Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
1 szeptember 20. NÉPÚJSÁG 5 Minivasút segíti az anyagmozgatási N> ersgyártás Manapság, amikor egyre több a magánerős építkezés, még mindig óriási kereslet mutatkozik a hagyományos építőanyag, a tégla iránt. A Baranya—Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat bonyhádi gyáregysége valamikor az 1900-as évek elején épült és azóta elégíti ki a Jíörnyék, Baranya, Somogy, Tolna valamint a Duna-Tisza köze építkezőinek egy részét. A közigazgatás és la sors iróniája, hogy a gyár /neve az, ïamit már említettünk, mert a téglát amit itt gyártanak, mindenki csak úgy ismeri és emlegeti, hogy hidasi tégla. Jelenleg 62-en dolgoznak a téglagyárban. Az utóbbi három évben B—30-as téglát gyártottak, de most ismét kisméretű tégla gyártását kezdték meg. A nyer^anyaggyártás gépesítettsége már több mint 30 éve azonos színvonalú, de |a lóvontatást felváltotta az ún, kuli vontatás, és a kemence gépesítése 1978-ban megtörtént, azóta van targoncás rendszerű ki- és behordás. A négy égetömesternek az idei évben összesen 9 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő mennyiségű nyersanyagot kell kiégetnie. GOTTVALD KAROLY képriportja Nem pénzkérdés A világon másfél milliárd gyermek él, s nemrégiben, amikor megszületett a Föld ötmilliárdodik lakója, a szenzáció bejárta a világot. Népességi és élelmezési adatok hangzottak el, még azt is valószínűsítették, hogy az új jövevény bizonyára afrikai. Csak azt nem mondta ki senki, hogy egy gyermekről van szó, akinek a sorsa bizonytalan. Az UNICEF adatai szerint ma még évente 15 millió gyermek hal meg, főleg fertőző betegségekben és hasmenésben. A gyermekhalandósági küzdelem a tévhittel ellentétben, elsősorban nem pénzkérdés, hiszen valamennyi egyéves gyermek beoltása kevesebbe kerülne, mint három korszerű harci repülőgép. Legalábbis ez derül ki az ENSZ gyermekalapjának legutóbbi jelentéséből. Egy kis csomag rehidráló só páldául, amely megóv a hasmenéskor fellépő kiszáradástól, mindössze ötven pfennig. Az emberiség egy része, s főleg a fejlett országok tudomást sem akarnak venni az effajta tényekről. Ezért is nagy a jelentősége a felvilágosításnak, az emlékeztetésnek, ezért is lett szeptember 20-a a gyermekek nemzetközi napja. Idehaza ugyan nem ünnepeljük ezt a dátumot, nálunk május utolsó vasárnapja a gyermekeké, amikor elsősorban örömet igyekszünk szerezni nekik. És ha olyankor nem is, most, a figyelmeztetés és emlékezte- tés napja előtt elmondhatjuk, hogy itthon sincs mindig minden rendben a gyermekek körül. Nem pusztítják őket fertőző betegségek, és többé-kevésbé jól felszerelt egészségügyi intézmények óvják őket. De sorsuk, nevelkedésük cseppet sem gond nélküli, és időnként nem árt ezzel is számot vetni. A gyámhatóságok adatai szerint a veszélyeztetett kiskorúak száma tavaly 87 ezer volt. Hét százalékkal több, mint egy esztendővel korábban. Am ez csak a hivatalokban regisztrált adat. Becslések szerint körülbelül háromszor ennyi a veszélyeztetett gyermek. Tovább növekszik ez a szám, ha hozzáadjuk az egyelőre „csak” hátrányos sorsúnak minősítetteket. A szülők alkoholizáló életmódja, a goromba, gyakran durva bánásmód, az elhanyagolás mind több gyermeket sújt. Az a természetes persze, hogy az egészséges környezeten élőkre is figyelünk. Ám az ő életük sem gond nélküli. Az általános iskolák.túlzsúfoltak, mind inkább csak a megőrzésre jut energia, ami különösen akkor szembetűnő, amikor a családok életmódja sem kedvez a gyermekekkel való törődésnek. A szülök nagy része másodkeresetre törekszik, ez megnyújtja a munkával töltött időt, nemegyszer 14—16 órára. Ezért mind több helyen és mind gyakrabban bukkannak fel a kulcsos gyerekek, akik nyakukban a lakás kulcsával, naphosz- szat tekeregnek az utcán, a játszótéren töltik az időt. felügyelet nélkül. A nevelési hiányokat adatok is jelzik. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 1980-ban még csak 2680 gyekek ügyével foglalkoztak, négy évvel később már csaknem 50 százalékkal többel: 3827 esetben jártak el kiskorú ellen. Ezt az adatot is nyugodtan beszorozhatjuk, hisz nem minden gyerek és eset kerül hivatalos fórum elé, vagy az enyhébb esetekben nincs is eljárás. A felnőtt társadalom nem mindig néz szembe ezekkel a tényekkel. Megnyugtatja a lelkiismeretét azzal, hogy ellátja élelemmel és ruhával a gyermekét megveszi a tanszereket, vagy játékot ad a kezébe. A felnőtt, mert gyakran fáradt, arra törekszik, hogy nyugta legyen a gyerektől, hogy az valahogy elfoglalja magát. A magukra maradt gyerekekről is alig tudunk. Pedig erről is szólnak adatok. 1984-ben — a nyilvántartás szerint — 24 öngyilkosság történt a 7—14 éves korosztályban. Közülük 21 fiú volt. A szülők és a pedagógusok sem ismerték azokat a jeleket, amelyek megelőzik ezeket a tragikus lépéseket. Sok szakértő még azon is vitatkozik, lehet-e gyermekeknek egyáltalán öngyilkossági szándéka. Nos, pszichológusok vizsgálatai igazolják, hogy igenis, lehet, még ha a szándék nem is mindig azonos a felnőttekével. Ok többnyire „ideiglenesen" szeretnének csak meghalni, hogy magukra vonják a felnőttek figyelmét. Hogy nem figyelünk rájuk eléggé, sok más is mutatja. Ilyen tünet például a csavargás, a narkózás, atkoholfogyasztás. A Balaton mellett nyaranta ideiglenes szállást kell létesíteni, hogy a parkokban, a part mellett begyűjtött kiskorúakat elláthassák addig is. amíg hazautazásukról gondoskodnak. Sok szülőt ilyenkor meglepetés ér, mert gyermeke máshol tartózkodott, mint amit odahaza bejelentett (ha otthon egyáltalán figyeltek erre, meghallgatták). Az iskoláztatásukkal sem lehetünk tökéletesen ^elégedettek. Az általános és ingyenes alapoktatás valamikor nagy vívmányunknak számított. De a követelmények azóta változtak. Ma már ezt természetesnek tartjuk. Ez is eredmény persze. Mint.ahogy az is, hogy minden óvodáskorúnak van férőhelye. De az már nem, hogy romlanak a tanulmányi eredmények, s mind kevesebben fejezik be sikeresen a nyolc osztályt. Az 1984 85-ös tanévben a nyolcadik osztályt az elsőben beiratkozott tanulóknak csupán a 86,7 százaléka fejezte be eredményesen. Intő adatokat soroltunk, amelyekről nem tudomást venni, több mint hiba. Amit a felszabadulás után az elsők között a gyermekekért tettünk, ma már nem elég. Hiszen a társadalom is előrelépett fejlettségben, igényei, követelményei változtak, magasabbak lettek. A megelégedettség egy, már elért szinttel, a legnagyobb veszély. Különösen most kell erre figyelnünk, amikor az ország népessége csökken. Mind kevesebb gyermek születik, számuk már nem pótolja az elhalálozottakét. A csökkenésben közrejátszik az is, hogy nőnek a gyermeknevelés költségei, a fiatal házasok nehezen jutnak lakáshoz, a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtése mind kevesebb szabadidőt hagy, s a család- tervezésre az is hat, amit az önálló életet kezdő fiatalok maguk körül tapasztalnak, vagy saját sorsukból példaként leszűrnek. Az állam anyagi lehetőségei határt szabnak a ' támogatásnak. De a gyermekek körül sok minden nem pénz kérdése. A felnőttek szemlélet- változása, családfelfogása, jövő iránti felelőssége legalább ennyire nélkülözhetetlen. Gyermekeinknek legtöbbször nem az anyagiak, nem a jólét jelei hiányoznak, hanem a törődés, amely pénzzel meg nem váltható. REGE SÁNDOR Nélkülözhetetlen az ember, a fizikai erő Szállításra készen Kg y pár lő mutatóba. . . Kaparósén „indítja" az alapany agot Égetőmester a kemencetetőn ..... 11 C sendélet Téglagyári pillanatok
