Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. június 28. TOLNA S “RÆPÜJSÀG 3 Kiegyensúlyozott fejlődés Tolna megye VII. ötéves terve Interjú Rrbltng Ferenccel, a megyei tanács általános elnökhelyettesével A tanácsülés március végén hagyta jóvá Tolna megye VII. ötéves tervét, amelyet mintegy másfél éves tervezőmunka alapo­zott meg ... — Ez a tervezőmurika már az elmúlt évben a középtávú tervkoncepció kidolgozásá­val széles körben megkez­dődött, és ezekben a napok­ban fejeződik be azzal, hogy a helyi tanácsok testületéi is jóváhagyják a VII. ötéves középtávú tervüket. Ezt kö­vetően készítjük el a megyei és a helyi szervek összesítő sét. Egyik új eleme volt ennek a tervezőmunkának, hogy a megyei tanács és a helyi ta­nácsok is testületi ülésen tár­gyalták meg az előzetes el­képzeléseket, azaz a közép­távú tervkoncepciót, majd ezek ismeretében került soi a központi tervező szervekkel a tárgyalásra. További új eleme volt, hogy megyei és városi szinten ezzel párhu­zamosan hosszú távú kon­cepció is készült, amelyben értékeltük az elmúlt 15 éves időszak fejlődésének főbb jellemzőit, és arra alapozva tettünk javaslatot a terület- és településfejlesztés kettőezer­ig terjedő időszakának főbb céljaira. Segítette a tanácsi tervező- munkát, hogy a megyei párt- bizottság testületé is elvé­gezte a megye gazdaságának az elmúlt időszaki fejlődése értékelését, és irányelveket fogalmazott meg mind a kö­zéptávú, mind a hosszú távú időszakra. A tervezőmunká­ban aktívan közreműködtek a társadalmi szervezetek, már a megyei koncepció ter­vezetét, majd a tervjavasla­tot is megtárgyalta a Haza­fias Népfront megyei testüle­té, megvitattuk azt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ Megyei Bizottsága képviselőivel, konzultáltunk több vállalat vezetőivel. — Melyek a terv fő irá­nyai, vagyis az úgyneve­zett kiemelt feladatok? — Az alapvető cél, hogy a megye gazdaságának inten­zív fejlődésével, az adottsá­gok és lehetőségek jobb ki­használásával segítsük elő a népgazdasági célkitűzések megvalósítását, és egyben a megyében is az életkörülmé­nyek javítását. Ennek meg­felelően a megye terület- és településfejlesztési tervében is hangsúlyt kapott, a haté­konyság javítása, a műszaki színvonal emelése, a verseny- képesség fokozása, a termék, szerkezet korszerűsítése. Ki. emelt figyelmet kívánunk fordítani a kistelepülések fel­zárkóztatására, az atomerő­mű továbbépítéséhez kapcso­lódó gazdasági és intézményi fejlesztésekre, a városok, kü, lönösen a megyeszékhely i n f rastrükt u rá 1 is f eszü ltsé­gainek enyhítésére. Súlyponti feladat a lakáshiány mér­séklése, minden községben az egészséges ivóvíz biztosítása, a nagylétszámú korosztályok oktatási feltételeinek a meg. teremtése, a telefonellátás, az egészségügyi ellátás javítása, a jelentős lakossági közre­működést is eredményező út­építési program folytatása. A tanácsi gazdaság működ­tetési, fenntartási és fejlesz­tési tevékenységére mintegy 20 milliárd forint vehető szá­mításba az öt évre. ami azt jelenti, hogy átlagosan a megye minden egyes lakosára 75 000 forint tanácsi kiadás jut. Ennek mintegy 75 száza- lékát az intézmények működ­tetésére, felújítására, a lakó­házfelújítási és a sokrétű kommunális feladatok meg­oldására szükséges felhasz­nálni. Célunk ezen a terüle­ten, hogy lehetőség szerint meg tudjuk tartani a mai­éiért színvonalat. Feszültsé­gek azonban már most is lát- hatók, például az orvosi mű­szerellátottságban a kom­munális feladatok több terü­letén, a köztisztaságban, vagy éppen a parkfenntartás­ban. Közben tovább bővül az a hálózat, aminek a működ­tetéséről a tanácsoknak gon­doskodni kell. Fejlesztési célokra a lakos­sági hozzájárulásokat, a szö­vetkezeti és vállalati támo­gatásokat is figyelembe véve, a tanácsok összesen mintegy 5 milliárd forintot fordíta­nák. — Mire lesz elég a fej­lesztésre szánt összeg? — A mennyiségi szükség­letek