Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám

1986. október 17. KÉPÚJSÁG 3 A MAE Tolna megyei szervezete Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát A legnépesebb egyesület az agrárszakembereké Közéleti hivatás a kistelepüléseken A mezőgazdaságban 1949 óta, a szö­vetkezeti mozgalom indításától kezdye dolgozik, részt vett a szövetkezetek át­szervezésében és 1962-ben a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei szervezetének megalakításában. Hor­váth József, ma a Tolna Megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségé­nek titkára, társadalmi funkcióként a MAE országos elnökségének tagja, az egyesület küldötteként vesz részt a MTESZ XIV. tisztújító küldöttközgyűlé­sén. Ebből az alkalomból kértük meg, hogy mutassa be röviden a megyei szer­vezet munkáját.- A MAE 23 ezres létszámával legna­gyobb az egyesületek között, arányaiban ezt mondhatjuk el a megyében is, 1250 tagot számlálunk. Ez nem kis dolog, hogyha arra gondolunk, hogy 280 körüli számmal indultunk. Egyben azt is mutat­ja, hogy erőteljesen növekszik a megyé­ben az agrárszakemberek, technikusok száma, akiket könnyű bevonni az egye­sületi munkába.- Milyen az egyesület belső struktúrá­ja?- Szakosztályainkat ágazatonként szerveztük meg. Tolna megyében agrár- gazdasági, állatorvosi, állattenyésztési, növénytermesztési- talajtani, növényvé­delmi és kertészeti szakosztályok mű­ködnek. Feladatuk, hogy a megye mező- gazdasági termelését, növénytermelését és állattenyésztését segítsék, olyan té­mákat dolgozzanak fel, melyek az előre­lépéshez járulnak hozzá. Társadalmi munkában részt vállalnak megyei szintű mezőgazdasági tervek elkészítésében, termelési, gazdálkodási eredmények ér­tékelésében.- Az agrárklubok tevékenységi köré­ben mit tekint legfontosabbnak?- Dombóváron, Hőgyészen, Tamási­ban és Bonyhádon alakultak agrárklub­jaink. Többnyire valamelyik nagyobb gazdaság köré tömörülnek ezek a regio­nális szervezetek, a helyben felmerülő kérdéseket igyekeznek megválaszolni, illetve az országos jellegű döntéseket, in­tézkedéseket helyben adaptálni, gyakor­lati feladatait ismertetni. A bonyhádiak rendezvényeikre meghívták például dr. Soós Gábort, a MAE elnökét, nyugalma­zott államtitkárt, más alkalommal Szabó István politikai bizottsági tagot, a TOT el­nökét előadóként, de lehetne folytatni a sort országos szaktekintélyekkef, akik népes hallgatóság előtt tartottak aktuális problémákat feltáró tájékoztatót.- Talán fogalmazhatunk úgy is, egyfaj­ta erkölcsi minősítést jelent, hogy milyen módon tudják megtartani az idősebb szakembereket, a másik óldalon pedig bevonni a fiatalokat.- Két éve alakult meg nyugdíjasklu­bunk, az első idők lelkesedése ma sem hagyott alább. Kirándulásokat, tapaszta­latcseréket szerveznek, különösen nép­szerű volt legutóbb a dunaszentgyörgyi szüret, a madocsai „Szedd magad!” ak­cióban való részvétel, almaszedés. A fia­talokról szólva örömmel említhetem ifjú­sági csoportjainkat. Büszkék vagyunk a gödöllöi, keszthelyi agrártudományi egyetemeken, a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolán és a Szekszárdon tevé­kenykedő csoportjainkra. Megalakítá­sukkor az volt a célunk, hogy az ott tanuló Tolna megyei diákokat különböző ren­dezvényeken, kiállítások szervezésén keresztül megnyerjük a megye gazdasá­gának, a végzett fiatalok menyasszony­nyal, vőlegénnyel együtt jöjjenek vissza, telepedjenek le Tolnában. Ez a kísérlet azt mondhatom, jól bevált.- Hogyan tudnak „eljutni” legalacso­nyabb szintig, hogyan tudják mozgatni a helyi,.üzemi kollektívákat?