Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

»M6. augusztus 5. TOLNA \ 'NÉPÚJSÁG 3 Pártmunka - fejlettebb módszerekkel A Baranya megyei pártbizottság fi­---------------L— gyeimet érdemlő módon, nagyo n időszerű, a gyakorlati pártmunka szempontjából jelentőséggel bíró témát tárgyalt meg, A pártbizottság munkamód­szeréről a testület saját tagjaiból kiküldött, s a pb. minden tagjával konzultáló külön bizottság terjesztet elő jelentést, s tett javaslatot a pártmunka módszereinek to- váb bfej lesztésére. A külön bizottság körültekintő, alapos munkát végzett. A megyei pártmunka szinte minden, a gyakorlatban alkalmazott módszerét áttekintették, s azt vizsgálták, hogy a megváltozott körülményekhez jól igazodik-e a pártbizottság munkamódszere, segíti-e megfelelően az új módon jelent­kező feladatok eredményes megoldását. A megbízatásuk teljesítése során a bizottság tagjai azt is figyelemmel kísérték, hogy a párt munkastílusának főbb vonásai miként hatnak a felgyorsult ütemben változó kö­rülmények között. Feladatuk volt javasla­tokat kidolgozni a célra vezető módszerek alkalmazására. A pártbizottság ülésén is jól érzékelhető volt a testület tagjainak egyöntetű véle­ménye. hogy a XIII. kongresszus határoza­tai végrehajtása, az ebből adódó helyi fel­adatok megvalósítása, az összetettebb, bo­nyolultabb körülmények külön-külön is indokolják és szükségessé teszik a megyei szintű pártmunka módszerei korszerűsí­tését. Helyesen kapott megfelelő hang­súlyt, hogy a párt munkastílusa, a gyakor­lati pártmunka módszerei nem egyszer s mindenkorra adottak. A párt munkájában nincsenek minden körülmények között al­kalmas módszerek. Ha a feltételek változ­nak — és a kongresszus óta több területen jelentős változások történtek —. akkor vál­toznia kell a megyei szinten végzett párt­munkának is. Felelősséggel kapott hang­súlyt az is, — és a testület tagjai ezt vilá­gosan látják —, ha a társadalomban vég­bemenő változásokkal nem változik a párt­munka módszere, nem igazodik a követel, menyekhez, akkor ez a politikai munka ha­tékonyságában az egyik legerősebb fékha­tást válthatja ki. A megyei pártbizottság és szervei min­dennapi gyakorlati munkájában egyre na­gyobb szerepet kapott a gazdaságpolitika rövid és hosszabb távú kérdéseivel való rendszeres és részletes foglalkozás. Az a gyakorlat erősödik meg, hogy évenként át­tekintik a területen működő legfontosabb népgazdasági ágazatok helyzetét és felada­tait. felelősségteljesen elemzik a gazdasági folyamatokat, s megteszik a helyben lehet­séges és szükséges intézkedéseket. Érzékel­hetően felerősödött az a módszer, hogy a megyei és városi párttestületek és az appa­rátusok munkatapasztalatait rendszeresen jelzik a Központi Bizottság osztályainak és az illetékes állami szerveknek. Fontos tanulságként merült fel, hogy a megyei párttestület még mindig kevés konkrét feladatot határoz meg a pártszer­vezetek, valamint a tömegszervezetekben és mozgalmakban dolgozó kommunisták számára. Meg lehet ugyan érteni, de ma már nem lehet elfogadni, hogy a gyakor­lati pártmunkában csak igen nehezen tud. nak sokan elszakadni a megszokott mód­szerektől. a rutinszerű munkától. Sajnos, több helyen, a pártszervezetek gyakorlati munkájában nem veszik kellően figyelembe, hogy a fejlődésünk jelenlegi szakaszában — amikor célunk az, hogy a kezdeményezés és a vállalkozás bátorításá. val, a termelékenység növelésével, hatéko­nyabb és takarékosabb gazdálkodással to. vább szilárdítsuk a népgazdaság egyen­súlyát, s lehetővé tegyük népünk életszín­vonalának érzékelhető emelését, — mun­kamódszerünkben a régihez való ragasz­kodás, a megszokás hátráltat. Bizonyosan ez is oka annak, hogy a pártszervezetek gazdaságra gyakorolt hatása helyenként gyengült, munkájukban bizonytalankod­nak. s a helyes megyei törekvések a gaz­dasági szervezetek munkájában nem min­dig jutnak érvényre. A megyei pártbizottság elé terjesztett je­lentés értéke, hogy a megyei pártmunka minden, a gyakorlatban alkalmazott mód­szeréről beszámolt, értékelte azok haté­konyságát. eredményességét, a meglévő gondokat. Ügy vélem, hogy megkülönböz­tetett figyelmet a munkamódszer tovább­fejlesztésére tett javaslatok érdemelnek. Ma már sok új módon felmerülő kérdésre kell a párt fejlődő, változó, a körülmények, hez igazodó munkastílusával reagálni. Szocialista céljaink elérése érdekében most bátorítani kell minden olyan kezdeménye- zést, ami előre visz. s határozottan szakí­tani kell a fékező, visszahúzó, céljaink el­len ható módszerekkel. Nagyon tanulságos vita zajlott erről is. Felmerült, hogy kőnk. rétan milyen módszerekkel lehet érvénye­síteni ezt a felfogást a megyei pártmunka gyakorlatában? Erre a válaszokat a testü­let tagjainak véleménye alakította ki a kö­vetkezőképpen: A feladatok megoldásában növelni kell minden pártszervezet öntevé­kenységét, önállóságát, hiszen jelentősen megnőtt és tovább növekszik a pártszerve­zetekben az önálló helyzetfelismerés és elemzés követelménye. Az előttünk álló feladatok teljesítése ér­dekében most hallatlanul megnőtt a párt­szervek, a választott pártvezetők, az appa­rátus felkészültségének jelentősége. A párt­szervezetek felelőssége most egyértelműen érvényesül, mivel nekik kell önállóan fel­ismerni, hogy illetékességi területükön, a hatáskörükbe tartozó témákban mit szük­séges felkarolniuk, mit érdemes bátoríta­niuk, mi ellen kell fellépniük. Az önálló gondolkodás erősítése most nélkülözhetet­len. Nem lehet mindent a felsőbb szinte­ken dolgozó pártszervezetekben kitalálni. Bátran éljenek a pártszervezetek a hatás­körükkel, s késlekedés nélkül intézkedje­nek a felmerülő kérdések megoldásában. A vállalatoknál dolgozó pártszervezeteket most abban kell megerősíteni, hogy mun­kamódszerüket úgy fejlesszék, hogy poli­tizáló munkájuk a lehető leghatékonyabbá váljék, hogy a mozgalmi munka kövesse a vállalatoknál végbe ment szervezeti vál­tozásokat. A testület tagjai a beszélgetések során felelősségüket átérezve hagsúlyozták, hogy a munkamódszer továbbfejlesztése során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a XIII. kongresszus határozatában az MSZMP munkája, feladatai ellátása során a legfontosabb módszernek a meggyőzést, tekinti. A párt munkájában ennek minde­nütt érvényt kell szerezni. Sok szó esett arról is, ha a meggyőzés módszerével nem tudjuk megnyerni a dolgozó tömegeket po­litikánk elfogadására, a végrehajtásban való aktív közreműködésre, akkor nyilván baj van a politikánkkal és a munkamód­szerével is. A jelenlegi változó körülmények között minden pártszervezet alapvető feladata, bármely területen végzi is munkáját, a politikai szövetség és tömegkapcsolat to­vábbi erősítése, ami most mindenek előtt meggyőzéssel, eszmei vitákkal valósul meg. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom erősítése állandó feladat. Ennek fő jellem­zője csak a nyíltság lehet. Sokan fejtették ki azt a véleményüket, hogy nyíltan és őszintén kell beszélnünk a nép élete szem­pontjából fontos politikai, társadalmi kér­désekről. Ezekben a kérdésekben meg kell mondani a teljes igazságot. A problémák­ról, a meglévő hibákról is úgy beszéljünk, hogy az ne tétlenséget váltson ki az embe­rekből, hanem mozgósítsa azokat a cselek­vésre, a hibák leküzdésére. A nehézségek- ről azért kell őszintén beszélni, teljes nyílt­sággal. hogy az emberek tudják, mi ellen vagyunk és hogyan látjuk megoldhatónak gondjainkat. Felmerült az is, hogy a pártszervek mű­ködésének túlzott beszabályozottságát in­dokolt feloldani. A kötelező napirendek számát is lehet lényegesen csökkenteni. Konkrét javaslatok voltak arra, hogy a központi határozatok feldo1 gozásakor is jobban kell szelektálni. Nagyobb figyelem­mel szükséges meghatározni, hogy melyek azok a határozatok, amelyeket mindenhol érdemes feldolgozni. Tekintettel kell lenni arra is, hogy alsóbb szinteken nem lehet és nem is szükséges minden központi ha­tározatot érdemi módon feldolgozni. A pártban jelenleg sok a döntések szá ma. Gyakoriak az ülések, értekezletek, ter­jedelmesek az írásos anyagok. Felerősödött az előterjesztés, a határozatcentrikusság. Eléggé elterjedt az a felfogás, hogy a mun­ka megjavításának legfőbb, olykor szinte egyedülinek tekintett eszköze a határozat­hozatal. Sok helyütt még ma is ettől várják a problémák megoldását. A pártszerveze­tek mindennapi munkájában arányeltoló­dás van az írásos anyagok készítésének javára a gyakorlati cselekvés, az emberek­kel való kapcsolattartás rovására. Indokolt nagyobb figyelmet fordítani a párttagokkal való személyes foglalkozásra. Gyakori, hogy csak addig foglalkoznak intenzíven az em­berekkel. amíg belépnek a pártba, utána elsorvad a párttaggal vaJó személyes kap­csolat. A pártszervezetek napi munkaJo----------------------------------során nagyobb f igyelmet érdemel — s nemcsak azért, mert erről minden testületi tag kifejtette véle­ményét —, az a kedvezőtlen jelenség, hogy helyenként a kommunista stílustól idegen tünetek is jelentkeznek. Így egyes helye­ken indokolatlan elégedettség tapasztal­ható, míg másutt terjed a parancsolgatás; a bírálatot, a nyíltságot, őszinteséget nem támogatják, nem értékelik. Van még hízel­gés, hajbókolás, aktatologatás, huza-vona, s nem egyszer durva lelketlen magatartás is. Helyenként nem kevés jelenség terheli a párt erkölcsi tekintélyét. Olykor sze­münk előtt történnek komoly visszaélések és nem vagyunk képesek ezeket idejében megakadályozni. Nagyon nehéz megérteni, hol volt ilyenkor a pártszervezet. Az ilyen jelenségek következményeivel kapcsolatos feladatok elvonnak bennünket a párthatá­rozatok végrehajtásának szervezésétől, gyengítik a párt tömegkapcsolatát, rontják a párt politikájának hitelét. A pártmunka módszereinek fejlesztésével megelőzhető sok visszás jelenség is, növelhető a párt vezető szerepének betöltéséhez nélkülözhe­tetlen politikai tömegbefolyása, tekintélye. Ezt a tanulságot a Baranya megyei kom­munisták vezető testületének tanácskozása is megerősítette. DR. KOVÁCS JÓZSEF, az MSZMP KB politikai mtinkatársa „A legnehezebb érettségivel” Elhelyezkedés középiskola után A középisikolai tanulmá­nyok befejeztével, laz érettsé­gi vagy a szakmunkásvizsga sikeres letételével (megkezdő­dött a felnőítté válás me­gyénk 2235 fiatailjia számára. A gimnazisták többsége és a szakközépiskolások jelentős része azonban tovább szán­dékozik tanulni. Ök a felvé­teli vizsgákra készültek, a többiek pedig az elhelyezke­déssel foglalkoztak. A felvé­teli nem mindig sikerül, so­kan másodszorra vagy har­madszorra jutnak be az áhí­tott főiskolára vagy egyetem­re. A felsőoktatási intézmé­nyekre helyhiány .miatt be nem kerülitek fellebbezései­nek elbírálása még folyik, hamarosan eldől, ki jut be mégis, és kinek kell állás után néznie, ha ideiglenesen is. A megyei tan ács munka­ügyi osztálya eddigi adatai szerint 1986-ban a középfo­kú iskolákban végzettek kö­zül összesen 2005 a várható­an tovább nem tanulók szá­ma. Ebből a gimnáziumi érettségivel rendelkezők 230- an vannak. 1434 áldást kínál­nak fel: ezeknek a fiatalok­nak a megye vállalatai és in­tézményei, ebből a volt gim­nazistáknak 132-t. Az adatokra alapozva meg­kérdeztük Pál Istvánt, a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának vezetőjét, hogy a „van” és a ,Jke!l” közötti kü­lönbség nem okoz-e feszült­séget ezeknek a fiataloknak az elhelyezkedésében. — A megye munkaerőhely­zetének megítélése a mun­káltatóktól bókért adatok és más információk minőségétől függ. Napjainkban még elő­fordul, hogy — a vállalatok adat- és információszolgálta­tása hiányos —. A múlt évi előrejelzések szerint például úgy látszott, hogy a munká­ba állni szándékozó fiatalok harminc százaléka nem tud majd elhelyezkedni. Utólag megállapíthatjuk, hogy ez a várt feszültség nem volt érezhető, gond nem akadt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy különféle egyéni csá- tornákon, barátok, szülők, is­merősök ötletei, értesülései révén sikerül munkát talál­niuk a dolgozni akaróknak. Ezek a „csatornák” különö­sen a sima gimnáziumi érett­ségivel rendelkezők elhelyez­kedésére jellemzők. Míg a szakmáit adó szákközép- és szakiskolák többnyire ma­guk gondoslkodnak tanulóik­ról, gyakoriak az érdekelt vállalatokkal kötött tanulmá­nyi szerződések, addig az ál­talános gimnáziumok nem foglalkoznak ilyesmivel. Ez érthető is, hiszen ezeknek az iskoláknak elsőrendű cél­ja a felsőfokú képzésre való felkészítés. Mégis ismételten azt mondhatom, a tovább nem tanulókkal itt sincs gond, megoldják az elhe­lyezkedést. A .pályakezdő fiatalokról készített megyei beszámoló lapjait tovább pörgetve megtudhatjuk, hogy á szak- és szakközépiskolások elhe­lyezkedésében is a kereslet és a kínálat közötti különb­ség okozhat gondot. Eltérő­ek a munkahelyek igényei és lehetőségei is, gondolva i<tt főként a fizetésre. Egyértel­műen kimutatható, hogy a legnehezebb dolguk a gimná­ziumi érettségivel rendelke­zőiknek van, ha munkába akarnak állni. Az okok érthetőek. A munkahelyek elsősorban szakembereket akarnak, nem létszámnövelést, a gimná­ziumot végzettek pedig — mondjuk ki kereken — nem értenek semmihez. Elsőként tehát itt van a szakképzat- leniSég mint hátrány, ami bi­zony döntő érv lehet akkor, ha a munkahely több jelent­kezőből is válogathat. Má­sodikként meg kell említeni az időt, mint fontos ténye­zőt. Ha a felvételi nem sike­rült elsőre, sokan másodszor is megpróbálkoznak. A szak­képzetlen fiatal igy egyszer­re időleges — tehát nem sta­bil — munkaerőnek is szá­mit, ami értékét tovább csökkentheti a munkaadó szemében. A harmadik té­nyező a munka jellege. Csu­pán a példa kedvéért: a BHG szekszárdi üzemegysé­ge érettségizett fiataloknak betanított munkát tud aján­lani a szereidében. A Szek­szárdi Húsipari Vállalat fi­zikai állományban sonka- csontozókénlt tudná őket al­kalmazni, többek között. Ezeket a munkákat nem mindenki fogadja szívesen — érettségivel. Mást, többet akarnak. Korántsem azért, mert lebecsülik, hanem mert úgy érzik, hogy a négy év kemény tanulásával töb­bet tudnának tenni. A legnehezebb a lányok helyzete. A fiúk érettségivel szívesen tanulnak szakmát, könnyebb en vállalják a fi­zikai munkát is, mint példá­ul közvetlen termelésirányí­tók. Számukra több a lehe­tőség is. Balaskó Gyuláné 1981- ben érettségizett a Szekszár­di Garay János Gimnázium­ban. Jelentkezési lapját a pécsi tanárképző főiskolára adta be, orosz-történelem szakra, de nem vették föl. — Elkeseredtem, amikor nem sikerült bejutnom, a fő­iskolára. Természetesen munkát kellett keresnem., el kellett helyezkednem vala­hol. Szülők, ismerősök „néz­tek körül”, így kezdtem a munkát az OTP Tolna Me­gyei Fiókjában. A munkám a betétszámfejités volt, fize­tésem 2200 forint. Az OTP- ről annyit tudtam, amennyi a köztudatban él, azt, hogy itt lehet kölcsönt felvenni, meg itt kell a részleteket is fizetni. Azon kívül semmit. Körülbelül fél évbe telt, amíg belejöttem. A főiskolá­val másodszor nem próbál­koztam. Nem akartam a biz- tos, jó állást veszélyeztetni kihagyással, meg aztán idő­közben menyasszony is let tem, aztán férjhez men­tem. — Természetesen képezni kellett magam, hogy meg­áll jam itj a helyem. Alap vizsgát tettem az OTP mű­ködéséről: 1982-ben, 1985-ben pedig könyvelői képesítést szereztem. Idén ügyintézői szakvizsgára készülök. Már négy éve vagyok az értékelé­si csoportban, a szakvizsga az ottani munkámhoz kell. Szeretek itt dolgozni, lassan­ként már azt mondhatom., szakmám az, amit csinálok. A fenti példa akár tipikus­nak is vehető, főként a lá­nyok esetében. Az első ku­darc után nehezebb újra próbálkozni, munka, esetleg család mellett. Mint láthat­tuk, elhelyezkedési gondok nincsenek — legalábbis olyan mértékben, amelyek konkrét intézkedéseket kívánnának. Nehéz azonban elhelyezked­ni érettségivel. A felelősség elsősorban a szülőké, amikor nyolcadikos gyermekük to­vábbtanulásáról döntenek. Ilyenkor nem saját, meg nem valósult álmaikra kellene gondolniuk, nem is a „di va­tos” szakmákra elsősorban, hanem a realitásokra. Mint látható, később a gyerek sínyli meg az esetleges rossz választást. A mai magas fel­vételi követelmények mel­lett csak az igazán szorgal­mas, jól tanuló fiataloknak van esélyük elsőre bejutni a felsőfokú oktatási intézmé­nyekbe. Igaz, hogy szakmát később is tanulhatnák, de lehet, hogy a négy évi feles­leges izgalom, erőfeszítés kudarcérzést hagy bennük. Komoly gondok nincse­nek. Aki akar, el tud he­lyezkedni. Ám a nyolcvanas évek végére lép munkakez­dő korba a demográfiai csúcs korosztálya. Wenter Mariann Energiatakarékos hősugárzók Rendkívül energiataka­rékos, korszerű hősugár­zók gyártását kezdték meg a FÉG Angyalföldi Gyá­rában. A korábbi változa­tokhoz képest, mintegy kétharmad résszel keve­sebb energiahordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez; a készü­lékeket elsősorban csar­nokok fűtéséhez, szárítók, baromfikeltetők olcsóbb, gazdaságosabb üzemelte­téséhez, valamint lakóhe­lyiségek és munkahelyek fűtéséhez ajánlják a gyár­tók. 1986-ban kettőezer darab készül belőle, azon­ban a növekvő érdeklő­désre való tekintettel a jövőben már évente tíz­ezer darabot kívánnak gyártani az új, földgáz­zal és pb-gázzal egyaránt működtethető sugárzókból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom