Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-24 / 147. szám

l»8fi. június 24. NÉPÚJSÁG 3 Területfejlesztési dilemmáink a VII. ötéves tervben Pályámat - exportálóknak L A kis- és középüzemek lehetőségei Növekvő követelmények minden piacén Az árnyékoló bura préselését végzik a GÉM-ben A II. világháború utáni évtizedeikben rendre el* avultak hazánk gazdasági térképei. Az ország viharos gyorsaságú társadalmi-gaz. das ági fejlődése átformálta a termelés térbeli elhelyez­kedését, az egyes tájegysé­geik, városok, községek tár­sadalmát. Sok ezer ember­nek kenyeret adó ipari köz­pontok alakultak a gyárat korábban alig ismerő Al­földön, a Dél-Dunántúlon. Minden második kereső foglalkozású életében leg­alább egyszer alapvetően megváltoztatta foglalkozásál, társadalmi helyzetét; pa­rasztból, mezőgazdasági napszámosból ipari munkás, munkásból értelmiségi lett. ÉVente százezrek kereked­tek fel, s telepedtek át a kedvezőbb életkörülménye­ket nyújtó, több. változato­sabb munkaalkalmat kíná­ló régióikba, városokba, agg­lomerációkba. Falvak helyén több tíz* ezer lakosú városok nőttek, provinciális kisvárosok pezsgő életű megyeszékhe­lyekké fejlődtek; közben, a falvak egy részéből, minde­nekelőtt a néhány száz la­kosú kisfalvakból szinte me- nefcülésszerűen távozott a lakosság, s alaposan meg­ritkult az Alföldre korábban olyannyira jellemző tanya- világ Gyors változások - feszültségekkel A hala.inas iramú vmtu zások az egyenlőtlen terüle­ti fejlődés jó néhány gond­ját megoldották, köztük a foglalkozási gondokat, ki­egyenlítődtek az ipari és a mezőgazdasági kereseték, a falvak is hozzájutottak az alapvető infrastrukturális javakhoz', a villanyhoz, út­hoz, tömegközlekedéshez. Ugyanakkor új, társadalmi méretű, a társadalmi igaz­ságérzetet próbára tévő gon­dok, aránytalanságok. fe­szültségek keletkeztek; a felfokozott vándorlást nem tudta követni a lakásépítés, a lakásépítést a szolgálta* lások kiépítése. Zsúfoltak lettek a városok, agglomerá­ciók. Egymillió főre növe­kedett az ingázóik tábora, s a csak hetente-kéthetente hazatérők társadalmi, csalá. di gondjai közismertek. Ugyanekkor egyes falvak el­néptelenedtek, lakosságúk el­öregedett, ellátottságuk oly­kor még romlott is. Az utóbbi időben e folya­matok lanyhultak. Az ipari fejlődést ma a technológiai fejlesztés, a korszerű ter­mékszerkezet, a termelé­kenység fokozása jelzi, s nem az új üzemek, gyárak építése, nyitása. A vidék iparosítása lezárult, az ipari keresők száma évről évre csekken. Az emberek rit­kábban váltanak foglalko­zást — akkor sem kény­szerből —, s ritkábban vál­toztatnak lakóhelyet is. A vándorlók száma 20 év alatt a felére csökkent. A las­suló változások jó alkálimat biztosíthatnak arra, hogy a további feszültségeket old­juk. a területi egyenlőtlen­ségeket mérsékeljük. A múlt. évben az Ország- gyűlés tárgyalta, s jóvá­hagyta a terület, és telepü­lésfejlesztés hosszú távú fel­adatait. amely dokumentum hangsúlyozza a területi és települési viszonyaink meg­határozó voltát a népgazda­ság fejlődésében, a lakos­ság életkörülményeinek ja­vításában, a szocialista élet­mód kibontakoztatásában. Javultak a területfejlesztés egyes feltételei, mindenek­előtt a helyi sajátosságok, kezdeményezések fokozot­tabb figyelembe vételét biz­tosító irányítási, döntési rendszer lett hatékonyabb, nőttek á helyi közösségek fejlesztési lehetőségei, ru­galmasabbá váilt a tanácsi gazdálkodás, arányosabb lett a fejlesztési erőforrások terű. leti elosztása — mindenek­előtt a városok és falvak között —, korszerűsödött a közigazgatás. A VII. ötéves terv már figyelemmel volt e változásokra Helyi érdekek és gazdaságosság Ennek ebenere gondokkal, súlyos következményekkel járó döntések kényszerétől, a társadalmi igazságosság által diktált kívánatos fej­lődéstől eltérő lépésektől sem mentes az 1986—1990 közötti időszak sem. E gon­dok az országos tervező- irányító szerveknél, s helyi szinten egyaránt jelentkez­nék. A nehéz helyzetben lé­vő gazdaság érdekei ellen­tétbe kerülhetnek az ará­nyosabb területi fejlesztés, a szociálpolitika — területi vetülettel is rendelkező — érdekeivel. Elfogadhatónak látszik a gazdaság nézőpontjából a tartósan gazdaságtalan, rá­fizetéses, a gazdaság egészé, nek. különösen a dinami­kus ágazatoknak fejlődését gátló üzemek, vállalatok ter­melésének megszüntetése; ám a terület érdeke, ahol esetleg komoly foglalkozási gondok lépnének fel, ezzel merőben ellentétes, s e te­rület gazdái — a maguk szempontjából teljesen ért­hetően, indokoltan — a vég­sőkig ragaszkodnak az üze­mek fenntartásához. Ez a dilemma húzódik meg a kisebb falvak autó­busz-közlekedési lehetősé­geit tárgyaló, állandósult vita mögött is: a Volán-vál­lalatok gazdaságossági szem-' pontok alapján szeretnék járataikat közlekedtetni, ami ellen a lakosság és az ellá­tási szempontokat, kötelezette séget hangoztató tanácsok protestálnak. A korábbi évek nagyon egyenlítőien településfejlesz­tését (amely főleg a város­falu igen eltérő fejleszté­si alapjaiban nyilvánult meg) elmarasztaló társadalmi kri­tika hatására fogalmazódott meg a községek népesség- megtartó képessége fokozá­sának igénye, s a halmozot­tan hátrányos helyzetű te­rületek támogatásának szük­ségessége. A mesterséges hátrányok — erős területi elvonás, egyenlőtlen újrael­osztás — megszüntetése ter­mészetesen indokolt, de fel­vethető a kérdés; ha elfo­gadjuk az egyének jövedel­mi viszonyai között a jelen­tősebb differenciálódást, ak­kor milyen mértékig szük­séges az arányos területfej­lesztést szorgalmazni? Más­ként téve fel e kérdést: Min­denáron törekednünk kell a népességmegtartó képes­ség fenntartására? Az or­szág földrajzi munkameg­osztásába a jelenlegi szerep­körével bele sem illeszthe­tő a területek népességének, településeinek, gazdaságának megtartásához célszerű min­den esetben ragaszkodni? A hatékonysági, a szociálpoli­tikai vagy a területpolitikai szempontokat érvényesítsük? Hosszabb távú döntéseket A halmozottan hátrányos helyzetűnek minősített, főleg agrártermelést folytató terü­leteinkre készített mezőgaz­dasági fejlesztési javaslatok extenzívebb hasznosítást — erdősítést, a gyepterület nö­velését — látnának célszerű­nek. Ez viszont a munkaal­kalmak csökkentéséhez vezet, ami egész sor kérdést vet fel. (Kíséreljük meg új munka­alkalmak teremtését ezen a rossz forgalmi fekvésű, ki­építetlen infrastruktúrájú területeken? A lakosság át- telepedését segítsük, s egy, a mainál kisebb népességre „rendezzük be” ezeket a te­rületeket? Avagy ne raciona­lizáljuk a mezőgazdasági termelést, hanem állandó külső támogatással tartsuk fenn, s így biztosítsuk a né­pességmegtartó képességei?) Úgy tűnik, hogy a terület- fejlesztés alapelvei, pontosab­ban az elkövetkező évek ne­héz körülményei között kö­vethető stratégiái nem kellően kimunkáltak — ezek kimun­kálása roppant nehéz feladat ! — s így egyes konkrét kér­désekben hajiunk a pillanat­nyi lehetőségeinkből fakadó vagy esetleges — a pillanat­nyi hatalmi erőviszonyokat, a felülkerekedő ágazati és területi érdekeket (tükröző — megoldására. A gazdaság gondjai tartják életben azt a korábbi gyakor­latot, amely a bővített újra­termelés folyamatában kitün­tetett helyet biztosít a sző­kébb értelemben vett. terme­lésnek. E gyakorlat kedve­zőtlen kihatásai ismertek: például az infrastruktúra fej­lesztésének mellőzöttsége ve­zetett a .tarthatatlan telefon- helyzethez, vagy egészség­ügyi ellátásunk gondjaihoz. Hiába azonban a felismerés, ha a beruházási javak szű­kössége megint csak arra szo­rít, hogy a területi fejlődés gondjait elsősorban a terme­lés felől közelítsük meg. A halmozottan hátrányos hely­zetű területek fejlesztésére tervezett program (és pénz­ügyi alap) szintén e területek gazdaságának támogatását cé­lozza; nem vált még elfoga­dottá, hogy a helyi társadal­mak szerkezete (iskolázott­sága, szellemi fogékonysága, egészségi állapota) is vissza­hat a termelésre, érdemes te­hát e szférában is beruházni. Még mindig több figyelmet kap egy csődbe jutott ipari vállalat, mimt például a la­kosság látványosan romló egészségi helyzete, demográ­fiai állapota Biztató fejlemények Hazunk változó demográ­fiái helyzete is területfejlesz­tési gondokhoz vezet. Az 1981 óta csökkenő népességszám önmagában nem jelent egye­lőre gondot; egyébként is a munkaképes korúak száma a 90-es évek derékéig még növekszik. Gondot okoz vi­szont helyenként a népesség összetételének megváltozása. Végül a területfejlesztés részeként megújuló település- politika jó néhány gondja közül még egy: a korábbi el­osztási gyakorlat a település- hierarchia különböző szintjén álló települések — megye­székhelyek, egyéb városok, községek — között hozott létre éles különbségeket, erő­sen támogatott, illetve mel­lőzött településekre osztva hazánk városait, községeit. A mai gyakorlat ezt a hierarc- hizáltságot megszüntette, s a helyi megítélésre bízta a tá­mogatások — egy főre jutó — mértékének megállapítá­sát. így viszont az egyes me­gyék azonos típusú, nagyságú települései között alakúikat ki — ki is alakult — szá­mottevő különbség, s jelent­kezik újra a társadalmi mél­tányosság kérdése. Néhány gond felvillantása mellett is biztató, hogy a •területfejlesztés hosszú távú koncepciója igényli az egyé­nek és közösségek szándékai­nak beépítését a tervezésbe, végrehajtásba, s igényli a tudományos kutatások segít­ségét is. Ez utóbbira jelentős feladatok várnak a terület- fejlesztés elméleti kérdései­nek tisztázásában, a gyakor­lati tennivalóik meghatáro­zásában. BELUSZKY PÁL, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatá­sok központja osztályvezetője Az év első napjaiban a Tamási TA—LUX Ipari Szö­vetkezet elnöke .mondta, hogy az egyik (legsikeresebb ter­mékükből szeretnének ex­portálni. A radiátor gyártá­sára rekordgyorSasággal ké­szülték fél, de most csapdába kerültek, hiszen az alapanya­gok ára olyan magas, hogy csak nágyon körültekintő munkával szabod az árut fel­kínálni külhoni hasznosítás­ra. Pedig a tamásit radiátoi „alkialimas” áru, kapacitásuk is van, jó minőségben gyárt­ják, de mégis béklyóban van­nak. Azzal az elképzeléssel vit­ték a tavaszi BNV-re a ra­diátort. hogy hátha ... Meri ha az ember nem is próbál­kozik, akkor eredményt sem érhet el. Ugyanilyen megközelítés­ben beszélgettünk az export­ról Tolnán, a GÉM-ben. Ab­ban a szövetkezetben, ahol évek óta dinamikus fejlődési mutattak fel mind a hazái, mind a külső piacokon. Itt még azt tették hozzá, hogy tapasztalataik szerint a kis- és középüzemekre sok­kal jobban kellene figyelni, mert többnyire azok képeselv az exporpiacon is gyorsabb eredményt elérni. Csak hát a kis- és 'középüzemek éven­kénti exportt'ejlődése pár millió forint, és a nagy üzlet reményében nehezen akarják tudomásul venni az irányító szervek, hogy a sok kicsi többre mehet, mint az egyet­len nagy üzlet, ami nem biz­tos, hogy bejön ... Az exportot támogatni, de hogyan? Az 1985-ös esztendő az or­szág gazdaságában nem a kiemelkedők közé tartozik. Tetemes exporttöbbletet re­mélt a tervezés, ami végül nem valósult meg. Ennék ha­tására a Külkereskedelmi Minisztérium tavaly decem­berben pályázatot hirdetett a konvertibilis export (növelé­sére. A pályázati rendszer — a gazdasági reform tovább­fejlesztésének egyik kiegé­szítő elemeként — rövid tá­von a nemzetközi fizetési mérleg javítását, hosszabb távon a vállalati és a nép- gazdasági termékszerkezet korszerűsítését, a termelés hatékonyságának növelését hivatott meggyorsítani. Azok a vállalatok, amelyek a kivitelt gyorsítják, külön­böző kedvezményeket kap­hatnák a többletexport nö­velésére, és az ebből szár­mazó nyereség felhasználá­sára. Annak ellenére, hogy már 1985-ben is bebizonyosodott, hogy a hosszabb ideje tuda­tos gyártmányfejlesztést, ter­mékkorszerűsítést, gyártás­fejlesztést végző vállalatok szép eredményeket mutatnak fel, az export az 1986-os év első hónapjaiban csökkent. Tolna megyei példával él­ve: azok a szövetkezetek és vállalatok, amelyek tudato­san alakították termelésü­ket, a „keményebb” feltéte­lek mellett is versenyképe­sek maradtak, sőt, javuló jö­vedelmezőséget értek el. A Bonyhádi Cipőgyár, a SIMO- VILL Ipari Szövetkezet, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet. a Szekszárdi Szabó Szövetkezet, a Tamási TA—LUX. a tolnai Gemenc tapasztalatai azt mutatják, hogy a sikeres külpiaci tevé­Ebben az esztendőben 150 millió darab konzervüvegge! gyárinak többet a hazai üveg­iparán, mint tavaly. Ezt a többleteit az orosházi és a sajószentpéteri üveggyár ál­lítja elő a mú'llt évben üzem­be helyezett új gépsoraival. kenység előfeltétele többnyi­re csak nehéz, hosszadalmas, átmeneti kudarcokat is tar­talmazó, több évi kitartó munkával alapoZhatók meg. Megyénkben kedvezőnek értékelhetjük, hogy egyre több vállalat és szövetkezet is­meri fel az exportálás jelen­tőségét, és vállalja a „kitö­rést”, a folyamatos gyárt- mányszerkezet-korszerűsítés kockázatát. Visszatérve a pályázatra — amelyre az éfső hónapokban országosan seim volt nagy az érdeklődés —, a kiíró szervek március első napjaiban mó­dosították a feltételrendszert, annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervek érdekelt­ségét a pályázaton való rész­vételben fokozzák. A nyújt­ható kedvezmények szerint a beruházás (teljes egészében mentesíthető a felhalmozási adófizetési kötelezettség alól, egy évre bérpreferencia igé­nyelhető a termelés növelé­séhez szükséges többletbér fedezetére, a bérpreferencia összegére a vállalat, szövet­kezet mentesül a kereseti adó befizetése alól. Az első futam... Tolnia megyében a máso­dik negyedévtől kezdődően fokozódott a vállalatok pá­lyázati tevékenysége a kon­vertibilis export tartós növe­lésére, melyet a kedvezmé­nyek körének, mértékének további bővítése, valamint a fokozottabb gazdaságpolitikai agitáció, a gazdlákodó egysé­gekkel folytatott többszöri konzultáció, a feladatnak a gazdasági közgondolkodás kö­zéppontjába állítása együtte­sen idézett elő. Ez utóbbi szempontjából különösen je­lentősnek és eredményesnek bizonyultak a városi, vala­mint a közvetlen megyei irányítású pártbizottságok szervezésében május 12—16. között megtartott aktívaérte­kezletek. Az első „futamban”, má­jus végéig, a Simontornyai Bőr- és SzőrmefeMolgozó A jelentősen megnövekedett csomagolóüveg-gyártás így feleslegessé teszi a konzerv­ipari üvegek tőkés importját. Ebből a mennyiségből a kon­zervgyárakon és az élelmi­szeripari üzemeken kívül biztosítható a lakosság befőt­Vállalat, a Tolna Megyei Textiltisztító Vállalat, a Bonyhádi Mezőgép Vállalat, a Bonyhádi Cipőgyár, a Dom­bóvári Color Ipari Szövetke­zet és a Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet együttesen 103,7 millió forint exporttöbblet- teljesítést vállalt 1986-na, Természetesen vannak ked­vező (és kedvezőtlen tapasz­talatok. A Simontornyai Bőr­gyár termelóka paci áfásnak kihasználtsága számottevően romlott. Ehhez hozzájárult, hogy a felhasználók körében termékeik megítélése kedve­zőtlen — részben a túlkíná­lat miatt —, vevőinek egy- részét elveszítette. A felesle­gessé vált gyártási kapaci­tást exportra is csak részben tudják lekötni, mivel sem ár­ban, sem minőségben, illetve választékban nem rendelkez­nek exportképes termékkel. Így aztán — a foglalkoztatás biztosítása érdekében — bér­munkaajánlatot fogadtak el. A legtöbb gondot az jelen­ti, és nagyon sok szövetkezet, vállalat képtelen megbirkózni vele. hogy a partner pontos szállítást és minőségét köve­tel. A Tolnai GÉM példája bi­zonyítja ezt. Az N'SZK-beli partnerük éves szinten 20—25 ezer árnyékoló bura gyár­tására tart igényt. De erre úgy, hogy kéthavonként küld megrendelést. A következő­képpen: 3020, 2000, 3080, 1500 1300, 2060, 2060, 2590. Es vé­letlenül sem lehet tízzel, hússzal többet vagy keveseb­bet küldeni. A szállítás egy­hetes tűréshatárban mozog­hat: ennyivel előbb és később lehet szállítani. A minőség pedig egyértelműen az első: volt olyan eset, amikor 5000 darabos megrendelésben ta­láltak 18 hibásat, s azonnal visszaküldték és visszaszám­lázták a GÉM-re. Ezeket a feltételeket, saj­nos. ma még kevés magyar vállalat ás szövetkezet tudja vállalni... (Folytatjuk) HAZAFI JÖZS&F tesüveg-ellátása is az idei befőzési szezonra. Az Orosházi Üveggyárban a mennyiségi növekedés mellett nagy figyelmet fordítanak a minőségre is. Két gépsorúkra már felszerelték azt a minő­ségvizsgáló berendezést, mely garantálja, hogy a kon- zervüvegek megfeleljenek a jelenleg érvényben lévő nyu­gat-európai szabványoknak. Több konzervüveg

Next

/
Oldalképek
Tartalom