- Hat üzemi csoportunk számbavéte­lénél azt látjuk, hogy általában nagyobb gazdasági egységhez kötődnek, a KSZE-ben, a Dalmandi, Szekszárdi Me­zőgazdasági Kombinátban, a TESZÖV- ben és a lengyeli szakközépiskolában dolgozik üzemi csoportunk. Önálló ren­dezvényeiken adott terület, az ott dolgo­zók problémáit vitatják meg, tesznek ja­vaslatot a problémák megoldására. A szakosztályok, klubok, üzemi csoportok munkájára egyaránt jellemző, hogy évente többször üléseznek, egy-egy kor­szerű mezőgazdasági témát tűznek napi­rendre, az alkalmazási lehetőségeket, a fejlesztés lehetőségeit vitatják meg. Ezek gyakran együttes tapasztalatcserék, be­mutatók vagy kiállítások, ahol többnyire száz-ötszáz körüli szakember szokott összegyűlni. Nem a rendezvények számának növe­lésére törekszünk, hanem ezek belső tartalmára, gyakorlati megvalósíthatósá­gára helyezzük a hangsúlyt.- Az agrárértelmiségnek, különösen a kis településeken fontos véleményfor­máló, közéleti hivatása is van. Mi a véle­ménye erről?- Valóban, minden településen ott vannak az agrárszakemberek, ott is, ahonnan a pedagógusok elköltöztek. Je­lenlétük nélkülözhetetlen a falvak életé­ben. Hogy csak egy szakmai hivatásukat említsem, a TIT szervezésében esti elő­adásokat tartanak az ott élőknek, de je­lentős szerepük van a kerbarátkörökben, a háztáji és kisegítőgazdaságok integrá­lásában. Ez utóbbiról szólva, a mezőgaz­dasági termelés több, mint 28 százalékát szervezik a megyében a háztáji gazdasá­gok összefogásával.- Feladatok?- A kedvezőtlen időjárás ellenére megkockáztatom, hogy Tolna megyében nagyobb probléma nem várható a mező­gazdasági termelésben. Bízunk abban, hogy ennek a rettene­tes időjárásnak vége szakad, és sikerül az 1983-84-es évek termelési eredmé­nyeit elérni, meghaladni. Ennek segítése a MAE megyei szervezetének is feladata. TAKÁCS ZSUZSA Orvosi műszerkiállítás Korszerű orvosi - elsősorban diagnosztikai - műszerekből rendeztek kiállítást az OMKER Népköztársaság úti kiáilítóhelyiségében, Budapesten. Képünkön a MEDICOR elektromiográfja látható. A váz- és izomrendszeri megbetegedések napjainkban sajnálatosan emelkedő száma indokolja a már meglevő diagnosz­tikai készülékek állandó tökéletesítését. Ez az új műszer nemcsak mozgásszervi betegségek diagnosztizálásához, hanem speciális átalakítók közbeiktatásával szemészeti, sportorvosi, rheumatológiai, urológiai és még sok más vizsgálathoz alkalmazható. (Fotó: Hauer Lajos - KS) Korszerű tápanyag-utánpótlás Mindkét trágyaféle­ség a nevében viseli a halmazállapotát, így hát nem csoda, ha a folyé­kony műtrágyát és a hígtrágyát sokan ösz- szetévesztik. Óriási a két trágyaféleség között a különbség: az egyik műtrágyaoldat, a másik pedig vízzel hígított álla­ti ürülék. Az egyik szer­vetlen, a másik szerves eredetű anyag. Ami kö­zös bennük: a talaj táp­anyag-utánpótlásához használják mindkettőt. A hígtrágya kellemet­len mellékterméke a szakosított állattartó te­lepeknek. Ez a vízzel hí­gított szerves anyag a mezőgazdasági nagy­üzemekben súlyos kör­nyezetvédelmi és pénz­ügyi problémákat okoz. Méghozzá nem is kevés helyen: az országben 1200 telepen képződik hígtrágya. A hígtrágya gondjával jelenleg több országban széles körű tudományos kutatás mellett sok gyakor­lati szakember foglalkozik, eltávolításá­nak különböző eljárásait és eszközeit alakították ki. Mindenekelőtt azt kell fi­gyelembe venni, hogy trágyát tartalmaz, s egyben vizforrás is. Tehát felhasználá­sához olyan technológia szükséges, amelynek alkalmazásával a nagy tömegű energiaforrás hasznosítható, s ezzel egy időben megszüntethető a környezeti szennyeződés. A megye állattartó mezőgazdasági üzemeiben az elmúlt évben több mint 640 ezer tonna almos istállótrágya, és több mint 85 ezer köbméter hígtrágya ke­letkezett. Az almostrágya mennyisége éveken keresztül nem változott, ugyan­akkor a hígtrágyatermelés tavaly csök­kent. Tavaly 16 353 hektár föld kapott szervestrágyát, ez a szántóterület 7,5 százalékát jelenti. A hígtrágya 1700 ton­na vegyes hatóanyagot jelentett, s 1378 hektáron öntözték ki. A trágya értékes tápanyag, hisz az ál­lati szervezet anyagcsere-termékeiből exkrétumaiból készült anyagokat tartal­maz. Az, hogy mennyi szerves trágya ke­letkezik egy-egy telepen, az állomány nagyságán kívül függ attól, hogy mennyi szárazanyagot eszik naponta egy-egy állat, függ az alom szárazanyag-tartal­mától, az istállóban töltött napok számá­tól. De az állati trágyák között is különb­séget kell tenni: a szarvasmarha- és a sertéstrágyában kevés a nitrogén, és a könnyen bontható szerves anyag, ezek tehát hideg trágyák, míg a ló, juh és ba­romfitrágyában több a könnyen bontható szerves anyag, ezek tehát meleg trágyák. Ennyit „trágyatanból” illetőleg ide tar­tozik még az, hogy egészen addig, míg kötött tartásban igen kis férőhelyen nem kezdték hizlalni az állatokat, trágyaistál­lóban, trágyatelepen, mezei trágyakaz­lakban, trágyaszarvasokban gyűjtötték a trágyát egészen addig, míg ki nem szór­ták azt. Ezzel tehát nem volt gond. Nem úgy a hígtrágyával, hisz itt az állatok alól slaggal mossák ki a trágyát, s egyáltalán nem mindegy hogy ez a nagy tömegű, s a sertéseknél különösen intenzív folyadék merre folyik. Legtöbbször természetesen lefelé, s előbb-utóbb eléri a legközelebbi patakokat, vízfolyást. Ekkor már nem szerves anyagokban gazdag tápanyag- utánpótló szer, hanem káros mikroorga­nizmusokkal telített, bűzös, környezet- szennyező szennylé. Azért, hogy az értékes trágya ne váljék szemétté, sokat kell teniük a nagyüze­mekben dolgozó szakembereknek. Min­denekelőtt fel kell ismerniük, hogy szer­ves anyagra a talajnak szüksége van, emellett gondoskodni kell a hígtrágya szakszerű tárolásáról. Ezt tették Dalmandon is, bár a szer­ves trágya okszerű felhasznásában ez a gazdaság mindig példát mutatott. Évente a szántóterület egynegyede kap szer­ves trágyát, s ezt a munkát olyan fontos­nak tartják, hogy adott esetben még a betakarítást is késlelteti a szervestrágya- szórás. Egyszerű a szisztéma: négy- évenként minden földterületre juttatnak Szerves trágyát, az egy tonna termésre jutó tápanyag-felhasználás optimális, a műtrága jobban hasznosul, s ami minde­nekelőtt nagyon fontos értékmérő: hek­táronként 70-80 ezer a kukorica tőszá­ma, mindegyik tő csövet hoz, s nincs köz­ben meddő. A termésátlagok ennélfogva idén is magasak, jó termést hozott a ga­bona, rekordtermést adott a hibrid kuko­rica, s a tervezett mennyiségű árukukori­cát takarítják be. Az állattartás módjának változásakor Dalmandon is épült olyan telep, amelyen hígtrágya keletkezik. Jelenleg több mint ötvenezer állatot, 9 ezer szarvasmarhát, és 43 ezer sertést tartanak a kombinát­ban. A szarvasmarhatartásban kialakult a jellemző dalmandi technológia; itt nins hígtrága, a telepeket parkosították, s a keletkezett almos trágyát naponta elszál­lítják. A sertéstelepek egy részének építése­kor a divatos beruházási programokhoz kellett igazodni. Ezek a telepek 1968 és 1975 között épültek, s Nagykondán, Szarvasdon, és Csurgón vannak azóta is. Hígtrágya 11 ezer sertés után képződik, s a hosszú távú tervek szerint a hígtrágyás rendszert megszüntetik. Amikor ezek a telepek termelni kezd­tek, földmedencébe vezették a hígtrá­gyát, a sűrű rész itt leülepedett a híg pe­dig elfolyt. A földmedencéket váltották, a megmaradt trágyát pedig kiszórták. Az istállók végében lévő ciszternákból most 10 naponként szippantják ki a trágyale­vet, s ezt vagy kiszórják, vagy a szalmás trágyába juttatják. Csurgópusztán harmincezer köbmé­teres trágyalétározó épül, itt a trágya megfelelően védett tóba kerül. Kísérleti telep ez, a keszthelyi egyetem termelés- fejlesztési intézete készítette a tervdoku­mentációt. A beruházás a földmunkákkal már el­kezdődött. A trágyalé a tározóba folyik, ezt egyrészt öntözésre használják, a ko- tus földterületre juttatják ki. Természetes biológiai úton tisztul a trágyalé, nádon folyik át, s a mikroszer­vezetek biológiai úton derítik. Az ezután eltávozó folyadék már nem okozhat gondot. A beruházás 30 száza­lékos építési, és 50 százalékos technoló­giai támogatást élvez. A következő évtől tervezik indítani is­mét a sertéstelep-rekonstrukciót, ez az állattenyésztés komplex programja. A műszaki fejlesztést lehetővé teszi, hogy a tervek szerint az állami támogatás a jövő­ben az állattartás gépeire is vonatkozik. A most épülő Csurgópusztai hígtrá­gyatározó várhatóan 1-1,2 millió forintba kerül. Ezzel viszont megszűnik a környe­zetvédelmi bírság: 1985-ben 2,7, idén pedig 1,4 millió forint bírságot fizetett a kombinát. A trágyafelhasználás többféle módja ismeretes: komposzt- és humuszalap­anyag. A legfontosabb mégis az, hogy az energiatermelés bázisa, a talajtermé­kenység fokozója, s jelentős a szerepe a bioiparban is. A trágyaszerek tehát a gazdálkodás egyik alapvető forrását jelentik, s azért fontos, hogy mind az almos, mind pedig a hígtrágyából minél többet vonjanak be a biológiai körforgásba. DVM Üj falazóelem Korszerű falazóanyag-gyártó gépsor szerelését kezdték meg a Debreceni Épí­tőipari Szövetkezetek Poligon üzemé­ben. Az osztrák gépsorhoz lízingszerző­déssel jutottak hozzá, s a tervek szerint november végén indul az üzemszerű ter­melés. Az új, Habisol-3d nevű falazó­blokk minden tekintetben megfelel a ja­nuár elsejétől érvényben lévő hőtechni­kai előírásoknak: köpenye keramitbe- tonból készül, az üregeket perlitbetonnal töltik ki. Évente hétszáz családi ház fel­építéséhez elegendő falazóanyagot gyártanak belőle. Hajdú-Biharban eddig nem készítettek a hőtechnikai előírások­nak megfelelő falazóanyagot, így a szállí­tási költségek drágították a magánerős építkezéseket. Munkavédelmi újítási nívódíjpályázat Azt Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség és a SZOT munkavédelmi, társada­lombiztosítási és egészségügyi osztálya - az Országos Találmányi Hivatallal egyet­értésben - pályázatot hirdet a dolgozó ember védelmét, a biztonságos munkakö­rülményeket, technikát elősegítő munkavédelmi újításokra, ezen kívülpályázha tnak az újítások gyors megvalósításában közreműködő újítási előadók is. Pályázni lehet bármely ötletszintű javaslattal, továbbá azokkal a hasznosított munkavédelmi újításokkal, amelyeket 1985. július 1. után nyújtottak be. Az újítási előadók a gazdálkodó szervezetnél bevezetett újításokról szóló értékelő jelentés­sel pályázhatnak. A pályázatokkal 2000-20 000 forintos díjak nyerhetők el. A pá­lyázat beküldési határideje: 1986. december 31. A részletes pályázati felhívás beszerezhető az OMVFMunkavédelmi Információs Központnál (1068, Budapest, Dózsa György út 84/a), vidéken a megyei munkavé­delmi felügyelőségeknél. Csurgópusztán a földmunkákkal elkezdődött a hígtrágyatározó építése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom