Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
IMS. október 2. rtÉPÜJSÀG 5 EK Az orvos válaszol A megfelelően adagolt napi mozgás nemcsak a fölös kalóriát vonja el a szervezettől, hanem kedvezően befolyásolja az érrendszer, a szív, a tüdő állapotát, előnyösen hat a bölműködésre, s nem utolsósorban frissítő hatású az agyi tevékenységre is. (Röviden. így lehetne válaszolni arra a kérdésre, hogy a nyugdíjas hogyan éljen, mennyit mozogjon?) Manapság — főleg a városokban —, akinek nincs valamilyen fizikai tevékenységet igénylő kedvtelése, az idős ember sokat tartózkodik négy fal' között, s felszaporodott szabad idejével sem tud mit kezdeni. Ennek áthidalására kell valamilyen hasznos időtöltésről gondoskodni, ami lehetőleg ne ülőmunka legyen. Ma már erre mind több lehetőség kínálkozik, sok helyütt közösségi összejövetellel, változatos programokkal párosítva, ami különösen kedvező a magányosság érzésének ki-iktatására. A megfelelő fizikai tevékenység magával hozza az ésszerű pihenés megtervezését is. Miért kell ésszerű pihenésről beszélni? Merit a szervezet számára nem közömbös, milyen módját választjuk a kikapcsolódásnak. Lehetőleg ellentétes jellegű, és kedvvel végzett tevékenység váltsa fel a napi munkát. Téved az, aki -a pihenést csak üldögélés- nek vagy alvásnak gondolja. Olyan elfoglaltságot kell választani, különösen idősebb korban, ami nem okoz nagyobb fáradtságérzést, s ráadásul azokat az izmokat veszi igénybe, melyek a „fő munkaidőben” kevésbé voltak „üzemben”. A szellemi munkát végzők (ez sokszor nagyobb kimerültséget okozhat a fizikai munkánál) mindenképpen adottságúknak megfelelő fizikai erőkifejtést igénylő időtöltést válasszanak, ide sorolható például a turizmus. Nem szerencsés az az üdülési mód, amikor a kiadós étkezés mellett két hetet az asztalnál* ülve töltenek el a beutaltak. (De az sem kedvező a szervezet számára, ha esténként, a bőséges vacsora után a tv-készülék elé ülve még folytatódik valamilyen ételféleség fogyasztása a lefekvésig!) Mi következik az eddigiekből? Hogy a pihenés nagyon is fontos része napjainknak, de legyen változatos, megfelelő fizikai igénybevétel mellett az olvasás, tv-nézés, rádiózás, zenehallgatás, rejtvényfejtés (ki mit kedvel) is szerepeljen a „műsorban”. S bár nem egészen tartozik ide, hadd ejtsek szót napjaink mellőzött időtöltéséről, a beszélgetésről is. E rohanó világban hovatovább megfeledkezünk gondolataink kicseréléséről, ami az emberi személyiség életfontosságú jellemzője, egyúttal jó gyógyszere korunk egyik világszerte ismert társadalmi betegségének, az elidegenedésnek, ami ellen küzd énünk kell. Szervezetünk, testi-telki egészségünk védelme tehát, nem egyszerű feladat, de a táplálkozás, a fizikai tevékenység és a pihenés megfelelő arányának kialakításával a mindennapi élet legfontosabb tennivalója idős korban is. DR. VECSET ALBERT NYUGDÍJAS Különleges növényeket gyűjt Kaposi László rokkant- nyugdíjas kent észtechnikus Kajmádpusztán él, és most is a szakmája a szenvedélye. Konyhakertészete — melyben idén 33 dekás fokhagyma is termett — mellett különleges növényeket gyűjt és nevel. Van dél-amerikai pampa füve, Indiából származó örökzöld bambusznádja, kávécserjéje, és amire a legbüszkébb, telegráfnövé- nye, tudományos nevén Des- modium gyrans-a, ami a mimózafélék családjának talán legkülönösebb tagja. Levele az akácéhoz hasonló, de egy-egy levélnyél néi két kisebb is van. Ezek a kis levélkék érintés vagy bármely más külső behatás nélkül is mozgást végeznek. A ritkaság a trópusi Ázsiából származik. Népies nevét a levelek mozgásáról kapta. Olyannak tűnnek ugyanis ezek a levélmozgások, mint régen a hajókon a zászlókkal adott távirati jelzések. A növénynek — ami 30— Kaposi László a telegráfnövénnyel 90 centi magasra nő — ibe- lyaszinú virágai vannak. A párás, 30—35 fokos meleget kedveli, és a dohányfüsttől elpusztul. Találkozó ■A hagyományoknak megfelelően szeptemberben rendeztek meg Bátaszéken, a helyi kisvendéglőben a MÁV Bátaszéki Pályafenntartási Főnökségének nyugdíjas-találkozóját. A nagy érdeklődéssel várt esemény résztvevői a főnökség 1981 előtt nyugdíjba vonult dolgozói voltak. Nyugdíjasok a termelőszövetkezetekben évre, férfiaknál 65-ről 60- ra) csak 1980-ra válhatott a még dolgozó korosztályok számára általánossá. A járadékra jogosító életkor még mindig 70, illetve a nőknél 65 év. Sók idős ember anyagi helyzetét tette korábban igen nehézzé az is, ha nem volt termelőszövetkezeti tag, vagy ha tagsági viszonyát öt évet meghaladó időtartamra megszakította. Ilyen esetben újabb ötéves folyamatos tagsági viszony — tehát aktív keresőként eltöltött év — jogosította csak nyugdíjra. Az idősen belépőnek koruknál fogva erre nem mindig volt lehetőségük. Az egyébként sem magas átlagkeresetekre kiszámított legalacsonyabb nyugdíj így is 100 forinttal, az özvegyi nyugdíjé 90 forinttal kevesebb, mint a többi ágazatban. A területi szövetséghez beérkezett kérvények elbírálása alapján havi nyugdíj-kiegészítésben, kivételes esetben 300—400 forint emelésben részesülhetnek a legjobban rászorulók. Megyénkben sok idős ember él, akiket a termelőszövetkezeteik, legtöbbször szociális-kylturális alapjuk terhére támogatnak. Jelenti ez a háztáji / költségek átvállalását, takarmány- és tözelőjutta- tást és az idősek életformájához alkalmazkodó bővülő üdültetési lehetőségeket is. A nagycsaládosok, alacsony jövedelműek és köztük a nyugdíjasok segélyezésére a megye téészei önerőből 6,8 milliót fordítottak az elmúlt évben. Üdültetésre 4,5 millió forintot költöttek. B. B. erefere ...ez az, ami floh a se jön váratlanul, ami azért esik különösen jól, mert mindig bőven van elmondanivalónk. (Fotó: Gottvald) Tolna megyében az év eleji összesítés szerint minden ötödik ember nyugdíjas. Közülük 14 és fél ezren a 61 termelőszövetkezet és az öt társulás nyugdíjasai illetve járadékosai. Az aktív keresők száma — hozzávetőleg 18 ezren vannak — alig valamivel több. Korántsem kap kellő hangsúlyt, hogy milyen feladatokat, milyen terhet jelent ez a körülmény a szövetkezetnek. Nem azért, mintha nem vállalnák örömest nyugdíjasaik támogatását, hanem elsősorban azért, mert a nyugállományba vonuló tsz-tagok egészen az 1975. évi törvényerejű rendelet életbelépéséig más elbírálás alá estek, mint az iparban dolgozók és az alkalmazottak. A tsz-tagok nyugdíjkorhatárának 1975-ben elrendelt csökkentése (nőknél 60-ról 55 Aktívan A közéletben nincs korhatár Gangéi Jánosné nyugdíjasként is feli van munkával, és a két utcát átfogó téliken együtt él nagy családjával. Két évvei ezelőtt még a Társadalmi Ünnepeket Szervező Irodában dolgozott, és már több, mint negyedszázada titkára a Hazafias Népfront paksi városi nőbizottságának. — Ha a társadalmi megbízatásként ma is végzett munkámat nézem, akkor, higgye el, nem érzem magam öregnek. Mindig szerettem az embereket, de velük foglalkozni is öröm. Én már a nyugdíjba vonulás előtt készültem erre az időszakra. Megyőződésem, hogy fel kell készülni. Aki ezt elmulasztja, az nyugdíjasként parttal annak érzi a sorsát. Az emeletes ház verandáján ülünk. Körbe-körbe rengeteg virág. A gondozásuk Gangéi Jánosné egyik kedves időtöltése. Bár nyugdíját ő is kiegészíti munkával, mint sok társa, a-kertben llévő virágoktól sem válna meg soha. — A nőbizottság miként veszi ki a részét a nyugdíjasok segítéséből? — Többféleképpen. Elsősorban a különböző szervező akciókkal. Felkutatjuk az elesettebb öregeket, segítünk eljárni abban, hogy segélyt kapjanak, tüzelőt; vagy ingyenes ellátást járunk ki nekik, az öregek napközi otthonában. A bizottságnak azokra a rendezvényeire, amelyeken mindenkit érintő témákat tárgyalnak, meghívjuk a más bizottsági tagokat is. Főleg a nyugdíjasokat. A verandái beszélgetés «során arról is szó esik. hogy mind több paksi munkahelyen jönnek össze szervezett találkozón a nyugdíjasok. Az ifjúsági és úttörőházban működő klubba pedig többnyire a férfiak járnak el kártyázni, beszélgetni. De a legtöbb nyugdíjas igyekszik még most is dolgozni. — Milyen a közérzete? — kérdezem búcsúzéban Gangéi Jánosnétól. — Nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Ezt az én szép családomnak is köszönhetem. szűcs A Szekszárdi Húsipari Vállalat szeptember 13-án autóbusz-kirándulásra vitte 109 nyugdíjasát Szentendrére. Itt megtekintették a szabadtéri falumúzeumot, Kovács Margit kerámiaművész kiállítását és töhb képtárat. Jó hangulatban telt a nap. Hazajövet a dumaföldvári Vár- étteremben vacsoráztak és ez úton. köszönik a vállalat vezetőinek, szakszervezeti bizottságainak és a figyelmes kísérőknek a felejthetetlen kirándulást. A bátai százak Tegnap, október 1-én töltötte be ötödik „életévét” a bótaiak nyugdíjasklubja, melynek első számú mentora — és ez itt természetes — a November 7. Termelőszövetkezet. Mint azt Markó Erzsébet, a szövetkezet belső ellenőre meséli, az alapítás érdeme a művelődési ház volt vezetőjét illeti. Martin János volt aiz, aki a kezdet maroknyi csoportosulásában fantáziát látott és nem riasztotta el, hogy az induló létszám éppen csak elérte a húszat. — Mára 96—97 a tagok számai de felmegyünk jócskán a száz fölé is, ha olyan program kínálkozik — mondja Mankó Erzsébet, aki most vezeti a klubot és itteni tevékenységéhez még jól is jön, hogy elnöke a TIT-szerve- zetnek. Hát persze, az se akármilyen előny, hogy idegenvezetői tanfolyamot végzett, mert így az országjárások nem nélkülözik a szakszerű vezetést sem. Ez a nyár gazdag volt megint, a termelőszövetkezet autóbuszával jártak Hévizén, Keszthelyen, Zalán a Zichy-kastély- ban. Augusztus elején Kecskemét, Csongrád, Szeged volt az úticél, majd Szekszárd következett, ahova a nőtaestre jöttek el, és üresen hagyott hely nélkül. A bátai öregek az elmúlt öt év alatt gyakorlott ország-világjárókká rango- sodtak és mind több a közös élményük, amit fotók, diák segítségével szívesen idéznek az őszi, téli hónapokban. A klubélet ugyanis októbertől vált intenzívre. Kéthetenként, mindig kedden, jönnek össze és vannak együtt szervezetten délután öttől este nyolcig. A klub egyébként a mozitenmet „lakja”, mert minden alak lommal van — ha úgy tetszik a TIT-előadá- sok nehezebb szellemi tápláléka mellé — desszertnek filmvetítés is. Főként régi filmeket vetítenek és ilyenkor eljönnek nosztalgiázni egy kicsit azok is, akik nem klubtagok. A termelőszövet- kezt háromszáz nyugdíjast számlál és minden lehetséges segítséget is megad azoknak, akik alapozói voltak a gazdálkodás mai sikereinek. Sok nyugdíjas étkezik például a tsz konyhájáról napi 14 forintért, amennyiért — mint azt két ételhordóval délidőben ballagó asszony mondta — „a fakanalat se érdemes elővenni otthon”. A búcsúzó így hangzik: — Jöjjenek el bármikor az ősz, vagy tél folyamán, amikor mind együtt vagyunk. Jövünk is, valamikor még a klulbévet záró április előtt. Az úgy volt, hogy... ’ V Jóska tanítványom volt a kisegítő iskolában, ahol pályám utolsó 5 évét töltöttem. A fiú szellemi képességek híján nem tudta megtanulni az írást, olvasást, hozzánk kerülve, magyarul beszélni is alig tudott. Csintalan fiúcska volt ez a Jóska, de sok kedvesség is volt benne, ezért lehetett szeretni. Egyik nap különösen produkálta magát rosszaságban, zavarta a tanítást. Rászóltam, Jóska, ha így viselkedsz, nem szeretlek ... Jóska elkomolyodott, kezét karba- tette, az ujját szájára. Néhány perc múlva megszólalt: „Most jó vagyok?" Jó vagy, Jóska, ismertem el teljesítményét. Kis idő múlva ismét szólt: „Most akkor szeretsz?” (Nehezen tanulta meg az iskolában szokásos beszédstílust.) Igen, Jóska, de légy csendben! Szünetben bekönyökölt asztalom közepébe: „Ha jó leszek, szeretsz?” — Igen, Jóska, igyekezz úgy, mint ezen az órán! Látod, tudsz te is jól viselkedni, ha akarsz. Elégedetten szaladt a többiek után az udvarra. Másnap reggel a gyerek diadalittasan érkezett, kezében egy szelet „Balaton” csokoládéval. Egyenesen hozzám: „Ezt neked hoztam.” Meglepődve kérdeztem: Jóska, hol szerezted ezt a csokoládét? A 2 forintot kitől kaptad? — „Reggel odamentem egy bácsihoz, és azt mondtam, adjon egy forintot. Adott. Aztán egy nénitől kértem. ő iß adott. Aztán bementem a boltba és vettem neked.” Intelmeim után, melyek a kéregetéssel voltak kapcsolatban, azt mondtam: köszönöm Jóska, hogy örömet akartál nekem szerezni, majd együtt megesszük a szünetben. Alig hangzott el a csengőszó, a gyerek ott volt mellettem. Letörtem a csokoládéból egy darabot, és odaadtam, én egy morzsát tettem a számba, aztán megint egy darabot neki, nekem egy morzsát. így fogyasztottuk el az ajándékot. Éppen akkor lépett be egyik kartársam az osztályba. Jóska odaszaladt hozzá, kezét kinyújtva rám mutatott. „Vettem neki csokoládét!” A képe örömtől ragyogott. A fiú jóval később utcaseprő lett. Első fizetéséből ruhát, cipőt vett magának. Szépen felöltözött, és Csatárról felgyalogolt a Kálvin-térre, hogy bemutassa magát nekem. Dicséretemet örömmel könyvelte el, és ígérte, hogy soha nem fogok rosszat hallani róla. Olykor találkozom vele az utcán, amint munkáját végzi. Néhány szót váltunk is ilyenkor. Előfordult már, hogy az autóbuszba beszállna, Jóska nyomban átadta nekem a helyét, kezet nyújtott, és megkérdezte: hogy van, tanító néni? — Köszönöm jól, és te, Jóska? S miközben válaszolt, lelki szemem előtt egy kis első osztályos gyereket láttam, kezében a Balatonjzsokoládéval... DR. LEMLE ZOLTÁNNÉ ny. tanító
