Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

a Képújság 198«. június II. Harmincéves a dombóvári Kapos táncegyüttes (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Baráti találkozóra hívta meg a dombóvári művelődé­si otthon azt a mintegy 200 népi táncost, aki 1955-től nap­jainkig a Kapos táncegyüt­tes tagja volt. Az összejöve­telre szombaton került sor és már kora délután érkez­tek az ünneplők az ország minden részéből. Rövid üd­vözlés után máris énekük­től lett hangos a művelődési otthon, sőt, több csoport sa­ját maga szórakoztatására táncolt is. Nagy ovációval fo­gadták Bodai Józsefet, a Ka­pos táncegyüttes alapítóját és első vezetőjét. A vidám hangulatú talál­kozó kiemelkedő eseménye annak a kiállításnak a meg­tekintése volt, amely a régi oklevelek, serlegek, emlék- plakettek és számtalan régi fotó bemutatásával segített a résztvevőknek az emléke­zésben. Egy-egy fénykép előtt többször elhangzott olyan óhaj is: „Bárcsak még mindig ilyen fiatalok len­nénk!" A harminc év felele­venítésével kezdődött meg az a zártkörű ünnepség, ame­lyen Máté László, a városi tanács osztályvezetője kö­szöntötte a megjelenteket, majd röviden szólt a Kapos táncegyüttes múltjáról, sike­reiről. Elmondta, hogy a táncegyüttes nem mindig volt a művelődési otthon mű­vészeti csoportja, hanem elő­ször Bodai József, a kiváló néptánopedagógus toborzott néhány fiatalt, akikkel tánc- csoportot alakított. Sajnos abban az időben még keve­sen tudták a közművelődés jelentőségét, közösségformáló lényegét; de a magyar kul­túra bartóki és kodályi meg­őrzésének fontosságát igen. A kezdeti sikeres szereplések igen rövid idő alatt vonzóvá tették a fiatalok számára az együttest. Eredményes tevé­kenységükkel hamarosan a hazai néptáncmozgalom él­vonalába kerültek. A feszti­válok, szakmai versenyek és különösen a keszthelyi Heli­kon ünnepségek aranyérme­sei, győztesei lettek. Rövid időn belül külföldön is ismertté váltak. A szinte évente ismétlődő külföldi utak — a patronáló szövet­kezeték támogatásával — igencsak fokozták a fiatalok lelkesedését. Feledtették a mostoha körülményeket, hisz az első tíz évben a legmini­málisabb működési feltétele­ket is alig lehetett biztosíta­ni. Mégis már 1964-ben meg­hívták a táncegyüttest Olasz­országba a San Remo-i kar­neválra, majd Görögország következett, összesen 11 or­szágban szerepeltek és mu­tatták be a magyar néptánc­művészetet igen nagy siker­rel. A „Kiváló Együttes” ki­tüntetést először 1965-ben kapták meg, ezt még kétszer elnyerték. Az előadó ezután köszöne­tét mondott mindazoknak, akik a Kapos táncegyüttes megalakulását, majd fenn­tartását segítették, így az Ipari Szövetkezetek Orszá­gos és Tolna Megyei Szövet­ségének, a dombóvári fo­gyasztási és ipari szövetke­zeteknek, valamint a ME- SZÖV-nek. A 30 éves jubileum alkal­mából a művelődési minisz­ter „Szocialista Kultúráért” kitüntetését Póla Károly, a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődésügyi, osztályveze­tője nyújtotta át a Kapos táncegyüttesnek. Ugyanezt a kitüntetést vehette át Parais István, a táncegyüttes jelen­legi művészeti vezetője. Mi­niszteri dicséretben részesí­tették Juhász Gábort, aki je­lenleg is az együttes tagja. Több éves kiemelkedő tevé­kenységükért emléktárgyat kaptak: Bodai József, Kó- ka Albertné, Lébényi Klá­ra és Nyers Sándorné. A találkozó résztvevőinek emlékplaketteket ajándé­koztak. Ezután a nagyszá­mú érdeklődőnek és a táncegyüttes volt tagjainak — akik zsúfolásig megtöltöt­ték a színháztermet — jubi­leumi műsort, a legújabb számaival mutatott be a gyermek- és felnőttcsoport. Kedves színfoltja volt a programnak, amikor színpad­ra léptek az 1970-es évek táncegyüttesének tagjai, akik Tolna megyei és sárközi tán­cokat adtak elő, bebizonyít­va, hogy az eltelt évek után is lehet lélkesen, szemet gyönyörködtetően ropni a néptáncot. A mindvégig vi­haros tapsot kiváltó műsor után a találkozó résztvevői felelevenítették a régi tánco­kat, a közös népdalokat és így mulattak jó hangulatban vasárnap hajnalig. Magyarszéki Endre Fotó: Dombai István Derűs történetek a múltról A legfiatalabbak a színpadon Érettségi az utcán Pécs történelmi városköz­pontjának utcáin és terein érettségiztek a Leöwey Klára Gimnázium diákjai. Az isko­la végzős tanulói közül hu- szonketten ugyanis szabadon választott tantárgyként ta­nulták az idegenforgalmi is­mereteket, amelyekből most adtak számot szóban, írás­ban és gyakorlatban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le. A leendő idegenvezetők a műemléki környezetben kalauzolták az „idegeneket”, akik ez alkalommal a vizs­gabizottság tagjai voltak, az elnök tisztét a Mecsek Tou­rist igazgatója töltötte be. A látnivalókat nemcsak magyarul ismertették a diá­kok, hanem a maguk válasz­totta idegen nyelveken is: tizenketten németül, heten franciául és hárman angolul. Valamennyien megfeleltek, így az érettségi oklevél mel­lett idegenvezetői igazol­ványt is kapnak. Építkezők, figyelem! Értesítjük a lakosságot, hogy vállalatunk Tartsay V. úti központi telepén megkezdtük a szerkezeti beton készítéséhez is alkalmas, bajai eredetű. 0—12 mm-es szemcsenagyságú FOLYAMKAVICS értékesítését. A köbméterenkénti egységár: 270,— Ft. Megrendelhető és befizethető 1 köbmétertől kezdve bármilyen tételben a házépítőik boltjában munkanapokon 8—16 óra között. A kiszolgálást a felhasználás helyére történő fuvarozással együtt is vállaljuk. Fuvarozási határidő: 1—3 nap. Vegye igénybe a legújabb szolgáltatásunkat. Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat Szekszárd (236) Somogyi Néplap Rekordot állított föl tavaly a mindössze 942 hektárnyi területen gazdálkodó Boglár- llellei Balaton Gyöngye Ter­melőszövetkezet: az előző há­rom év átlagához képest a termelési érték 36, a jövede­lem 50, az állóeszközérték 52, a nyereség 165 (!) a munka­díj pedig 23 százalékkal nőtt. A kis szövetkezet egy­szer sem volt mérleghiányos : a legalacsonyabb összegű nyereséget — 285 ezer íorin- tott — 1981 -ben érte el. Ta­valy rekordot állított fel az 5,9 millió forint nyereség­gel ... Szerencséjük volt? A múlt. évben a szőlőjüket nem érte olyan fagykár, mint a me­gye többi ültetvényét. Tény­leg csak szerencse és a szőlő húzta ki őket a bajból? . A hozzá nem értő is sejtheti: ekkora nyereséget csupán a szőlő nem hoz, ha mindössze száz hektáros termőterület­ről szüretelik, és ebből húsz hektárt mégiscsak ért rész­leges fagykár ... — A VI. ötéves terv szá­mait tekintve sok tekintet­ben megyei elsők voltunk. Ám aki ott volt például a legutóbbi zárszámadó köz­gyűlésünkön, az hallhatta, hogy mi mindent kellett még jól csinálni a szőlőtermelé­sen kívül az eredményért. A szőlőiben a hektáronkénti 11.7 tonnás átlagtermés nem le­becsülendő egy fagysújtotta évben. Ebben azonban az is szerepet játszott, hogy 1978- ban, amikor itt földcserévé!, korábban szántónak használt területeken elkezdődött a nagyüzemi telepítés, a Bala­tontól való távolságot is fi­gyelembe vették a táblák ki­alakításánál: magas helyre kerültek az ültetvények, ezek a területek kívül esnek a fagyzónán ... Kiss József elnök szavait Fehér László főkönyvelő egé­szíti ki: — Tagjai vagyunk a Viticoopnak, szőlőnket a kombináthoz visszük feldol­gozásra. Megbízható partner a társulás, megtaláljuk a számításunkat, tökéletes az együttműködés. A téesz nyolevanketitöben szüretelt először, az idén is jó év elé néztünk, de most a tavalyi­nál nagyobb kárral kell szá­molnunk: sóik rügy eifagyott s ez 500—600 tonna szőlő ki­esésével járhat. A bevétel- kiesést a téesz külső gáz­szerelő részlege pótolhatja, többletbevételével kiegyenlít­heti a mérleg nyelvét. Műkőüzem, külső gázveze­ték-szerelő ágazat, építőbri­gád, egy-egy őszibarack-, il­letve szőlőtermesztő szakcso­port — a szövetkezet szőlő- és gabonatermesztése mellett ez korántsem mellékes kere­set — és jövedelmező forrás mind a szövetkezet közössé­gének, mind az egyéneknek. A téesZben minden ágazat nyereségesen termel. Dunántúlt napló Közös érdek, hogy azok, akik veleszületett, vagy fog­lalkoztatási károsodást szen­vedték, megváltozott, illetve megmaradt munkáképességü- két hasznosítani tudják. A gyakorlat azonban azt mu­tatja, bár a rehabilitációval foglalkozó jogszabályok egy­értelműen vállalati föladat­nak tekintik a rehabilitált dolgozók foglalkoztatásának megoldását, nem sikerült az érdekéket egyeztetni. A mun­káltatót nem ösztönözte anya­gi érdek a munkahelyek lé­tesítésében, vagy az átkép­zés megszervezésében, míg a munkavállalónak maradt a biztonságosabb ellátásnak tűnő rokkantnyugdíj, illetve más szociális járadék. Egyértelmű, hogy komoly értékeket tékozlunk el, ha nem keressük a foglalkozta­tás más lehetőségeit is. Ba­ranyában új utat találtak: a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága az elmúlt év őszén fogalm'azta meg, hogy az érintett — munkaügyi, pénz­ügyi, egészségügyi — osztá­lyok bevonásával kezdemé­nyezzék a megyei rehabilitá­ciós alap létesítését. Az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal, valamint az Egészség­ügyi Minisztérium egyetértő támogatásával a Pénzügymi­nisztérium az országban el­sőként Baranyában kísérleti jelleggel engedélyezte ö me­gyei rehabilitációs alap lét­rehozását. A vállalatok jövedelemsza­bályozását meghatározó ren­deletek eddig is lehetővé tet­ték, hogy a gazdálkodó egy­ségek éves bértömegük egy százalékát, a megváltozott munkaképességű dolgozók évi munkabérének harminc százalékát, valamint a fog­lalkoztatásért juttatott köz­ponti dotáció harminc szá­zalékát az érdekeltségi alap­jukba helyezhetik a megvál­tozott munkaképességűek számára létesítendő munka­helyek fedezetének biztosítá­sára. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy egy-egy nagy vál- . tálat kivételével nemigen él­tek ezzel a lehetőséggel a cégek. Járható út, ha ezeket a fel nem használt, és szét­aprózott pénzeket összevon­ják, és megyei szinten terem­tik meg a foglalkoztatás bő­vítésének alapjait. Az alap: a vállalatok, szö­vetkezetek önkéntesen ajánl­hatják fel az éves bértömeg 1 százalékát, valamint a meg­változott munkaképességű dolgozók évi munkabérének harminc százalékát. A cégek önkéntes befizetéseiből lé­tesült megyei rehabilitációs alapot a megyei tanács pénz­ügyi osztálya elkülönített számlaszámon kezeli, és ezt az összeget kizárólag foglal­koztatási rehabilitációs célú fejlesztésekre használják fel. PETŐFI NÈPE A kecskeméti posta épüle­tében tarotta soros ülését az országgyűlési képviselők me­gyei csoportja, melynek tár­gya a postai szolgáltatás és hírközlés helyzete és fejlesz­tése volt: Mint az előterjesztésből ki­tűnt, a megyében 121 posta- hivatal és 10 fiókposta elé­gíti ki az igényeket. Az el­múlt évben e hivatalok több mint 22 millió levelet, 319 ezernél több csomagot vet­tek fel, s az általuk kezelt pénz értéke megközelítette az 50 milliárd forintot. A posta által kezelt takarékbetét- állomány 2 milliárd 303 mil­lió forint volt. A felvett és az érkező postai küldemé­nyek szállítása részben vas­úton, részben közúton törté­nik; a fővárosba, illetve visz- sza az anyagot két postavo­nat, a megyében 19 gépkocsi szállítja, 16 községbe Volán- járat viszi a küldeményeket. A megyében kézbesített és árusított hírlapok példány- száma elérte az 55,9 millió darabot. A kézbesítéssel 82 hírlapkézbesítő, 298 belterü­leti kézbesítő és 108 külterü­leti kézbesítő foglalkozik, naponta 97 ezer napilapot kézbesítve. A VI. ötéves tervidőszak­ban az elavult, nem folyto­nos szolgálatot teljesítő LB- központok közül huszonkettő szűnt meg CB-központ-tele- pítés vagy automatizálás út­ján. Az automatizálási szint 1985. év végére 68 százalékra emelkedett.. Kiemelkedő be­ruházás volt a kecskeméti gyűjtő-gócközpont korszerű­sítése, illetve a körzet egy részének automatizálása. E tervciklusban 178 nyilvános állomást telepítetlek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Alaposan felértékelődött a velencei-tavi üdülőkörzet ide­genforgalmi jelentősége a nyolcvanas évtized első felé­ben : « hazai és külföldi turizmus növekvő mértékben vette igénybe ezt az értékes táját, az ország második leg­fontosabb vízparti üdülőkör­zetét. A velencei-tavi üdülő­táj — félúton a főváros és a Balaton között, rendkívül kedvező idegenforgalmi po­zícióban — a turizmus, az üdülőforgalom robbanásszerű növekedését kellett, hogy el­viselje. Különösen fontossá vált tehát, hogy olyan dön­tések szülessenek a tópart további fejlődéséről, jövőjé­ről, amelyék az idegenfor­galmi fogadóképesség erősí­tésén túl az értékes termé­szeti környezet kellő védel­méről is gondoskodnak. A Velencei-tavi Intéző Bi­zottság elnökségi ülésén hangsúlyos szerepet kaptak a táj vonzó természeti értékei­nek megóvására vonatkozó tervek, s ezen belül is a víz minőségvédelme. Hiszen a céltudatos beavatkozások ré­vén sikerült itt, — Európá­ban ritkaságszámba menő módon — eddig is a víz mi­nőségét javítani, s tömeges fürdőzésre, vízisportokra ki­válóan alkalmassá tenni a tavat. A VIB elnöksége arra a megállapításra jutott, hogy a tervidőszak folyamán a köz­ponti költségvetési, ágazati és lakossági forrásokból szár­mazó, csaknem kétmilliárd forint felhasználásával érez­hető fejlődés következik be, szinte minden területen az üdülőkörzetben, a nyolcvanas évtized végéig. A tó vízminőségét védő fejlesztések, csatornázási munkák mellett az idegenfor­galmi kapacitást csiak mér­sékelten tudják majd növelni a közeli években, ám a déli % part strandjainak rékonst- rúkaiója, az északi kanyar új strandjának belépése, az agárdi termálfürdő megnyi­tása és a szolgáltatások bőví­tése olyan helyzetét teremte­nék, amely várhatóan a zsú­foltság mérséklődésével jár. A táj jellegéből adódó, érté­kesíthető programokkal arra törekednek, hogy növeljék az üdülők itt eltöltött pihenő­idejét. A kereskedelmi ellá­tás fejlesztésében a tervidő­szak végéig csupán a zsúfolt­ság további növekedésének megakadályozására lehet vál­lalkozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom