiumban vannak, hiszen jelenleg a tervezés folyik, jövőre tervezik a kivite­lezést, ami az ötéves terv legnagyobb fej­lesztését jelenti majd. Tevelen és Ozorán Hívatlan látogatók- A férjem néhány éve infarktust kapott - mondja Hegedűs Sándorné, a Széche­nyi utca 62-64. sz. alatti garzonház gond­noka. - A húskombinátnál volt rendész. Mondjak ennél többet? 1983 szeptem­berétől vállaltam a házfelügyelőséget,a férjem halála után. A pénzemet az özve­gyi nyugdíj is kiegészíti. De ennél sokkal fontosabb, hogy gondoskodni tudok a gyerekeimről, többet vagyok együtt a fiammal és a lányommal. Pedig nagyon szerettem a munkámat a „Bony” Cipő­ipari Ktsz-ben. El tudtam volna helyez­kedni másutt is, orosz tagozatos gimná­ziumot végeztem.- Munkájával mennyire elégedett?- Szép tiszta épület, az emberek is na­gyon kedvesek, szívesen elmondják a gondjaikat-bajaikat, főleg az idősebbek. A munkámat, ha keményen dolgozom, vi- szonylag<rövid idő alatt elvégzem. Itt a vá­ros közepén a probléma abból adódik, ha este valaki elfelejti bezárni a kaput. Előfordul, hogy néhány srác itt a lépcső­házban randalírozik részegen. És más hívatlan látogatók. Nagyon sok kerékpár is eltűnt a házból. Nézzük meg a szemétledobót! Nagypál Istvánné a Gróf Pál utca 18. számú tízemeletes ház gazdája már ki­lencedik éve. Korábban nyolc évig dol­gozott a 160 lakásos házban, ugyaneb­ben a munkakörben. Szemüveges, jó ke­délyű, középkorú asszony.- Élelmiszerboltban is dolgoztam köz­ben, konyhán is, sehogy se soit jó, mert a szintén 1990-ig szeretnék befejezni az építkezést, Faddon és Simontornyán pe­dig ’89 előtt nem lehet realitása a beruhá­zás beindításának. Mindezzel természetesen a nagyobb méretű sportlétesítmények számbavéte­lével próbálkoztunk csupán, a tornaszo­bák kialakításával kisebb átalakításokra másutt is lehetőség kínálkozik. Az adott­ságon túl azonban sok múlik a helybeliek kezdeményezőkészségén, kitartásán. De ezzel nem akarjuk a helyi vezetőkre hárítani kizárólag a felelősséget. Tudni kell ugyanis, hogy az előbb említett mil­liókat a helyiek a lakosság érdekében sokszor „fél legális” úton más, gazdasági egységek beruházásaként elkönyvelve, finanszírozva kénytelenek összeszedni, hogyha nem akarnak mondjuk a kocso- laiak sorsára jutni. A megyei céltámoga­tásból, az országos pályázatok pénzke­retéből ugyanis nem juthat mindenkinek, a vízközműbe belépő, út-, villanyhálózat­hoz hozzájáruló, tehót fizető lakosságot pedig egész egyszerűen nem lehet tor­nacsarnok-hozzájárulásra is kérni. Marad tehát a szabadidő, a társadal­mi munka, amivel sok helyen mozgattak ugyan sziklákat, de csak ott, ahol már ott volt a szikla. Ez pedig megint csak pénz­be kerül. A kör látszólag bezárult... TAKÁCS ZSUZSA férjem sofőr a Volánnál, gondolhatja, hányszor jött haza üres lakásra.- Két házban is végezte ugyanazt a munkát. Van összehasonlítási alapja.- Én a zajra, huzatra érzékenyebb va­gyok. Az igaz, nappal ez is zajos, itt az is­kola, a játszótér, emitt meg a forgalom, de a lépcsőház sokkal zártabb. A lakók meg ott is szerettek, itt is szeretnek. Beszélgetésünk közben toppan be a konyhába Raffai Györgyné, a kolleganő, a szomszédos épületből. Fiatalasszony. Mondom neki is, mi járatban vagyok. A két asszony egy kicsit összenevet ezen. Raffainé máris rálicitál:- Nézze meg a szemétledobót! Ha megnézné azt a falat, vagy az Erzsiét itt, akkor elájulna.- Miért - kapok a szón -, melyikük lép­csőháza a szebb?- Hát az Erzsié. Nálam több a gyerek. De már invitálom is őket, nézzük meg a szemétledobókat. Elég lesz csak az itte­ni. Lifttel érünk a tizedikre, onnan lépcső­zünk lefelé, be-bekukkantva a fordulók­ból nyíló ajtókon. Az egyikben szétszó­ródva csikk, szemét, ételmaradék, a má­sikban nemcsak az aknanyilás tiszta, de érezni a frissen felmosott kö jellegzetes szagát.- Volt úgy, hogy bedugult, hogy vasru- dakkal kapirgáltunk benne - mondja Raffainé. - Hiába mondjuk, hogy papír- hulladékkal ne tömködjék tele. Hanem nálam a másik házban - áll meg hirtelen -, van egy hatalmas fekete kutya is, jól mondja, új-fundlandi, képzelje, egyszer ott kölykezett a lépcsőházban, minden csupa vér lett meg mocsok. Jaj, csak ezt ne írja meg, azóta már nagy békességben élünk a gazdájával... BÓKA RÓBERT Idén szeretnék tető alá hozni az iregszemcsei sportcsarnokot - addig marad a szabadtér a gyerekeknek „Balra tessék, földszint, egyes ajtó” Házfelügy A vázszerkezet 1978 óta áll a kocsolai iskola udvarán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom