Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

^NÉPÚJSÁG 1986. október 1. Baky Péter kiállítása „Együtt utazunk” Szovjet lapokból Öröm és meglepetés Baky Péter kiállítása a szekszárdi munkásotthonban, jóllehet képességeit eddig is ismer­tük, így együtt látva képeit azonban fontos állomás, ösz- szegezése eddigi munkásságá­nak ez a kiállítás. Látszólag grafikus alkat, de csak lát­szólag, mert ha elfogadjuk Wölfflin ellentétpárjait, in­kább azt kell mondanunk, hogy a festőivel szemben a lineárist tartja fontosnak, s ez szürrealizmusba hajló munkáit is jellemzi. S itt kell megemlíteni mesterségbeli felkészültségét, ami napja­inkban egyre ritkább, mint­ha a festők elveszítették vol­na a rajz, a vonal szépsége iránti fogékonyságukat. Baky Péter átéli a rene­szánsz mesterek áhítatát, s valósággal meghatódottan áll a látvány előtt, akkor is, ha esetenként hajlik a groteszk felé. Mai képzőművészeti éle­tünkben sokféle stílus, törek­vés, szándék van jelen, egy kicsit mindenki a modernség lázában él, attól félve, hogy lemaradunk Európa mö­gött. Ez sok félreértés forrá­sa is, alkalmi áramlatok még ma is az újdonság erejével hathatnak, s a szürrealiz­musnak is megvan a maga tábora, pedig már túl kellett volna rajta lépni. Baky Péter szemmel látha­tóan jókedvűen jár-kel a le­hetőségek között, tele van ötlettel, s a humor sem hi­ányzik belőle, ami a képek címében is megmutatkozik: Egy elálló fülű mellszobor, L. M. szesztestvémő portré­ja, Egy kék overall viszon­tagságairól, — s érezzük, hogy nemcsak meghökkente­Szép fej-, kéz- és lábtar- tás még egy laikus szemlé­lőnek is feltűnik. A szek­szárdi Bartina néptáncegyüt­tes próbáin találkozhattam Claire Faorottal, aki Fran­ciaországból érkezett. — A franciaországi Segré- ben találkoztam tavaly elő­ször a magyar néptáncegyüt­tessel, ahol édesanyám a helyi folklórcsoport vezető­je. Akkor a budapesti Bem táncegyüttes járt nálunk. A Sorbonne-on tanulok tánc­művészetet, és a magyar néptáncművészettel való ta­lálkozásomkor elhatároztam, hogy a szakdolgozatom té­mája a magyar néptáncot és annak a társadalmukban történő elhelyezkedését fo­gom megírni. A nyár folya­mán nálunk vendégszerepeit a Bartina gyermektánccso- port, és akkor vetődött fel bennem, jó lenne látni, hogy ez a hagyomány mennyire él Magyarországon az embe­rekben, és mondhatom, hogy ezt érzem az itt élők min­dennapi életében. Szeptem­ber 4-én érkeztem Szek- szárdra, azóta minden pró­bán részt vettem, és ismer­Egy kék overall viszontag ságairól ni akar, az ilyesmi egyéb­ként még Rippl-Rónaitól sem volt idegen, aki gyakran hosszú szöveget írt képei alá. Baky a vizuális élmények kö­zött a számára lehetséges formát keresi, s szép kiállí­tásának valószínűleg ez a legfőbb tanulsága: felvonul­tatja fegyvereit, meggyőz képességei igazáról, de egy­ben arról is, hogy művészi pályája olyan állomáshoz érkezett, ahol kialakíthatja saját autochton világát. Amit ezen a kiállításon látunk elsősorban nem ered­ményeivel győz meg, hanem lehetőségeivel, mert erről a pontról kiindulva, ilyen kész­ség és érzékenység birtoká­ban messze fog vezetni Baky Péter útja. kedtem a különböző tánc- csoportformákkal, a gye­rek, a felnőtt és a hagyo­mányőrzőkkel, és túl a tar­talmi formákon, a dolog technikai oldalával is. Saj­nos, a hétfői nappal véget A Kritika októberi számából „Éreztem azt, hogy egy ilyen óriási társadalmi válto­zás nem lehet kataklizmák nélkül, ez beletartozik, ez hozzátartozik. Egy olyan ember szavai ezek a felsza­badulás utáni történelmi időszakról, aki megszenvedte a kitelepítés viszontagságait, és aki az 50-es évek végétől megtalálta helyét az új tár­sadalomban. Dr. Bárczy Pál ügyvéddel S. Lukács Imre készített interjút, amelyet Tiszta kenyér címmel közöl a Kritika októberi száma. Dr. Bárczy a magyar közép- osztály egy jellegzetes kép­viselője, akit 1951-ben csa­ládjával együtt ok nélkül ki­telepítenek a fővárosból, és aki később tisztességes, és nem könnyű munkával meg­találja az élete értelmét, és helyét az új társadalom em­berei és viszonyai között: Egész más típusú család sorsa rajzolódik ki Vadász Ferenc : Családtörténet dió­héjban című írásában: egy elveihez, eszméihez hűséges kommunista család történe­te. A Szigeti-család élete, a hét testvér sorsa valóban számot tarthat a közelmúlt története iránt érdeklődő ol­vasók figyelmére. Gyakran visszatérő téma a lap hasábjain: hírünk a nagyvilágban, mit tudnak rólunk külföldön, milyen a magyar kultúra visszhangja más országokban. Magyar- ország tízszemszögből cím­mel 1984-ben útikönyv je­lent meg Hollandiában ha­zánkról, erről a kiadványról beszélget Bérezés Tibor Jo de Viettel, a könyv egyik szerkesztőjével. A témával összefüggő má­sik beszélgetést Ránki György professzorral Szerdahelyi István folytatta, Magyar tanszék Bloomingtonban címmel. Néhány kérdés az interjúból: „Milyen Ameri­kában a diákok élete? Ho­gyan él egy amerikai egye­temi tanár? Mekkora a szel­lemi szabadsága az egyetemi tanároknak ?” Az októberi számban foly­tatódik A vallás szerepe tár­sadalmunkban című vita. Ifjúság és politika címmel Karikó Sándor a fiatal ér­telmiségiek problémáival foglalkozik. ért ez a csodálatos időszak, amit itt tölthettem el, „csak” az vigasztal, hogy rengeteg élménnyel gazdagodva tér­hetek vissza hazámba. Kép, szöveg: Kapfinger András SZOVJETUNIÓ A család a társadalom alapegysége, legkisebb sejt­je. A Szovjetunióban a csa­lád érdekeit az állam és számos társadalmi szervezet, így a nőiszötvetség és a szak- szervezet védi. A család az utóbbi években az egész vi­lágon válságban van. Nő a válások száma, sokasodnak a gondok a gyermekneve­lésben. Ugyanakkor a Szov­jetunióban a nagycsaládok hagyományát sok helyütt őrzik. Az Egy nagy család oímű cikk egy városi orosz nagycsaládot mutat be. A belorussziai Mogiljov Himvolokno termelési egye­sülésben 24 ezer ember dol­gozik. A Szovjetuniónak eb­ben a legnagyobb vegyipari gyáráiban állítják elő az or­szágban gyártott műszál és műrost 16 százalékát. A mo­dern épületekben korszerű berendezések működnek. A Zimvoilokno nemcsak terme­lési mutatói révén emelke­dik ki a többi vállalat kö­zül. A legutóbbi ötéves terv­időszakban a dolgozók be­tegsége miatt kiesett mun­kanapok száma az egyne­gyedére csökkent. A Munka és egészség című írás a dol­gozók egészségének megóvá­sáért hozott intézkedésekkel ismerteti meg az olvasókat. Az idén első ízben meg­rendezett Jóakarat Verse­nyeken 80 országból 3 ezer sportoló vett részt. Tizen­nyolc sportág versenyzői 17 napig vetélkedtek Moszkvá­ban, Jurma Iában és Tallinn - ban. A résztvevők 6 világ­csúcsot, 8 komtinensesúcsot és 91 országos csúcsot állí­tottak fel. A következő ver­senyek megrendezésére négy év múlva az Egyesült Álla­mokban kerül sor. Erről ol­vashatunk a Folytatása kö­vetkezik című cikkben. A dalról azt mondják: a nép lelke. Hozzátehetjük: és gazdagsága. A századakon át szájról szájra járó dal magába olvasztja a nép er­kölcsi és történelmi tapasz­talatait, az emberek remé­nyéit, félelmeit és álmait. Volt az orosz kultúrtörté- petben egy ember, akinek odaadó tevékenységét nehéz túlbecsülni: Mitrofan Pfat­nyiokij, aki 100 évvel ezelőtt született és akinek életéről, munkásságáról nemrég fil­met készítettek. Atz orosz dal kiváló ismerőjének éle­te a nép szolgálatának fel­emelő példája. Egy szverdlovszkí ifjúsági lakóteleppel ismerteti meg az olvasót a Saját erőből cí­mű írás, amely bemutatja, hogy élnek a fiatalok, azok­ban a házakban, amelyeket sajátkezűleg építettek. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok. Asszonyok ok­tóberi számát jórészt az ol­vasók kérdései és kérései alapján állította ' össze a szerkesztőség. Az egyik cikk Kemerovo és Nógrád megye sokoldalú és gyümölcsöző testvéri kapcsolatairól szól. A láthatáron a 2000. év cí­mű rovatban J. Lojevszkij Németh Évának, a Moszk­vai Iparművészeti Főiskolán most végzett magyar textil- művésznek a diplomavédé­séről számol be. Az Egy kép emlékbe című írás Lenin életének egy apró epizódjá­ról szól. Az Iskola, kísérlet, tapasztalat, megoldás című rovat újabb riportja egy jereváni iskola példáján mu­tatja be, hogyan lehet közel hozni a tananyagot a gye­rekekhez. A világűr meghó­dításának újabb lépéséről, a. Mir űrállomás működéséről olvashatunk érdekes cikket a Lányok, Asszonyok új számában. Megismerkedhet­nek az olvasók a leningrá- di Nyári Kerttel ás. A Korok és sorsok rovat­ban megjelenő írás Grigo- rij Tkacsuknak, az Ukrajna Kolhoz elnökének portréját rajzolja elénk. A Szocializ­mus, család, béke című nemzetközi pályázatra beér­kezett munka összetartó, sze­rető család történetét ismer­teti. Megemlékezik a lap Liszt Ferenc születésének 175. évfordulójáróK Színes írást közöl a népszerű matorjoska babák keletkezé­sének történetéről. Folytatja a Lányok, Asszonyok a Zal­ka Máté életéről szóló visz- szaemlékezés közlését. Az Orosz nyelv anyuval című állandó rovat a nyelvtanu­lóknak nyújt segítséget, az Ügyeskedj, okoskodj ! pedig a fejtörők kedvelőinek kí­nál szórakozást. A legkiseb­bek prózában egy katicabo­gárról, versben pedig egy csigáról olvashatnak a me­serovatban. A Fáklya október 12-én megjelenő 19. száma már a címlapjával felhívja a fi­gyelmet egy terjedelmes és érdekes riportra. A riporter a magyarok rokonaihoz, az Ob folyó vidékén élő ugor népcsoporthoz kalauzolja el az olvasókat. Megismerked­hetünk a kis lélekszámú nemzetiség történelmi. múlt­jával, hagyományaival, az Utóbbi évtizedekben életük­ben végbement változások­kal, érdekes népszokásaik­kal és színpómpás népvise­letükkel. A magyarországi olajlelő- heiyekan is nagyon sok gon­dot okoztak már az elemi erővel kirobbanó tüzek. Az olajkutaknál fellépő tüzek oltásával foglalkozik a Fák­lya egyik megrázóao látvá­nyos képriportja. A szovjet közéletben vég­bemenő változások, a hang­nemváltás cseng ki a neves színész és filmrendező, Nyi- kita Mihalkov Keresem az igazságot című monológjá­ból. Beszéljünk oroszul címmel beszámol a lap a rádiós és televíziós orosz nyelvtanfo­lyamok szerkesztőinek, ren­dezőinek és műsorvezetői­nek ez év nyarán Moszk­vában megrendezett tanács­kozásáról. A lakótelepek egyhangú­sága, szürkesége nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban is gond. A Szoborpark című képriport impozáns megoldást kínál ahhoz, hogyan lehet szerve­sen integrálni a lakókörnye­zetbe a természetet és a művészetet. Folytatja a Fáklya a Sztrugackij -fivé­rek tudományos-fantaszti­kus kisregényének közlését. siputnyik Mindazok, akik megértés­sel, rokonszenwel szemlélik azokat a jelentős változáso­kat, amelyek a Szovjetunió életében most végbemenők, csak üdvözölni tudják a na­gyobb nyíltság, a bátrabb szákimondás keresését, a közélet megtisztítását szol­gáló erőfeszítéseket. Téves lenne azt hinni, hogy itt gyors, látványos sikerek ke­csegtetnek. És noha a szem­léletváltozás nem egyik nap­ról a másikra történik, még­is vitathatatlan, hogy vala­mi új van kiaiakuLófban: nyíltabb és gyorsabb lett a hírközlés, erősödik a közer­kölcs, a szavahihetőség, a tisztességnek és a becsület­nek a rangja. Aki a Szov­jetunió tántoríthatatlan ba­rátja, az üdvözli mindezt, hiszen egy nagy ország, egy pötemrális nagyhatalom belső életvitele nem közöm­bös más országok, más né­pek számára sem. A Szput- nyik októberi számának ve­zércikke a Mondjuk meg az igazat címet kapta. Az egyenlőség és a kölcsö­nös előny elvei alapján cí­mű cikk a szovjet—kínai kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kap­csolatok kérdéseit taglalja. A cikk talán legfigyelemre­méltóbb vonása az, hogy nemcsak a jelenlegi állapod tot szemlélteti, hanem a té­ma távlati lehetőségeit is egy olyan személy nyilatko­zik, aki e témának valóban jó ismerője: Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese. Ez év augusztusában Bu­dapesten tartották meg az orosznyelv-tan ár ok szövet­ségének, a MAPRJAL-nak VI. Nemzetközi Kongresszu­sát. Erről a rangos tudomá­nyos eseményről számol be az Először Budapesten című riport. Gyakran halljuk, olvassuk manapság a Szovjetunióval kapcsolatban azt a szót, hogy „gyorsítás”. Nem min­denki van tisztában azzal, milyen fogalmat is takar ez a szó. Segítséget nyújt a megértéshez A gyorsítás stratégiája és polgári meg­hamisító! című írás. Miközben tudósok és ne­ves politikusok azon mun­kálkodnak, miként lehetne megtalálni az utat, amely nem a különböző népek el­lenségeskedése felé vezet, hanem a megértés és a bé­kés egymás mellett élés ügyét szolgálja, egyesek a gyűlölködést szítják. Káros és veszélyes az a „játék”, amelyet az óceánon túl űz­nek. E témát taglalja sok­oldalúan a Hogyan taníta­nak az oroszok gyűlöletére, avagy „új jelenség” az Egye­sült Államok tömegkultúrá­jában oímű cikk. Noha bolygónkon sem ho­nol még béke és szeretet, az ember mégis szüntelen ke­resi a világmindenségben talán létező értelmes lénye­ket. Napjainkban ez a téma még a sci-fi fogalmához tar­tozó, de ki tudja, mát hoz a holnap... A hipotézisek vi­lága című rovatban olvashat­juk az Értelmes társak, hol vagyitok? című írást. Ismerünk-e minden káros anyagot környezetünkben, és tudunk-e ellenük véde­kezni? A szakemberek meg­állapították, hogy környeze­tünkben több mint négymil­lió xenobiotikum, azaz az emberi élettől idegen, de azt aktívan befolyásoló ve- gyület van jelen. Ezekről szól nagy alapossággal Jurij Lopuhin akadémikus Az or­vostudomány a xenabiotüfcu- mok ellen című tanulmá­nyában. A .Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint évente mintegy hatmillióra tehető az alkoholizmus halálos ál­dozatainak száma. Ez még annál is több, mint ahá- nyan rákban halnak meg. Sokak szerint az alkoholiz­mus gyógyíthatatlan beteg­ség. Ez utóbbit cáfolja Alekszandr Pétrov Vissza az életbe című cikke. CSa Lia Bartinában a Sorbonne-ról Ismerkedés a magyar tánccal, Claire Faorot

Next

/
Oldalképek
Tartalom