Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
a Képújság 1986. június 25. Losonczi (Folytatás az 1. oldalról.) Országos Tervhivatal elnök helyettese, Kovács László külügyminiszter-helyettes. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Czippei Gyula ipari miniszterhelyettes, Medgyessy Péter pén/ ügyminiszter-helyettes. vala mint Szalai Lajos. Török részről Valiit Halefoglu, Hüs- nü Dogan, Asal Inban Ahntet Seicuk, az Energia- é> Bányaügyi Minisztérium a! lamtitkára, Bemei Barutru nagykövet, a Külügymini.sz- tériu m á 1 la m ti tká r-helyet tese, Ismail Bilir, a Mező- gazdasági Minisztérium államtitkár-helyettese. Mahir Barutcu pénzügyi és külkereskedelmi államtitkár-helyettes, Ismail Hakki Batuk. a köztársasági elnök tanács adója, Ayhan Erkan. a török Villamosipari Egyesülés vezérigazgatója, Baki Ilkán, a köztársasági elnök kabinet- igazgatója ült a tárgyaló- asztal mellé. A tárgyalásokon az Elnöki Tanács elnöke örömét fejezte ki, hogy Magyarországon üdvözölhetjük a baráti Török Köztársaság elnökét. A két ország ' viszonyát értékelve Losonczi Pál megái lapította hogy történeti időkre visszanyúló kapcsolataink ma barátiak. azokat semmilyen probléma nem terheli. Kap. csolataink a különböző tár. sadatmi berendezkedésű országok jó együttműködésének példájaként, jól fejlődnek. Eltérő szövetségi rendszerünk ellenére is megtaláljuk közös hangot a világ fő kérdéseiben, és a kölcsönös elő- nyök alapján fejlesztjük kétoldalú kapcsolatainkat. A magyar küldöttség vezetője kifejezte meggyőződését, hogy Kenan Evren látogatása új ösztönzést ad az együttműködés fejlesztésére. A Török Köztársaság elnöke válaszában örömének adott hangot, hogy első török elnökként látogathatott el Magyarországra. Kenan Evren is hangsúlyozta, hogy kapcsolatainkat nem terhelik ma problémák; a különböző területeken megvalósuló együttműködés szélesedését és elmélyülését tanúsítják az Pál és Kenan Evren tárgyalásai Vendég és vendéglátó kézfogása (Telefotó) elmúlt években lezaijott magas szintű, miniszterelnöki, miniszteri látogatások. Az államfő hangoztatta, hogy — a függetlenség és a területi integritás elvének tiszteletben tartása alapján — Törökország fejleszteni kívánja kapcsolatait a világ minden országával, s nagy figyelmet fordít a török— magyar történelmi kapcsolatok továbbfejlesztésére. Kifejezte meggyőződését, hogy kölcsönös jóakarattal jelentős eredmények érhetők el. Kenan Evren törökországi viszontlátogatásra hívta meg Losonczi Pált, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A plenáris tárgyalásokat; követően Losonczi Pál és Kenan Evren — Várkonyi Péter és Valiit Halefoglu részvételével — szűk körű megbeszélést tartott. A tanácskozás után Losonczi Pál és Kenan Evren jelenlétében magyar—török mezőgazdasági együttműködési megállapodást írt alá a Parlament Kupolatermében Váncsa Jenő és Hüsnü Dogan. A hosszú távra szóló, átfogó egyezmény rögzíti a két minisztérium együttműködését a mezőgazdaság több ágában, így a növény- termesztésben, az állattenyésztésben. illetve az erdőgazdálkodásban, valamin t- az élelmiszeriparban. Az együttműködés részeként a jövőben török szakemberek ismerkednek meg többek között a magyar kukoricatermesztési rendszer tapasztalataival, magyar segítséggel fejlesztik Törökországban a juhtenyésztést, a baromfi- és a tejelő szarvas- marhatartást. Ugyancsak az államfők jelenlétében Czipper Gyula és Ahmet Seicuk a két ország energiagazdálkodási együttműködését rögzítő keretmegállapodást írt alá, amely az energetikai iparban tevékenykedő magyar, illetve török vállalatokat ösztönzi kapcsolataik fejlesztésére, a korszerű együttműködési formák, így a kooperáció és a harmadik piacokon való közös fellépés kialakítására. A tárgyalások befejeztével Kenan Evren és kísérete szálláshelyére hajtatott. Itt a késő délutáni órákban Sarlós István, az Országgyűlés elnöke felkereste a török államfőt, s szívélyes légkörű megbeszélést folytattak. Este a török köztársasági elnök vendéglátója, Losonczi Pál társaságában megtekintette az Operaház előadását. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Samora Moïses Machelt, a Frélimo-Párt és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. * Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden a főváros XI. kerületének életével ismerkedett. Ellátogatott a kamaraerdei Ifjúsági parkba és a Generalimpex Külkereskedelmi Vállalathoz. Délután akti vaértekezleten tájékoztatót tartott a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. GYŐR Kedden Györ-Sopron megyébe látogatott Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Győrött találkozott a megyei pártvégrehajtóbizottság tagjaival.. a városi és a városi jogú pártbizottságok első titkáraival, a megyei tanács vezetőivel, akikkel az MSZMP XIII. kongresszusa óta eltelt időszak munkájáról folytatott eszmecserét. Ezután felkereste a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárat. SZEGED Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára kedden látogatást tett Csongrád megyében. Felkereste a Szegedi Konzervgyárat, a KISZ Csongrád megyei politikai képzési központját és Szentes várost. MOSZKVA Moszkvába érkezett Johannes Rau, Észak-Rajna- Vesztfália miniszterelnöke. A vendéget a repülőtéren Vitai ij Vorotnyikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Oroszországi Föderáció Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. KÖLN Hans Schwier, az NSZK Észak-Rajna-Vesztfália tartományának kultuszminisztere Kölnben megnyitotta az idén júniustól 1987 júliusáig tartó ihagyar kulturális rendezvényeket, Schwier Köpe- czi Béla művelődési miniszterrel együtt a programsorozat védnöke. Ma kezdődik Belgrádban a JKSZ XIII. kongresszusa Az új-belgrádi Szava központban szerdán délelőtt megkezdi tanácskozását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XIII. kongresszusa. Munkájában mintegy 2,2 millió tag képviseletében 1742 teljes jogú küldött vesz részt. Vendégként 120 kommunista és munkáspárt — köztük az SZKP. az MSZMP, a LEMP, az NSZEP, a Franoia és az Olasz KP — magas szintű küldöttségét várják. A kínai, a finn. a kubai. a libanoni, a dán, a brazil, a kolumbiai és számos más párt delegációja már megérkezett a jugoszláv fővárosba. A JKSZ legmagasabb fórumának tanácskozásait Vi. doje Zsarkovics, a Központi Bizottság Elnökségének elnöke nyitja meg. A központi bizottság két kongresszus közti időszakban végzett munkájáról szóló beszámolót a küldöttek írásban kapják kézhez. Az ünnepélyes megnyitó és a kongresszus vezető testületéinek, s munka- szerveinek megválasztása után Vidoje Zsarkovics tart majd vitaindító beszámolót. A négynapos tanácskozáson a delegátusok részben plenáris, részben pedig munkabizottsági üléseken értékelik az ország elmúlt négyéves társadalmi-gazdasági, kulturális, tudományos és egyéb fejlődésének eredményeit, a jelenlegi helyzetet, s határozatokban rögzítik a soron lévő és távolabbi legfontosabb felada- datokat. Dimcse Belovszki, a JKSZ KB Elnökségének titkára a kongresszus előestéjén tartott nemzetközi sajtóértekezleten a következőket hangoztatta : — A legutóbbi négy esztendő Jugoszlávia sorsa és fejlődése szempontjából kivételesen fontos, gazdaságilag rendkívül nehéz, eszmei- po üti kai lag bonyolult és ellentmondásos, a JKSZ. a jugoszláv föderáció és az önigazgatási szocialista társadalom fejlődésében pedig kétségkívül az egyik legösszetettebb időszak volt. Ezt a szakaszt gazdasági válság, a szocialista önigazgatási viszonyok fejlődésének megtorpanása, a föderáció funkciójának gyengülése, a társadalmi dezin- tegrációs folyamatok erősödése, a JKSZ-en belül pedig a föderalizálási törekvéselv fokozódása jellemezte. — Egyidejűleg az elmúlt négy évben a JKSZ vezette munkásosztály, a szocialista erők fokozták erőfeszítéseiket, hogy, feltárják és megszüntessék a gazdasági válság, valamint az önigaz. gatás politikai rendszerének működésében jelentkező nehézségek okait, hogy megteremtsék a szilárdabb fejlődés alapjait, a szocialista önigazgatási rendszer tökéletesítésének feltételeit. — Egyöntetű meggyőződésünk, hogy a XIII. kongresszus világosan kijelöli o gazdasági válságból kivezető utat, meghatározza anyagi fejlődésünk biztosításának feltételeit, a szocialista önigazgatási rendszer továbbfejlesztésének irányál. megerősíti 0 dolgozók pozícióit és szerepét, rögzíti a jugoszláv föderáció hatékonyabb működése, valamint a JKSZ vezető szerepének erősítése érdekében megvalósítandó feladatokat. A kongresszust nagy várakozás előzi meg, és a helyzel gyors cselekvést követel Meggyőződésünk, hogy a legmagasabb pártfórum munkalégkörben és demokratikusan tanácskozik, egységesen és bátran szembenéz a kihívásokkal és felelősségteljesen megoldja feladatait — hangsúlyozta Dimcse Belovszki. * Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével kedden küldöttség utazott Belgrádba, hogy részt vegyen a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XIII kongresszusán. A delegáció tagja Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára és Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. A küldöttség búcsúztató sara a Ferihegyi repülőtéren megjelent Braniszlav Nova- korvics, a JSZSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kongresszus után (II.) Észtország tornyából Beszélgetés Meri Hindrekkel hogy az Észt Köztársaságnak Nem, innen i „lurónybó. a lakásokba nem lehet bepillantani, de azt azért világosan látni, hogy az egy lakosra jutó 19,4 négyzet- méter lakóterület — még ha a statisztikai átlag ezt kielégítőnek is mutatja — gyakorlatilag kevés. És kevés az általános iskola is, az egyműszakos oktatás bevezetését ezért csak tervezik, s az óvodás kordáknak nyolcvan százaléka — kilencvenezer gyerek — jár óvodába, márpedig, itt Baltikumiban, ahol a születési átlag a legalacsonyabb, a teljes óvoí dai ellátottságot lehet is. szükséges is megoldani. — Az én generációm — mondta Meri Hindrek, az Észt Tervhivatal főosztály- vezetője —. még ismerte az unokákat nevelő nagyszülőket. Mára ez az „intézmény” megszűnt. És mert nálunk gyakorlatilag minden nő dolgozik, a szociális problémák mások és számunkra súlyosabbak, mint például a közép-ázsiai szov. jet-köztársaságok gondjai. A kérdés — látszólag — az, hogy az észteknek van-e elegendő erejük sajátos gondjaikat megoldani. Innen a „toronyból'' úgy látszik, hogy igen. Vegyük sorra. A köztársaságban igen fejlett a mezőgazdaság, amit két adatta! kellően jellemezhetünk: a munkaképes lakosságnak csak 13 százaléka dolgozik itt, de a'- ágazat a nemzeti jövedelemnek több mint egynegyedét produkálja. A termőterület másfél millió hektár, ebből 900 ezer hektár a szántóföld, főként gabonatakarmányt termesztenek, bőségesen elegendőt ahhoz, hogy ellássák, a szovjetföld legjobban, 4000 literen félül tejelő teheneit. Ezek a tehenek évente 1 millió 260 ezer tonna tejet adnak, aminek egy részéből a köztársaságban évi 31 ezer tonna vaj, s 16 ezer tonna sajt készül. Ez a mennyiség a személyi fogyasztásnál jóval több. Mint ahogyan a hús is több : egy észtországi lakosra évente 144 kilogramm hús és hústermék jut. (Nem beszélve az évi 245 millió darab halkonzervről, aminek a felét sem képesek az észtek elfogyasztani.) Mindez jól érzékelteti, hogy az élelmiszeripar itt rendkívül fejlett. (Egyébként a könnyűipar is.) Az ipar működtetéséhez szükséges energiát a helyi erőművek (évi 18 milliárd kilowattóra teljesítmény) fölösen megtermelik. A hőerőművek ellátásához szükséges 25—30 millió tonna kőszént és lignitét ugyancsak Észtország adja. összteljesítménye bőven elég arra, hogy „behozatalát” — olaj, benzin, ipari berendezések — „megfizesse”. Mindebből kitűnik. van ereje ahhoz, hogy sajátos gondjait megoldja. Csakhogy az igazi kérdés a „hogyan”. És valójában ez a kérdés feszíti napjainkban a szovjet gazdaság egészét. De a helyes választ megfogalmazni erre a kérdésre egyre inkább az egyes köztársaságokra is tartozik. — Ránk, közgazdászokra nagyon nehéz korszak következik — mondja Meri Hindrek. — Felül kell vizsgálnunk a saját eddigi tevékenységünket is. Mivel a Szovejtunióban köztudottan rendkívül fejlett a központi irányítás, nagyon is megszoktuk a felülről kapott konkrét terveket. Ma pedig annak a módját is nekünk kell megkeresnünk, hogy több jogunk legyen a helyi tervezésiben. — ön szerint egy differenciáltabb gazdaságirányítási modell működtetésére lenne szükség? — Személyes véleményem, hogy van egy bűvös kör, amiből nagyon nehéz kilépni. Egyfelől a Szovjetunió különböző övezeteiben meglehetősen nagyok a különbségek, amelyeknek a meg-* szüntetésére kell törekednünk, másfelől azonban hadd utaljak Mihail Gorbacsov kon gress zusi toes zámol ó j árva k egy mondatára, ami szerint a termelésben többet’ nyújMeri Hindrek tó köztársaságnak többet is kell kapnia. És ebben rejlik a válasz az ön kérdésére. Mi is kidolgoztunk egy olyan javaslatot, hogy a köztársaságok jövedelmezőségük arányában kapjanak pénzt a fejlesztésre. — De ez csak javaslat. — Az. — Viszont, ha bevezetnék, ez nem szolgálná a különbségek kiegyenlítődését, — Rövid távon valóban nem. De a színvonalki- egyenlítés programja hosz- szű távú. Nem is mondhatjuk, hogy kétezerig megoldjuk, És szerintem nem oldhatjuk meg anélkül, hogy tie építenénk a különbségekre, hogy tehát ne ösztönöznénk jobb teljesítményre az egyes köztársaságokat. Voltaképpen hasonló probléma, hogy az egyes gazdaságok is különböznek egymástól, s reálisan nem várható el tőlük, hogy egyik napról a másikra egyformán jól dolgozzanak. Korábban szinte mindenütt a Szovjetunióban az volt a gyakorlat, hogy az erős gazdaságok jövedelmét elvonva központilag segítették a gyengébbeket. Ez azt eredményezte, hogy a gyenge várta a segítséget, számított rá, az erősebbet meg az fékezte, hogy úgyis elveszik a pénzét. Mi itt, Észtországban ezt okosabban csináltuk: az erős gazdaságok a jövedelmük egy részét Iskolák, óvodák építésére voltak kötelesek befizetni. Először Viljandi megyében próbáltuk ki ezt a módszert még a hetvenes években. Bevált. — A kongresszuson sok bírálat érte a tervhivatalt, ön szerint ez az Észt Tervhivatalra is vonatkozik? — őszintén szólva én sokkal több kritikát vártam a kongresszustól. Természetesnek vettem a szemrehányást, mert a gazdaságfejlesztés tempója nem elégíti ki a társadalmat. A bírálat ránk is vonatkozik annyiban, hogÿ a nyolcvanas évekig a legfőbb, amire vigyáztunk, az a tervezés volt. Én mint közgazdász, úgy gondolom, hogy itt vesztegettük el az időt, mert a tervezés nem lehet eredményes a gazdaságirányítási struktúra megváltoztatása nélkül. — De ha jól tudom. Észtország mezőgazdaságában éppen az irányítás megváltoztatásával értek el jó eredményeket. — Igen, ez így van. Mi voltunk az elsők a Szovjetunióban, ahol a szovjet kormány beleegyezésével, kísérletképpen, új irányítási formát vezettünk be a mezőgazdaságban, előbb megyei, majd köztársasági szinten. Az előbb említett Viljandi megyében született meg az első RAPO, azaz az első olyan agráripari egyesülés, amely egyedül volt gazdája az adott területnek. Ezt követte az Észt Agroprom létrehozása, ami különféle minisztériumok helyett egyedül irányított. Voltaképpen a rtTf tapasztalataink sarkallták aztán arra a kormányt, hogy országos szinten valósítsa meg ugyanezt. — Ne haragudjon a fogalmazásért, de meg tudná mondani, hogy miért éppen Észtország töltötte be a kísérleti nyúlt szerepét? — Ennek több összetevője van. Nagyon kicsi a köztársaságunk, a gazdasága viszonylag feljett, s elég sokan foglalkoznak különféle kísérletekkel. Gazdaságunk szerkezete a magyaréhoz hasonlít, s talán ezért tanulmányozzuk figyelmesen az ottani reformfolyamatot, örülünk a magyar sikereknek, de a nehézségeikből is okulni igyekszünk. Van egy gazdaságkutató intézetünk, ennek az igazgatója Rajn Ot- sziaszon, sokáig élt Magyar- országon, s egyike azoknak, akik a gyakorlatban is kamatoztatni próbálják a magyar tapasztalatokat. ACZÉL GABOR Következik: 3. Beszélgetés Rajn Ot szászon irai.