teljes körű kielégítésé­re, a minőségi színvonal fo-- kozottabb emelésére tovább­ra sem lesz lehetőség. A fel­adatok következetes rangso­rolásával a lakosság infra­strukturális ellátásában meg­lévő jelentősebb feszültségek mérsékelhetők. A VII, ötéves tervidőszak kiemelt feladata a lakásellátás javítása, a középiskolai tanteremfejlesz­tés, az egészséges ivóvíz biz­tosítása. E prioritásokhoz kapcsolódik a megyei céltá­mogatási rendszer. Az Országgyűlés által jóvá­hagyott pénzügyi lehetőség­ből 7400 lakás — ezen belül 500 szociális bérlakás, 2800 telepszerű, többszintes lakás — megépítése alapozható meg. Ez kevesebb lenne, mint a VII. ötéves tervi lakásépí­tés. A megyei teuv — figyelem­mel a lakáselláfás társada­lompolitikai jelentőségére — további állami támogatás le­hetőségével számolva 800 bér­lakás, 3800 telepszerű, több­szintes lakás — összesen 8700 lakás megépítését irányozta elő. Ez a lakásszám az előző tervidőszaki lakásépítés szín- tentartását jelentené. — Lesz-e új középiskola Szekszárdon? — Terveink szerint a terv­időszak második felében igen Erre azért van szükség, mert a Garay gimnázium már ma sem képes valamennyi szekszárdi és környékbeli je­lentkezőt felvenni. A nagy létszámú általános iskolai korosztályokat az elkövetke­ző évékben tulajdonképpen teljes létszámban — hiszen majdnem mindenki tovább­tanul — el kell helyeznünk a középfokú oktatási intéz­ményekbe. A hálózatfejlesz­tés már a VI. ötéves tervben megkezdődött. Ez a prog­ram, amely a jelenleginél mintegy 2000-rel több közép- iskolás diák (gimnazista, szakközépiskolás, szakmun­kástanuló) félvételét szolgál­ja, a VII. ötéves terv ki­emelt feladatúként tovább folytatódik, összesen 50 kö­zépiskolai és szakmunkás- képző intézeti tanterem- bővítéssel számolunk, rész­ben új építésből, részben egyéb helyiségek igénybevé­telével, átalakításokkal. A fejlesztés, a rekontsrució és az átszervezés a megye vala­mennyi középiskoláját vala­milyen formában és mérték­ben érinti. Sajnos, a középis­kolai kollégiumi férőhelyek bővítésére egyelőre nincs meg a fedezet. I — Mit nyújt ez az öt éves terv a kistelepülések számára? — A községek fejlesztési lehetősége az előző tervidő­szakhoz képest jóval kedve­zőbb, valamennyi jogos igén.' kielégítésére azonban tovább ra sincs lehetőségünk. A leg fontosabb feladat a községek népességmegtartó képességé - nék érdekében a legalapve­tőbb alapfokú ellátási hiá­nyok mérséklése. A tervidő­szakban kiemelt célunk, hogy minden településen egészsé­ges ivóvíz legyen. Azokban a községekben, ahol megvan­nak a társulatalákítás felté­telei, ott a teljes ellátást biz­tosító vízmű és vezetéképí­téssel, a többi településen pedig kút- közkifolyós rend­szer megvalósításával szá­molunk. — A három fő célon túl melyek azok a na­gyobb beruházások, fej lesztések, amelyek közvet­lenül hatnak az ellátás színvonalára? — Valamennyi megvaló­suló fejlesztés érinti az adott településen élő lakosság élet- körülményeit. A tervelő'ké- szítés folyamán meg is fogal­mazódtak azok a célok amelyek helyben elsőbbséget élveznék. Az egyik települé­sen az út- vagy járdaépítés a másikban a ravatalozó építése, az öregek napközi otthonának beindulása, az általános iskola bővítése — s ezt lehetne tovább sorolni — jelentheti a legfontosabb feladatot. Amennyiben ezek a fej­lesztések jelentős társadalmi összefogással, döntően helyi pénzeszközökből valósulnak meg, lehetőség van arra, hogy a megye kiegészítő cél- támogatást adjon. Nem ki­emelt cél, de nagyon fontos feladat az egészségügyi el­látás fejlesztése. A megyei terv számol a megyei kórház új gyermekosztályának meg­építésével, s a szociális ott­honi férőhelyek 200-zal tör­ténő bővítésével. Az egész­ségügyi gép- és műszerellá­tás javítására 60 millió Ft- öt terveztünk. — Az elmondottak alap­ján és a terv részleteinek ismeretében — hiszen a tanácsülésen is a téma előadója volt — milyen nek látja a megvalósítás megyei lehetőségeit? — A terv célkitűzései — a gondokkal együtt — tulaj­donképpen optimizmusra ad­nak okot. Természetesen sok függ a népgazdaság teherbí­ró képességétől, a tervidő­szak második felében ugyan­is számottevően emelkednek az anyagi lehetőségeink, ez­zel alapozzuk meg az utol­só 3 év nagyobb szabású feladatait. Most mindenesetre a helyi tanácsokkal karöltve erőfe­szítéseket teszünk a konkrét egyedi célok megalapozásá­ra, a költségtakarékos meg­oldások kutatására, az anya­gi fedezet megteremtésére. Semmi sem hull ingyen az ölünkbe. A szervező munká­ban sokat alapozunk az ed­digiekben is példamutató társadalmi összefogásra, amely az adott esetekben lé­nyegesen megnövelheti az anyagi lehetőségeket. fTTT-ïïTSTl HÍRRE Meleg van, igen meleg. S az volt egész héten. Igaz, a levegő páratartalma csök­kent az utóbbi napokban, úgyhogy a hő­mérsékletet — persze, á korábbinál né­hány fokot az is „engedett” — könnyebb volt elviselni kint, bent, lent és fönt egyaránt. Persze, ahogyan az előzőekben, az év 26. hetében is zajlott az élet, még­pedig tempósan... És eseményekben is bővelkedett megyénk, melyékre — szub­jektív válogatásban — ezeken a hasábo­kon szokásunkhoz híven visszatérünk. Munka, munka, munka Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára kétna­pos munkalátogatáson tartózkodott Tol­na megyében. Az eseményekről tudósítót., tűk olvasóinkat, úgyhogy most csupán egyetlen, de igen fontos témát taglalunk, mely „így témaként” nem szerepelt egyik programiban sem, viszont áthatotta vala­hányat. Ez tulajdonképpen a munka, a mindennapi munka — az intenzitással, a hatékonysággal együttesen. Péter Szig­frid, a megyei pártbizottság első titkára egyebek között a megyénkben folyó mun­káról is tájékoztatta Övári Miklóst. Be­szélt a teljesítmény szerinti bérezésről, an­nak fontosságáról, hajtóerejéről. Miután elméi yülten megtárgyalták a témát, Övári elvtárs — talán nem is viccesen — meg­jegyezte, hogy annak idején Puskás is azt mondta, hogy „kisfoci, kispénz, nagyfoci, nagypénz”. De hát azt is hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja, hogy a hajdani íutballcsilíagunk is első helyen említette a focit, azaz a munkát, és csak azután a pénzt! (Persze, megemlítette azt is, hogy Puskás e szavakat nem is mondta, „de hát a lényeget illetően ez most nem fon­tos”.) Dalmandon, a Mezőgazdasági Kombinát­ban pedig igazán figyelemre méltó dolgo. kát láthatott és hallhatott a vendég. Ami mindkét oldalról igen fontos, az az, hogy miiként változott a légkör és a hozzáál­lás a dolgozók körében, illetve, miként tették őket vállalkozóvá — természetesen üzemen belül —, s ugyancsak ott, hogyan váltak igazán gazdákká. S a vállalkozói szellem, no és a tulajdonosság érzése milyen intenzív munkát hozott, annak következtéiben pedig „vastag borítékot”. A harmadik dolog, amiről ilyen for­mában nem esett szó a tudósításokban, az Vidóczy Lászlónak, a Dombóvári Vá­rosi Tanács elnökének tájékoztatója volt, illetve annak a vasutasokkal kapcsolatos megállapítása. Tény, hogy a dombóvári vasutasok esztendők óta a kiváló munká­jukról, kitűnő eredményeikről híresek, s hogy nagy tisztelet övezi őket, kétségte­len. Viszont az is. hogy a személyszállí­tással kapcsolatban vannak gondjaik. Ko. moly gondjaik. Ismerjük a dombóvári Vasúti csomópont épületét, tudjuk, hogy felszállóperon nincs. (A felújításra és a felszállóperon megépítésére a VII. ötéves tervben sor kerül.) Tehát évek óta és most is, szabályosan artistamutatvány­számba megy a vonatra való felszállás. Nem csoda, ha szákiadnak a szoknyák, el­akadnák a csomagok. S az utazóik a szi­dalmakat a vasutasokra ontják ... Mind­ennek ellenére „a vasút dolgozói lelke­sek, szorgalmasak, kitartóak, s minden­ben szót lehet velünk érteni... ' Annyi elismerést, oklevelet kaptak, hogy a főnöki irodát bőven ki lehetne azokkal tapétázni”. Mindehhez nem hiszem, hogy bármiféle kommentár kellene. Táplálkozzunk kiegyensúlyozottan Csak egyetlen mondat erejéig térjünk vissza a dalmandi látogatásra. Arra, hogy a kombinát igazgatója a korszerű táp­lálkozással kapcsolatban lehangoltan je­gyezte meg, hogy búzakorpát, búzacsírát egyszerűen nem lehet kapni Dalma/nd tér­ségében. A minap a megyei KÖJÁL egész­ségnevelési osztályának vezetőjével és egyik munkatársával beszélgettünk az A gombai Tóth Károlyéknál egyik fő étel a tejtermék Felvételizők a szekszárdi tanítóképző fő­iskolán egyre gyakrabban szóba kerülő korszerű táplálkozásról. Onnan indult a beszélge­tés, hogy a termelőszövetkezetek egyre- másra hirdetik meg áldásos „szedd és vidd” gyümölcsszedési akciójukat, mint most pincehelyiek a meggyszedésit. S az­tán egy új jelmondatnak is beillő szlogen kerekedett ki, mely így szól: Táplálkoz­zunk kiegyensúlyozottan. Vagyis egyre több élelmiszerféleség kerüljön le a tilal­mi listáról, s — ugyan módjával —, le­het enni mindent. De! Vigyázni kell ar­ra, hogy rostot is vigyünk be a szerveze­tünkbe, mert az utóbbi időben igencsak rostszegénnyé vált táplálkozásunk. Ugyan­is a fontos rostok manapság a konyhía- és konzervtedhnikából hiányoznak. Ponto­san ezért lehet — ha lehet?! — külön kapni a búzakorpát, búzacsírát az üzle­tekben, hogy azt beépíthessük otthon«, „kisüzemi módon” étrendünkbe. Diákok - nem diákok A héten többször is írtunk a diákok­ról, akik táboroznak, dolgoznak. De van­nak olyan diákok, akik még ezekben n meleg napokban is megfeszítetten tanul­nak, s bizony megizzadnak, amikor a fő­iskolai, egyetemi felvételi bizottság előtt aidriak számot tudásukról. Nekik sikert kívánva szólunk azokról, akik túl a fel­vételi vizsgán, sőt, a főisolai éveken és ál­lamvizsgán, a munkaihelyeken „felvéte­liznek”, s a közeli napokban illeszkednek be a munkás hétköznapokba. Megyénk egyetlen felsőfokú tanintézetében, a taní­tóképző főiskolán június 16—19. között zajlottak az államvizsgák, s a héten, 24-én tartották a diplomaosztó ünnepséget. A korábbi ünnepségtől eltért e mostani, ugyanis idén kaptak diplomát először óvó­nők is. A nalppali tagozaton 45-en, a le­velezőn pedig 54-en végeztek, s az. ösz-^. szes végzős közül az utóbbin adták át egyetlen vörösdiplomát: mégpedig Kárász Máriának. Aziért jegyezzük meg, hogy az eredmények általában is igen jók voltak. Három óvónő és öt tanító államvizsgázott kitűnőre, jelesek is vannak szép szám­mal, sőt, a tanítóképző szakon végzett 76 — mostmár volt — diák közül 44-en értek el jó, 27-en közepes eredményt. Rosszabb pedig nem is volt. Ki a természetbe! » Egyre jobban kiteljesedik napjainkban a természetbarátok mozgalma. Hogy ez mennyire örömteli, egyértelmű. Csakhát „bibi” is van a dologban, ugyanis az jel­lemző ránk, hogy csak úgy, „öncélúan " alig-alig megyünk kirándulni, gyönyör­ködni a természetben vagy éppen egy komolyabb túrára nem is nagyon vállal­kozunk. Ezért is hasznosak nagyon a kü­lönböző szervek meghirdette kollektív ki­rándulások. Mint például az elmúlt hét végén a Szeked-Kiskundorozsmán meg­tartott termelőszövetkezetek II. országos természetbarát találkozója. Megyénket a zomhai téesz képviselte. S bizony, iga­zán kellemes élményekkel térhettek haza a három nap után, sőt, még az ötkilomé- teres, szellemi vetélkedőkkel kombinált túraverseny negyedik helyezését is el­hozhatták. A hét végi programoknak most nem akarnék elébe vágni. Csupán annyit, hogy szép lórák és napok várnak az azokon résztvevőkre. Azokra is, akik Orfűre mennek, a dél-dunántúli Camping-talál- kozóra, de azokra is, akik a Sötétvölgy- be „költöznek” ki, hogy részt vegyenek a MEDOSZ által rendezett országos termé­szetbarát találkozón. Nekik kellemes hét végét kívánunk, azoknak, akik e „baráti körökön” eddig még kívül maradtak, azt. hogy mielőbb 'kóstoljanak bele e kelle­mes időtöltésbe! v. horváth—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom