Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
^niËPÜJSÀG 1986. augusztus IV. Moziban A Sárkány közbelép A félelmetes karatézó hős. Bruce Lee filmjeinek reneszánszát éljük, az utóbbi néhány hétben nemcsak a Panoráma filmszínházban, de a video klub programjában is egymás után szerepelnek, vetítik történeteit. A Sárkány közbelép című alkotásban, mint az már elvárható, a jó ügyet képviseli és számos legyőzhetetlennek tűnő megpróbáltatást kiállva segíti győzelemre az igaz ügyei hősünk. Megszokott maffia- történetnek, naív mesének tűnik a cselekménysor, amit fitymáló megjegyzések kíséretében, vagy teljes elragadtatással szokás emlegetni. A két nézőpont persze más- más réteget képvisel. Utóbbit általában a gyermeki fantázia, előbbit a magasabb művészi élményre váró közönség jelenti. Sajnos, mondhatjuk, mert bár a cselekményszövés egyszerűsége a legkisebbek számára hozza közel a filmet, a kegyetlen, sokszor embertelen, a jóizlés határait átlépő jelenetek nem egy álmatlan éjszakát okozhatnak, hiszen eyermekfejjel nem válik szét a valóság és a fikció. A másik oldalról csak egy megjegyzés, az biztosan csalódik, aki magas esztétikai élményre számítva nézi végig a filmet. Am hogvha saját kategóriájában próbálja elhelyezni, talán nem is kerül rossz helyre .a hongkongi k om m e r s zal kot á s. A történés, mint arról már szőttünk, egyenes vonalú, a győztes Lee-f a titkosszolgálat kéri fel, az egykori Shao- ]in szerzetes, Han szigetén ek felderítésére, ahol a harcművészet oktatása mellett leánykereskedelem és kábítószergyártás is folyik. Beépült emberük, a vonzó Mei Ling eddig nem jutott eredményre, de hősünk már a második napon lejut a földalatti titkos birodalomba, kapcsolatot teremt megbí zóival. Természetesen elfogják, és Han bivalyerejü emberével, Boloval mérkőzik meg, akinek veresége után a sziget kiszabadított foglyaival a kegyúr egész seregét megsemmisítik. Utoljára marad a vaskezű Han, akivel látványos küzdelem végén, a tükrös szobában végez. A megérkező katonaságnak már nem marad semmi dolga .............. A történetből nem hiányzik a szépséges nő, a végzet asszonya, Tania, és szint visz a sorba az adósságai elől menekülő Roper, Joihn Saxon, a színes bőrű Williams, Jkn Kelűy személyiségének egy-egy megnyilvánulása. Mélyebb emberábrázolásra persze nem számíthatunk, még a főhős esetében sem. A hangsúly ugyanis a félelmetes gyorsaságú, ütő- erejű, harc nélküli harcot képviselő, érzelmekkel küzdő Bruce Lee összecsapásain van, küzdőtéren és az élet- banmaradásért vívott harcaiban. S bár szóhoz jutnak a többiek is, fellépésük csak körítést jelenthet az ő szerepléséhez, aki mára jelenséggé, fiatalok bálványává nőtte ki magát. Takács Zsuzsa Könyv Dunai Péter: Százezer kilométer Vietnamban Sokan valamilyen egzotikus, trópusi országnak képzelik Vietnamot, buja növényzettel, dzsungelekkél. Hajdanában talán olyan volt, ma már azonban más arra a táj. Dunai Péter újságíró, a Népszabadság és az MTI tudósítójaként három éven át dolgozott a távoli baráti országban, valóban trópusi őserdőt álig látott. Százezer kilométer Vietnamban című, most megjelent könyvében leírja, hogy 1943-ban Vietnam területének még csaknem a felét, 44 százalékát borította erdő, ma pedig csupán 23 százaléka maradt annak. S a felmérések szerint. néhány évtizeden belül kipusztulhatnak az ottani erdőségek, ami földcsuszamlásokat, termőtalaj- pusztulást, árvizeket és éhínséget idézhet elő. A nagyfokú erdőpusztullás az elmúlt értelmetlen háborúban lezajlott amerikai bombázások és vegyi növényírtások számlájára írható, s ehhez járul még néhány vándorló törzs erdőégetéses földművelési módszere is. így a környezet- és természetvédelemnek is fontos szerepe van az új ország felépítésében. A szerző bejárta Vietnam különböző részeit északtól délig, keletről’ nyugatig, a dél-ázsiai metropolisz Hi Si Minh-város (volt Saigon) ellentmondásos forgatagától a Sárkány-öbölig, s a szinte kőkori szintű félnomádok lakta Központi Fennsíkig, gyakran bombatölcséres vagy út tálán utakon, hídtalan folyókon át maga vezette a gépkocsit, s nem riadt visz- sza a kínai határ aknazáras veszélyeitől sem. Hű képet kapunk a főváros. Hanoi mai életéről, a tudósító munkahelyéről is. A szerző fotóival és Engel Tevan István rajzaival illusztrált könyv a Kossuth Könyvkiadó Ország-Világ sorozatában jelent meg. f—bás) Régészeti térkép a Tiszazugról Régészeti térkép készül a Nagy-Alföld egyik jellegzetes tájegységéről, a Tisza és a Körös által határolt Tiszazugról. Az ötvenezer hektárnyi terület az újkőkortól kezdve lakott vidék volt, a legkülönfélébb korok népei találtak megélhetést a vizek mentén, a termékeny földeken. A megyei múzeumi szervezet és a Magyar Tudományos Akadémia Régészéti Intézetének munkatársai az idén kezdték meg a bejárást, és körülbelül két- három évig dolgoznak a számításba vehető lelőhölyek fölmérésén. Eddig nem kevesebb, mint száz olyan pontot jelöltek meg a térképen, ahol régészeti emlékeket sejtenek a föld alatt. Az egyik ilyen helyen, Öcsöd-Kováeshalmon az ELTE régészeti tanszékének a közreműködésével már az ásatásokhoz is hozzákezdtek: egy neolitikus település maradványait tárják fel. Budapesten vendégszerepei a Scorpions A Rock Szörnyetegei címmel ad koncertet; augusztus 27-én a budapesti MTK-sta- dionban az NSZK-beli Scorpions együttes. Az Ifjúsági Rendező Iroda és a Budapesti Szabadtéri Színpadok szervezésében fellépő rock- csoport 1970-, ben alakult, s 1975-től — más felállásban — a szupersztárok közé küzdötte fel magát az együttes. Legnagyobb koncertje eddig az arizonai Fhoenixben 220 ezer nézőt vonzott, egyébként a nyolcvanas évek elején évente mintegy 200 koncerten lépett a nyilvánosság elé. Két esztendeje megjelent dupla albuma, a World Wide Live, a tengerentúli kontinensen platinalemez lett, Európában pedig szinte mindenütt tartanak nyilván Scorpions-ara'nyfle mezt az EMI lemeztársaság helyi képviseletei. A Scorpions új nagylemezének megjelenése augusztus végére várható, s a korong elkészülté vei egy időben indul fesztiválturnéra aa együttes. Sass Sylvia áriaestje Tavaszi nagysikerű árliaesije után ismét telt ház fogadta a Művészeték Házában Sáss SyilVia Liszt-díjas érdemes művészit, aki ezúttal számos zenei külörtLeges- séggal is szolgált. Verdi ,;A ka'tóz” című operáját nálunk soha nem játszották, s a zenetörténészek véleménye meglehetősen elmarasztaló, ami egyaránt szól a libréttónak és a zenének. Az elhiamgzotfit ária mindemnek élllenitmond, az operát egyébként a franciaországi Niimes-ben újították fel, Sass SyüiViával a főszerepben. Donizetti vígoperájla, Az ezred lánya, valamikor nagy siiiker volt. magyar színpadon viszont ailiig szerepel. Boito Mefistoféle című operája is ritka vendég nálunk, ellentétben Pucdinlivei vagy Bellliimi Normájával', amit évekkel ezelőtt Sass Sylvia vitt sikerre a pesti Operai házban. Ismét megcsodálhattuk hangjának töretlen szépségét, drámai erejét, s a siker is eZt igazolta. Az esten egy fiatal énekesnő is bemutatkozott: Rost Andrea Meyerbeer „Dinára” című operájának nevezetes „árnyáWtánc” nevű Virtuóz koloratúráriá ját adta elő, meggyőző biztonsággal, megérdemelt sikerrel. A hangversenyen ezúttal is Harazdy Miklós zongora- művész volt a kísérő, aki Liszt Dante-szonátáját adta élő. Tévénapló Oppenheimer Már túl vagyunk a félidőn, de a történet jóval előbb kezdődött, mint a filmsorozat, ugyanis Oppenheimer munkássága, sorsa elválaszthatatlan az atommag regényes történetétől. Amikor Oppenheimer a színre lép. már messze vagyunk Rutherford felfedezésétől, akinek sikerült szétrombolnia az atomokat, most már az a kérdés, hogyan lehet felhasználni a benne rejlő óriási energiát. Az emberiség tragédiája, hogy első perctől kezdve háborús célokra gondolnak a németek is, de hamar feladják, s az 1942. június 6-án tartott tanácskozáson a német atomfizikusok és a haderő emberei úgy döntöttek, hogy az atombomba előállításával kapcsolatos kísérleteket leállítják. Hitler — szerencsére — nem tudta felfogni ennek jelentőségét, egyébként is türelmetlen volt. s a hadiszerencse még neki kedvezett. Pedig Otto Hahn már közel járt a megoldáshoz. A történelem gyorsan fordul: 1942 őszén Chicagóban működni kezd az első atommáglya, ugyanekkor kezdődik a sztálingrádi csata. Rommel El Alameinnál csatát veszt. A német tudósok most már csak egészen szerény kísérleteket folytatnak, de utolsó reménységük is elveszik, amikor 1943 februárjában norvég partizánok felrobbantják a Rjukan falu határában működő nehézvíz-termelő üzemet. Robert Oppenheimer 1943 márciusában érkezik Los Alamosba. Ismert tudós, a Harvard egyetemen tanult, majd Angliában, s 1927-ben a göttingeni egyetemen doktorált. Los Alamosban lázas munka folyik, több ezer tudós dolgozik összehangoltan. s 1945. július 16-án. reggel fél hatkor 12 kilométer magas felhőtorony jelzi, hogy felrobbantották az első atombombái, három, hét múlva pedig romba dől Hirosima és Nagaszaki. Teller Ede már kidolgozta a hidrogén- bomba modelljét, a tudósokban azonban felmerül a kétség: joguk van-e ahhoz, hogy ilyen fegyverrel fenyegessék a világot? Oppenheimer azt mondja Hirosima után: „Ügy érzem, vér tapad kezünkhöz”, s ezzel magára is vonja a hatalom gyanakvását, amely korábbi kommunista kapcsolatai miatt már előbb is figyeltette. Az ünnepelt tudósból, Los Alamos megszervezőjéből üldözött lesz, s 1954-ben, amikor hisztérikus méreteket ölt az Amerika-ellenes tevékeny. I ség vizsgálata, megfosztják hivatalától, az atomkutatással kapcsolatos minden állásától. Életét, sorsát azóta többen feldolgozták, ezúttal Peter Prince írt belőle forgató- könyvet, s miután az lehetett csak a célja, hogy lehetőleg közérthető legyen, a fizikai kérdéseket le kellett egyszerűsíteni, néha általános iskolai színvonalra. S ezért kapott a kelleténél nagyobb hangsúlyt Oppenheimer magánélete, ami távolról sem volt zavartalan, a rendező Barry Davis pedig időnként intim részletekről is fellebbenti a fátylat. De az Oppenheimer-ügy ÍQV is a lelkiismeret drámája, a néző pedig fokozott érdeklődéssel figyeli az elméleti fizikus sorsát, aki a tudományt szolgálta, hogy végül az oktalan üldöztetés következtében el kellett buknia. Igazi drámai hős, de valószínűleg nem ez az utolsó szó tragédiájában, mert itt sok minden a felszínen mozog, nem egy elemet a pillanatnyi hatáskeltés vitt a filmbe. Az Oppenheimer-ügy, ami 1954-ben az egész világot foglalkoztatta, ezzel nem merült ki, újra meg újra fel lehet még dolgozni, emberi megnyilatkozásaival és tanulságaival együtt. Tarantella A tarantella tüzes dél-európai tánc. Fur- csának tűnhet, hogy a világ egyik legnagyobb és legfélelmetesebb külsejű pókfajtáját erről a táncról nevezték el. A magyarázat egyszerű. A néphit úgy tartotta, hogy a pók csípésétől az áldozat — itt az emberre gondoltak — őrült ránga- tózásba. halálos táncba kezd. Hétről hétre érdeklődéssel várom a Csodálatos állatvilág című amerikai rövid filmsorozatot. Nem is a nagytestű ragadozókról vagy növényevőkről készült epizódok a legérdekesebbek. , Inkább azok, amelyek a természet apró, egyszerű lényeiről, vagy a nagy tengeri mélységekben, emberi szem elől elrejtőző, kevéssé ismert állatokról szólnak. Azért ezeket méltányolom, mert itt kell behoznunk a legnagyobb lemaradd sokat, tudásunkat, ismereteinket illetően. Hajlamosak vagyunk technikai eredményeink, értelmi fölényünk magasáról ítélni más élőlények felett. Tévhitek, ostoba túlzások tömege kapcsolódik a minket körülvevő állatvilág oly sok képviselőjéhez. Vasárnap délután a bevezetőben említett tarantella-pók életébe nyerhettünk betekintést. A film készítői rögtön azzal kezdték, hogy leszámoltak a rovarhoz kapcsolódó hiedelemmel. A természet nem az emberi észjárást követi. Semmit sem tesz ok nélkül, vagy eltúlozva. A pók zsákmányai a környezetében élő rovarok közül kerülnek ki, mérge tehát ezek számára alkalmas, nem az emberére. A tarantella a homo sapiens számára ártalmatlan. Az amerikai sivatagban élő pók és környezete bemutatásával az érdekes rovarvilágnak csak egy darabkája tárult fel. Gondoljunk csak bele. Csupán ennek a pókfajtának 1500 faja él a Földön. Vadász nak, harcolnak. áldozatokat ejtenek, és áldozatul esnek. Az élet számukra is kemény és könyörtelen küzdelem, mint min denütt, az állatvilágban. Az ember is a* természet része. Bármennyire igyekszik is nem tudomásul venni ezt, a tények azért tények maradnak Jó lenne, ha a környező világ, a többi élőlény — akár a kisebbek, akár a nagyobbak — elfeledése helyett az emberiség a saját hibáit, eltorzult szokásait anakronisztikus ösztöneit vetné le. Jó lenne, ha a háború, az éhezés, a nyomor az utánunk jövő nemzedéknek olyan legenda lenne csak, mint a pókcsípéstől tarantellát járó emberekről szóló mese. Wr A kérők Amikor a székesfehérvári színészek 1819- ben bemutatták A tatárok Magyarországon című drámát, egyszerre híresség lett Kisfaludy Károlyból, pedig nem jó darab, maga is mentegetőzik, hogy a hazafiság vezette, majd mintegy magyarázatként. „Nekem nem volt előzőm, és szinte egyedül állok a magyar dramaturgia darabos ösvényén." A Bánk bán ugyan ekkor már készen állt, de ki sem tudott róla, s így valóban Kisfaludy teremti meg a magyar színházat és a magyar közönséget. Biztos érzékkel felépített, hatásos darab, ma is megállja a helyét. Fordulatai elevenek. a jellemek rajza világos, s ami sikerének egyik titka lehetett, hogy a korabeli néző saját világára ismert, hisz naponta találkozhatott Hösváry ezredessel, Baltafy kapitánnyal, Szélházy báróval, vagy Per- földy ügyésszel. Kardos G. György ebből a jókedvű darabból írt tévéjátékot, de nem érte be Kisfaludyval, az 1830-as évek színházi világát is be akarta mutatni. A keretjáték, ami közrefogja A kérők-et. némileg halo- vány, fordulatai jól ismertek, az újdonsült aktor persze, hogy megkapja a szép színésznőt, miközben a darabban Károlynál: nyújtja kezét. Az előadás közben vígan pereg, a színészek sűrűn váltják jelmezüket, mert mint Petőfi verséből is tudjuk, egy színésznek több szerepben is jeleskednie kellett. A néző azért gyanút fog, mert a jelmezek túl jól sikerültek, a pajtában felállított színpad mögött nagyon is jól szituáltak a körülmények, s a korabeli közönségről is más tudósítások maradtak ránk. A nemes urak kutyáikat is magukkal vitték a színházba, a nézőtéren vígan pöfékeltek, s időnként jókat húztak a pálinkás bütykösből. Behák György nézőterén jólnevelt közönség figyeli az előadást, a színpadi játék stílusa is olyan, hogy a Vígszínházban is elmehetne. Több korhűség nem ártott volna, de így is jól szórakoztunk a meleg nyárt estében, arra gondolva, hogy Kisfaludy munkásságából van még mit felfedezni. Cs. L. Rádiózás vízparton A vasárnap délután Dom- borihan köszöntött rám. Víz, árnyék nélkül nem tudtam vólna elviselni a kánikulát. Panellakásunkban harminc fokra is felszökik a hőmérő higanyszála. Jó, öreg Sokol rádiómnak nem ártott a nagy meleg, ezért a hűsítő vízből visszatérve a plédkupachoz, bekapcsoltam. Az időjárás és vízálláisjelentés nem volt ugyan a legszórakoztatóbb, de kisvártatva felhangzott a Magunkat ajánljuk, avagy változatok a szórakozásra című műsor szignálja. Ha tehetem, mindig meghallgatom. Moist sem csalódtam. Az adás Történelmünk negyven éve és a Ludas Matyi című része valóban alkalmas volt a kikapcsolódásra. Viccek, tréfák sorozatát hallhatta a rádióhallgató, bátran csemegézhetett az elhangzott jelenetek között. A műsorból most sem maradt ki a sport, A Magyarország—Tajvan női kosárlabda mérkőzést közvetítették. Bevallom ez engem nem kötött le nagyon, meg fel is melegedtem — ezért inkább a fürdést választottam. A rádió legközélebbi bekapcsolásakor viszont valósággal odacövelődtem a pokrócra. A Charon regényéből készült Momaki dosszié című krimi második része iz galmas volt. Rögtön megszü letett bennem az elhatározás — a következő részt is meghallgatom. Kettőtől fél ötig észre sem vettem az idő múlását. Sőt a szomszédos pokróctársak sem, mert őket is lebilincselték öreg Sokol rádióm hanghuílámai. Hogy miért szeretem ezt a műsort'' Mert közben bármit lehe ■ csinálni. Amolyan háttérrá diózást nyújt és ez ilye.', nagy melegben felüdítő szó rakozást jelent a rádióba!' gatóknak. szakály A harc nélküli harc ra estere (küzdelem (közben
