Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
6 Képújság 1986. június 7. MÚLTUNKBÓL ■ - Mióta van vezető beosztásban?- Mint vezető? 1967-től, akkor végeztem az NDK-ban. Az első munkahelyem a győri műbőrgyár volt, akkor Jankovics Nándor volt a vezérigazgató. I - Jó szakember, én is ismerem.- Ott lehetett tanulni. Útjára bocsátották az embert, adtak feladatot és csináld. ■ - Milyen megbízást kapott?- Új üzem indult, a kalendert nekem kellett „bejáratni”, a terméket is, meg a géphez, új üzemhez a munkásokat. I- Mint állami ösztöndíjas volt az NDK-ban. Úgy tudom ön nem Tolna megyei.- Mosonmagyaróvári vagyok, de már dombóvárinak vallhatom, tarthatom magamat. Feleségemmel együtt végeztünk, ő is vegyész, s itt dolgozik a Color-ban. I- Műanyagfeldolgozó vegyészmérnök. S eljött ide, ahol még nem volt műanyagipar.- Először Győrben kezdtem a szakmát, mint mondtam, aztán Kaposvár, s végül Dombóvár. Hallottam, hogy itt, a vegyesipari szövetkezetben jó lehetőségek vannak a kifutáshoz, és én szeretek alkotni, szeretem látni munkám eredményét, s itt vállakoztam új feladatra. Győrben megtanultam, hogy a mi mesterségünk alapja a rend, a fegyelem. Ez egyébként a nagy- vállalatnál előnyösebben valósítható meg. Hátránya viszont ott az embernek van, picinynek érzi magát, nem látja munkája végeredményét. S végül az is motiválta ideköl- tözésemet, hogy a lakásgondunkat megoldottuk. I- S közben elindult a gyár, a műanyagfeldolgozás. Mindig új termékeket adtak, keresték az iparnál, a felhasználóknál az igényeket.- Van egy jó laboratóriumunk. Aki alkotni akar, előtte a lehetőség. Kigondolja a témát, olvas hozzá irodalmat, hazait, meg külföldit... ■ - Ön hány nyelven beszél?- Németül tökéletesen, az angolt pedig erősen középfokon. I - Munkatársai is?- Legtöbben... Ugyanis a vegyipar nem ismer országhatárokat. A szakirodalom igen terjedelmes, tudni kell, mi történik keleten és nyugaton. I - Tehát 1967-ben végzett...- Amint említettem a kis kitérőket, Pod- ráczki János - az itteni főmérnök volt -, hívott is, jöttem is, és 1969. szeptember 29-től dolgozom itt. Meglehetősen jól érzem magamat. I - A sok gond ellenére?- Ha az ember túl van egy feladaton, jó érzés, de ott a nyakában az újabb, az megadja az izgalmat hogyan csináljam, miként irányítsam a munkát, az embereket. I- Pedig amikor kezdték - emlékszem rá -, szabásztőkéket gyártottak, most meg már számítógépet is - a műanyag mellett.- Úgy gondolom, jó hírünk van a szakmában, mert mindig van munkánk. A fejlesztésre nagy gondot fordítunk. Akinek ötlete van, összedugjuk a fejünket, és találunk megoldást. Először a laborban, aztán van rá mód, hogy az üzemben kísérleti példányokat készítsünk. ■ - És a munkatársai?- Felpörögtek ők is. Látják, hogy itt mi a tennivaló. Például igen sokan férj felségestől itt dolgoznak, az idősebbeknek már gyereke is. A magasabb képesítésű emberek főleg a termelést irányítják, meg a fejlesztéssel foglalkoznak. I - önnek három diplomája van.- Vegyész, tanár, felsőfokú nyelvvizsga. ■ - És akik nem bírják a tempót?- Kevés a mozgás. A fiatalok szeretnek itt dolgozni a jó közösségben. Voltak, akik elmentek, természetes ez is. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogyan kell a kezdő szakembert vizbe dobni. Úszni az egyetemen megtanítják az embert, de a kitartást, a munka szeretetét, azaz hosszú ideig a vízben maradni és nem lemaradni, azt a munka folyamán tanulják meg. ■ - Mi a jellemző, nőies a szakma?- Vegyes. Igaz viszont, hogy a fejlesztési osztályunkról pillanatnyilag három asz- szony szülési szabadságon van. Egy fiú bevonult néhány hónapra katonának. Az a szerencsénk, hogy volt s van kidolgozott témánk, munkájuk mindig akad a gépek mellett dolgozóknak. Hosszabb időre gondolunk előre - a vegyiparban mindig történik valami új. S a történésnek mi ebben a kis szövetkezetben is részesei vagyunk. I- Én különösen fontosnak tartottam, amikor a mesterkeverékkel megjelentek.- Az újdonság volt. Exportot váltottunk ki vele. Ez a mesterkeverék olyan anyag, műanyag, amelyből keveset kell a feldolgozásra váró granulátom közé tenni, s olyan színű lesz az anyag, amilyent a megrendelő kér. Példának mondhatom a kábeleket. Mindenki látott már kábelt, az abban lévő vezetékek színe alapján különböztetik meg az áramot vivő kábel részeit. Kicsit így bonyolult, de ha a kábelgyár bármilyen színű anyagot kér, mi kidolgozzuk a laborban, vagy egyenesen odaküldjük a nagy gyárba a kész mesterkeveréket. I - Díjakat is kaptak érte.- A Budapesti Nemzetközi Vásáron és másutt is. I- Van egy fejlesztő, termelő részleg. És a piac?- Piackutatók is vannak, természetesen. Mint előbb mondtam, ismernek bennünket, mi meg tudjuk az irodalomból, hogy merre van a fő irány, s benne látjuk, vagyis elképzeljük, hogy nekünk ott mi a helyünk-fel- adatunk. I- Az Unió Ipari Szövetkezettől „elváltak”.- Igen. Ez kifejezetten gazdasági kérdés, nem személyi. Mi a sajátos műanyagipart folytatjuk, az Unió pedig építést, szerelést, faházakat és egyebeket. Kapcsolatunk jó. I- Azt mondhatjuk tehát, hogy a munkájukat elismerik, anyagi és erkölcsi oldalára gondolok a témának.- Igen. Feltétlenül. Kezdem a munkatársaimnál: kidolgoztunk olyan prémium- rendszert, amely világos feladatra, annak elvégzésére alapul és ha a teljesítés rendben, akkor szép pénzt kaphat az illető, a fizetésének akár a negyedrészét is. Volt aki többet kapott. Aki többet, jobbat teljesít, többet keres. I - És az elektronika?- Ez a téma is Kaposvárról datálódik, eleinte apróságokat, villanyszerelési anyagokat gyártottunk, s most meg számítógépeket. Egy budapesti szövetkezettel, feltalálókkal vagyunk kapcsolatban, s olyan számítógépeket gyártunk, szerelünk öszsze, amilyeneket főleg az iskolákban használnak, a HOMLAB-64-röl van szó. S az is természetes, hogy ennek külső megjelenése is más, mint amikor gyártani kezdtük: mérnökeink szebb ruhát adtak a számítógépnek. I- Térjünk még vissza az emberihangulati témára, arra gondolok, hogy itt minden simán megy.- Feszültségek vannak, újratermelődnek. Mindig az új feladatok kapcsán. De nem ember és ember között, nem emberi ügyekben, hanem a munka ügyében. Az meg természetes, hogy vitatkozunk egyes kérdésekben. Az sem baj, ha nem mindig értünk mindenben egyet. A végén úgyis kiderül, hogy melyik volt a helyes álláspont. I - Utazhatnak hazai gyárakba?- Természetesen. A vegyészek között, legyenek az ország bármely részén, jó az összhang. S ha bemegyünk egy gyárba, azonnal látjuk, ott mi a helyzet - s azt is, hogy nekünk azt hogyan kell csinálni. I- És nem félnek a szakemberek, hogy titkukat más is megtudja?- Nem. A vegyiparban csak ideig-óráig van titok. A gyártási eljárás is, az új termék is hamar közkinccsé válik. A pályakezdőket útra indítani csak úgy lehet, ha küldjük őket más gyárakba. Amolyan focimeccsről van szó. Az egyik végiggondolja, a másik beadja a lasztit, a harmadik jól passzol, a negyedik pedig bebólintja a gólt - ha már most mindenki focinyelven beszél, ez van a mi szakmánkban is. I - A bólintó az elnök.- Nem mindig. Az a lényeg, hogy az eredményjelző táblára a Color kerüljön, s a góllövőket mi jegyezzük. I- Idén mekkora a termelési tervük?- Valamivel több mint 250 millió forint. Reális program. Az év első két hónapjában kicsit döcögtünk, az ipar is, de az ötödik hónap végére egyenesbejöttünk, a tervet pedig teljesíteni tudjuk. I - Hányán dolgoznak a Color-ban?- A teljes munkaidős létszámunk 420 személy. I - Az átlagkereset?- Tavaly hatvanötezer forint volt. Ez az összeg az előző évhez képest 12 százalékkal több. Idén nyolcszázalékos bérfejlesztést tervezünk. I- A szétválás óta, tehát két év alatt a dolgozók átlagkeresete húsz százalékkal lesz, lett magasabb.- Igen. De a munka is több, jobb a minőség, az emberek jól érzik magukat. I- Amint belép az ember a kapun, rögtön látja, hogy rendnek kell lenni. Már arra gondolok, hogy ez nem is gyár, hanem valami szanatórium...- No, azért nem. Szeretjük a rendet, a virágokat, a parkot az üzemek között, nézze meg a műhelyeket, azok is tiszták, rendezettek. S ez annak az eredménye, hogy a munkások, a brigádvezetők, a középveze- tőkjól végzik dolgukat. Azaz jól érzik magukat. ■ - És ön?- Köszönöm, én is jól vagyok. Sok a dolgunk. A BNV alig ért véget, s munkatársaim rengeteg témával jöttek haza. Ezeket összegezzük, s majd meglátjuk, mi lesz a tennivalónk. PÁLKOVÁCS JENŐ Húsz esztendővel ezelőtt a munkásőrségre váratlanul sok feladat hárult - a kiképzés mellett. 1965 őszéről áthúzódó száj-és körömfájás pusztított. Ekkor a munkásőrség több ezer óra társadalmi munkát végzett. Ugyanis fontos szerepet vállalt a községeket, településeket, valamint az állami gazdaságok és termelőszövetkeztetek üzemegységeit elszigetelő hatósági zárlat érvényesítésében. Számos községi tanács - és néhány állatorvos - köszönte meg áldozatos működésüket. A munkásőrségnek a közbiztonsági feladatokkal is meg kellett ismerkednie. A rendőrséggel együtt járőröztek a munkásőrök, ellenőrizték a közlekedés rendjét, rendezvényeket biztosítottak, s felléptek a társadalmi tulajdon védelmében is. Az együttes tevékenységről a járási munkásőrparancsnokok és a járási rendőrkapitányok közös jelentést készítettek. Mindannyian nagy megelégedéssel szóltak a közös feladatok megoldásáról. A munkásörök és a rendőrök jól megértették egymást a feladatok végrehajtása során. Esetenként azonban olyan feladatokat is meg kellett oldani, ami nem szerepelt a kiképzési tervekben. Szekszárd város tanácsának elnöke 1966. június 20-án levelet küldött a Tolna megyei munkásőrség parancsnokának. Ebben a többi között a következőket kérte: „...szíveskedjék segítséget nyújtani a Szekszárd város területén lévő barlanglakások felszámolásához... Szekszárd város területén több helyütt löszpartba vájt barlanglakások vannak. Ezen barlanglakások felszámolását, illetve az abban lakó családok kihelyezését a Városi Tanács vb igazgatási osztálya végrehajtotta... A Városi Tanácsnak nincsenek olyan műszaki eszközei, amelyekkel a partba vájt lakásokat használatra alkalmatlanná tehetné... Szíveskedjék a város segítségére lenni ezen probléma végleges megnyugtató megoldásában oly módon, hogy a munkásőrség műszaki egységével a betervezett foglalkozás keretében a robbantási gyakorlatot ezen partlakások használhatatlanná tételével hajtaná végre... Igen nagy segítséget nyújthat a munkásőrség ezzel a városnak.” A megyei munkásőrparancsnok tájékoztatta a tanácselnököt, hogy a műszaki szakasz július 30-án valóban végrehajt robbantást, s ha a városi tanács megteszi a szükséges intézkedéseket - a területről eltávolítja a lakókat, biztosítja, hogy senki, még véletlenségből sem tartózkodik a parti lakásokban, a felrobbantani szándékolt lakások mellett lévő épületekből is időlegesen mindenkit eltávolítanak - akkor nem lehet akadálya a kérés teljesítésének. S a munkásőrök mind a mai napig szívesen emlékeznek erre az akcióra. Elmondják, a robbanóanyagot úgy helyezték el, hogy véletlenül se maradjon a putrikból semmi, tűnjön el a megyeszékhelyen a nyomor szimbóluma. Az akció sikerült. Ezekben a putrikban évszázadok óta laktak emberek. Többször is hoztak határozatot arra, hogy ki kell telepíteni onnan a lakókat, s lakhatatlanná kell tenni a löszfalba vájt lakásokat. De a város 1945 előtt soha nem tudott - vagy nem is akart - lakást biztosítani részükre. Egyszer a történelemben, a Magyar Tanácsköztársaság idején, lakáshoz jutottak az itt lakók. Az úri családok felesleges szobáiba költöztették őket. De az első magyar proletárdiktatúra hamar vereséget szenvedett a túlerőben lévő intervenciótól, s az embereket visszaparancsolták a putrikba... Néhány hónappal később újabb feladatot hajtott végre a Tolna megyei munkásőrség műszáki szakasza. A Tolna megyei Népújságban 1966. október 12-én rövid tudósítás jelent meg az akcióról. Idézzük a cikket: „Pörböly térségében nagyarányú gátépítő munka folyik. A múlt évi nagy dunai árvíz után határozatot hozott a kormányzatunk, hogy a Duna déli szakaszán megerősítik a védgátrendszert, illetve újat is építenek. Ezekben a napokban közel száz nagy teljesítményű földmunkagép dolgozik a gátakon. A gátépítés a múlt hét közepén váratlan akadály miatt megtorpant. Ugyanis az új védtöltés nyomvonaláról először a fát termelték ki, majd a szokásos módon hozzáfogtak a gyö- kértelenítéshez. Ekkor egy olyan tuskócsoport akadt a dózerok, a tuskószedő lánctalpas gépek elé, amelyet a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtak eltávolítani. A vízügyi szervek a munkásőrség Tolna megyei parancsnokságához fordultak segítségért. Kérték, hogy a műszaki alakulat rombolja szét a tuskócso- portot. A munkásőrség műszaki alakulatának harcosai gyorsan a helyszínre vonultak. S három robbantással eltávolították, sőt, szétdarabolták a tuskómatuzsáleme- ket. Hétfőn - miután ezt a munkásőrök a vízügyi szakemberek megelégedésére elvégezték - folytathatták a nagy munkagépekkel a gátépítést.” A vízügyi szakemberek valóban jó minőségű gátakat építettek, azok azóta is megbízhatóan védik a lakosság életét, vagyonát. A munkásőrség irattára pedig őrzi a levelet, amelyet a munka elismeréseként kaptak a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól: „Köszönetemet fejezem ki a munkásőrség parancsnokságának és azoknak az elvtársaknak, akik a Duna jobb parti töltésépítésnél tuskók kirobbantásával hozzájárultak ahhoz, hogy az ár- vízvédelmi töltés Pörböly térségében 32 millió Ft-os beruházással, a határidő előtt másfél hónappal, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulójára elkészült” - írta a vízügyi igazgatóság igazgatója. A 28 főből álló műszaki szakasz joggal kapott dicséretet. A duna- földvári munkásörök sokáig fognak emlékezni a földcsuszamlásra, amely nem sokkal a nagy árvíz után következett be. Dunaföldvárott, közel a dunai hídhoz, mintegy 700 méter hosszúságban és 120 méter mélységben, félkörívben lesüllyedt a föld és nagy tömegével a magas part beomlott a Duna medrébe. A földcsuszamlásról az első hírt munkásőr vitte a községbe, amikor még csak friss, keskeny nyílás volt látható a parton. Sikerült a veszélyeztetett területről a lakosságot kimenteni. Az értékek elszállításáról ekkor szó sem lehetett. Hét ház, gyümölcsös, szőlő eltűnt a mélységben. A munkásőrök segítettek a hajlék nélkül maradtak elhelyezésében. A szakaszparancsnok ösz- szehívta a munkásőröket, s úgy határoztak, mihelyt a föld mozgása megszűnik, azonnal megkezdik az értékek mentését is. Közel 400 munkaórát dolgoztak a mentésen a dunaföldvári munkásőrök. A földmozgás után ideiglenes „utat" építettek, enélkül lehetetlen volt elérni a mentendő értékeket. S ne feledjük: a munkásőrök a kiképzést, a szolgálatot zömmel térítésmentesen, társadalmi munkában végzik. K. BALOG JÁNOS
