Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

198«. szeptember 23.

^ËPÜJSÀG 3

A szocializmus megújulásának útja (5.)

Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért

4956. június 28-án a lengyelországi Poznanban súlyos zavargás tört ki, amelyen munkásrétegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreállítani. Poznan figyelmeztető jel volt az MBP-nek is, hogy sürgősen meg kell oldani a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Központi Vezetőségnek július 18—21-i ülése határozott él. Ez a plénum végre kritikusan elemezte a párt ■politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adódó következtetéseket, és kétfrontos harcot hirdetett a válság felszámolására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a ' szocialista megújulás érdekében.

Nagy tehertételtől szabadította meg a pártot az, hogy a KV ülése felmentette első titkári tisztsége alól Rákosi .Mátyást. De a régi beidegződés és a pártegység hamis értelmezése munkált, amikor a döntést Rákosi rossz egészségi állapotával indokolták, és nem tárták a párt és az ország elé a súlyos politikái hibáit, és bűnös szerepét a koncepciós perekben, valamint a rehabilitáció késleltetésében.

Rákosi helyébe első titkárnak Gerő Ernőt választotta meg a testület. Ez a választás nem volt nevezhető sem elvinek, sem taktikusnak. Gerő Ernő Rákosi mellett a régi vezetés második embere volt, tehát hasonlóan felelős a politika torzulásáért, az 1953. júniusi fordulat megtorpedózásáért, az SZKP XX. kongresszusa után is a változások gátlásáért, és részese voit a törvénytelenségeknek is. A júliusi plénum on ugyan irányt váltott, de a beszédében hangoztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, kifejezte azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes hibáira is, borítsanak fátylat.

A pártpoliitílkia megújulásának szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB soraiba több kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező elvtársát választottak, közöttük jó néhányan a /törvénytelenségek áldozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Titkárságának is tagja Kádár János.

A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megközelítésű, és az SZKP XX. kongresszusa szellemének megfelelő voit. A pártegység helyreállítását szorgalmazta, és reálisan elemezte az elhajlásokat is: „Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei — állapította meg a beszámoló. — Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvonalának és helyes politikájának érvényesítéséért.” E kétfrontos állásfoglalás végre a szektás megnyilvánulási formákat is bemutatta: politikai felvilágosítás helyett adminisztratív eszközök alkalmazása, erőszak a tsz-fejlesztésben, bizalmatlanságira alapozott káderpolitika, dogmatizmus a társadalmi jelenségek megítélésében, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal! szemben, a szövetségesek lebecsülése, a

népfront elhanyagolása.

Az állami életben a szocialista törvényesség megszilárdítását, az állami fegyelemnek a szocialista demokráciával egyidejű erősítését és fejlesztését jelölték meg feladatul. Gazdasági téren az anyagi érdekeltség és a minőségi követelmények kaptak hangsúlyt. Mint közvetlen teendőt javasolták az államkölcsönjegyzés megszüntetését, és a hadsereg létszámának csökkentését. Az agrárpolitikában a mezőgazdaság szocialista átalakítását ugyan célul tűzte ki a határozat, de egyrészt az ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség legszigorúbb betartását hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdaságokait is támogatja a termelés növelésében.

A júliusi KV-ülés a miniszterelnök, Hegedűs András előadásában megvitatta é* elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, tekintetbe vették a szakértői csoportok véleményét is, és mintegy 2—3 százalékkal alacsonyabb fejlődés: ütemet szabtak meg, mint az eredeti, még a Rákosi-féle vezetés által vitára bocsátott tervezet. Fontos és valóban előremutató megállapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszereire vonatkozóan is: A központosítás túlzásait fel kel! számolni, a vállalati tervmutatók szárnál csökkenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállalatok igazgatóinak. Szó volt a/ anyagi ösztönzés, az ár- és bér-, valamin! a hitelrendszer fejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a népgazdasági terv céljai irányíthatják” — hangsúlyozta a beszámoló.

A júliusi KV-ihatározatot egyetértéssel és megkönnyebbüléssel fogadták a párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első időkben még a Nagy Imre köré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással —*■ kénytelen volt helyes irányú kezdeményezésnek elismerni a határozatot. A kifejezetten ellenséges, burzsoá-restau- rációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propagandájukhoz is. kissé csendesebbek lettek.

De ez az állapot csak átmenetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gyakoriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva, Nagy Imre és csoportja is sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a személyi változások a vezetésben, nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá is támasztotta —, túlliciitálásba kezdték. Követeléseik mind szélsőségesebbek lettek, mindinkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányokat, értékeket, és a demokratizálás címén a rendszer „strukturális megváltoztatását” igényelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépítésével, és lassan a már nem is nagyon burkolt szovjetellenességgel. A burzsoá restaurációs elemek ebiben a tevékenységében jó partnerei voltak a Nagy Imire-csoportnak; persze, mindig meg is toldották az érvelést és a kívánság Listát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza keli vinni a párt, illetve az állam vezetésébe, hiszen azt első lépésként általános restaurációs céljaikhoz alkalmasnak találták.

11956. késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség újra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumokon — növekvő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi ifjúság soraiban — szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyamatok bontakoztak ki. A kritikusok és a világmegváltók egymással versenyeztek az esetenként jogos, de gyakrabban irreális, nemegyszer teljesen abszurd követelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a része is, amely nem vagy csak kevéssé került e kritikai zuhatag befolyása alá, bénultam figyelt. A formálódó és még nem eléggé összecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is nagyon el volt foglalva nemzetközi ügyekkel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmutatást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszervezeteknek ahhoz, hogy kezdeményezők legyenek, és jól politizáljanak e válságos helyzetben.

(Következik: Az ellenforradalom füzében.)

Megjelent a Béke és Szocializmus

8-as száma

Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára beszámol az NSZEP XI. kongresszusáról. Rámutat: az eredményekkel való elégedettség mellett a kongresszus küldöttei hangsúlyozták, hogy többet is lehet és el is kell érni. A kor igen nagy követelményeket támaszt velünk szemben, mert a szocializmusnak be kell bizonyítania, hogy mint társadalmi rend, jobb a kapitalizmusnál.

Hat és fél évtizeddel ezelőtt Mongólia, ahol a pre- kapitalista társadalmi viszonyok uralkodtak, a gazdasági, társad almi és szellemi újjászületés útjára lépett és

történelmileg rövid idő alatt — ténylegesen egyetlen nemzedék életében — a középkori sötétségből felemelkedett a modern civilizáció szintjére. Demcsigijn Molom- zsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára elemzi a megtett utat és ismerteti a gazdasági és társadalmi fejlődésnek a párt XIX. kongresszusán kijelölt fő irányait A munkásosztály pártjának ideológiai gyakorlatában az a döntő, hogy a párt opportunista módon alkalmazkodik-e a tőkés világban uralkodó hangulatokhoz és tudati szinthez, vagy pedig a szükséges rugalmassággal kísérletet tesz arra, hogy a tömegek tudatát elvi orientációval fejlessze saját céljaik képviseletére és elérésére mozgósítva őket. Erwin Scharf, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja osztrák tapasztalatok alapján felrajzolja az eszmei evolúciónak ezt a két ellentétes irányát.

Angol marxista körökben vita bontakozott ki arról, hogy milyen összefüggésben áll egymással a politikai harc és az osztályharc. Vannak nézetek, amelyek szerint a politika osztályalapon való elemzése durva leegyszerűsítés.

Új utat építőnek

a dacai szőlőhegyre

A jégí földút helyet új betonút építése folyik Decs és a decsi szőlőhegy között.

A 18 millió forintos költségvetés felét a MÉM biztosítja, ezt az összeget pályázaton nyerte el a tsz és a tanács. A költségek egynegyedét a tsz vállalja, a tanács 3 millió forinttal járul hozzá az útépítéshez. A fennmaradó összeget az érintett zártkerttuiajdonosok fizetik, telkenként 6000 forint értékben. Az út 5,3 kilométer hosszú lesz, kivitelezője a Székszárd—Paksi Vízitársu lat. Az első szakasz deeem bér 31-ig készül el, a végleges átadást a jövő év márciusára tervezik.

Az építés során a szemét telephez- vezető 1 km-es betonút is készül.

Fotó: G. K.

A betonozást a vízitársulat mucsi brigádja végzi

A TESZÖV elnöksége tárgyalta

Személyzeti munka a termelőszövetkezetekben

A Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége megtárgyalta a megye mezőgazda- sági szövetkezeteinek káderhelyzetét.

A mezőgazdasági szövetkezetek személyzeti munkáját, az elnökség és az apparátus tevékenységét jól segítették a kádermunkával kapcsolatos párthatározatok és az állami rendeletek. Sokoldalú, értékes támogatást jelentettek a TOT elnöksége által jóváhagyott ajánlások is.

A tagszövetkezetekkeJ szemben támasztott fokozódó követelmények szükségessé tették a megye területén a káder- és személyzeti munka rendszeres áttekintését, a gondok és hiányosságok felszámolását. A megye szövetkezeteiben magas színvonalú növény- termesztés, fejlett állattenyésztés és szerteágazó melléküzemági tevékenység folyik. Az egyes területek működését szakmailag, politikailag felkészült, alapvetően jó vezetői készséggel rendelkező káderállomány irányítja. A gazdálkodás eredményei viszonylag magas szinten stabilizálódtak az elmúlt öt év során. A szövetkezetekben megfelelő szintű nyereség elérésével a nehezebb körülmények ellenére eredményes volt a gazdálkodás. A lehetőségek fokozottabb kihasználásával a tsz- tagság jövedelme növekedett. Javult a munkaerő alkalmazásának hatékonysága, növekedett a termelés technikai színvonala.

Korszerűsödött a szövetkezetekben a vezetés színvonala, a hatáskörök növelésével jobban igazodtak a változó körülményekhez Mindez

olyan körülmények között következett be, amikor a szigorodó szabályozók és az ipari termékek, az energia és más termelési alapanyagok árának emelkedése volt a jellemző.

Az eredmények alapja a megye tsz-tagságának szorgalma, fegyelmezett munkája, s meghatározó szerepe volt a vezetésnek. A termelő- szövetkezetekben a feladatok és észrevételek alapján a reszortok megfelelő felosztásával biztosították, hogy a személyzeti vezető a kívánt mértékben tudjon foglalkozni elsősorban a személyzeti és az oktatási feladatokkal. Ugyanakkor a személyzeti vezető több helyen ellát olyan feladatokat is, mely a tagokkal kapcsolatos tevékenység, főleg szociálpolitikai és munkaügyi jellegű. Így többségüknek a vezetőséggel, elnökkel, szakvezetőkkel és tagsággal sokoldalú munkakapcsolata van. Részt vesznek a vezetőségi gyűléseken és a heti szakmai megbeszéléseken.

Munkájukkal, észrevételeikkel, döntéselőkészítő tevékenységükkel többségük érdemi segítője a vezetésnek. Mindez azzal jár, hogy nőtt a minősítések tekintélye, mind a minősítést végzők, mind pedig a minősítettek szemében. Egyre kevesebb a sablonosság, előtérbe kerül a személyiségi jegyek kidomborítása, és a minősítésekbe bekerül a konkrét feladatok meghatározása is. A minősítések nagyobb része színvonalas, általában objektív, elősegíti a minősített fejlődését.

Am ennek ellenére még mindig vannak olyan vezetők, ákik nem végzik elég körültekintően ezt a munkát,

ennek következtében pedig hiányosságokat kevésbé fogalmaznak meg.

A megye termelőszövetkezeteiben 1926 dolgozóról vezetnek teljes személyi anyagot, és rendszeres a meghatározott időben történő minősítés. Míg 3—4 éve gyakoribbak voltak a minősítésekben a formális elemek, ma már az egyre javuló színvonal, a feladatok konkrétabb meghatározása a jellemző Gond, hogy a vezetői rátermettség, a készség és személyiségjegyek oldaláról kellő mértékben nem elemzik a minősített tevékenységét. Ennek oka, hog\ a vezetői rátermettség köve- telményrendszerének és az ahhoz kapcsolódó pszichológiai, etikai és egyéb vezetés- elméleti ismereteket a minősítést készítők kevésbé ismerik.

Nem ismerik, mert leköti őket a sok szervezési gond. egyesek pedig egyszerűen felületesen foglalkoznak a káder- és személyzeti munkával. így a legnagyobb lemaradás a személyzeti munka tudatosságában és tervszerűségében van. Nem minden vezetőnél sikerült még elérniük, hogy a követelményeknek megfelelően foglalkozzék és munkája szerves részének tekintse a káder- és személyzeti munkát.

A hatvanhat elnök és igazgató közül negyvenháromnak van egyetemi vagy főiskolai végzettsége, és valamennyien rendelkeznek különböző szintű politikai képzettséggel. Megfelelően irányítják a gazdálkodást, biztonságos jó munkahelyi légkör megteremtésére törekednek, vezetői rátermettségük, képzettségük és politikai ismereteik zömében megfelel az elvárásoknak.

Szilárd alapot készítenek az erőgépek az úthoz