Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. június 24. Moziban Hóbortos népség Az utóbbi években akarva, akaratlanul is megtanultuk tisztelni, értékelni a botswanai f ihn művészetet.Aki látta, nem felejti a Co- ca-Colás üveg miatti bonyodalmakat Az istenek a fejükre estek című filmből, de ugyanígy maradandó emlékké válik a Hóbortos népség egy-egy különösen szfel- lemes gegje. Még akikor is, ha ez utóbbi film esetén filmművészetről nem beszélhetünk, hisz amit láttunk, egyszerű játék. Játék a kamerával, játék a hóbortosnál hóbortosabb ötletekkel, tréfákkal. Azt hiszem a Hóbortos népség jelzős szerkezet nem is elsősorban a film szereplőire — feketékbe és fehérekre —, hanem alkotóira vonatkozik. Mert a szereplők akaratuk ellenére kerültek azokba a kínos helyzetekbe. amit a filmalkotók Jamie Uys író, rendező és rendezőtársa, Kobus Kruger — kitaláltak, s a korszerű technikát is felhasználva megrendezték. A néző a mások kárán mindig szívesen nevet. Erre pedig -a Hóbortos népség megtekintése során bőven van lehetőség. Épp ezért a siker is garantált. Az ötletek, a poénok egy részével már sokfelé találkozhattunk. A magyar amatőrfilmfesztiválokon is rendszeresen bemutatnak néhány olyan filmet, ami egyetlen poénra, ötletre épül. Általában az ilyen filmek találkoznak a nézők tetszésével, mégha a díjkiosztáskor alkotóikat nem is kényezteti el a zsűri a különböző elismerésekkel. Nos, a hóbortos népség is hasonló alkotás. Mintha több tucat amatőrfilmet egymás után ragasztva mutatnánk be. A szerzők íépten-nyomon megsértik a szokásrendet, visszaélve gyanútlan áldozataik jóindulatával, kínos helyzetbe hozzák őket, majd kajánul — rejtett kamerával — figyelik, miként reagálnak. És bár az emberi reakciók nagy része előre kiszámítható, a hatás nem marad el. Szándékosan nem mesélek egyetlen ötletről sem, hisz az kiemelve a filmből semmit se mond. Persze, aki látta a filmet, annak az egész alkotás sem mondott semmit, de legalább jól szórakozott. Mert ugyan a végére már kezd kifárad, ni a néző, az alkotók is tudták, mikor kell abbahagyni. Nem hiszem-, hogy az ötletek hiánya miatt fejeződött be ott, a Hóbortos népség, ahol abbahagyták. Kiszámította n addig mentek, amíg még elmehettek, és tréfáik, poénjaik is sokszor súrolták a jóízlés határát, de még a határokon belül maradtak. Talán csak áldozataik viselkedése szolgált meglepetést. Amikor megtudták, hogy egy játék részesei, nem dühöngtek azért, hogy kínos helyzetbe kerültek, inkább nevettek ők is, felszabadultan, hisz örültek, hogy vége ennek a — néha megalázó — játéknak. Tamási János „Osztályharc” a sakktáblán Készlet Zsolnai kerámiából Rádió r Évtizedes műsor Az ember, ha a rádiót egyre többet hallgatja, egyszeresek elkezd azon gondolkodni, hogy mi is tartja életben az évtizedes műsorokat. A Magyar Rádió — mindany- nyian tudjuk — nem is egy ilyennel gazdagítja és szórakoztatja a sok ezer előfizetőjét. Nyár és a szabadságolások révén, úgy szeptember közepéig, egyre inkább a szórakoztató jellegű kívánságműsorok lesznek a hallgatók útitársai. A vizek partján, az üdülőkben, másutt. Az évtizedes és kedvelt műsorok egyik legkiválóbb- ja Komjáthy György rendszeres vasárnapi jelentkezése, a koktél. Törzshallgatói vannak, akik rendszeresen jelzik újabb és újabb kívánságaikat a szerkesztőnek. Ezen az adáson, vagy ahogy a fiatalabb hallgatók nevezik — a Komjáthyn — már egy korosztály nőtt fel. A jelenlegi törzshallgatók még igencsak az általános iskolák padjait koptatták, amikor a rádió népszerű könnyűzenei műsorszerkesztője adásaival jelentkezett. Aztán azóta eltelt több, mint húsz év. A műsor iránt való érdeklődés — éppúgy, ahogy a rockzenéé sem — nem csappant meg. Lankadatlan, folyamatos és tömegméretű. Az élmúlt vasárnap sem kellett a Komjáthyban csalódni. ismét sokaknak volt társa ez a másfél órás, friss, naprakész és a világ könnyűzenéjében némi eligazítást is nyújtó adás. Persze, a Vasárnapi koktélra más is jellemző. Ezt a műsort nemcsak hallgatják- hallgatjuk, hanem az otthoni roékf elvétel-gyűjteményünket is zömmel ebbőíl gazdagítjuk. Még azokban az években is, amikor a hazai és a licenc-lemezkiadás eredményeképpen egyse több új külföldi és hazai lemez vásárolható már boltjainkban. De a Vasárnapi koktélra mindez nincs semmi hatással. És bizonyára nem is lesz még hosszú ideig .. . szűcs A megszokott figurák helyett vöröskatonák és kakastollas csendőrök állnak egymással szemközt, és a hagyományos fekete-fehér színek helyett fehér és vörös színű figurák foglalják el a kockákat. A 6—10 centiméter magas bábuk Zsolnayporcelánból készültek, valószínűleg nem sokkal az 1919- es Tanácsköztársaság leverése után. A különös sakkkészlet nemrég került a Pácéi Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumba, gazdagítva a két világháború közti anyagot. Helyreállítják a siklósi dzsámit Helyreállítják és múzeumnak rendezik be Siklós egyetlen török kori műemlékét: a Malkocs bejről elnevezett dzsámit. A rekonstrukció során visszanyeri eredeti formáját a négyszáz éve emelt mohamedán templom, amely a legutóbbi időkig csaknem elfeledve állt egy kis mellékutcában, mígnem a városi tanács lebontatta a hozzáragasztott avítt házacskákat, szabaddá téve az épületet a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás számára. A négyszögletes, tekintélyes méretű és nemes arányú dzsámin fennmaradtak a jellegzetes, szamárhátíves ablakok. Mellette megtalálták az egykori minaret ötszögletű alapját is. Az épület kupoláját viszont századunk elején' sajnos lebontották. A mohamedán templomot a XVI. század második felében élt Malkocs bej emeltette. A török kiűzése után még sokáig használták az épületet különféle célokra — a múlt században például szegényház volt —, majd később sorsára hagyták. A török kori épületet az Országos Műemléki Felügyelőség fogja helyreállítani, s falai között kerámiamúzeumot rendeznek be, amelyben állandó kiállításon mutatják be a siklósi születésű, híres népi keramikus, az 1898 és 1955 között élt Gerencsér Sebestyén életművét. Játékfa Űj köztéri szobrot avattak Celldömölkön, a Mikes úti lakótelepen. Tóth Júlia budapesti szobrászművész Játszóplasztika című alkotása süttői mészkőből készült. A kompozíció egy fa törzsén, s lombkoronáján jeleníti meg a gyerekek kedvelt állatfiguráit, a bölcs baglyot, a Micimackót és társait. Tévénapló Riport Pécsről A téma a lehető legegyszerűbb, kezdő újságíróknak szoktak adni ilyen megbízást. Egy zenekarról van szó, vasutas fúvósegyüttesről, s a jó öreg újságírói gyakorlat szérint ilyenkor el kell menni a karmesterhez, meg kell szólaltam a zenekar néhány tagját, lehetőleg olyanokat, akik „érdekes emberek”, esetleg megkérdezni a ‘fenntartót, milyen szándék vezette az együttes alapításával kapcsolatban, mennyi pénzbe kerül, s ezzel kész is a kerek- ded, csinos riport. Jósfay György azonban a pécsi stúdió tévéfilmjében egészen más úton jár, ebben a félórás riportban ugyanis nem hangzik el egyetlen nyilatkozat sem, mindent a kép mond el, a látvány tudósít arról, hogy mivel foglalkoznak a zenekar tagjai, amikor éppen nem muzsikálnak, látjuk őket munka közben, otthon, a zenekari próbán, koncert közben, s azt sem kell magyarázni, hogy milyen színvonalú az együttes, a néző meggyőződhet róla, hallgatva a Bach-, Schubert-átiratokat. S közben rengeteg rendezői ötlet! Jön a vonat, leszáll róla a vonatkísérő, aki zenekari tag. Az állomáson nagy nyüzsgés, a várakozók között feltűnik egy nő, aki aggodalmasan nézi a leszállókat, de hiába ment ki az állomásra, akit várt, nem érkezett meg. A kamera még kíséri néhány másodpercig, látjuk, amint szomorúan baktat hazafelé. Igen, ilyen az élet, a vasút pedig nemcsak „személyzetet” vagy éppen zenekari tagot jelent, hanem utasokat is, akik között vannak boldogok és boldogtalanok, Jósfay György pedig még ebben a speciális riportban is teljes képet akar rajzolni. S van humora is, amiből pedig egyre kisebb a kínálat. Eljátszik a gyerekvasuttal, a hangszerekkel, egy erősebb hangzásnál szikrát vet a cintányér, mi pedig önfeledten nézzük, hogy mit tudott kihozni ebből a nagyon egyszerű témából. Azt hiszem a legjobb riportfilmek egyike, amit az utóbbi időben készítettek. Műkereskedelem A híradó, dicséretes módon, három egymást kővető adásban, a hazai műkereskedelemmel foglalkozott, a szakemberek mellett megszólaltatva a kereskedelem képviselőit is. Fontos téma, hasznos, ha időnként szót ejtünk róla. Először is azonban azt kellene tisztázni, van-e nálunk igazi műkereskedelem, vagy pedig csak eladók vannak és vásárlók. Egy időben az a hír járta, hogy a kép a legjobb befektetés, jobban kamatozik, mint az OTP-be tett pénz. Erre is van példa, az ellenkezőjére azonban jóval több. Ugyanis, ha valaki évekkel ezelőtt mondjuk 10—15 ezer forintért vett egy képet, és ma el akarja adni, a töredékét sem kapja érte, ha egyáltalában vevőre talál. De azért ne legyintsünlc, hogy akkor a kortárs művészet fadorombot sem ér, mert az ellenkezőjéről js szólhatunk. A pécsi Martyn Múzeumban a mester életében, 2—300 forintért árusítottak kis példányszámú, szignált szita- nyomatokat. Az élelmesebbek felfedezték ebben az üzletet, tudva azt, hogy Martyn-kép a legritkábban, és csak kerülő úton jutott a műkereskedelembe, zsákmányukat elvitték a pesti bizományiba, ahol — magam is láttam — 4 ezer forintért adták tovább. Amikor a mester tudomást szerzett erről, mélységesen felháborodott, de ki törődött akkor már ezzel? Az egyik galéria vezetője azt mondta a riportban, hogy a náluk vásárolt képet bármikor, a teljes áron visszaveszik. Kérdés, hogy megvalósítható-e, a vásárlót azonban nem éri olyan brutális kár, mint amikor jóhiszeműen megvesz egy gyönge alkotást. És talán itt van a dolog lényege, ugyanis a jóhiszeműség mit sem ér, mert elsősorban az eladónak kellene annak lennie, a vásárló viszont legyen hozzáértő, egyébként a műgyűjtés drága szórakozás. Egy angol hölgy azt mondta a filmben, hogy az árak magasak, ami ÍQV nem igaz, az viszont tény, hogy a gyenge munkának mindig rtagas az ára, bármennyiért is adják. S azt is figyelembe kell venni, hogy hazánkban jelenleg ötezer művész szeretne megélni alkotásaiból. Ha valamennyi európai rangú mester lenne, ez a kis ország akkor sem tudna eltartásukról gondoskodni. Ebben a túlkínálatban csak a hozzáértés segít, s a híradó háromrészes sorozata talán arra is jó volt, hogy erre felhívja a figyelmet. CSÁNY1 LÁSZLÓ Ozorai füzet Ozorai füzet 1935—1985. címmel, Illyés Gyula emlékére Szekszárdon most jelent meg a megyei Múzeumi füzetek irodalmi sorozatának immár hetedik száma (1982 óta), dr. Vadas Ferenc szerkesztésében. Ozorán Illyés Gyuláról nevezték el az általános iskolát az elmúlt évben tartott emlékünmepsé- gen, s ennek jegyében adta ki a Béri Balogh Ádám megyei múzeum a nagy költő-író Ozorai füzet című verscsokna kéziratának másolatát, a szövegváltozatokat összehasonlító tanulmány kíséretében, s a hasonmás kiadásban közölt verseket eredeti szövegükkel is. A fél évszázados versek eredeti alakj ókban most jelentek meg először, közülük hét hasonmás kiadásban. Köztük az Egy barack- fára című bűbájos szerelmi költeménye, amelyről a Borsos Miklós Kossuth-díjas művész alkotta grafika ékesíti a szép könyvecskét. Illyés Gyula egyik ozorai rokona Tüköcsös szőlőhegyi présháznál árnyat adó diófa hűsében írta be 1935 júliusában a házilag készült füzetébe ezeket a verseket, melyeket átdolgozásuk sorám némileg javított, módosított, A költőről és e kiadványban közölt verseinek történetéről Gyánt és Ozora közt oímmel Vadas Ferenc írt érdekes tanulmányt, amelyet Illyés Gyuláné és Csányi László lektorált. Az emlékírás színesen megjeleníti a Gyánt és Ozora közti szőlőskert kőasztalán alkotó költőt a szép táj panorámájában, ahol „a gyümölcsfákkal csipkés halmokon, mint óriási tündénkatlan izzik, a hegyek közt rejtező Balaton”. Az öreg diófa ugyan már nincs meg, új növekszik helyében, de a köralakú kőasztal még keményen áll ma is egyetlen falábán a présház előtti favázas szaletli alatt — tudatja a szerző. Ozora fogalma ma már szorosan fűződik Illyés Gyula emlékéhez, ákárcsak ifjúkori példaképéhez, Petőfiéhez, aki az ozorai vendégfogadóban csatlakozott a vándorszínészekhez. Ozorán munkálkodott középkori irodalmunk egyik jeles alakja: Temesvári Peübárt, s a közeli Fürgédén nevelkedett VaS Gereben. A hajdani fo • gadó falán Petőfi emlékéi márványtábla őrzi, Vas Gerebenről utcát, Illyés Gyuláról iskolát neveztek el, hátra van még Temesvári Pel- bárt emlékeztetője — hívje fel a figyelmet a tanulmány Az emlékfüzetben közzé tették Aczél Györgynek, a: MSZMP Politikai Bizottsága tagjának a névadóünnep- ségen mondott Az Értől a: Érig című beszédét is. P Szekszárdi Nyomdáiban 1201 példányban készült, 70 ol datas kiadvány fotóit dr Gaál Attila és Gottvald Ká roly készítette. Az Illyés Gyuláról eine vezeti iskola a jubileum év beli minden tanulóját meg ajándékozza az emlékfüzet tel, amely egyébként csal a szekszárdi és a simontor nyai múzeumban kapható. Ballabás László Játék a húszdollárossal A vörös figurák a mun kásosztáiyt szimbolizálják A fehér kakastollasok