Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. október 1. Baky Péter kiállítása „Együtt utazunk” Szovjet lapokból Öröm és meglepetés Baky Péter kiállítása a szekszárdi munkásotthonban, jóllehet képességeit eddig is ismertük, így együtt látva képeit azonban fontos állomás, ösz- szegezése eddigi munkásságának ez a kiállítás. Látszólag grafikus alkat, de csak látszólag, mert ha elfogadjuk Wölfflin ellentétpárjait, inkább azt kell mondanunk, hogy a festőivel szemben a lineárist tartja fontosnak, s ez szürrealizmusba hajló munkáit is jellemzi. S itt kell megemlíteni mesterségbeli felkészültségét, ami napjainkban egyre ritkább, mintha a festők elveszítették volna a rajz, a vonal szépsége iránti fogékonyságukat. Baky Péter átéli a reneszánsz mesterek áhítatát, s valósággal meghatódottan áll a látvány előtt, akkor is, ha esetenként hajlik a groteszk felé. Mai képzőművészeti életünkben sokféle stílus, törekvés, szándék van jelen, egy kicsit mindenki a modernség lázában él, attól félve, hogy lemaradunk Európa mögött. Ez sok félreértés forrása is, alkalmi áramlatok még ma is az újdonság erejével hathatnak, s a szürrealizmusnak is megvan a maga tábora, pedig már túl kellett volna rajta lépni. Baky Péter szemmel láthatóan jókedvűen jár-kel a lehetőségek között, tele van ötlettel, s a humor sem hiányzik belőle, ami a képek címében is megmutatkozik: Egy elálló fülű mellszobor, L. M. szesztestvémő portréja, Egy kék overall viszontagságairól, — s érezzük, hogy nemcsak meghökkenteSzép fej-, kéz- és lábtar- tás még egy laikus szemlélőnek is feltűnik. A szekszárdi Bartina néptáncegyüttes próbáin találkozhattam Claire Faorottal, aki Franciaországból érkezett. — A franciaországi Segré- ben találkoztam tavaly először a magyar néptáncegyüttessel, ahol édesanyám a helyi folklórcsoport vezetője. Akkor a budapesti Bem táncegyüttes járt nálunk. A Sorbonne-on tanulok táncművészetet, és a magyar néptáncművészettel való találkozásomkor elhatároztam, hogy a szakdolgozatom témája a magyar néptáncot és annak a társadalmukban történő elhelyezkedését fogom megírni. A nyár folyamán nálunk vendégszerepeit a Bartina gyermektánccso- port, és akkor vetődött fel bennem, jó lenne látni, hogy ez a hagyomány mennyire él Magyarországon az emberekben, és mondhatom, hogy ezt érzem az itt élők mindennapi életében. Szeptember 4-én érkeztem Szek- szárdra, azóta minden próbán részt vettem, és ismerEgy kék overall viszontag ságairól ni akar, az ilyesmi egyébként még Rippl-Rónaitól sem volt idegen, aki gyakran hosszú szöveget írt képei alá. Baky a vizuális élmények között a számára lehetséges formát keresi, s szép kiállításának valószínűleg ez a legfőbb tanulsága: felvonultatja fegyvereit, meggyőz képességei igazáról, de egyben arról is, hogy művészi pályája olyan állomáshoz érkezett, ahol kialakíthatja saját autochton világát. Amit ezen a kiállításon látunk elsősorban nem eredményeivel győz meg, hanem lehetőségeivel, mert erről a pontról kiindulva, ilyen készség és érzékenység birtokában messze fog vezetni Baky Péter útja. kedtem a különböző tánc- csoportformákkal, a gyerek, a felnőtt és a hagyományőrzőkkel, és túl a tartalmi formákon, a dolog technikai oldalával is. Sajnos, a hétfői nappal véget A Kritika októberi számából „Éreztem azt, hogy egy ilyen óriási társadalmi változás nem lehet kataklizmák nélkül, ez beletartozik, ez hozzátartozik. Egy olyan ember szavai ezek a felszabadulás utáni történelmi időszakról, aki megszenvedte a kitelepítés viszontagságait, és aki az 50-es évek végétől megtalálta helyét az új társadalomban. Dr. Bárczy Pál ügyvéddel S. Lukács Imre készített interjút, amelyet Tiszta kenyér címmel közöl a Kritika októberi száma. Dr. Bárczy a magyar közép- osztály egy jellegzetes képviselője, akit 1951-ben családjával együtt ok nélkül kitelepítenek a fővárosból, és aki később tisztességes, és nem könnyű munkával megtalálja az élete értelmét, és helyét az új társadalom emberei és viszonyai között: Egész más típusú család sorsa rajzolódik ki Vadász Ferenc : Családtörténet dióhéjban című írásában: egy elveihez, eszméihez hűséges kommunista család története. A Szigeti-család élete, a hét testvér sorsa valóban számot tarthat a közelmúlt története iránt érdeklődő olvasók figyelmére. Gyakran visszatérő téma a lap hasábjain: hírünk a nagyvilágban, mit tudnak rólunk külföldön, milyen a magyar kultúra visszhangja más országokban. Magyar- ország tízszemszögből címmel 1984-ben útikönyv jelent meg Hollandiában hazánkról, erről a kiadványról beszélget Bérezés Tibor Jo de Viettel, a könyv egyik szerkesztőjével. A témával összefüggő másik beszélgetést Ránki György professzorral Szerdahelyi István folytatta, Magyar tanszék Bloomingtonban címmel. Néhány kérdés az interjúból: „Milyen Amerikában a diákok élete? Hogyan él egy amerikai egyetemi tanár? Mekkora a szellemi szabadsága az egyetemi tanároknak ?” Az októberi számban folytatódik A vallás szerepe társadalmunkban című vita. Ifjúság és politika címmel Karikó Sándor a fiatal értelmiségiek problémáival foglalkozik. ért ez a csodálatos időszak, amit itt tölthettem el, „csak” az vigasztal, hogy rengeteg élménnyel gazdagodva térhetek vissza hazámba. Kép, szöveg: Kapfinger András SZOVJETUNIÓ A család a társadalom alapegysége, legkisebb sejtje. A Szovjetunióban a család érdekeit az állam és számos társadalmi szervezet, így a nőiszötvetség és a szak- szervezet védi. A család az utóbbi években az egész világon válságban van. Nő a válások száma, sokasodnak a gondok a gyermeknevelésben. Ugyanakkor a Szovjetunióban a nagycsaládok hagyományát sok helyütt őrzik. Az Egy nagy család oímű cikk egy városi orosz nagycsaládot mutat be. A belorussziai Mogiljov Himvolokno termelési egyesülésben 24 ezer ember dolgozik. A Szovjetuniónak ebben a legnagyobb vegyipari gyáráiban állítják elő az országban gyártott műszál és műrost 16 százalékát. A modern épületekben korszerű berendezések működnek. A Zimvoilokno nemcsak termelési mutatói révén emelkedik ki a többi vállalat közül. A legutóbbi ötéves tervidőszakban a dolgozók betegsége miatt kiesett munkanapok száma az egynegyedére csökkent. A Munka és egészség című írás a dolgozók egészségének megóvásáért hozott intézkedésekkel ismerteti meg az olvasókat. Az idén első ízben megrendezett Jóakarat Versenyeken 80 országból 3 ezer sportoló vett részt. Tizennyolc sportág versenyzői 17 napig vetélkedtek Moszkvában, Jurma Iában és Tallinn - ban. A résztvevők 6 világcsúcsot, 8 komtinensesúcsot és 91 országos csúcsot állítottak fel. A következő versenyek megrendezésére négy év múlva az Egyesült Államokban kerül sor. Erről olvashatunk a Folytatása következik című cikkben. A dalról azt mondják: a nép lelke. Hozzátehetjük: és gazdagsága. A századakon át szájról szájra járó dal magába olvasztja a nép erkölcsi és történelmi tapasztalatait, az emberek reményéit, félelmeit és álmait. Volt az orosz kultúrtörté- petben egy ember, akinek odaadó tevékenységét nehéz túlbecsülni: Mitrofan Pfatnyiokij, aki 100 évvel ezelőtt született és akinek életéről, munkásságáról nemrég filmet készítettek. Atz orosz dal kiváló ismerőjének élete a nép szolgálatának felemelő példája. Egy szverdlovszkí ifjúsági lakóteleppel ismerteti meg az olvasót a Saját erőből című írás, amely bemutatja, hogy élnek a fiatalok, azokban a házakban, amelyeket sajátkezűleg építettek. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok. Asszonyok októberi számát jórészt az olvasók kérdései és kérései alapján állította ' össze a szerkesztőség. Az egyik cikk Kemerovo és Nógrád megye sokoldalú és gyümölcsöző testvéri kapcsolatairól szól. A láthatáron a 2000. év című rovatban J. Lojevszkij Németh Évának, a Moszkvai Iparművészeti Főiskolán most végzett magyar textil- művésznek a diplomavédéséről számol be. Az Egy kép emlékbe című írás Lenin életének egy apró epizódjáról szól. Az Iskola, kísérlet, tapasztalat, megoldás című rovat újabb riportja egy jereváni iskola példáján mutatja be, hogyan lehet közel hozni a tananyagot a gyerekekhez. A világűr meghódításának újabb lépéséről, a. Mir űrállomás működéséről olvashatunk érdekes cikket a Lányok, Asszonyok új számában. Megismerkedhetnek az olvasók a leningrá- di Nyári Kerttel ás. A Korok és sorsok rovatban megjelenő írás Grigo- rij Tkacsuknak, az Ukrajna Kolhoz elnökének portréját rajzolja elénk. A Szocializmus, család, béke című nemzetközi pályázatra beérkezett munka összetartó, szerető család történetét ismerteti. Megemlékezik a lap Liszt Ferenc születésének 175. évfordulójáróK Színes írást közöl a népszerű matorjoska babák keletkezésének történetéről. Folytatja a Lányok, Asszonyok a Zalka Máté életéről szóló visz- szaemlékezés közlését. Az Orosz nyelv anyuval című állandó rovat a nyelvtanulóknak nyújt segítséget, az Ügyeskedj, okoskodj ! pedig a fejtörők kedvelőinek kínál szórakozást. A legkisebbek prózában egy katicabogárról, versben pedig egy csigáról olvashatnak a meserovatban. A Fáklya október 12-én megjelenő 19. száma már a címlapjával felhívja a figyelmet egy terjedelmes és érdekes riportra. A riporter a magyarok rokonaihoz, az Ob folyó vidékén élő ugor népcsoporthoz kalauzolja el az olvasókat. Megismerkedhetünk a kis lélekszámú nemzetiség történelmi. múltjával, hagyományaival, az Utóbbi évtizedekben életükben végbement változásokkal, érdekes népszokásaikkal és színpómpás népviseletükkel. A magyarországi olajlelő- heiyekan is nagyon sok gondot okoztak már az elemi erővel kirobbanó tüzek. Az olajkutaknál fellépő tüzek oltásával foglalkozik a Fáklya egyik megrázóao látványos képriportja. A szovjet közéletben végbemenő változások, a hangnemváltás cseng ki a neves színész és filmrendező, Nyi- kita Mihalkov Keresem az igazságot című monológjából. Beszéljünk oroszul címmel beszámol a lap a rádiós és televíziós orosz nyelvtanfolyamok szerkesztőinek, rendezőinek és műsorvezetőinek ez év nyarán Moszkvában megrendezett tanácskozásáról. A lakótelepek egyhangúsága, szürkesége nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban is gond. A Szoborpark című képriport impozáns megoldást kínál ahhoz, hogyan lehet szervesen integrálni a lakókörnyezetbe a természetet és a művészetet. Folytatja a Fáklya a Sztrugackij -fivérek tudományos-fantasztikus kisregényének közlését. siputnyik Mindazok, akik megértéssel, rokonszenwel szemlélik azokat a jelentős változásokat, amelyek a Szovjetunió életében most végbemenők, csak üdvözölni tudják a nagyobb nyíltság, a bátrabb szákimondás keresését, a közélet megtisztítását szolgáló erőfeszítéseket. Téves lenne azt hinni, hogy itt gyors, látványos sikerek kecsegtetnek. És noha a szemléletváltozás nem egyik napról a másikra történik, mégis vitathatatlan, hogy valami új van kiaiakuLófban: nyíltabb és gyorsabb lett a hírközlés, erősödik a közerkölcs, a szavahihetőség, a tisztességnek és a becsületnek a rangja. Aki a Szovjetunió tántoríthatatlan barátja, az üdvözli mindezt, hiszen egy nagy ország, egy pötemrális nagyhatalom belső életvitele nem közömbös más országok, más népek számára sem. A Szput- nyik októberi számának vezércikke a Mondjuk meg az igazat címet kapta. Az egyenlőség és a kölcsönös előny elvei alapján című cikk a szovjet—kínai kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok kérdéseit taglalja. A cikk talán legfigyelemreméltóbb vonása az, hogy nemcsak a jelenlegi állapod tot szemlélteti, hanem a téma távlati lehetőségeit is egy olyan személy nyilatkozik, aki e témának valóban jó ismerője: Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Ez év augusztusában Budapesten tartották meg az orosznyelv-tan ár ok szövetségének, a MAPRJAL-nak VI. Nemzetközi Kongresszusát. Erről a rangos tudományos eseményről számol be az Először Budapesten című riport. Gyakran halljuk, olvassuk manapság a Szovjetunióval kapcsolatban azt a szót, hogy „gyorsítás”. Nem mindenki van tisztában azzal, milyen fogalmat is takar ez a szó. Segítséget nyújt a megértéshez A gyorsítás stratégiája és polgári meghamisító! című írás. Miközben tudósok és neves politikusok azon munkálkodnak, miként lehetne megtalálni az utat, amely nem a különböző népek ellenségeskedése felé vezet, hanem a megértés és a békés egymás mellett élés ügyét szolgálja, egyesek a gyűlölködést szítják. Káros és veszélyes az a „játék”, amelyet az óceánon túl űznek. E témát taglalja sokoldalúan a Hogyan tanítanak az oroszok gyűlöletére, avagy „új jelenség” az Egyesült Államok tömegkultúrájában oímű cikk. Noha bolygónkon sem honol még béke és szeretet, az ember mégis szüntelen keresi a világmindenségben talán létező értelmes lényeket. Napjainkban ez a téma még a sci-fi fogalmához tartozó, de ki tudja, mát hoz a holnap... A hipotézisek világa című rovatban olvashatjuk az Értelmes társak, hol vagyitok? című írást. Ismerünk-e minden káros anyagot környezetünkben, és tudunk-e ellenük védekezni? A szakemberek megállapították, hogy környezetünkben több mint négymillió xenobiotikum, azaz az emberi élettől idegen, de azt aktívan befolyásoló ve- gyület van jelen. Ezekről szól nagy alapossággal Jurij Lopuhin akadémikus Az orvostudomány a xenabiotüfcu- mok ellen című tanulmányában. A .Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente mintegy hatmillióra tehető az alkoholizmus halálos áldozatainak száma. Ez még annál is több, mint ahá- nyan rákban halnak meg. Sokak szerint az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség. Ez utóbbit cáfolja Alekszandr Pétrov Vissza az életbe című cikke. CSa Lia Bartinában a Sorbonne-ról Ismerkedés a magyar tánccal, Claire Faorot
