Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

1986. június 26. Képújság 3 Értékváltozások a pártéletben turvk-e a tapasztalatokból T ejúton Nagy László telepvezető (lent) ellenőrzi a menetlevelet Sok minden mérlegre----------------------------- kerül mostanában abból, amit ér­téknek tekintünk, követendő­nek, mégvalósítandónak tar­tunk. Maga az élet veti alá próbának értékeinket, a gya­korlat tapasztalatainak mér­legén formálódik ki, mit ér­demes féltőn megőriznünk, és ml szorul megújításra. Érvényes-e ez a párt éle­tére is? Első pillanatban ta­lán hajlamosak lennénk nem­mel felelni, hiszen a párt éle­tét, munkáját, hosszú távra szóló elvek, eszmények, célok vezérlik. Csakhogy ezek az elvek is másként kell, hogy érvényesüljenek a változó fel­tételek közepette, a politikai feladatok módosulása ebben a tekintetben is szükségkép­pen érezteti hatását. Éppen ezért a megőrzés és a meg­újítás itt is követelmény. Vegyük szemügyre a párt életében érvénysülő értékek közül azokat, amelyek talán a legfontosabbak: a kommu­nisták emberi-politikai ma­gatartását meghatározó elve­ket. Ha néhány évtizedet, mondjuk éppen harmincöt esztendőt hátrább lépnek gondolatban, a párt idősebb tagjai felidézhetik, mekkora helyet foglalt el akkoriban a követelmények között a fel­tétlen fegyelmezettség. A párttagtól elvárták, hogy te­kintse magát „a párt katoná­jának”, egyértelműen ren­delje alá egyéni céljait, tö­rekvéseit az irányító párt­szervek akaratának, fel se merüljön benne bármiféle •kétely azok helyessége iránt. A szocialista építés kezdeti szakaszában, amikor az osz­tályharc még eleven valóság volt, ennek a megközelítés­nek volt is alapja, létjogosult­sága. Am az is tény, hogy a személy; kultusz légikörében ez a követelmény végletesen eltorzult, ami súlyos követ­kezményekhez vezetett. Ezen az alapon lehetett rá­bírni a párt nem egy kiváló aktivistáját arra, hogy vál­laljon magára soha el nem követett bűnöket. De nem csekély kárt okozott az is, hogy mivel a több száztzer- nyi párttag nem volt képes az irreálisan megfogalmazott követelményeknek a gyakor­latban eleget tenni, szakadék támadt a szavak és a tettek között. Mint sok más kérdésben, ebben is levontuk a tanulsá­gokat. De ezeket a tanulsá­gokat nem szabad egyolda­lúan értelmezni. Mert jutha­Tegnap Duraaföldváran tar­totta június havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének Elnöksége Kálmán Gyula elnökletével. Első napirendként a veze­tő testület jóváhagyta a le­járt határidejű határozatok végrehajtásáról és a leg­utóbbi ülés óta tett főbb in­tézkedésekről készített elnö­ki jelentést, majd Kovács Sándornak, a Dunaföldvár és Bölcske Egyesült ÁFÉSZ elnökének előterjesztésében' megtárgyalta A belső me­chanizmus, valamint az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének tapasztala­tai a Dunaföldvári ÁFÉSZ- nél című előterjesztést. A három megye határán elhe­lyezkedő szövetkezet vonzás- körzetében mintegy 30 ezer lakos él. Kialakult kereske­delmi hagyományokkal ren. delkezrk, az egy lakosra ju­tó forgalom meghaladja a megyei és országos átlagot. A forgalom és a gazdálko­dás dinamikus fejlődésében a színvonalas kereskedelmi munka mellett a vezetés kez­deményezőkészsége, a belső mechanizmus korszerűsítésé­re tett intézkedések is köz­rejátszottak. Mint a beszá­molóból is kiderült, a tuda­tos munkaszervezési intézke­dések 1983-tól folyamatosan olyan következtétesre, hogy a fegyelmezettség voltakép­pen nem is érték, hogy a határozatok következetes tel­jesítését nem szabad megkö­vetelni? Bizonyos, hogy leg­alább olyan súlyos tévedés lenne ilyen megállapításra jutni, mint a mi yen nagy hi­ba volt annak idején az em­lített követelményeket egy­oldalúan eltúlozni. A fegyélimezettség, a párt politikája melletti egyértel­mű kiállás, az elhatározások teljesítését szolgáló követke- zétes fáradozás ma is alap­vető és nélkülözhetetlen ér­tékéi a párt életének. Nem lenne jó, ha ez iránt bárhol is kétely támadna. Kivált­képp nem lenne jó napjaink­ban, amikor nem kevés gond­dal küszködünk, amikor nem éppen könnyű helyzetben igyekszünk megoldani kifeje­zetten nem könnyű felada­tainkat. A helytállásra való készség, a fegyelmezettség, az áldozatkészség ilyenkor nem kevésbé, hanem még jobban kell, mint derűsebb, könnye­debb napokban. Megőrzésük, erősítésük ezért múlhatatlan kötelezettsége minden kom­munistának. De ha éppannyira szük­-------------- ség lis van rájuk, n em ugyanúgy kell megmu­tatkozniuk, mint a fejlődés korábbi szakaszaiban. Mert a társadalmi-gazdasági hala­dás a párt életében is fel­értékelt bizonyos vonásokat, régebben kevésbé elismert és igényelt értékeket állított előtérbe. Olyan értékeket, mint a kezdeményezőkészség, az önálló gondolkodás. a kritikai szemlélet, a rugal­masság. Persze, nem vado­natúj értékek ezek — a for­radalmi munkásmozgalom ki­bon tákozás á n ak kezdetétő 1 újból és újból felmerült az igény irántuk. Súlyuk, jelen­tőségük mégis kisebb volt. sőt, nem egy időszakban ki­fejezetten gyanakvást váltot­tak ki, óvtak eluralkodásuk­tól, a pártszerűséget Sértő jellemvonásként kezelitek ezeket. A pártmunka mal felada­tait aligha lehetne megol­dani, ha elavult értékrend ve­zérelné gondolatainkat, ma­gatartásunkat. Ezért elen­gedhetetlen, hogy a szemlé­let ebben a tekintetben is mindenütt megújuljon. Per­sze, továbbra sem ideálunk a minden kákán csomót ke­történtek. Korszerűbb lett az irányítás. ellenőrzés, adatfeldolgozás és az igaz­gatási szervezet is. Ez utóbbinál azt kívánták elérni, hogy a hatáskörök leadásával párosuljon a fe­lelősség. Az elnökség a következő napirendként jóváhagyta a kongresszusi küldöttválasztó megyei gyűlés előkészítésé­vel és szervezésével kapcso­latos feladatúikról készített előterjesztést és elhatározta a megyei gyűlés összehívá­sát. Negyedik napirendkéní megtárgyalta a választott testületek TI. félévi munka- tervére tett előterjesztést. Az előterjesztések után tájékoztatókat hagyott jóvá az elnökség. A lakásszövet­kezeti titkárság A munka- szervezettel rendelkező la­kásszövetkezetek üzemelteié, si költségeinek alakulásáról, az áfész-titkárság pedig A forgóeszköz-finanszírozás, ta­pasztalatai az áfészeknél. az áfészek 1986. évi egységes érdekeltségi alapjának vár­ható alakulása és a Korszerű adatfeldolgozás, információ­áramlás, feladatok a szövet, kezetek számítógépes adat­feldolgozásának munkájához témakörökben adott tájé­koztatást. Szoboszlai Jenő resö, a mindent lefitymáló, a szüntelenül „hózöngő”. De nem tekinthetjük „ökoskodó- nak”, aki a „fent” elhatáro- zóttat további új elgondo­lásokkal bővítené, „pártsze- •rűtlennék”, aki egy-egy kér­désben aggályainak, kételyei­nek is hangot ad, „egyénies­kedőnek”, aki szeret a dol­gokról maga véleményt for­málni, ítéletet alkotni. Áz eredményes közösségi cse­lekvéshez ma sok-sok önál­lóan gondolkodó egyén kell. Ma kevés, ha valaki fegyel­mezetten „beáll a sorba’’. A megnövekedett helyli önálló­ság feltételei között az állás- foglalásra való készség , és bátorság igényeltetlk min­denekelőtt. Egy időben volt létjogosult­sága, ha a párttagok egy ré­szénél elfogadtuk: ők első­sorban a munkaköri felada­tok ellátásában való helytál­lással teljesítik kommunista kötelezettségüket, a közélet fórumain viszont nem mon­danak véleményt, mivel „nem kenyerük a szó”. Nem vonva kétségbe az ilyen típusú em­berek elkötelezettségét, mégis azt kell mondanunk, hogy mind kevésbé lehet az esz­ményünk az effajta magatar­tás. A közéleti jelenlét, a gondolatok nyilvános kifej­tése, közreadása, a döntések előkészítéséhez és meghozata­lához való érdemli hozzájá­rulás ma feltétlenül az éliter- jeszkedő értékek első vonalá­ba tartozik. Nyilván nem a tettek helyére lépő fecsegésre van szükség, hanem a tette­ket előkészítő, megalapozó eszmecserékre, az azokban való részvételre. Az élet természetes ------------------rendjéhez tar­tozik, hogy az ifjabb generá­ciók fogékonyabbak az új ér­tékek iránt, az idősebbek viszont jobban értik és érzik a megőrzésre érdemes hagyo­mányos értékek ápolásának fontosságát. Mégsem gene­rációs kérdés ez. Rengeteg az egyéni kivétel e szabály alól, kedvező és kedvezőtlen irányban egyaránt. Célunk ■csak az lehet, hogy a nem­zedékek egymásra hatása ebben a tekintetben is a leg­inkább pozitív összeredményt alakítsa ki. Segítsen meg­őrizni mindazt, ami méltó rá, amire továbbra is szüksé­günk van, s meghonosítani azt az újat, ami nélkül ma már nem juthatnánk előbbre. Ú j mérőműszer a mezőgazdaságnak Mérőműszer sorozatgyár­tását kezdték meg a Vasipari •Kutató és Fejlesztő Vállalat­nál; a saját fejlesztésű, mik­roszámítógéppel ellátott mű­szer kimutatja a folyékony műtrágya pontos összetéte­lét, minőségi jellemzőit. Al­kalmazásával gazdaságosab­bá tehetik a műtrágyaífel- hásználást. A Vaskutnál, ahol 25 esz­tendeje foglalkoznaik az úgy­nevezett reakcióhő mérésén alapuló anyagvizsgáló ké­szülékek fejlesztésével, öt éve kezdték meg a mező- gazdasági anyagok — ta­karmányok, műtrágyák, — elemzésére alkalmas beren­dezések kialakítását. A méz rési elv azon alapul, hogy minden elemnek — ha egy másikkal egyesül — van egy csakis rá jellemző reakció­hője, amelyet észlelve a mű­szer „következtet” az adott anyag jelenlétére, illetve mennyiségére. A készülék­hez csatolt mikroszámító­gép automatikusan elvégzi a számításokat és mintegy 6—8 perc alatt közli az egyes anyagok százalékos arányát. Korábban az ilyen vizsgálat napokig is eltartott. A műszer mezőgazdasági alkalmazása azt követően vált különösen fontossá, hogy mind több gazdaság­ban oldott állapotban juttat­ják ki a műtrágyát. Mielőtt bárki is arra gon­dolna, hogy a legújabb típu­sú űrhajóval elhagytuk a Földet, és kiléptünk a csil­lagrendszerbe, ki kell ábrán­dítanunk. Nem erről van szó ugyanis, hanem arról, hogy felkapaszkodtunk egy nyer­ges IFA vezetőfülkéjébe, és végigkísértük a :tej útját a tejházaktól a szekszárdi tej­üzemig. Hajnallal hajnalban A Tejipari Szállítási Szol­gáltató és Készletező Válla­lat tamási telepén hajnali három órakor a „pilóta”. Hajnal János átveszi a me­netlevelet, fellép a vezető­fülkébe, hellyel kínál maga mellett, aztán elindulunk Fornádra. A város csendes, a fekete szemű házakban még pihennek, úgy tűnik, szünetel a gépjármű- és a gyalogosforgalom. Miközben a nyerges IFA lopja a méte­reket, beszélgetünk. — Nyolcadik éve vagyok a vállalatnál — közli —, és minden Tolna megyei csar­noknál megfordultam már. Ez a munka, a tejbegyűjtés, napi 200—250 kilométert és 11—12 órás elfoglaltságot je­lent. Nem mondhatom, hogy fárasztó, mert már megszok­tam ... Ha egyedül vagyok, akkor bekapcsolom a rádi­ót. hiszen jó az unaloműző­nek, meg ismeretszerzésre is. Ha egyedül van . .. Most vi­szont egy kíváncsi újságírót is adott mellé a sors, így ta­lán jobban telik az idő, és látszatra gyorsabban „fogy” a kilométer. A Tamási Állami Gazda­ság fornádi tejházánál Haj­nal János köszönti az éjjeli­őrt, majd elvégzi azt a tej- savfck-vizsgálatot, aminek minden begyűjtőhelyen, min­den tárolóedénynél meg kell történnie. Egyszerű művelet, hiszen csak egy kémcsőben lévő, kis mennyiségű nátron- lúghoz kell 10 köbcentiliter tejet adni, és „a színéből” kitűnik, hogy szállítható vagy sem. — 7,2 savfokig elvihetjük — magyarázza 'közben —, azon felül már csak takar- mánytejként értékesíthető. Ha a gépkocsivezető felelőt­lenül jár el, akkor neki kell a tényleges felvásárlási ár és a takarmánytej ára — ez egy forint literenként — közti különbözetet megfizet­ni. Túl a vizsgálaton, rácsat­lakoztatja a gumitömlőt a hűtőtartályra, majd kiszi­vattyúzza a tejet, ötven per­cet számol erre a normatáb­lázat — ez pontosan elég is —, ugyanúgy, mint a szek­szárdi leszívatásra is. Mi­közben működik a szivattyú, egy kis idő jut arra, hogy körülnézzünk. — Itt szinte levegővel va­ló érintkezés nélkül jut a tej a gépkocsi tartályába, majd a tejüzemben — mu­tatja a korszerű Alfa-Laval berendezésen az „élet, erő, egészség” útját, aztán hozzá­teszi, hogy Fornádon jó az állomány, és így jövedelme­ző is az ágazat. — Két-két és fél éve, hogy a tejüzemek a tisztaság fizi­kai vizsgálatáról áttértek a bakteriológiai vizsgálatra. Ez tisztább minőségű tejet igényel — magyarázza — és természetesen a jobb minő­seget jobban is fizetik. For­nádon ezt sikerült megvaló­sítani, de több helyen a régi állománnyal, módszerrel, a régi technológiával nem. Mi­vel az új sokba került vol­na, ezért inkább megszüntet­ték az ágazatot — gondolko­dik tovább hangosan, majd ellenőrzi az IFA tartályait, mert ha a négy közül vala­melyik megtelik, akikor a másikba kell szivattyúzni a tejet. Ennél a munkánál ar­ra is ügyelni kell, hogy egy tartály feltétlen tele legyen, mert Így stabilabb a kocsi, és akkor a másik tartályban lévő nehezen mozgatja-meg. Természetesen ez a nyerges IFA más vezetési technikát is igényel, ugyanis kanyar- vételnél, fékezésnél lottyan a tej, és oldalra billenti, vagy előre, hátra húzhatja a kocsit. — Végül is meg lehet szökni — állítja Hajnal Já­nos, és hozzáteszi —, most már a Trabant vezetése fur­csa. Úton, útközben ötven perc múlva 8910 li­ter tejjel gazdagodva, útnak indulunk. A magát egyre jobban mutogató reggelben más úton lévőkkel is talál­kozunk. Az IFA mozgásából most már érezni, hogy nem üres tartállyal közlekedünk. Tamási után kicsit évődünk. - — Jó autó ez, hiszen tej­jel megy Szekszárdig — mondom. — Vissza meg savóval — veszi a lapot, aztán először sorra vesszük a tamási te­lep gébkocsiparkját, a tej­szállító autókat, s azok út­vonalát, majd a kereskedel­mi árut — sajtot, vajat, te­jet, tejfölt — szállító gépjár­müveket, és azokat a tele­püléseket, ahova tejteméket visznek, s ahonnan visszafe­lé jövet göngyöleget hoznak, A Somogyba irányuló jára­tok hallatán elcsodálkozom egy picit, amire Hajnal Já­nos elmondja, hogy ez is az ellátási körzetbe tartozik. — Hoztunk már tejet Ka­locsáról, Bácsbokodról, Ma­kóról, Szegedről és Csorná­ról is — teszi hozzá magya­rázóig. Hőgyészen 900 liter levegőt kiszorítunk a tartályokból, és most már irány Szek- szárd. A megyeszékhelyen háromnegyed hatkor jelent­kezünk tcjótvctclrc. Fohói* köpenyes fiatalember fel­nyitja a fedeleket, egy fém eszközzel átmozgatja a rako­mányt, hogy a zsír ne a tar­tály falán rakódjon le, aztán mintát vesz, és leadja a la­borban. Most újabb ötven percet vesz igénybe a leszí- vatás, majd savót veszünk fel, és Zombára indulunk. Itt miután „megszabadu­lunk” a savótól, Belecskára, a Pincehelyi Vörösmarty Mgtsz tejházához robogunk, ahol a már említett tejsav- fök-vizsgálat után 5000 liter tejjel terhelve, Regölybe au­tózunk. Itt a háztájiban ter­melt 800 litert szivattyúzzúk fel, majd Hőgyészen újabb 1500 literrel növeljük a szál­lítmány tömegét. Tizenegy órakor érünk Szekszárdra, ahol a tejátvétel minden mozzanata megismétlődik, majd 50 percet kocsimosás- ra, 50-et pedig savótöltésre fordítunk. Délutáni célállo­másunk a Hőgyészi Állami Gazdaság ürgevári sertéste­lepe. Míg odaérünk, sok minden szóba kerül. Beszé­lünk a hivatásos gépkocsi­vezetők összetartásáról, az úrvezetőkénél jobban kiala­kult veszélyérzetükről, segí­tő szándékukról, a közleke­dési morálról, majd szóba hozzuk azt is, hogy milyen jól ismerik a tejszállítók az utak állapotát. Másra is fi­gyelnek azonban a minden­nap úton lévőik. Látják az életmódban és a településen bekövetkezett változásokat, ezt mutatja az „itt is, ott is építkeznek”, el tudják mon­dani, melyik tsz-nek milyen „veteménye van az út mel­lett, és hogyan munkálták el a földeket”, de azt is, hogy milyen a gépesítettség foka. Ezek különösen annak tűn­nek szembe, akiket érdekel a dölog, mert azok más szemmel nézik a tájat és az embereket Is. A diskurzussal észrevétle­nül fogy el az út, s az ürge- vári savóleeresztés és tar­tálymosás után délután 4 órakor Tamásiba érkezünk. Véget ért egy nap a „tej- úton". ÉKES LÁSZLÓ Fotó: SZÁLAI JÓZSEF GYENES LÁSZLÓ Dunaföldváron tartotta ülését a MÉSZÖV elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom