Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
t»86. augusztus 12. NÉPÚJSÁG 3 SZMT-elnökségi ülés Hétfőn Szekszárdon üilést tartott a Szakszervezetek Tolna Megyei Tianélcsának elnöksége. Az ülésen az elnökség megvitatta az új váMiailíat- irányíifás, a vállalati tanácsok működésének tapasztalatait. 'Második napirendi pontként tájékoztató hangzott él Rába-bázis épül- próbapályák, laboratórium Kutató-fejlesztő központot épít a Rába Gyár. A legkülönbözőbb közúti járművek kipróbálására alkalmas bázist — amely hazánkban az első ilyen létesítmény lesz — Győrtől délre, a so. koróailji dombvidéken, Ëcs község határában alakítják ki. Ezen az erdős területen épülnék — együttvéve tizenkét kilométer hosszúságiban — a próbapályák, amelyeken a Rába-j árműveket' vizsgáztatják majd. Az utakon emelkedők, kavicsos, köves, homökos szakaszok váltják egymást; a gépkocsiknak iszapteknőn kéll átjutniuk. Készül egy 3,6 kilométeres ellipszis alakú, emelt peremű pálya is. Ide települ a .gyár fejlesztési intézete, itt lesznek a laboratóriumok, amelyekben « műszerek által regisztrált adatokat számítógéppel elemzik, s ahol az új konstrukciós megoldásokat kidolgozzák. A hamarosan befejeződő földmunkák során eddig hozzávetőleg egymillió köbméter földet mozgattak meg. Az idén a betonozási munkákat is megkezdik, sőt egyes pályasza!kaszo'kon be is fejezik. Fólia hentesáruk csomagolására A Papíripari Vállalat csomagolóanyag gyárában új fóliát fejlesztették ki. amelyet elsősorban a húsiparnak ajánlanák. Az átlátszó, hegeszthető, jói záródó, gőznek és gázoknak ellenálló csomagolóanyag egészségügyi engedélyezése mosit folyik. Ha ez befejeződik, megkezdődhet a nagyüzemi gyártás. Az új terméket elsősorban az exportra induló sonkaszál- litmányolk csomagolására ajánlják a gyártók. A különleges csomagolóanyag előállítására egy NSZK-beli gépet bérelték. A nagyteljesítményű. modern berendezésen gyártják a már ismert, a vákuumcsomagoláshoz szükséges fóliát is, amelyet az úgynevezett félszáraz húsáru — kolbász, szalámi — csomagolásához használnák. a múlt évi tömegpoWik&i és tisztségviselői oktatás tapasztalatairól, illetve az idei oktatási év szervezési és tartalmi munkájának emelésére tett javaslatokról. Jelentés hangzott el a munkahelyi művelődési bizottságok tevékenységéről. Hazánkban és több más európai országban már sikerrel alkalmazzák a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatólaboratóriumai, valamint az Alagi Állátoi Tangazdaság Supernqua elnevezésű közös szolgálati találmányát, A módszert — amely, lyel a hibás föld alatti csatornáikat az útburkolat bontása nélkül rendkívül rövid idő alatt ki lehet javítani — szinte valamennyi szocialista és 18 nyugati ország, ban szabadalmaztatták. Az eljárás során a javítandó, repedezett, töredezett falú csatornászakaszt lezárják, s a benne lévő folyadékot kiszivattyúzzák. Eat követően a csövet egy tartály, kocsiból az akna nyílásán át speciális a víznél sűrűbb vegyszerrel feltöltik. A vegyszer a cső repedésein ki- ára'mlik és megtölti a csator. na üregeit, beáramlik a ta- lajjáratokbö. Ekkor a csőben maradó vegyszert a tartálykocsiba visszaszivatják. A következő műveletben más összetételű oldatot juttatnak a csőbe, amely 30—60 perc »Dalt megszilárdítja a csatorna üregeiben és a cső re. fedéseiben, lyukaiban maradt további vegyületet. A két készítmény kémiai reakciójának létrejöttével a csövek repedéseit és hibás illesztőkéit szilárd, vízzári Védőréteg veszi körül. A föld alatti csatornaháló. zatok hibáinak hagyományos javítása több hetet vagy hónapot vesz igénybe. A vegyszeres csatornajavítással egy nap alatrt két tartálykocsi vegyszert felhasználva 50—200 méter hosszú csatornát is ki lehet javítani. A módszer olcsó: költsége a hagyományos javításénak 50 —70 százaléka. A Vasás Szakszervezet Tolna megyei szervezője tájékoztatta az SZMT-elnüksóg tagjait a szakszervezetek termelést. gazdálkodást segítő tevékenységével kapcsolatos SZMT-álÜás foglalás végre, hajításáról a vasas szakma területén. Az Alagi Állami Tangazdaság Superaqua Főmérnökségének a szakemberei ezzel az eljárással hazánkban és külföldön eddig 200 kilométer hosszúságú hibás csatornát javítottak meg. Ausztriában két esztendeje Super- aqua Austria néven, közös vállalatot alapítottak. A magyar találmányt sikerrel alkalmazzák egyebek között Becsben, Linzben, Korneu. burgban és Varsóban. A munkához szükséges vegyszerek recept urája védett, ezért az összeállításukhoz szükséges legfontosabb adalékanyagot hazánkból szállítják. A Superaqua-mód- szert ebben az évben a Szovjetunióban is bemutatták. Tárgyalásokat folytatnak arról, hogy Moszkvában a 600u kilométer hosz- szúságú csatornahálózat egy részét a magyar módszerrel javítsák. Hazánkban elsősorban a nagyobb gyárak és üzemek elöregedett csatornahálózatát javították az útfelbontást nem igénylő módszerrel. A Kőbányai Gyógyszerárugyár. ban például 6 ezer méter hosszú csatornaszakaszt újítottak fel úgy, hogy a három műszakban dolgozó gyárban nem okozták fennakadást a munkálatok. Az Ml-es és M7-es utak alatti csatornák csővezetékeit ugyancsak Superaqua-eljá- rássail javították meg. A magyar találmányt az MTA és a Superaqua Főmérnökség kutatói folyamatosan továbbfejlesztik. Azon dolgoznak, hogy a módszert még olcsóbbá és gyorsabbá tegyék. Jelenleg már kétszáz olyan technológiai megoldást és receptorát fejlesztettek ki, amelyek a különböző helyi adottságokhoz a legmegfelelőbbek. Magyar találmány: a bontás nélküli csatornajavítás Jegyzet Vendégmarasztaló Vajon az asztalra került csizma esetéhez hasonló-e, hogy a Hortobágyi fogadó falait ezekben a hetekben festmények, grafikáik és művészi fotók ékesítik? Nos, igaz, hogy a csikósokat, a pásztorokat, a gépkezelőket és más pusztai embereket eredendően nem a kuttorszomj hozza be ezen létesítménybe, dologidő után. Jó ideje mégsem — hortobágyi kifejezéssel élve — tájidegen a képzőművészet itteni jelenléte. A fogadó ugyanis immár ötödik alkalommal volt házigazdája a téli hortobágyi alkotótábornak amelynek produktumaiból naponta aztán nemcsak helyiben, hanem megyeszerte is összejön egy-egy tárlatra való anyag. Vendéglátás a kultúráiban — kultúra a vendéglátásban: tömörítthetnók a hasonló kezdeményezések lényegét. A hortobágyi alkotótáborokat a hetvenes évek közepén útjára indító Hiajdu-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalót vezetői is abból indultak ki, hogy a két tevékenység nincs is olyan távol egymástól. A kettő egyazon fedél állá ho/.hatósága iránt táplált hitüket még az éttermi árak későbbi drasztikus emelkedése sem rendítette meg; eszük ágában sem volt kihúzni e művelődéspolitikai tételt a költség vetésből azzal, hogy az nem közvetlenül bevételnövelő tényező. Inkább ráfizették? — kérdezhetné közbe bárki. S jogosan tenné. Az ilyen összegék előteremtését nem volna ildomos egy alapvetően más hivatású, ráadásul erőteljesen nyereségérdekelt cégtől elvárni. Csakhogy nem is kell, ugyanis nem fi. zetnek rá. Arra, hogy megvan a tisztes haszon-, mi sem jobb bizonyság, -minit az. hogy bár a fogadó néhány esztendeje szerződéses üzlet: vezetője továbbra i.s készséggel vállalta a téli pusztát megörökítő harminc hivatásos, illetve amatőr művész „háziasszonyának” szerepét. A titok nyitja egyszerűbb, -mint gondolnánk. A művészek alkotásai ugyanis vevőre találnának, s a képék ára fedezi a láborozás fogadóbeli száll ásd íj át és egyéb költségeit. Az értékesítés egyik fóruma éppen az említett nyári tárlat, de vevő például a vendéglátó vállalat — amelv eddig csak a debreceni Aranybikát 300 képpel szépítette — és a Hortobágyi Álla mi Gazdaság is. A hírverésben, illetve a művészeknek a téli puszta vendégmanas/.- taló talaján látiványlközelfoe való eljutta fásában ugyancsak ez a két cég segít. Látható tehát: jó ötletek és megfelelő készség esetén még az egyéni, a csoportérdekeltség, illetve a kultúra is összeegyeztethető. Hátha a pusztai tárlat sem marad pusztába kiáltott példa . .. R. T. J. Termelés társulásos alapon Tánc-tánc, kendertánc Dunaföldváron bizakodnak Az ellentmondás feloldása annak ellenére gondokat okoz, hogy a kender a jól fizető növények közé tartozik. A tradicionális kóróter meló vidékeken számos nagyüzem úgy döntött, hogy nem újítja meg az öt esztendőre szóló szerződést a rendszerrel. A miértre, az egyöntetű válasz a gyalog- munkások hiánya volt. A Kendertermesztési Rendszei és a feldolgozó üzemek ennek ellenére b’ztosítva látják a szükséges nyerskóró mennyiségét, de milyen áron! — Idén a rendszer taggazdaságai 5400 hektáron termelnek kendert, amely valótlan elegendőnek látszik a hazai üzemek ellátását tekintve — említi Dósa Tibor, a dunaföldvári gyáregység egykori vezetője, aki mini nyugdíjas mezőgazdasági ügyintézőként továbbra sem szakadt el a szakmától. Az iparág gondjai abban keresendők. hogy a hagyományos kendertermesztők — a feldolgozók körzetében működő gazdaságok — egymásután hagyták abba a nyers- kórótermesztést. S ma már oda jutottunk, hogy jó néhány termelőnk kívül esik a száz kilométer sugarú körön. Ezek után elképzelheti, hogy a szállítási költség mennyivel drágítja a termelést! — Mégis mennyire becsüli a feleslegesen kidobott forintokat? — Erre így hirtelen ne kívánja a választ, azt viszoni tudom, hogy a nyersanyagár legalább 15 százalékát teszi ki a szállítási ráfordítás. A dunaföldvári kendergyár biztonságos ellátásához legalább 600 hektár területre van szükség. Az áztató és feldolgozó kapacitás tehát mintegy 5000 tonna kóró beszállítását teszi szükségessé. Jó tíz esztendővel ezelőtt Dunaföldvár, Bölcske, Tolnanémedi volt a termelő- bázis. Azóta sok minden változott. A mezőgazdasági üzemek döntő hányada a gabonaprogramot tartja elsődlegesnek — ami valahol érthető is —, holott a kender sem tartozik a rosszul fizető növények közé. Dunaföldvá- ron, ma tataházai, bácsalmási, mezősziiasi, csólyospáilosi kórót dolgoznak fel. Az idei évtől érvénybe lépett szerződések szerint 350 forintról — öt esztendőre garantáltan — 420 forintra emelték a fel- vásárlási árat. A dunaföld- vár-iak nem mondtak le arról, hogy a helybéli termelőszövetkezetekkel közösen társulást hozzanak létre, amit olymódon kívánnak vonzóvá tenni, hogy a haszon egy részét visszatérítenék a termelőnek! Elképzelés tehát van a továbblépésre, de ki tud ma arra választ adni, hogy a létszámhiány gordiuszi csomóját mikorra sikerül megKálabuntás az előkártolónál Balról: Vörös Lászlóné, segítője Cziczinger Ferencné. oldani a földvári gyár veze tőinek! Bóka János műszaki vezetőtől tudom, hogy negyedszázada több mint ötszázan jártak a kendergyárba: azóta a létszám a felére olvadt. Akár ma, legalább ötven embert állíthatnának a gépekhez, az áztatókhoz ... De a három műszakos termelés, a lassan csörgedező forintok — az egy dolgozóra vetített éves átlagbér ma sem haladja meg az 53 000 forintot — kísértetiesen leragadtak a hazai textilipar évekkél ezelőtti átlagánál. Dunaújváros és Paks munkáselszívó hatása, a környező termelőszövetkezetek garantált bére — utóbbiakban az esztendőnként! átlagbér meghaladja a 70 000 forintot — olyan vákumot teremtett amit a kendergyár jelen helyzetében nem képes ellensúlyozni. Akik maradták, a törzsgárdához tartozók, a gerinc. Persze ebbe az is belejátszik, hogy tartanak a váltástól, az autóbuszos ingázástól. No, meg a gm'k-s munkára is lehetőség adatik a kendergyárban, ami egyáltalán nem elhanyagol- hátó szempont a családi költségvetést tekintve. A rostüzemben a megszokott monoton zaj fogad. A rétegrendező két oldalán asszonyok igazgatják a kórót. ami a törőgépre, majd a ti- loló újkori utódjára, a turbinára jut. Az innen lekerülő kóccal már az előkár- tolót „etetik” Cziczinger Ferencné és Vörös Lászlóné ... — Bútorlaposok vagyunk — fordul hozzám Vörösné, miközben tovább igazgatja az elökártolóra kerülő anyagot. — Az éjszakás műszak után jöttünk át a rostüzembe. A gmk-btan hatan vagyunk, másfél éve alakultunk. Általában csak hétvégeken állunk a gép mellé, de most Hird nagyon sürget bennünket, ezért maradtunk. Egy túlműszak általában ötszáz forinttal növeli a családi bevételt. De ezt úgy kell tennünk, hogy otthon ne érezzék a távollétün- két! így előre megfőzzük a hétvégi húslevest. Cziczingerné egyetértőén bólint. Náluk i.s ez a helyzet. A családnak, csak a vastagabb pénztárcáról sza bad észrevenni a távollétet. Vöröséknél a tanulást követő nősülésre, a bútorvásárlásra váltották a gmk-íorin- tökat, Cziczingeréknél az új ház vakolása, a kerítés eme lése viszi a pénzt... Tisztelem a munkásasszo- nyokat. Tisztelem őket azért, mert ők mindig többet vállalnák. S a túlműszak utáni hűsítő zuhanyozás csak némi frissítés az este tízkor kezdődő blokkoláshoz. A hazatérő feleség álmában sem kívánja a haragos olajzöldre mázolt gépeket, a szindi- namika elve alapján megálmodott halványkék csar- nOkoszlopokat, a rózsaszín falakat... Sudár Istvánné úgy zongorázik a présirányító kapcso lóin, mint korunk elhivatott zenésze a szintetizátoron. A rostpozdorja. a különböző surrantókból meghatározott sorrendben terül a szalagon, mielőtt a hőprésbe jut... — Huszonkét éve dolgozom az üzemben és hat esztendeje, mikor is a rekonstrukció befejeződött, kerültem a prés mellé. Persze elvégeztem a szakmai tanfolyamot, letettem a vizsgát! Sudárné lépése kényszerűségből fakadt: az építkezés sok pénzt emésztett föl, s mindezt a kiskertből, a konyhából nem pótolhatta! Azóta vigyázza az adagolócsigák, a terítőkapcsolók, az olaj szivattyú, a présvissza- toló és a keresztfűrész „automata” mozgását... A dunaföldvári kendergyár mindennapi életét éli. A bútor lapcsiszol óhoz végre megérkezett az importpapír. Mire e sorok megjelennek, tán ismét egy műszakban láthatják el a sorbanálló megrendelőket. A kenderpozdor- jából készülő bútorlap ugyanis importot pótló anyag, amit nem nélkülözhetnek hazai gyáraink. Salamon Gyula Irány, a bútoripar. Po/dor.jalapok rakodása. Sudár Istvánná préskezelő
