Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
I98G. augusztus 4. Egy mondat a tcrvtörvcnyből Cél: az abszolút energia-megtakarítás népújság 3 „Az új feladatok elsősorban az abszolút energia-megtakarítást, az energiatakarékos technológiák elterjesztését segítsék elő.” Forrón, háton és persze kosárban Huszonhét év a „baglyok birodalmában 99 A süteményvonalat; szereti... Folytatni kell az energiagazdálkodást ésszerűsítő programot — mondja ki a VII. ötéves tervtör vény. A lényegi eltérés az előző esztendők kormányprogramjától az, hogy míg korábban az olaj más energiahordozókkal való helyettesítésére is volt lehetőség, mára az abszolút megtakarítás került előtérbe. Most is, mint az elmúlt években, pályázattal lehet elnyerni a különböző kedvezményeket — hitelt, állami támogatást, egyéb preferenciákat — ám ma már csak abszolút megtakarításokat hozó megoldásokra. Az ország érdéke ugyanis mindenképpen, az, hogy a — villamos energia mellett — a klasszikus tüzelőanyagokból — szénből, olajból, földgázból — takarítsunk meg minél többet. Fűtés biomasszával A program ezért helyez nagy súlyt az energiatakarékos technológiák elterjesztésére. Hiszen például a fűtés az összes felhasznált energiának mintegy harmadát emészti fel, ugyanakkor a fűtési technológiák rendkívül elmaradottak. Résziben már létesítésük idején korszerűtlenek voltak sok helyütt, részben, az évek, évtizedek során elavultak. Ehhez járul még, hogy a jelen lehetőségeit is csak kevés helyen használják ki, áltálában korszerűtlen a fűtés módja is. De nemcsak a fűtésé... A fajlagos felhasználás mérséklése — vagyis az egy-egy termékfajta előállításához szükséges en er giamennyiség csők - kerítése — szintén a klasszikus energiahordozók megtakarításához vezethet. Ezeket — ahol gazdaságosan, mód van rá — úgynevezett megújuló energiaforrásokkal érdemes helyettesíteni. Ilyen a biomassza — különféle, főként mezőgazdasági mellékNézem az ízlésesen megtervezett plakátot a falón, mely arról ad hírt, hogy augusztus 4. és 9. között a Magyar Fórum rendezvény- sorozatának következő eseményeként konferenciát rendeznek Budapesten a „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában” címmel, önkéntelenül is elgondolko- zdm azon, hogy tényleg mi mindennel iis gyarapította _a magyar elme az egyetemes tudomány kincsestárát. Hiszen gondoljunk csak a két Bolyaira, Kampe!en Farkasra, Dérire, Bláthyra, Ziper- noVsZkna, Csonka Jánosra, Kandó Kálmánra, Heller Lászlóra, illetve Forgó Lászlóra. Azonban ez a felsorolás is esetleges és önkényes, mivel rajtuk kívül még jó néhány tudósunk, mérnö. künk nevét meg lehetne említeni, akik szintén beírták nevüket — mint például : Eötvös Loránd. vaigy Puskás Tivadar — az emberiség tudomány-, illetve technikatörténetébe. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a magyar tüdősök. mérnökök, kutatók munkájának legjavát világszerte is ismerik, sőt. elismerik. Ezt a hírnevet öregbítik mindazok a reálértelmiségiek, akik különböző Okókból elhagyták Magyar- Országot valamikor, és most egy más országban élnek, dolgoznak úgy, hogy származásukat sohasem tagiadták meg. Közülük — az előzetes információk szerint — csaknem kétszázötvenen lesznek jelen az említett tanácstermékek és hulladékok, brikett, apríték stb. formájában —, a föld mélyéből felszínre hozható termálvizek geotermikus energiája, a szél- és a napenergia. A megújuló ener giaforrásokban, világ szerte nagy fantáziát látnak, arányuk azonban, az ezredforduló tájékán sem lesz több a teljes felhasználás 3—5 százalékánál. Nálunk a tervidőszak végére, azaz 1990-re — zömében az akkor már évi egymillió tonnányi biomaisz- sza-felbasznáLásnak köszönhetően — a megújuló energiaforrások mintegy 200 ezer tonna kőolajjal egyenértékű, hagyományos energiahordozó megtakarítását teszik lehetővé évente. Kisebb fogyasztás- nagyobb fényerő A tüzelőanyag-megtakarítás állami programjának legfontosabb tétele, hogy az ország többletenergia-igényét a fokozatosan bővülő paksi atomerőmű fedezi. Ahhoz tehát, hogy jelentős energiát takarítsunk meg, ezzel az átalakított energiafajtával — a villamos energiával — is fokozottan kell takarékoskodnunk. ,A villamos energia zömét a tervidőszak végéig a hagyományos erőművek adják, s az átlagosan 33 százalékos erőművi hatásfok és a hálózati veszteségek miatt, az elégetett tüzelőanyagnak csupán alig harmada hasznosul. Ami azt jelenti, hogy a villamos energiával való pazarlás — hőértékben számolva — háromszoros veszteséget jelenít. A villamos energiával ma már könnyebb takarékoskodni. Számos háztartási berendezés van, amely eleve energiatakarékos konstrukció, tömeges elterjedésük éppen ebben a tervidőszakban várható. kozáson. Ez a nagy érdeklődés is azt mutatja, hogy az oírszág határain kívül alkotó szakemberek közül sokan szeretnék kapcsolatuk szálait szarosabbra fűzni aa óhazával. Mégis, amikor örömről esik szó, nem téveszthetjük szem elől a dolgok árnyékos oldalát sem. Konkrétan arra gondolok: milyen kár, hogy azok, akik elmentek e hazából, nem itthon gyarapítják népünk szellemi energiaforrásait. S az ugyancsak szömorú tény, hogy a hazai szakemberek számára, még ma sem mindig tudunk olyan körülményeket teremteni, hogy azok megfeleljenek a jogos igényeiknek, mindann y i unk bold ogu 1 ásót szolgálva. Vagyis még a meglévő szellemi tartalékainkat sem vagyunk képesek a magunk számára a leghasznosabb módon kiaknázni. Megnyugvásra tehát semmi okunk, mert sok még a tennivalónk. Viszont a teljes elkeseredés is alaptalan. Ugyanis a magyar tudósok, kutatók, mérnökök niapfja- inkban sem ülnek babérjaikon, tudnak eredményeket felmutatni mu rak á j ukban. Erre kínálkozik most jó alkalom a magyar szakemberek számára e konferencián, melyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyarok Világszövetsége közösen szervezett. — cs r— Sokat tehetnének e téren a különböző üzemek, ha például a világítást technológiának tekintenék. Ha ezt is megfelelően tervezik, lesz elég fényerő, s n,em kevés energia válik megtakar tfaatóvá. Hiszen például a könnyűipari, gépipari üzemek teljes energia-fölhasználásának 15—20 százaléka világítási energia, abból is a legdrágább, mert zömét fogyasztási „csúcsidőben” igénylik.1 Ha egyélőre kevés is a követhető példa, már vannak jó megold ások. A Csepel Autógyár 20 ezer négyzetméteres csaim,okában, például nátriumgőzös világítást alakítottak ki, ezzel — egyetlen üzem egyetlen csarnokában ! — 300 ezer wattal csökkentve a szükséges teljesítményt, úgy, hogy eközben a munkahelyek megvilágítása is javult. Sok a lehetőség Mindemellett a gyártási, előállítási technológiák korszerűsítése energetikai haszonnal is jár, hiszen, a modernebb gépek, berendezések, eljárások általában, kevesebb energiával is beérik. S nemcsak az iparban vannak ilyen lehetőségek, hanem a szállítás, a közlekedés terén is. Sőt, a mezőgazdaságban, ahol például a gabona- és terményszárítás technológi á já- nak fejlesztése ígéretes e szempontból — már vannak figyelemre méltó eredmények. Van ahol a szárítást tartósítással váltják ki, van ahol csökkentik a szárítás fajlagos energiaigényét, másutt mind több biomasszát tüzelnek. E módszerek elterjedésétől is sokat várnak a szakemberek. Az elmúlt tervidőszakban, sőt az azt megelőző években elkezdődött energiagazdálkodási program tehát nem volt kampány. A mostani pedig szerves folytatása ennek. S aligha fejeződik be 1990-ben, hiszen az energiával, való jó sáfárkodás egyre inkább szerves része kell legyen a tágabb értelemben vett gazdálkodásnak. Trömböczky Péter Családkutatás és folklórvizsgálat Négy-öt nemzedékre kiterjedő családtörténetek, ezeken belül egyéni életutak térképezését kezdték meg a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának munkatársai, vidéki kutatók közreműködésével. A kutatóprogram az ország nagy részére kiterjed, falvaikra és városokra, különböző társadalmi rétegekre, és a múlt század végétől napjainkig tartó időszakot fogja át. Célja a magyarországi társadalmi szerkezet változásának vizsgálata, a társadalmi mobilitás elemzése. Az elimúlt években szociológusok, társadalomstatisztikusok feltárták a magyar társadalom egészében lezajlott átrétegződési folyamatokat. Az új néprajzi vizsgálat ezekr€ az eredményekre támaszkodik, és azt kívánja földeríteni, hogy az egyes emberek társadalmi emelkedését vagy süllyedését hogyan- befolyásolják a családi hagyomány, a szülői ház, a személyes kapcsolatok. a mindennapos életvitel szokásai. Az intézet egy másik új vállalkozása azt vizsgálja: művészek, írók, tudósok hogyan fedezték fel a népi műveltséget a XIX—XX. század folyamán, és egyes elemeiből hogyan alkottak nemzeti jelképeket. A népi kultúráról egykor rajzolt képek gyakran igen költőiek, de tudolmányosam vitathatók és különböző régehbi művészeti, politikai mozgalmak elképzeléseit hordozzák. Nem szabad ma már egy sütőipari nagyüzemre azt mondani, hogy .pékség, mert nem az. „Maximum” sütemény- és kenyérgyár. Mint ahogy az a bonyhádi is, ahol kellemesen hüs irodában kezdjük a pékek világába való bepillantást, Falusi Mihály üzemvezetőivel. Amikor megtudja, hogy Fritz Györgyiről szeretnék írni, elő tola,kodnak belőle a közös emlékek. — Tíz éve még együtt dolgoztunk a termelésben. Igazán jól választott, a Gyuri megérdemli, hogy írjon róla. Most nem a főnök beszél belőlem, de valóban a legmegbízhatóbb, legaigilisabfo emberünk. A szakma minden területén biztos a keze, a tudása. Van valami igazi, valami meghatározó szerétet a munkájában. Szakmaszeretet. Az ő műszakjainak légköre van. Átlátja az egész üzemet, a szemével élirányítana mindent, de ő termelni szeret. Sütni, dagasztani, szaggatni a kenyeret. Mi még úgy kezdtük — ö is —, hogy amikor kisült a termék, hátunkra vettük a kosarat, bele a forró pékárut, és irány a bolt, a kocsma, ahol megrendelték ... Látom Falusi Mihályon, hogy mindjárt sapkát csap a fejére, és beáll a termelésbe, annyira hatása alá került az emlékeinek. — Belénk evődött már ez mindenestől, és nem úgy van, mint a liszt, hogy csak fogja az ember, és leporolja. Hiába, már majdnem harminc év van mögöttünk. A kenyérgyárban a csend időszaka uralja a terepet, a friss kenyeret szállító kocsik már elmentéit. Fritz György frissen mozog, be- bekufckant az automata kemencébe, ahol a kakaós kiflik pirulnak. Meleg van. De mikor legyen, ha nem most, augusztusban — és a kemencék közelében? Fritz György patyolatfehérben, lisztes szandálban és a megszokott fehér sapkájában egy intenzív dagasztócsészére támaszkodik. — Hogy mitől intenzív ez a csésze? — kérdez vissza hamisan mosolyogva. — Sál attól, hogy ez a hivatalos neve. De félre a tréfát, most akiad úgy szabad tíz percem, menjünk ki, beszélgessünk Nyugodt, megfontolt ember Fritz György. Nem ontja a szavakat, fölöslegesen nem beszél. Az életét is természetesnek veszi, úgy, ahogy az naponként szalad, és viszi magával őt is. — Bonyhádi gyerekként, a nyolc általános után kerültem Kaposvárra ipari tanú lónak, 1957-ben szabad ul - tam. Biztos dolognak tűnt az, ha valaki pékinasnál; ment. Nem is bántam én ezt meg eddig még soha. Csak a lábaim bírnák egy kicsit jobban. Azt tartották, hogy aki lisztközelben van, annak az aznapi egy kenyere már megvan. Vissza is kerültem a faluba — mert még az volt ám akkoriban — és az idő tájt még három „megyei” vállalat működött, Szekszárdon, Tamásiban meg Bonyhédon. Annak idején húszán lehettünk mi szakmabeliek a pékségben. Alig egy év után én állandó éjszakás lettem. Huszonhét éven át a baglyokkal én is állandóan fönn voltam, álltam a kemence mellett. A süteményvonalat szerettem mindig a legjobban. Még ma is. A süteményüzem is állandóan éjjel ment, így én is. Meg aztán^ há nem is sokkal', de jobb volt az anyagi oldala is. — Hátra tolja fején a fehér sipkát. — Ugyanannyi ideje ismerem a feleségemet, mini amennyit éjszakáztam. Jött persze a katonaság, a leszerelés, a nősütés, a gyerekek ... Két szép gyerekünk van, meg egy tündéri unokánk. Hiába, már nagypapa vagyok ... A szakma, persze a kezdetben nem volt ennyire gépesítve. Kézzel ment majd minden, aztán jöttek a gépek. A házi jellegű baktai kenyeret még ma is kézzel „csípjük” — szaggatjuk — ki, ahhoz nem jó a gép. Ma már könnyen, szórakozva el Már idei liszttel dolgozunk lehet dolgozgatni egy pékségben. Igaz, ez nem is pékség. Sütőüzem, én meg sütőipari alkalmazott vagyok, az igazolványban is ez szerepel. Látom, most már elég a beszédből, mert befelé pistant, a kemence felé a pékmester. így hát délutánra marad a további diskurzus. * Késői, ebéd utáni sziesztán ül Fritz György családi házának udvarén, a kem- pinigiszéken. Kávézik, és a feleségével beszélget. — Az unokámat meg a lányomékat várjuk. Na, de folytassuk csak, ahol abbahagytuk ... Látja, engem jobban már nem is nagyon tudnak megbecsülni, mint ahogy eddig megbecsültek a vállalatnál. Május elsején is kaptam kitüntetést. De a lábam, a lábam... Hiába, a szakma hozta, az álló, lapátos vetés a kemencébe. Nem számít. Az is megnyugtató, hogy volt vezetőváltás elég, de én rh’ndegyikkel jól megvoltam, mert mindegyiknél csak egyformán tudtam dolgozni. Amilyen jól csak lehet. Nyílik a kiskapu, bébiedk- lizik rajta a hároméves unoka. — Tudtam fékezni, mama, hallod, papa, figyelj csak ... És a mama meg a papa figyel. — Még a szakmaszeretetről akartam — mondom csendesen. — Úgysem lehet azt elmondani. Az van, azt érezni kell. Hej, amíg a búzából kenyér vagy kifli lesz, de hosszú az út. De nagyon szép út. Amikor ott pirul a fonott kalács az ember előtt, az nagyon jó érzés. Ezért mondom, ezt nem mondogatni, rraesélgetni kell, hanem csinálni. De nem is ez az érdekes, inkább azt mondom el, hogy már idei liszttel is dolgoztunk. Sőt, mér több mint két hete azzal dolgozunk, és ez egy jó mesterembernek örömet okoz. Nekem legalábbis azt okoz. Örülök. Van megint szép búzánk, van miből lisztet csinálni, mi meg majd sütjük belőle azt, amire szükség van. Fritz György pékmester most a családjának örül, lefoglalja az unokája. A lánya az anyukával beszélget, a vő meg persze az apással. Jól megvannak. Hamarosan vacsorához készülnek majd. Az asztalon ott lesz az a kenyér, amit már idei lisztből a családfő sütött. SZABÓ SÁNDOR ©OTTVÁLD KAROLY Magyarok a műszaki haladásért Külföldön - és újra itthon Fritz György pékmester szolgálatban