Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
198K. augusztus 2ft. a Képújság Nem valószínű, hogy Sho- hedm Imamura olvasta valaha is Sántha Ferenlc sokan voltunk című novelláját, ám mégis, mintha a magyar környezetben játszódó írás japán megvalósítását láttuk volna a Naraijama balladája című filmben. A Fukaza- va müve alapján készült film azért lehetne magyar, amiért a Sántha-növella is egyetemleges. A felvetett probléma, a társadalmi jelenség nem egy adott országra, hanem a mérhetetlen szegénységre, elnyomásra és arra a nagyfokú kizsákmányolásra jellemző, amit a feudalizmus hozott a Föld minden országába, A kis japán hegyi falu lakóinak élete örökös küzdelem az éhség fenyegető réme ellen. Ebben a faluban, egyetlen felesleges, éhes száj is nyomorba döntheti p családot. Épp ezért alakult ki az a kegyetlen, bár számukra praktikus, elfogadott szokás, hogy a hetven éves kort elért öregeket fel viszik a Narajamárn és ott magukra hagyják. A Sántha-navella hegyi barlangját itt egy eldugott völgy helyettesíti. Shoheim Imamura filmjének alapkonfliktusa, hogy a hetvenedik életévéhez közeledő Orin még erős egészséges öregasszony. Az ősi törvény szerint mégis készülnie kell erre az utolsó utazásra. Közben a falu éli hétköznapi életét. Ebben a természeti világban a legősibb ösztönök parancsolnak. A tolvajt családjával együtt élve temetik el, hisz a legnagyobb bűn az ételiapás. Az új asz- szony szerzése pedig sima üzleti tranzakció, így Tatszue- nek is a sókereskedő közvetíti a feleséget, akivel viszont eggyel többen lesznek. Orinnak indulnia kell. Az utal fia hátán teszi meg, az előírás szerint és hál' fia gyenge, szívesen visszafordulna anyjával, gyengesége az öregasszony határozottságán megtörik. Ennyi a történet röviden, amit elmesélve épp lényeget, a látványt nem tudjuk kifejezni. Ezt a filmet látni kell. Látni a szereplők — számunkra idegen, túlfűtött indulatokat kifejező, egzotikus, — arcát, átérezve kilátá&talan szenvedésüket, megértve a szinte felfoghatatlan reménység folytán eltorzult érzéseiket és látni az operatőr bravúros felvételeit. Mert a kis falu népe csodálatos természeti környezetben, a természettel együtt él. A film operatőre, Goto Kusakabe pedig tökéletesen kihasználta ezt. A legszebb természetifilmekkel összevethető és abban a kategóriában is helytálló játékfilmet hozott létre. Olyan filmet, ahol jelentősége van egy-egy bevágott rezgő virágszálnak, egy bokorról felröppenő kismadárnak és a háttérben méltóságteljesen magasodó lenyűgöző szépségű hegyeknek is. Tamási János Rádió Mennyit ér a viz? Az elmúlt hét rádióműsorai közül mindenképpen kiemelésre érdemes a Juhász Judit szerkesztette Családi tükör egyik kis riportblakkja. Kétszeresen is. Egyrészt az alig nyolc perébe tömörített .téma megszerkesztése, másrészt pedig a téma fontossága miatt. Mégis, elöljáróban az elmúlt heti Családi tükörről, E sorok szerzőije már jó ideje kedves, állandó műsorá- nak tartja ezt a szomfoaton- kénti fél órát. Mert ez a sorozatműsor sohasem okoz „meglepetést”. Az elmúlt adásban egy pápai onkológus főorvossal készített komoly, korrekt, érdekfeszítő, igazi egészség- nevelési interjút követően a szerkesztő, Juhász Judit és munkatársa, Balogh István arról közölt hangos képet, hogy mennyibe is kerül a víz hazánkban. Igen, az a víz, amelyből annyit pocsékolunk ek Helyesebben, ott, ahol nincs belőle egy csöppnyi sem, ahová lajtos kocsival szállítják,. ott az emberek miért becsülhetik többre, mint az a városi ember, aki szüntelenül pocsékolja? A felelősség örökös kötelezettségét hangoztatják' a riport megszólaltatott szereplői. És nemcsak az állampolgár felelősségét, hanem a gazdasági egységekét is, amelyek — sajnos, de ez az igazság — sokkal felelőtlenebből használják a drága vizet, mint az állampolgárok. szűcs Moziban Narajama balladája Könyv Mo Jing-feng : Túl szép a menyasszony Kína mai irodalmának egyik gyöngyszemét veheti kezébe az olvasó a Kossuth Könyvkiadó jóvoltából, a Nők Magazinja Kiskönyvtár sorozatban, Polony! Péter fordításában. Mo Jing-feng: Túl szép a menyasszony című kisregénye egy isten háta mögötti kiis hegyi faluban élő fiatal házaspár szerelmének drámai története. A már agglegénysors előtt álló főszereplő, An Ce-kemg váratlanul igen szép feleséghez jut. Az ifjú menyecske túlzottan is szemrevaló, annyira, hogy házasságát már állapotosán vállalja, ezt azonban eltitkolja. Sikeresen, mivel a fülig szerelmessé vált férj koraszülöttnek és sajátjának hiszi a világra jött gyermeket. Közben a fiatalasszony is igazán beleszeret a kényszerűségből elfogadott férjébe. Mindketten mélyen szeretik egymást, s az asszony arra ösztönzi urát, hogy — saját Vágyát is megvalósítva — jelentkezzék egyetemre a városiba', amikor ezt már a paraszt- fiatalok számára is lehetővé tették. A férj, erőpróbán is átmenve, egyetemista lesz. Távollétében megjelenik lakásukban a gvermek vér szerinti apja, aki erőszakos fellépése után holtan marad a szobában. Hszi-mej, a feleség, jelentkezik a rendőrségen, ahol vizsgálati fogságba helyezik, de nem vall. Anyósa szántón hallgat, még a hazalátogató fia előtt is, pedig annak sejtése szerint, koronatanú lehet. A fiatal- asszonyra a törvény szerint halálos ítélet vár, ha nem bizonyul be, hogy önvédelemből, véletlenül történt a haláleset. An Ce-keng lelki gyötrelmekkel teli napokat él át neje iránti aggodalmában, és a magáénak tartott fia szeretetében. Sikerül anyját rábírni szemtanú vallomásra, és feleségével találkoznia. Az asszony töredelmesen elmond mindent férjének, azt is, hogy nem tőle va'ló a gyermek. Hszi-mejt felmentik, An Ce-keng hazaviszi otthonukba. Attól fogva azonban, bármennyire küzdenek ellene, megváltozik addigi légkörük. Mintha megrendülne a családot összetartó ragaszkodás, szerelem és szeretet. A rég' előítéletek rájuk nehezednek, azok szerint Hszi-mej szégyenteljesen becsapta férjét, hogy eltitkolta házasságon kívüli terhességét. Végül is a történet sem hepi- enddel, sem tragédiával nem végződik. A főhősök nem válnak el, de a férj még szabadsága lejárta előtt visszatér az egyetemre. Bármilyen tisztességesen, hűségesen és szeretettel viselkedett is Hszi-mej házassága óta, környezetének egy részéről ezután már csak rosszmájú irigység nyilvánul meg feltűnő szépsége iránt. Mo Jing-feng kisregénye bepillantást nyújt a kínai falusi életbe, erkölcseibe, számunkra ismeretlen szokásaiba, hagyományaiba, s bölcseletébe is. Szekszárdi vonatkozás, hogy a könyv borítója Schubert Péter munkája. BALLABÁS LÁSZLÓ Hangverseny Tévénapló Garcia Lorca emléke „Költő voltál, — megöltek ök” — irta róla Radnóti Miklós, majd nem sokkal később, immár saját sorsát előrevetítve: „költő vagyok, ki csak máglyára jó, mert az'igazra tanú”. Neki is így kellett végeznie, mint any- nyi másnak még, a fasizmus gonosz esztendeiben. Az ausztriai bányászsztrájk, a madridi munkásfelkelések után Katalóniában kikiáltották a függetlenséget, 1936-ban megalakult az antifasiszta népfront, de már július 18-án elhangzik Franco proklamációja, s ezzel megkezdődik az üldözés. A falangisták megölték Lorca sógorát, Montesinos polgármestert, augusztus 18-ra virradó éjjel elfogták a költőt is, s a granadai falangista újság már 20-i számában hírül adta kivégzését. Otven éve ennek, az évforduló mindenképpen indokolja, hogy emlékezzünk Garda Lorcára, bár talán nem is pontos szó az emlékezés, mert kevés költői életmű él olyan elevenen, mint az övé. Minden fontos munkáját lefordították, színművei visszatérő sikert jelentenek, egyáltalán nem véletlenül, mert a Bernarda Álba háza a XX. század egyik legjobb drámája, a Torreádor- siratót pedig, amit Nagy László fordított magyarra, a világirodalom maradandó költeményei között tartjuk számon. Igancio Sánchez Mejias torreádor halálára készült, aki jó barátja volt, de sorait olvasva a költőre is gondolunk, akinek Soká születik párja — talán sose jön világra ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag. Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség, s a gyászos szél örökké reszket az olajfák között. A hatalmas költeményt Berek Kati mondta el meg- rendítően a Garda Lorcát idéző tévéfilm felújításában, amiről azt hallottuk, hogy valóban felújítás, s nem puszta ismétlése a korábbinak, a megkopott filmről azonban nem tudjuk, mi benne az új. ‘Így is szép, egységes alkotás, a verseket jól egészíti ki Tolnai Gábor tanulmányának néhány részlete, s a korabeli képek is megmutatnak valamit a költő Spanyolországából. Lett volna még mit hozzátenni, főleg a drámákat hiányoltuk, de így is maradandó élmény volt az ismétlésfelújítás, Zolnay Pál nemes munkája. Zsolt Béla ébresztése Költőként kezdte pályáját, s bármily meglepően hangozzék is, a kortársak Babits-tanítványt láttak benne, s bár később sem lett hűtlen a lírához, jobban vonzotta a regényírás, legnagyobb sikereit is ez jelentette. A Lohengrin bukása után a Budapesti fiatalember, vagy még inkább a Házasággal végződik című regény ereje teljében mutatja, gyöngéivel együtt. A Tizenötezer pengő jutalom is látlelet, egy szituáció fordulatos elbeszélése, helyenként mesterkélten, de az a fontos, hogy minél élesebb körvonalat kapjon az egyébként elég szokványos történet. Zsurzs Éva még ad hozzá némi színt, s az eredmény: jókedvű, de nem nagy igényű polgári vígjáték. • Üdvözlet Bécsből A magyar turista, ha eljut Bécsbe, főleg ha háromnapos kirándulásra indul, rendszerint beéri a Maria- hilfer-Strasse látnivalóival, s pénzét is az ottani árakhoz igazítja. Legföljebb a Stephansdom táján néz szét, pedig legalább egy órára benézhetne a közeli Kunsthistorisches Museumba is, (szombat, vasárnap nem kell fizetni), mert Európa egyik gazdag gyűjteménye, s egy rakáson ennyi Veronesét, Tintorettót még Velencében sem láthat. Ezen kívül még sok mindenről nem szólt Heltai András és Ferkai Tamás egyébként szellemes és szórakoztató filmje, ami egy hétvégét ígért Bécsben. Amit láttunk, mindvégig érdekes volt, annak is örültünk, hogy munka közben nézhettük Seregi Lászlót, a jeles balettmestert, tetszett a Liliom színházi előadásának részlete, csak épp a cím volt megtévesztő, ugyanis nem egy hétvégét tölthettünk Bécsben, hanem elég szeszélyes összeállítást láttunk, ami olyan volt, mint egy anzixkártya, sok aláírással, s még az angol hercegi pár sem hiányzott róla. Cs. L. • • Ünnepi hangverseny a Művészetek Házában A Janus Pannonius Tudományegyetem női karának koncertje Igazán nem mondható, hogy pang a zenei élet Szek- szárdan, holt szezon van a muzsika berkeiben. Az ünnepi koncért, s a szórakoztató térzene emlékei még alig halványultak, máris újabb különleges csemegét ígérő hangversenyre került sor a megyeszékhelyen. Elöljáróban hadd jegyezzük meg. hogy nem csalódtak mindazok, akik ellátogattak a Művészetek Házába, ahol a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem női kalma- rakórusa mutatkozott be. A kórusmuzsika ünnepét teremtette meg a 32 tagú női kar Jobbágy Valér ^karnagy vezetésével. Az együttes néhány napon belül az olasz- országi Arezzóba utazik nemzetközi kórusversenyre, ahol öt kategóriában mérik öszsze tudásukat, a más nemzetbeliekével. Az ott bemutatásra kerülő, igényesen összeállított nagyívű programot hallhattuk Szekszárdon, A műsor bevezető részében az egyházi polifónia néhány gyöngyszemével ismerkedhettünk meg. Gallus: Ha- ec dies című szerzeménye után Palestrirua-művek (Salve Regina és Ave Regina coelorum) és gregorián-dallamok szólaltak meg. Lenyűgöző volt a kórus stílusismerete, a melizmák kifejező megjelenítése. Különösen szépen hangzottak a gregorián liturgia-részletek. A terem akusztikája segített abban, hogy az egyszólamú dallamok korhű megfogal- mazásbain, teljes szépségükben gyönyörködtessék a közönséget. Gabrielitől a reneszánsz világi zene jeles képviselőjétől A caso un giorno című madrigál ciklusának négy tételét énekelte a női kar kulturált, homogén hangzással. A műsor első részében még Liszt-motetták csendültek fel. Közülük az egyiket férfikarra írta a mester. A .kórus kvalitását jelzi, hogy ezt a feladatot is hibátlanul oldották meg. Szünet után az olasz barokk zene egyik meghatározó egyéniségétől, Scarlat- titól a Cor mio című kórus- pozíciót választotta a kaima- rakórus. A mű míves megformálása természetesen hatott e kitűnő együttestől. Caplett: — Debussy tanítványa volt — Inscriptions Chámpetres-e a kórus tolmácsolásában élményszerű volt, helyenként Poulenc egyéni színezetű dallamvilágát idézte. Ezt követően már a XX. század muzsikájából kaptunk ízelítőt. Bartók Párnás táncdala és Kodály Árva vagyak című kompozíciója jól tükrözte az együttes csillogó erényeit. Az utóbbi 20—25 esztendő amerikai zenéjéhez való csatlakozás érződött a ma élő zeneszerző, Jeney Zoltán' Ma- dárhívogatóján. A rendkívül nehéz mű bravúros bemutatását a közönség nagy tetszéssel fogadta. Végezetül Csemitzky: Csujogatók, és Hajdú : Fonóházi dalának érett technikás előadásával bizonyította a Jenius Pannonius Tudományegyetem női kara, hogy folklór kategóriában is eséllyel pályázhat Arezzóban a legjobbaknak járó elismerésre. Lemle Zoltán Szekszárd ünnepel : 925 éves a város, s az évfordulót ünnepli hangverseny is köszöntötte a Művészetek Házában. Az Országos Filharmónia műsora válóban ünnepi. volt, az eseményhez méltó, kitűnő művészek vonultak fel, hogy megszólaltassák Liszt, Bar tóik, Kodály, Erkel, Vörösmarty, Illyés, Simonyi Imre műveit. Lisztművek fogták közre a műsort : a Funérailles a múlt hősei előtt hódolt, a VIII. rapszódia, amit ebben a városban írt, szekszárdi napjait idézte. Kodály Adagio-ja, Erkel Hunyadi Lászlójának és Bánk bánjának részletei méltóan illeszkednék egy ilyen műsorba, arról nem beszélve, hogy a Bordái vagy a Hazám, hazám minidig őszinte sikert is jelent. Ezt egészítette ki Bartók I. rapszódiája, valamint a jól válogatott lírai szemelvények, Vörösmarty Ódája, Illyés Bevezetés egy Kodály-hangver- senyhez című verse és Simo- nyd Imre Bartókot idéző költeménye. Szép előadásokat hallottunk, s a résztvevőik között nehéz minőségi sorrendet megállapítani, mert Fenyő Klára, Havas Judit, Ro- honyi Anikó, Bordás György, Hormai Horváth József legjobb tudásával' szolgálta az emlékműsort, éppúgy, mim Némethy Attila, ki szólistaként és kísérőként egyaránt jeleskedett, leghatásosabban a VHII. rapszódiában. őszinte siker fogadta az ünnepi estet, azt viszont az Országos Filharmóniának mégis csak meg kellene fontolnia, szükség van-e ilyen alkalommal összekötő szövegre. Az ilyesmi szükségszerűen alkalmi és hevenyészett, nem is lehet más. Klasszikus művek nem bírják el a közhelyeiket, az pedig ugyancsak merész gondolattársítás, ha valakinek a Bánk bán bordáiéról a szekszárdi filoxéra jut eszébe. Kovács P. József szóhasználata vál élve, Erkel valószínűleg „forgott sírjában”. cs. Tatszue, aki felvitte anyját a Narajamára
