Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
1 Í>RH. június 25.KÉPÚJSÁG 3 Amire csak egy falusi porta és környéke lehetőséget ad, azt már mind megpróbálta. Az eredmény? Nem hízelgő rá nézve. Belevágott ő már sok mindenbe. Tartott nyulakat, ráfizetett. Miképp a nútria- és sertésnevelésre is. De nem lehet büszke a csemegekukorica- és a céklatermesztés hasznára sem. Most tyúkokat tart és hetente kétszer-háromszor visz ötven-hatvan tojást a közeli városba, ám a bevétel alig több annál, mint amennyit a jószágokra költ. De miért nem boldogul jobban? Alighanem az a baj, hogy soha semmire nem tudott, annyi időt. meg pénzt áldozni, amennyit kellett volna . . . Jelenleg 1 millió 420 ezer család rendelkezik háztáji és kisegítő gazdasággal; ez a kör, amely előállítja a mezőgazdaság teljes évi produktumának — értékben 82 milliárd forint — a harmadát, árutermelésének az ötödét. A kistermelők tábora azonban fogy, évente egy százalékkal. Ám ez a mérsékelt ütemű csökkenés egyelőre nem befolyásolta észrevehetőbben a termelés, az innen kikerülő árutömeg nagyságát, ugyanis a gazdálkodásra vállalkozók jelentős része ma több termékei állít elő, mint tegnap. A csaknem másfél millió kistermelő famíliának a 60 százaléka már kifejezetten a piacra termel; a legtöbbjük csak egyfélével foglalkozik: nyulászik, méhészke- dik, libát nevel, sertést hizlal, fóliázik, burgonyát, almát, szőlőt, málnát termeszt — egyvalamire szakosodik, koncentrálva az anyagi és fizikai erőt. Ez a tendencia korábban is élt, az utóbbi időben viszont felerősödött. Miért? A legfőbb ok az, hogy ma — az agrár-kistermelés világában, faluhelyen — csak a termelés növelésével lehet annyi jövedelemre szert tenni, ami az elért életszínvonal megtartásához, illetve szerény emeléséhez szükséges. Mert bizony nincs szó horibilis bevételekről, csillagászati nyereségekről. Nem ok nélkül mondotta az egyik országgyűlési képviselőnk a Parlament téli ülésszakán: „Társadalmunk egy része elismeri e tevékenység óriási gazdasági jelentőségét, más része azonban, különösen a városi lakosság — ismeretei hiányában — munka nélküli jövedelemhez való jutásnak, síbolásnak, szélhámosságnak, maszekolásnak tartja. Szeretném leszögezni, hogy becsületes, kemény fizikai munkával vagyonok nem keletkeznek, de napi tizenkét-tizennégy órával. vagy a munkaidő után négy-hat órai többletmunkával a jobbanélés feltételei megteremthetők." A nagyobb haszon reményében tehát a kisgazdaságok szakosodnak, és jelentős összegeket be is fektetnek a ház körüli gazdaságba. Ezzel azonban a szükségesnél nagyobb kockázatot is vállalnak, mivel még sokszor ma is kétséges, hogy el tudják-e adni a nagy mennyiségű termelvé- nyüket: bizonytalan az értékesítés. A szerződésekre — ha a napi érdek úgy kívánja —, gyakran fittyet hány a gazda is, az áfész is. A kistermelőket integráló, részükre szolgáltatást nyújtó agrár-nagyüzemek számos helyen ma kevésbé segítenek, mint azelőtt; mondható úgy is: a támogatásuk mértéke, a szolgáltatásuk színvonala alatta marad a növekvő termelésből fakadó igényeknek, holott éppen ez a kistermelői réteg igényelné a téeszektől, integrátoroktól a hatékonyabb munkát, színvonalasabb szolgáltatást — a biztonságos, a termelést ösztönző háttért. Ezzel szemben mi történt? A mezőgazdasági nagyüzemek által integrált kisgazdaságok száma 1983-ig ugyan erőteljesen nőtt, ellenben azóta 22 százalékkal, mintegy félmillióra lecsökkent, de az áfészek keretében működő szakcsoportok taglétszáma is kisebb lett, ma nincsenek többen 170 ezernél. Az integrátorok mérséklődő érdeklődését magyarázza — egyebek mellett — az, hogy számos téesz ma igazán nem érdekelt a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységének bővítésében. A kistermelőktől értékesítésre átvett termékek után ugyan ők is bevételhez jutnak, ám ennek nagysága alatta marad a szolgáltatásaik tényleges költségeinek. És ez elsősorban azoknak az üzemeknek okoz nehézséget, amelyekben még a közös fejlesztésére sem jut elegendő pénz, anyagi gondokkal küszködő gazdaság pedig sok van. Ez év első hónapjaiban — a MÉM szakembereinek tapasztalata szerint — megélénkült a kistermelés, köszönhetően az állattenyésztés jövedelmezőségét emelő intézkedéseknek. De, hogy a termelési kedv továbbra is fennmaradjon, mindenekelőtt tovább kell javítani az integráló nagyüzemekben folyó szolgáltató tevékenység színvonalát, valamint a szerződéses fegyelmet. HORVATH L. ISTVÁN A tejtermelési verseny legjobbjai Pályázat - exportálóknak^II. Nem mindenáron - de ez nem jelenthet felmentést A kényszer előnyt is Jelent \ (»KM kői prrsürpi'l lízing formájában bérel, hogy termelését korszerűsíteni tudja A T ..na Megyei Tanács V. B Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályán Barsi Mihály osztályvezető adta át azokat a díjakat, amelyeket az előző évben meghirdetett tejtermelési versenyben kiemelkedő teljesítményt nyújtó gazdaságok kapták. Ez alkalommal adták át a mezőgazdasági munkában kiváló^ eredményt elért iskolák díjait is. Tolna megye mezőgazdasága az ország élelmiszer-termelésében jelentős helyet foglal el. A termelőszövetkezetek. állami gazdaságok, kombinátok munkavégzéséhez a termelési versenyek jó lendületet adtak. Az 1985. évi megyei tejtermelési verseny helyezései a következőképpen alakultak: A 100—500 fejt tehenet tartó gazdaságok között a magyartarka tehénállomány 4407 kilogrammos átlagos lak- táaiós .tejtermelésével első díját nyert a Teveli Kossuth Tsz. A keresztezett állománynyal versenyző üzemék közül első helyezést ért el a Paksi Szabadság Tsz. 5753 kilogrammos laktációs tejtermeléssel. Második a Paksi Dunamenti Egyesült Tsz lett, a harmadik pedig a Tolnai Aranykalász Szövetkezet. Az 500 fejt tehénnél több tehenet 'tartó gazdaságoknál a magyartarkia tehénállományának 4554'kilogrammos átlagos laktációs tejtermelésével országos második helyezést kapott a Bonyhádi Pannónia Tsz. A keresztezett állománnyal versenyző üzemek közül az 5581 kilogrammom átlagos laktációs tej term .■ léssel első díjat nyert a Szék szárdi Mezőgazdasági Kon' binât. Második helyezett a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát Alsóleperdi Gazdasága. harmadik pedig a Paksi Állami Gazdaság lett. A lejlermelesi verseny II kategóriájában, az átlagos laktációs tejzsletermeléssel a következő üzemek .értek el helyezést: Az első dijat a Paksi Szabadság Tsz hozta el: keresztezett tehénállományának laktációs tejzsírter- melése 218,3 kilogramm volt A második a Gerjeni Rákóczi Tsz lett, a harmadik helyezés pedig a Paksi Aranykalász Tsz-nék jutott. Az 500 fejt tehénnél több tehenet tartó gazdaságoknál első díjat nyert a Paksi Állami Gazdaság, keresztezett tehénállományának laktációs tejzsírtermelése 205,7 kilogramm volt. Második a Dal- mandi Mezőgazdasági Kombinát alsóleperdi gazdasága, a harmadik ugyancsak p kombinát alsópéli gazdasága lett. A kistermelők versenvében a helyezés a következőképpen alakult: Keresztes István bölcskei termelő az első helyezett, az előző évben 73 566 liter tejet értékesített, ebben a kategóriában a második Hajdók József paksi, a harmadik pedig Szilizcsenkó Ferenc ozorai termelő lett. Az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés! kategóriában Borbély István medina-szőlő- hegyi kistermelő bizonyult a legjobbnak: az egy tehénre jutó éves tejtermelés tavaly Borbély István gazdaságában 7515 liter volt. Második Sleicher János kocsolai, harmadik Kiss Ferenc mádocsai termelő lett. A mezőgazdasági munkavégzésben részt vállaló iskolák közül a 'Szekszárdi Garay János Gimnázium, az általános iskolák közül pedig a Zombai Általános Iskola jutott az első helyre. Mindkét iskola egy évre a vándorzászló tulajdonosa lett A vasút irodát nyit Szekszárdon A MÁV egyre keresi az utasok érdekeinek jobb kielégítési módját, s aki keres az talál. így az új szolgáltatás, az utaztatás is szervezett formát öltött, s egyre- másra nyitják a megyeszékhelyeken a vasúti irodákat. Az a cél, amint Szukács István a szekszárdi iroda vezetője mondta, hogy megnyerjék a lakosságot a MÁV utasának. Alig egy eve kezdték Szekszárdon a MÁVTOURS —MÁVTRANS szolgáltatói munkát, máris szép eredményekről lehet szólni. Több alkalommal indítottak nagy csoportokat fővárosi rendezvényekre és szervezték meg iskolások csoportos utaztatását, x ellátását és programját. A bélföldi turizmus fellendítéséhez akarnák a szekszárdi iroda munkatársai is hozzájárulni. Ugyanis számos kedvezményt kínálnak: kispénzű nyugdíjasok és diákok a leendő partnereik. A Bhlaton, a Duna-kanvar és más idegenforgalmi keresett helyre is tudnak fogadni vendégeket. A vasút utazási irodája jelenleg a szekszárdi állomás épületében fogadja ügyfeleit. A közeli napokban a Széchenyi utcai üzletsorban nyitják meg a lakosságot szolgáló irodát. A vasúton való utazás kényelmét már nem kell bizonyítani. A MÁV Pécsi Igazgatóságán elmondták azt is, hogy a jövőben bővítik az utazási iroda szolgáltatási tevékenységét. Tehát az már tény, hogy különvona- tot, kiilönkocsit, .Tülkét tudnak adni. tény, hogy szállást is biztosítanak és az különösen a lakosság érdekét szolgálja, hogy van még egy utazási iroda, amelyik versenyképes a régiekkel programja gazdagítja « m programunkat. Sok gazdasági vezető panaszolja: olyan kemény szorításban vannak, hogy néha képtelenek megfelelni az igényeknek. Akkor dolgozik jól egy vállalat, ha megfelelő eredményt tud, felmutatni. Akkor képes bért fizetni — az átlagnál is magasabbat — ha a nyereség növekszik. A közelmúlt tapasztalata szerint nyereséget pedig a hazai piacon lehet többet elérni. az export csak szolid jövedelmet jelent. . . néha veszteségeket is el kell viselni. Csák hát a vállalat vezetőit úgy ítélik meg évzáráskor, hogy mi maradt a kasz- szában. Ezért ha van jól fizető hazai piac, akkor kénytelen „rácsapni” arra. Az exportért dicséret jár és elismerés — ma már támogatás is — de végső soron az eredmény fontosabb. Természetesen. viitatkozn is kell és lehet, hiszen aki hosszú távon gondolkodik, az tudja, hogy ha az ország nemzetközi fizetési mérlege nem javuk akikor nem tud importálni, az életszínvonalat növelni ... így aztán a hazai piacon is keresletcsökkenés lesz ... vagyis nem lesz munkája a vállalatnak. A hosszabb távon gondolkodó szövetkezet, vállalat már csak azért is megpróbálkozik a külpiáccal, mert annak visszahatása is van. A kényszer ebben az estben előnyt is jelent. Számítógépes munkaszervezés... A BONY—KS Cipőipari Szövetkezet tapasztalata is azt mutatja, hogy a huzamosabb ideig tartó kacsolatok visszahatása óriási. A bonyhádi szövetkezetnél ma már —a Salamander céggel lévő kitűnő kapcsolat alapján — számítógépes anyag-felhasz- ná'lást, gyártástervezést tudtak megvalósítani, hiszen; ha ezt nem teszik, akkor lemaradnak, az együttműködés nem lehet tartós. Mint tudjuk, ii bonyhádi szövetkezet a magyar ipar élenjárói közé tar i/.ik. Az: bizonyítja az, hogy több va! ,.at és szövetkezet hosz- s/ribb távra szóló kooperációs szerződést tudott kötni és a konvertibilis piacon stabil pozíciókat épített ki. így például az előbb említett BONY—KS 7,9 százalékkal növelhette exportját. A Bonyhádi Cipőgyárnál- 2,7- szeresére bővül a bérmunka árbevétele. Évek óta stabil és egyenletes exportteljesítményt nyújt a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet a TRIUMPH céggel folytatott kooperáció keretében,. Ennél a szövetkezetnél meg lehetne duplázni az exportot. Csak az a hiba, hogy a kereseti színvonal nem elég vonzó a paksi nők számára .. . Ehhez már az új pályázati rendszer segítséget tud nyújtani. Jelentős javulást mutat a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat exportpozíciója, melyet szívós minőségjavító munkával értek el, ennek köszönhetően elnyerték az 1986-os labdarúgó világbajnokságra a lata- daszáüitás jogát. Ez a vállalat 30 százalékos export árbevétel-növekményt tudót' tervezni 1986-ra. A gyártmányfejlesztés, a jó minőségű munka, illetve az eredményes piacfeltárás következtében a Bonyhádi Zománcárugyárban 18 százalékkal, a Bonyhádi Mezőgép Vállalatnál közel 40 százalékkal, a SI MOV ILL Ipari Szövetkezetnél 31 százalékkal, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezetnél 38 százalékkal, a Bátaszéki Bá- tafém Ipari Szövetkezetnél 23 százalékkal, a Szekszárdi Szabó Szövetkezetnél 7 százalékkal, a Bonyhádi Ruhá- zatl^Szövetkezetnél 42 százalékkal, a Tolna Megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalatnál 11 százalékkal bővül a tervek szerint a nem rubel elszámolású export árbevétele. Ismerve ezeket a vállalatokat, szövetkezeteket megállapíthatjuk, hogy már évek óta foglalkoznak az exportálással, megfelelnek az egyre növekvő igényeknek. Vagyis legtöbbjük már eljutott arra a szintre, amely minden körülmények között meg tud felelni a piaci kihívásnak ... A gazdaságosság szem előtt tartásával Az 1985-ös kedvezőtlen tapasztalatok és az év eleji hiányok a kormányzati szerveket is arra késztette, hogy áttekintsék az export lehetőségeit. Szüksége van az országnak mindennemű valutára, de azt is leszögezték szinte minden tanácskozáson, hogy nem szabad mindenáron — jelentős veszteségekkel is — exportálni. Több gazdasági szakember véleményét összegezve: az eddig megjelent termelésbővítő intézkedések összességében és részleteiben is kedvezőbb feltételeket, nagyabb jövedelmet, technikai és technológiai fejlesztést, keresetnövelést biztosítnak. Ezért elengedhetetlen a pályázati tevékenység szélesítése, bővítése, mellyel gazdálkodó egységeinknek saját érdekükben is élniük-kell. Célkitűzéseink megvalósításához azonban többet és jobban kell dolgozni. Mini a Minisztertanács a közelmúltban megállapította: eleng ed h e tét lenül s zük séges, hogy nagyobb szerepet- kapjon a munkaidőalap védelme, a munkaidő megfelelő kihasználása. Szólni kell. a hiányokról is. amely gátolja az ex.portfel- adatok teljsítését. A Bonyhádi Mezőgép többször volt már gondban azért, mert nem biztosított számukra a megfelelő minőségű acéllemez. Az export gyors, határidőre való teljesítését nehezíti a szükséges importalkatrészek beszerzésének hoszszú ügymenete, a konkurencia árajánlata ihúsz százalékkal alacsonyabb, döntően a felhasznált alapanyagok magasabb hazai beszerzési ára következtében. Ez utóbbit a Bonyhádi Zo- máncárugyár és több ipari szövetkezet kénytelen elviselni. A Bonyhádi Cipőgyár vezetőinek véleménye szerint a bér preferenciával szemben minden egyéb ösztönzési forma kevésbé húzó hatású. Ez azt is bizonyítja, hogy a vállalati jövedelem növekvő és ma már igen magas arányú elvonása miatt csökken a nyereségnövelés ösztönző ereje, mert a keresetnövelés szigorú adóterhei mellett sem a fejlesztési lehetőség nem növelhető, sem a bér- fejlesztés lehetősége nem teremthető meg. Keserű tapasztalat, hogy a vállal átok ind okolatl a n ul hosszú idő u'tán- jutnak az általunk gyártott áru ellenértékéhez. A „jól fizető” Sa- la/marnder cég fizetési teljesítése és a bonyhádiak bankszámláján való jelentkezése között 66 nap telik el, ami a gazdálkodás folyamatos költ- ségterheinek szakaszos, átmeneti fedezetlenségét okozza... A pályázat eddigi eredményei Az év első felében pályázó vállalatok, szövetkezetek 103,7 millió forint exporttöbbletet vállaltak. Májusban és júniusban benyújtotta pályázatát a Bonyhádi Zománcárugyár, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet, a Tamási TA- LUX Ipari Szövetkezet, és a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet. Ezek az újabb pályázatok 30—32 millió forint árbevételt eredményezhetnek. Megyénk gazdasági egységei 1986-ra 5 milliárd forintot meghaladó exportértékesítést terveztek, amely 14 százalékkal több, mint 1985- ben volt. Ebből a nem rubel elszámolású exportértékesítés a terv szerint 2,5 milliárd lesz. A már benyújtott és tervezett pályázatok eredményekén! a megyei ipar konvertibilis elszámolású árbevétele az év elejei 8,2 százalékos tervezett csökkenéssel szemben már mérsékeltebb. de még mindig jelentős, 4,6 százalékos csökkenést mutat. Azonban, ha a szekszárdi Húskombinátot az összesítésből kivesszük — mivel tröszti irányítás alatt van, exportjukat is ott tervezik — akkor megyénk iparának konvertibilis árbevétele 127,8 millió forinttal, vagyis 20,6 százalékkal növekszik. Hazafi József Szakosodó kistermelés
