Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-23 / 224. szám
1988. szeptember 23. ( TOLNA ' 2 'KÉPÚJSÁG Közös megallapodas született Stockholmban (Folytatás az 1. oldalról) Az okmány ezután a meghatározott katonai tevékenységek megfigyelésével foglalkozik. Eszerint a részes államok megfigyelőket hívnak meg az összes többi részes államból a következő bejelentésköteles katonai tevékenységekre : — a szárazföldi (beleértve a kétéltű, lilletve légi - szállítású) alakulatok egységes operatív parancsnokság alatt végrehajtott gyakorlataira, akár önállóak ezek. akár légi és haditengerészeti összetevővel kerülnek megrendezésre, ha a résztvevők létszáma meghaladja a 17 ezer löt; — katonai erők partraszállási és légideszant gyakorlataira a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések alkalmazási övezetében, ha ezeken a gyakorlatokon több mint 5000 katona vesz részt; Minden állam két megfigyelőt küldhet a megfigyelendő katonai tevékenységekre. Ezek lehetnék polgári vagy katonai személyek, A megfigyelőket küldetésük teljesítésének ideje alatt a szokásos diplomáciai mentességek és előjogok illetik meg. A fogadó államtól nem követelik meg, hogy engedélyezze tiltott térségek, berendezések és védelmi objektumok megfigyelését. A részes államok minden év november 15-ig tájékoztatják a többi részes államot a következő évben esüdékes bejelentésköteles katonai tevékenységekről. Ha valamely részes állam 40 ezer főnél nagyobb élő erővel kíván bejelentésköteles katonai tevékenységet végezni, ezt nem az előző, hanem az azt megelőző év november 15-ig kell közölni. A stockholmi okmány leszögezi, hogy bármely részes állam jogosult ellenőrzést végezni az európai övezetben bármely más részes állam területén, de egyetlen állam sem köteles egy éven belül háromnál több ellenőrzési elfogadni, ezen belül ugyanattól a részes államtól — egynél többet. Az ellenőrzést kérő államnak meg kell indokolnia kérését. A kérésre a legrövidebb időn, de nem több mint 24 órán belül válaszolni kell. A megjelölt térségben a fogadó állam képviselői által kísért ellenőröknek biztosítani kell a bejutást mindenüvé, kivéve a tiltott területeket, a katonai és egyéb védelmi berendezéseket, hadihajókat és repülőgépeket. Az ellenőrzés történhet földi járműről, repülőgépről, vagy mindkettőről. Időtartama nem haladhatja meg a 48 órát? az ellenőrző csoport létszáma a négy főt. Az ellenőrök diplomáciai mentességére és ' előjogaira ugyanaz vonatkozik, mint a megfigyelők esetében. Az ellenőrzésről készített jelentést az ellenőrző állam az összes többi részes államnak megküldi. A stockholmi okmány befejező részében a 35 állam megállapítja, hogy ezek az intézkedések a fegyveres konfliktus veszélyét, a katonai tevékenységek téves értelmezésének veszélyét hivatottak csökkenteni. Politikailag kötelezőek lesznek és 1987. január 1-én lépnek hatályba. üdvöztik Világszerte a megállapodást Az európai biztonság erősítése és a nagyobb bizalom megteremtése felé mutat a stockholmi résztvevők azon megállapodása — s ennek a záróokmányba történt foglalása —, hogy a részes államok kötelezettséget vállalnak az erőszak alkalmazásától való tartózkodásra az államközi kapcsolatokban. Politikailag kötelező érvényűek azok az egymást kölcsönösen kiegészítő katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, amelyek célja a katonai szembenállás veszélyének mérséklése és az európai leszerelési feladatok megoldásának elősegítése. Ezek az intézkedések olyan kulcsfontosságú területeket ölelnek fel, mint a hadgyakorlatok, a csapatmozgások és -összevonások előzetes bejelentése, a bejelentésköteles katonai tevékenységre vonatkozó éves tervek cseréje, megfigyelők meghívása és a katonai tevékenység korlátozása az európai földrészen. Ezáltal az európai biztonság politikai vonatkozásai szilárd katonai biztonsági alapokkal egészülnek ki — mutat rá a TASZSZ stockholmi jelentésében. Külön jelentőséggel bír az, hogy sikerült megállapodni az említett intézkedések tiszteletben tartásának hatékony és megfelelő ellenőrzési módozataiban, egyebek között — első alkalommal — a helyszíni ellenőrzés elfogadásába!). A stockholmi okmány tehát a helsinki ajánlások gyakorlati továbbfejlesztésének tekinthető. Olyan új és fontos rendelkezésekkel gyarapította azokat, amelyek figyelembe veszik a jelenlegi európai politikai és katonai realitásokat — jegyzi meg a TASZSZ. A konferencia munkáját összegezve Oleg Grinyevsz- kij, a szovjet küldöttség vezetője hétfőn kijelentette: a stockholmi eredmények bizonyítják, hogy „az enyhülés politikája nagy tartalékokkal- rendelkezik, a szembenállás logikája elavult, a béke megszilárdításának irányzata mély gyökeret eresztett és elvileg visszafordíthatatlan’'. A stockholmi fórum kedvező feltételeket teremt a Helsinkiben elindított, európai folyamat fellendítését célzó hatékony és konkrét intézkedések szakaszos megvalósításához, így a bécsi utóértekezlet eredményességéhez — mondotta. Robert Barry, az amerikai küldöttség vezetője is méltatta a határozatot, és azt. „az ellenőrzés területén elért történelmi előrelépésnek" nevezte. A stockholmi siker, „kedvező politikai lökést ad majd a többi fegyverzetkorlátozási és biztonsági tárgyalásnak is” — mondotta. Ugyanakkor az amerikai küldöttség-vezető annak a nézetének adott hangot, hogy a keleti országok a vártnál kisebb együttműködési készséget tanúsítottak az állandó katonai egységekkel kapcsolatos információcsere kérdésében. Nyugati hírügynökségek kiemelték Gri-nyevszkij azon megállapítását, amely szerint a stockholmi eredmények a „jelenleg elérhető maximumot” tükrözik. iHans-Dietrioh Genscher, az NSZK külügyminisztere a stockholmi értekezlet megállapodással történt befejezését olyan fontos lépésnek nevezte, amely példát mutathat a további fegyver- korlátozási erőfeszítések szempontjából. Stockholmban — mondotta — sikerült megtenni azt az első lépést, amely elvezethet a „fegyverkezés — bizalmatlanság — további fegyverkezés — újabb bizalmatlanság” ördögi körének megszakításához. Jürgen Todenhöfer, a CDU/CSU parlamenti csoportjának katonapolitikai szóvivője a stockholmi megegyezést a reménysugár bátorító felvillanásának mondotta. A SAUT—II. megállapodás után ez volt az első jelentékeny fegyverkorlátozási előrehaladás. Todenhöfer szerint ez áldásos hatást gyakorolhat a további leszerelési tárgyalásokra, valamint az amerikai—szovjet csúcstalálkozó megtartásának lehetőségére. A stockholmi eredményt „a józan ész futamgyőzelmének” nevezte Olaf Feld- manni, a .nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) leszerelési szakértője. Londonban általános megkönnyebbülés fogadta a stockholmi megállapodás hírét és a múlt héten eluralkodott pesszimizmust hétfőre óvatos derűlátás váltotta fel a kelet—nyugati kapcsolatok kilátásait illetően. „Történelmi megállapodással zárul a történelem leghosszabb napja” — írja a The Times a stockholmi tárgyalóterem pénteken megállított órájára utalva. „Enyhül a kelet—nyugati feszültség” — emeli ki a The Daily Telegraph. „Európa biztonságosabb hellyé vált” — hangsúlyozza elsőoldalas főcímében a The Guardian. „Hosszú évek óta a legjelentősebb frontáttörés a kelet—nyugati kapcsolatokban” — állapítja meg a Financial Times. Az angol üzleti körök befolyásos szócsöve úgy véli, hogy a stockholmi megállapodás — az első jelentős kelet—nyugati biztonsági egyezmény 1979 óta — három vonatkozásban minőségileg túlmutat az önmagukban is fontos bizalomerősítő intézkedéseken: a) Kötelező erejű előírásokkal feljeszti tovább az 1975-íös helsinki záródokumentum idevágó tételeit: b) Hatóköre Európa egész területére kiterjed: c) Létrehozza a megállapodás hatékony ellenőrzésének mechanizmusát. A BBC tv stockholmi tudósítójának hétfői jelentése szerint a konferencia keleti és nyugati résztvevői körében általános az a vélemény, hogy a megállapodás ...lényegesen messzebb megy a reméltnél, s ha nem is minden problémát. megoldó csodaszer — ió kezdet a további megállapodásokhoz”. Lawrence Fagleburger, a Reagan-kormányzat volt külügyi államtitkára szerint a stockholmi megállapodás „.legfőbb jelentősége abban áll, hogy mindkét fél tanúbizonyságot tett: a biztonságot érintő kérdésekben is kénes megállapodásra jutni”. Fagleburger azt jósolta, hogv a Daniloff-ügy miatt támadt nehézségek egv hónapon belül ..megoldódnak”, s ez év vesén, vagv a lövő év eleién létrejön a második Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó. A „nemzetiek** sajátos útja Az Osztrák Szabadságpárt tündöklése és hanyatlása Az egykori koalíciós kabinet vezérkara 1984-ben: jobbról a második a szocialista párti Fred Sinowatz kancellár, jobbján Steger szabadságpárti alkancellárral (A Népújság archívumából.) Az osztrák parlamentben vagy három évtizede állandóan 3 párt képviselői foglalnak helyet: a két nagy politikai erő, a szocialisták (SPÖ) és a polgári konzervatív Néppárt (ÖVP) mellett az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) honatyái. A most feloszló 183 tagú nemzetgyűlésben az FPÖ-nek, amely a szavazatoknak kevesebb mint 5 százalékát kapta, mindössze 12 képviselője volt. ám a kicsiny párt — történetében először — bent volt a kormányban: abszolút többségük elvesztése után a szocialisták csak az FPÖ-vel szövetkezve tudtak hatalmon maradni. A kormánykoalíció a nyugat-európai viszonylatban baloldalinak számító SPÖ és az ÖVP-től is jobbra álló FPÖ között rendhagyónak számított. Ám még így is további hosszú évekig fennmaradhatott volna, ha. pz FPÖ nem csúszik to' ■ még jobbra : azzal, hog'ü -, . minapi kongresszuson zéputas Norbert Ster > lyett Jörg Haidert választották a párt elnökévé, a párt visszakanyarodik oda, ahonnan elindult. Az FPÖ elődje csak 1949- ben alakulhatott meg: akkor, amikor visszakapta politikai jogait az ausztriai náci rendszerben kompromittált vagy félmillió állampolgár. Javarészt az ő gyűjtőhelyük lett az utóbb Szabadságpártnak elnevezett „Függetlenek Szövetsége”, a VDU. Miután az SPÖ, illetve az ÖVP a szavazók túlnyomó többségét magához szívta (függetlenül attól, hogy azok milyen nézeteket vallottak, milyen szerepet játszottak 1938—45 között), az FPÖ-ben túlnyomórészt a „hűséges nemzetiek” maradtak, akik kitartottak a „nagynémet” eszmék mellett. A polgári demokrácia kifejlődésével azonban ez a tábor fokozatosan csökkent, így Norbert Steger és társai a tőkés liberalizmus felé nyitva próbálták átmenteni a pártot. Figyelemreméltó, hogy e Kísérlet látványos sikere ellenére, — amikor is 3 éven át a befolyását tekintve jelentéktelen FPÖ adta az al- kancellárt (egyben a kereskedelmi minisztert), s e párt tölthette be a hadügyi és az igazságügyi tárcát, hozzá 3 államtitkári posztot — a legutóbbi kongresszuson jelentős többség utasította el ezt a vonalat, fontosabbnak ítélve a visszakanyarodást a szélsőjobb felé. Pontosan tudva, hogy ez a párt szavazótáborának további visszaesését jelenti, egyúttal azt is, hogy belátható időn belül aligha juthatnak ismét be a kormányba. Reagan elnök beszéde az ENSZ közgyűlésén Hétfőn délelőtt állam- és kormányfők Részvételével kezdődött meg az általános politikai vita az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán. A vitában a tagállamok képviselői fejtik ki nézeteiket a nemzetközi problémákról, a világszervezet feladatairól. Az ülésszakot a múlt hét keddjén nyitották meg, de a hét második felében a közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartott a namíbiai kérdés megvitatására. Az ülésszak résztvevői határozott intézkedéseket sürgettek a dél-afrikai fajüldöző rendszer ellen, amely továbbra is megszállva tartja Namíbiát és az ország területét a szomszédos szuverén afrikai államok elleni támadásokra használja fel, nem hajlandó megadni a függetlenséget Namíbia népének, nem teljesíti az ENSZ érvényes határozatait. Hétfőn elsőnek János Károly spanyol uralkodó szólt a közgyűléshez. Beszédének jelentős részében foglalkozott a nemzetközi terrorizmussal és hatékony nemzetközi ösz- szefogást sürgetett ellene. Kijelentette: az olyan országok, amelyek támogatást nyújtanak a terrorizmusnak, vagy megtűrik azt, „kizárják magúkat a nemzetek közösségéből”. A spanyol államfő azonban egyetlen országot sem vádolt meg név szerint ilyen magatartással, kijelentette ugyanakkor, hogy a terrorcselekmények „veszélyeztetik a legalapvetőbb emberi jogot, a békés élethez való jogot”. Másodiknak szólalt fel hétfőn Ronald Reagan amerikai elnök. Az Egyesült Államok leszerelési politikáját, Mihail Gorbaesovihoz intézett levelében foglalt javaslatait fejtette ki Reagan, amerikai elnök iaz ENSZ-közgyülés ülésszakán hétfőn elmondott beszédében. Az elnök igyekezett úgy feltüntetni javaslatait, mint amelyek lehetővé teszik a megállapodásokat a Szovjetunióval néhány fontos leszerelési kérdésben. Ugyanakkor megpróbálta a szovjet felet felelőssé tenni a megállapodások elmaradásáért és ezt a fórumot is felhasználta arra, hogy az úgynevezett Dani loff-ügyet is felemlegesse, kijelentve, hogy „a Szovjetuniót felelősség terheli az akcióért”. Mihail Gorbacsov legutóbbi leveléről csupán annyit mondott, hogy azt „gondosan és alaposan tanulmányozzák”. Bár az elnök beszédének hangvételét tanácsadói mér- sékélítnek minősítették, az magában foglalta a szokásos szovjetellenes vádakat is. Reagan méltatta a tavaly novemberben megtartott csúcstalálkozót, s azt mondotta, hogy a „világ most hozzájárulást vár el a békéhez, olyan hozzájárulást, amelyet csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői tehetnek meg”. Az amerikai javaslatokról szólva Reagan — a nyilvánosság előtt also ízben — megerősítette, hogy az Egyesült Államok hajlandó „ideiglenes megoldásként” elfogadni a hadászati támadó fegyverek számának eredetileg Genfiben javasolt, öt-‘ ven százaléknál kisebb arányú csökkentését, a közepes hatótávolságú eszközök számának szakaszos csökkentését. Aláhúzta azonban, hogy a csökkentésnek „egyenlőnek és ellenőrizhetőnek” kell lennie. „Mindez reményt keltő fejlemény. A felek között a nyáron megtartott eszmecserék a leszerelésre vonatkozó komoly és termékeny tárgyalások kezdetét jelenthetik. Van lehetőség arra. hogy megtörjük a jeget, mégpedig akkor, ha mindkét fél megnöveli erőfeszítései (. a genfi leszerelési tárgyalások jelenlegi fordulójában, s ha megtartjuk azokat az ígéreteket, amelyeket a múlt év novemberében tettünk egymásnak” — mondotta. Reagan ezúttal csak rövid látogatásra érkezett a világszervezet székhelyére, és még hétfőn délután visz- szatért Washingtonba. Közép-európai idő szerint este szólalt fel Corazón Aaui- no, a Fülöp-szigetek elnöke. Ma mond beszédet Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A kormány képviselőinek megbeszélése a szövetkezeti mozgalom vezetőivel A kormány képviselői és a szövetkezeti szövetségek elnökei hétfőn megbeszélést tartottak a Parlamentben. A megbeszélésen Lázár György, a Miniszertanács elnöke, Ma- róthy László és Marjai József miniszterelnök-helyettesek, illetve Köveskuti Lajos, az OKISZ, Szabó István, a TOT és Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke vettek részt. A tanácskozáson — figyelemmel a közelgő szövetkezeti kongresszusokra — véleménycserét folytattak a mozgalom helyzetéről, a szövetkezetek érdekképviseleti szervei és a kormányszervek közötti együttműködés ta- paszalatairól, valamint a közös feladatokról; A szövetkezeti szövetségek elnökei arról adtax tájékoztatást, hogy a- szövetkezeti mozgalom az elmúlt öt év során új vonásokkal gazdagodott, növekedett a taglétszám, erősödött a tagok érdekeltsége a közös vagyon gyarapításában. Ismertették a VII. ötéves tervidőszakra szóló terveket, valamint az idei népgazdasági feladatok végrehajtásában mutatkozó elmaradások pótlására tett erőfeszítéseket. Ezt követően áttekintést adtak a szövetkezeti mozgalom és az érdek- képviseleti munka továbbfejlesztését szolgáló elgondolásokról. A kormány képviselői elismeréssel nyugtázták, hogy a szövetkezetek a korábbinál nehezebb körülmények között is figyelemre méltó eredményeket értek el a termelés fejlesztésében, az exportképesség növelésében, a hatékonyság javításában. Jelentős szerepet töltenek be a lakosság áru- és szolgáltatási igényeinek kielégítésében, hozzájárulnák a kedvezőtlen adottságú térségek felemelkedésének elősegítéséhez, a kistelepüléseken élő lakosság életkörülményeinek javításához. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy még számottevőek a hatékonyabb, szervezettebb és fegyelmezettebb munkával feltárható tartalékok, s hogy jobban ki kell használni a szövetkezeti ön- kormányzat nyújtotta lehetőségeket. A kormány képviselői ezúttal is megerősítették, hogy a Minisztertanács nagy fontosságot tulajdonít a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének, támogatja az előremutató, a minőségi megújulást célzó törekvéseket. Mindezek végrehajtását a közgazdasági és jogi szabályozás, valamint a törvényességi felügyelet keretében is elősegíti. Számít arra, hogy a szövetkezetek érdekképviseleti szervei a jövőben is aktív részt vállalnak a kormányzati döntések előkészítésében és azok végrehajtásának megszervezésében. (MTI)
