Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. június 7. Képújság 7 A nagykereskedelem raktárában „Évtizedeken át mindig a létünkért küzdöttünk” Személyes sebeim nincsenek - Két éve nincs kötéltánc - 397 millió forint - A létszám fele törzsgárda- tag - A boltvezető ne magának rendeljen! Gyorsfénykép arról az emberről, aki bemutatja annak a munkahelynek a történetét és életét, ahol harminchat évig dolgozott. Tizenhárom éves kora óta a kereskedelemben dolgozik. Elmúlt már hatvanéves. Két munkahelye volt: Diamant József szekszárdi kereskedőnél, és 1950. február 20-ától a Dél-dunántúli Röviköt szekszárdi lera- katánál. A negyvenöt éves munkaviszonya alatt nem panaszkodott a megbecsülés hiányára. És nemcsak azért, mert a szakmaszerető embereket megbecsülik, mint őt is, többszörös kitüntetéssel, sem pedig azért, mert negyedszázadig volt Egy régi dolgozó: Horváth Mihályné a szekszárdi Béke-telepen lévő nagykereskedelmi kirendeltségek és lerakatok párttitkára. Szereti az embereket, türelmes velük. Mindig is az volt. Mint mondja, úgy érzi, hogy szeretik a munkatársai. Nem majom módra, körülajnározva. Ezt különben el sem tudná viselni. Aki bizalommal van iránta, azt ő már a szeretet jelének tudja. 1969 óta ennek a munkahelynek a vezetője. Most készül nyugdíjba. Mészáros Józsefnek hívják. 1- Személyes sebeim nincsenek. Munkámat mindig örömmel végeztem. Ha sebekről egyáltalán beszélhetünk, akkor azok mindig is e munkahellyel voltak kapcsolatosak. Lerakatunk a pécsi központhoz tartozik, és minket mindig meg akartak szüntetni. Harmincvalahány év alatt ennek a kollektívának mindig a létéért kellett küzdenie. Képzelje el, milyen érzésekkel dolgoztunk évtizedeken keresztül. Csak két évvel ezelőtt dőlt el, hogy nem csatolják Pécshez ezt a lerakatot, és nem fejlesztik vissza mintateremmé. A megyei vezetés kardoskodott értünk, és azért a kereskedelmi feladatért, amelyet ellátunk. Mert igenis, nagy szükség van ránk Tolna megye áruellátásában.- Két éve nincs kötéltánc. Ekkor mondta ki ránk a vállalatvezetés az áment. Mi mindig is bizonyítottunk. A tervekkel sohasem volt gond, azokat mindig jól teljesítettük, forgalmunkra mindig is számítani lehetetett. Persze, maga számokra is kíváncsi... 1975-ben 218 millió forintot forgalmaztunk. Rá tíz évre, 1985-ben már 397 millió forintot. Könnyen kiszámíthatja, hogy ez vagy 80 százalékos forgalomnövekedést jelent. 2 t- Ezt a forgalmat negyvenöt munkatársunkkal értük el. Nagyon sokáig óriási gondunk volt a létszámhiány. Mindig hiányoztak emberek, mert a nagykereskedelem sokáig nem volt vonzó. Az elmúlt év előtt a nagykereskedelem rosszul fizette dolgozóit. A hetvenes évektől kezdve egyre fogytak az emberek. Sokan elmentek a kis pénz miatt. Az akkori kis pénzért nagyon komoly munkát kellett végezniük. Az idén érződik először, hogy a létszámhelyzet stabilizálódott. Dolgozóink átlagbére ma már havi 5248 forint.- Egy dolgot, sajnos, nem tudtunk megoldani, a középvezetők utánpótKetten az 1100 négyzetméteres raktárban a fiatalok közül Mészáros József lását. Ezt én arra vezettem vissza, hogy nem nagyon akarnak a fiatalok a nagykereskedelemben dolgozni. Türelmetlenek és sokan már mindjárt vezetői babérokra pályáznak. Habár itt, az is az igazsághoz tartozik, hogy nemrégiben jöttek már át hozzánk fiatalok a Skálától, és a Zöldérttől is.- Nagy szerencsénk - ami egyúttal később szerencsétlenség is lehet -, hogy létszámunk fele olyan emberből áll, aki húsz éve már itt dolgozik. Ök átélték ennek a munkahelynek minden gondját-baját, felemelkedését, és nagyon tisztességesen dolgoztak akkor is és most is. Képzelje el, hogy mennyire foglalkoztatott a bizonytalanság évtizedeiben, hogy mit mondok a régieknek, hogy mi lesz velük. 3- A vásárlóközönség nem is tudja, hogy milyen munka húzódik meg a nevünk, a Dél-dunántúli Röviköt szekszárdi lerakata mögött. Mindazokat az áruféleségeket mi forgalmazzuk, amelyek a rövid- és kötöttáruk kategóriájába tartoznak, pulóvereket, zoknikat, harisnyákat, férfiés női fehérneműket, gombokat, csatokat, cipőfűzőket és cipzárokat. Az elmúlt időszakban nem volt gond az árubeszerzésekkel. Inkább némiképp az jelent gondot, hogy nagyon sok volt az áru. A mi vállalati beszerzéseinknek 30-35 százalékát az import teszi ki.- Sok kiskereskedelmi egységgel van kimondottan jó kapcsolatunk. Olyan, hogy majdnem csak tőlünk rendelnek. Ha már a rendelésnél tartok. El kell azt is mondanom, hogy a mostani kereskedelemben nagyon sok boltvezető azt az árut rendeli, amelyik neki tetszik. Ez pedig kereskedői öngól. Az üzletkötő vagy a boltvezető ilyenkor elfelejti, hogy a vásárlók költik el a boltjában a pénzt. Nem biztos, sőt egyáltalán nem biztos, hogy a vásárlóközönségnek olyan ízlése van, mint a rendelőnek. 4- Mindig jó érzéssel jövök be dolgozni. Amikor megérkezem, mindig leltározok. Ezt persze, ne a szó legszorosabb értelmében értse. Az én leltárom azzal kezdődik, hogy hol vannak a munkatársaim. Milyen munkát végeznek, beteg-e valamelyik közülük, van-e olyan gondja- baja, amely befolyásolja hangulatát és ezen keresztül a munkavégzését. Ilyenkor szoktunk beszélgetni. Akin tudok, segítek. Ezt már párttitkárként is ugyanígy tettem. Szeretem az embereket, jó közöttük lenni. És ez, talán már mondtam, a munkámra is vonatkozik. Sok szép élményt köszönhetek ennek, a kereskedelemben töltött negyvenhét évnek. A kiskereskedelemben csak 11 évig dolgoztam, de ott is nagyon szerettem a vevőkkel foglalkozni. Sajnálattal kell látnom, hogy manapság a kereskedelemben dolgozók nem kereskednek, hanem eladnak. Várják, hogy a vevő szólítsa meg őket. Én itt a munkahelyemen mindenre ráláthattam, munkatársaim úgyszintén. Közelebbi kapcsolatban vagyunk a gyárakkal, a termelőkkel. Tudjuk, hogy mi kell, és látjuk, hogy mi van. És éppen ezért a magunk módján irányítani is tudjuk a kiskereskedelmet. írta és fényképezte: SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Munkaidőmérleg HÁNY ÓRA A MUNKAÓRA? Péntek, május 30., délelőtt 11 óra 15 perc. A belépőmön a 171- es sorszám, s megtudom, hogy ezen a napon én vagyok az ötödik, aki idegenként átlépi a BHG szekszárdi gyárának kapuját. A portásnővel átnézzük a kilépőcédulákat. A szokványos munkanapon a délelőtti órákban huszonheten kaptak kilépőt. Ketten az SZTK-ba mentek, egy dolgozó az orvoshoz, tizenöten már ledolgozták azt az időt, amit a munkahelyen kívül töltenek, hivatalos ügyben pedig hatan távoztak. A gyár hivatalos tájékoztatója, amely „A hónap” címet viseli, szűkszavúan, főleg a számokra szorítkozva közli a termelés eredményeit, a hatékonyság alakulását, - a legnagyobb hely mégis a munka- fegyelemmel kapcsolatos tudnivalóknak jut. Késés, magánkilépés, igazolatlan hiányzás, jogerős fegyelmi. Az áprilisi mérlegben a legtöbb a magánkilépések óraszáma, 271 óra, márciusban ez csupán 115 óra volt. Úgy látszik, ahogy tava- szodott, egyre több lett az elintéznivalónk. Nyilvánvaló: van annak némi fegyelmező ereje, hogy az igazolatlanul hiányzókat, a notórius későket, s azokat, akik fegyelmit kaptak, név szerint említik. Alapfogalmak- Mi is tulajdonképpen a mostanában sokat emlegetett munkaidőalap? A választ Bodri Ferenctöl, a BHG üzemgazdasági osztályának vezetőjétől várjuk:- Az elméleti munkaidő kiszámítása rendkívül egyszerű, hisz az év munkanapjait meg kell szorozni a napi 8 órai munkaidővel. Minthogy ebben az évben - akárcsak tavaly - 253 munkanapot dolgozunk, az elméleti munkaidőalap 2024 óra. Ennyit azonban nem dolgozik le senki, hisz például szabadságra megy, vagy táppénzes állományba kerül.- Nézzük akkor sorjában, hogy itt a BHG-nál hogyan fogyatkozik a munkaidő!- A szabadság a dolgozó törvényadta joga, ez évente és dolgozónként 21 napot tesz ki. A betegség bennünket sem kerül el, vagy a dolgozó, vagy a gyermeke betegszik meg, ez évi 14,7 napot jelent. A gyermekápolással töltött, de nem fizetett idő, stb. évi másfél nap, s ennél valamivel több a vállalat által engedélyezett távoliét. Ez utóbbi kategóriába a tömegszervezeti oktatás, és a fizetés nélküli szabadság tartozik. Igazolatlanul egy dolgozónk évente csupán 0,6 órát hiányzik. Mindez, vagyis az az idő, amikor a dolgozó egyáltalán be sem jön a gyárba, nálunk évi 38,9 nap átlagosan.- Az év munkanapjaiból a dolgozó hány napot tölt a gyárban?- Az előbbiekhez még hozzá kell számolni azt az időt is, amikor bejön ugyan a dolgozó a gyárba, de nem dolgozik egész nap. Ez az úgynevezett töredéknapi kiesés átlagosan dolgozónként és évenként 2,9 nap. Mindent összegezve a 253 munkanapból 211,2 napot tölt a dolgozó egy esztendőben a gyár területén, - a különbség az úgynevezett „külső veszteségidö”. Állásidő, betanulás- Ez viszont csupán időtartamot jelöl, ami nyilván még tovább csökken a belső veszteségidő miatt.- A vállalat összlétszáma 1150, s közülük 547-en dolgoznak normára. A száz százalékot azonban képtelen lenne az újonnan belépő azonnal produkálni, előbb meg kell tanulnia a munkát, illetőleg aki más munkakörbe kerül, annak gyakorolnia kell a munkafolyamatot. Ez mind idő, méghozzá a belső veszteségidő egy része. A belső veszteségidő gyári szinten évi 34 ezer óra, ebből 16 ezer óra a betanulási, illetve áttanulási idő. A fennmaradó 18 ezer óra belső veszteségidőből az állásidő 1700 óra. Ezt a gyakorlatban úgy számíthatjuk, mintha az 547 teljesítménybéres dolgozóból egy nem dolgozna. Ez nem magyarázható a technológiával, egyértelműen a termelésirányítás, a szervezés hiányosságaira utal.- A belső veszteségidöből még mindig hiányzik néhány ezer óra.- A legtöbb idő - évi 12 900 óra - úgy megy veszendőbe, hogy a hiányzó órabéres dolgozókat kénytelenek helyettesíteni azok, akik teljesítménybérben dolgoznak. Ez luxus, de nincs mit tenni, a termelés nem állhat le. A mi gyárunkban évente 1200 óra kell a csoportvezetők helyettesítésére, 1500 óra „megy el” a munkaidő alatti brigádmegbeszélésre, termelési tanácskozásra, nagytakarításra és géptisztításra. Mindent összegezve egy dolgozó 62 órát, vagyis évente 7,8 napot úgy tölt benn a gyárban, hogy közben nem dolgozik. Figyelmeztető tábla a BHG portájánál Elengedni, kiengedni- Milyen vállalaton belüli elintéznivalók a leggyakoribbak?- A Munkatörvénykönyvben előírt rendelkezések szerint el kell engedni a dolgozót, ha népi ellenőrzési vizsgálaton vesz részt, az MHSZ-hez, a kiegészítő parancsnoksághoz hívják, ha népi ülnök a bíróságon, ha tanúként hallgatják ki. A tanácstagokat üléseire kikéri a tanács, gyakran érkezik kikérőlevél a kultúrhá- zaktól, kluboktól, az ifjúsági szervezettől, sportegyesületektől. Ilyenkor a jóindulatú segítségünkre számítanak, s nemigen fordul elő, hogy az udvarias gesztusra udvariatlanul válaszolnánk.- Az igazolatlan mulasztás milyen szankciókat von maga után.- Mindenekelőtt fegyelmi tárgyaláson vonjuk felelősségre a dolgozót. Munkabért természetesen nem kap, s akár el is bocsáthatjuk.- Gyakori az elbocsátás?- Nem. Idén eddig négy embert bocsátottunk el igazolatlan mulasztások miatt. Mi igyekszünk nagyon megválogatni az embereket, hisz kvalifikált munkát, jó jövedelmet és perspektívát kínálunk.- Kinek nem kell a gyárban kilépőt kérnie?- Gyakorlatilag mindenkinek. Az igazr gató mindig megmondja a helyettesének, hogy hol mennyi ideig tartózkodik. Egyébként négy állandó kilépő van, ezt 20-25-en kaphatják meg úgy, hogy beírják a titkárságon, hogy hova mentek, s mennyi ideig lesznek távol. Magánügyek- A külső szemlélő főként a magánügyben intézkedő vállalati dolgozóval találkozik. - A kilépésre minden esetben a munkahelyi vezető ad engedélyt, s a távol töltött időre természetesen nem jár bér. Nagyon sok dolog van, amit csak munkaidőben lehet elintézni nem mindenki örömére, hisz ha valaki kilépőt kér, át kell öltöznie, eljutnia a város valamelyik pontjára, várakozni, intézkedni, visz- szajönni és átöltözni. Eközben a többiek dolgoznak helyette, bért nem kap, s ráadásul nehezen zökken vissza ismét a munkába.- Mennyi a magánkilépés miatt elveszett idő?- Itt a BHG-ban dolgozónként és havonta 15 perc, azaz negyedóra. >x< Sok ez vagy kevés? Egyelőre nem tudni pontosan. Hosszas kutatás után sem találtunk adatot arra, hogy ma Magyarországon átlagosan mennyi időt töltenek az emberek magánügyeik intézésével munkaidő alatt, illetőleg munkaidejüknek átlagosan hány százalékában végeznek hasznos, termelőmunkát. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ
