Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

1 H8ß. május 14.

NÉPÚJSÁG 3

Elszalasztott lehetőségek

Miért kevés

T éesztörténelem

Az első évek — Gyünkön

a KAF- embléma ?

Sokan és sokat vitatkoz------------- tak :már azon.

h

ogy a jó bornak kell-e cégér. Vagy a másik, bár idegenből vett szólás, miszerint a puding próbája az, hogy megeszik. Mert ugyan honnan tudja az. áruk tömege közül kiválasztani a vásárló a neki legmegfelelőbbet, ha senki és semmi nem irányítja a ügyeimét a legjobb ven ni va 1 ókra ? I gaz, van

reklám is, de arra meg az a harmadik mondás érvényes, hogy minden Cigány a maga lovát dicséri.

Kell hát valami páratlan jelzés is, amely útbaigazítja a vásárlót, egyértelműen tudomására hozva, hagy a keze ügyébe került áru kiváló minőségű.

S ha kell — hát van is. Élelmiszerboltokban csakúgy, mint jó néhány iparcikk-szaküzletben egyes termékeken látható a két, egymásba tolt háromszög: a kiváló áruk fórumának emblémája. Egy repr ezen ta t í v Jelmérés szerint a vásárlók- fogyasztók mintegy 80 százaléka ismeri ezt a jelzést, s közülük ugyancsak 80 százalék körül jár azok aránya, akik előnyben részesítik az ily módon kiválónak minősített termékeket.

Lanyha érdeklődés

Az volna tehát az ésszerű, hogy a gyártó vállalatok — különösen az utóbbi időben, amióta előtérbe került országosan is a minőségi szemlélet — egymással versengve igyekeznének megszerezni a KÁF-emblémát legjobb termékeik számára. Vagyis a „cégért’’, ha még olyan jó is az a „bor".

— Két évvel ezelőtt — mondja Kovács Márta, az Országos Piackutató intézet Kiváló Áruk Fóruma főosztályvezetője — külön tájékoztatót küldtünk a gyártó vállalatoknak a KÁF elnyerésének feltételeiről. Megírtuk azt is, hogy a kiváló minősítés magasabb árat is jelenthet. A válasz bennünket is meglepett: a

többség közölte, hogy nem él a lehetőséggel, mert a piac nem bír el magasabb árakat.

Érdekes eredményre jutna, aki manapság megvizsgálná: az így vélekedett vállalatok közül hány értékesíti termékeit az akkori árakon. Bizonyára kevés ilyet találna.

Csakhogy kevésnek látszik az a 800—900 termék is, amely jelenleg a KÁF emblémájával kerül, forgalomba. Meg az a 200—250 gyártó, amelynek termékei több év óta, szinte azonos számban Viselik az emblémát.

Igaz, hogy nem könnyű megkapni a minőséget garantáló háromszögeket — de nem is lenne jó, ha ez olyan könnyen menne. Bizonyára a közönség és az embléma hitele látná kárát. Két zsűri vizsgálja meg a címre igényt tartó terméket: egy szélesebb és egy szőkébb. Minden tulajdonságot alaposan elemeznek, koordinálva a KlERMI-vel, az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Központtal és a többi minőségellenőrző intézettel, természetesen mindig azzal, amelyikre a szóban forgó termék tartozik. A csomagolást, a felira. tot, vagyis a külcsínt is elbírálják. A KÁF-embléma csak olyan termékre kerülhet, amely minden tekintetben megállja a helyét. Még nemzetközi összehasonlításban is.

A külföldieknek megéri

Jó példa rá a Pepsi-Cola, amely igen sok országban van forgalomban, s a külföldi cég külön engedélyt kért

nálunk — és kapott — a KÁF-embléma használatára. Meg is köszönték ezt. Úgy Játszik, nekik megéri. Meg a L’oreai francia kozmetikai cégnek is, amely a Kőbányai Gyógyszervegyészeti Gyárral közös termékéire rátéteti az emblémát. Hazai nagy cégek is: az Orion és a Videoton, a Caola vezetői is úgy vélik (és joggal): a versenyt egymással cslak úgy tudják álllmi, ha a vásárló egyiknek a gyártmányain éppúgy megtalálja a KÁF háromszögeit, ahogyan látja a másikén.

Mégis, lassan terjed a jó példa. Évenként 30—40 új partner jelentkezik gyártmányai vál, s többségüknek sikerül is egy-két (legjobb termékére megkapni a KÁF. minősítést. Ámde — nagyjából ugyanennyiivei csökken is évente a jelzést viselő termékek száma. A háromszögeket ugyanis három évre adják, ennek leteltével minden vizsgálatot újra kell kezdeni. Élelmiszereknél en. nél sokkal sűrűbben: évenként négyszer, mégpedig úgy, hogy a gyártó a vizsgálatról nem kap előzetes értesítést, csak utólagos jegyzőkönyvet. A tapasztalat mégis az, hogy az ilyenkor észlelt hibák 99 százalékát kijavítják.

Vannak 'vállalatok — bár kis számban —, amelyek minden termékükre kérnek minősítést. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy valamennyit kiválónak tartják és érdemesnek a KÁF- embléma viselésére, de elfogulatlan véleményt szeretnének kapni gyártmányaikról. Elsőként a szegedi Me- dilkémia szövetkezet kért és kapott véleményt ilyen alapon.

Ők látják a kárát

Néhány könnyűipari vállalat — elsőként a Szombathelyi Lakástextil, majd a Habselyem Kötöttárugyár és mások — a helyszínre hívta a zsűrit. A Vas Megyei Bőripari Szövetkezet valanmeny- nyti termékéből küldött be mintát, segítséget kérve: döntsék el, melyiknél mit kell kijavítani, hogy kiváló, de legalábbis a piac áltál elfogadottan jó árucikk lehessen. S mivel a Piackutató Intézet — azaz a KÁF-titkárság — a fogyasztók, vásárlók érdekeiből indul ki, összehozza a (gyártókat a legjobb szakemberekkel, tanácsot ad. Akkor is, ha a beküldött minta alapján nem adja meg a terméknek a KÁF-embléma viselésének jogét.

Terjed tehát a kiváló-. ------- áruk fórumának

h

íre-neve, cslak még nem eléggé. Külföldön j óbban : több mint 30 országban védett az embléma „Quailifo- rum” felirattal, elsősorban nemzetközi kiállításokon, vásárokon. Jól választották meg a nemzetközi-'latin szót, ami mindenütt érthető.

Ezek után még kevésbé érthető, hogy miért van még mindig ellenállás ezzel a valóban közérdekű minősítéssel szemben, jó néhány gyártó vállalatnál. Hiszen így saját érdekeik ellen cselekszenek! Azt már észre kellene venniük, hogy a hazai ipiac is mindinkább átfordul keresletiből kínálatiba, kialakul — ha lassan is — a vállalatok közötti verseny. A vevő egyre jobb helyzetbe kerül, már válogathat, s akikor bizonyára szívesebben veszi azt —, mint az említett felmérés is bizonyítja —, aminek garantált a minősége.

Vagyis amin ott a „cégér”: a KÁF-embléma.

VÁRKONYI ENDRE

— Szóhű dokumentum. — Az alapító tagokat nem találjuk — Emlékezik: Hegyi Sándor — Cselédek, napszámosok, alkalmi munkások szövetkeztek — Négyszáz parcellán a téesz — A munkaegység pénzt és terményt ért — Téesz esküvő 1955-ben.

Jegyzőkönyv

Felvétetet a Gyönki TSZCS vezetőségi gyűlésén 1949. XII. hó 30-án jelen van az öszes vezetőség és 49 tag Mikus András elnök megnyitja a gyűlési, elnök megtartja a beszá mólóját takarmányra sár lásra kiadtak 1.500.— forintot vilany és ap- rób kiadások 100.— for. asztán rátért a vetés forgók ösmertetésére búzavetés 78.200 öl, rozs 27 hold, őszi árpa 21 hold, 904-öt tavaszi árpa lesz 11 hold. zab 10 hold, zabos bükköny 20 hold és 800-ÖI mag bükköy 6 hold borsó

5 hold bab 5 hold lencse 5 hold mák 2 hold ricinus 5 hold szójabab 3 hold olajlen 3 hold gyapot 2 hold tengeri 55 hold 600 öl krumpli 15 hold 573-öl cukorrépa 8 hold takarmányrépa 2 hold Napraforgó 14 hold régi lucerna van 2 ujravettünk 10 holdat 16 hold baltacím árpába bibor- herét szintén árpába 5 hold

6 hold csalamádé egyéb takarmányok még nincsenek tervbevéve a cukorrépa és gyapot termelése körül igen élénk vita keletkezet, tőben elenezték asztán Séta Béla MDP titkár kimerítően ösmertette hasznosá- got januári munkatervről volt asztán ösmertetés trágyahordás fogatosoknak, gyalogmunkások fanyesés késő b fahordás ifjú munkások a futóárkok betemetése a községi bíró kér szót és ajánlya, hogy a községi fát hordja haza a csoport kocsijáért fizet a község 20 forintot, tekintettel, hogy a csoportnak sok a dolga, de a kiadása is a tagság elfogadta Vitus Menyhért kéri a felvételét a csoportba a tagság elfogadta és két fiával felvette. Nagy Jánosné a tehenét ajánlya a csoportnak eladásra a csoport nem veszi meg, mert ki van öregedve. Mikus András fölajánlta a nála levő földalap tégláját kölcsön a csoportnál most épülő js- táló építésére. A tagság elfogadta a szociális otthonnak van két tehene, de nincs takarmányuk ezért felajánlták a csoportnak a csoport elfogadta ezel a gyűlés lezárult.

jegyzőkönyv vezető Tarsoly László

Séta József Szabó János tag

Elnök

Mikus András

A pontos, szóhű másolat az eredeti jegyzőkönyv alapján készült. Ügy döntöttünk: fölkerestük azokat a téesz- tagokat, akiknek a neve a jegyzőkönyvben szerepel. A tervünk nem sikerült: közülük senkit sem találtunk, van, aki másutt telepedett le, s sokan elköltöztek már az élők sorából. Nincs hát aki az első napokra, az első hetekre, az első munkára emlékezzék.

A Vörös Csillag Téesz 1949. Október elsején alakult, s aki a kezdeti időre emlékszik: Hegyi Sándor, ma a Faipari Szövetkezet nyugdíjasa. öt évig dolgozott a szövetkezetben, az ötvenes évek

‘V

Kézi aratás Gyünkön, az ötvenes évek elején

Aki emlékezik: Hegyi Sándor. kezében az egykori téesztagok névsora

elejen. A segítségével próbáljuk fölkutatni a téesz történelmének egy fontos szakaszát.

— Orosházáról települtünk Gyünkre 1946 májusában, pontosan 56 család érkezett a községbe. Kénytelenek voltunk mi cselédek, napszámo- sök, alkalmi munkások eljönni arról a vidékről, mert sok volt az ember, s kevés a föld. Hoztuk magunkkal a szegényes kis bútorainkat, a jószágot, tehenet, lovat. Minthogy mi odahaza nem gazdálkodtunk, semmiféle felszerelésünk nem volt. Egy-két szekér talán ha akadt. Itt Gyön-kön házat kaptunk, gazdasági felszerelést, s jószág is akadt. Ki- lencszáznegyvenhat tavaszán a határt már elvetették, a szőlőt megmetszették, úgy. hogy abban az évben csak munkálni kellett a földet, s betakarítani a termést.

— A szövetkezet megalakulásáig azonban pontosan három teljes gazdasági év telt el. Termelési tapasztalatok nélkül hogyan boldogulták?

— Valóban nemigen értettünk a földműves munka szakmai fogásaihoz. így aztán érdeklődtünk az itt lakóktól, akik jól tudták, mire 'képes a föld, de kaptunk tanácsot a mezőgazdasági hivataltól is. A legjobb módszernek a szerződéses termelés bizonyult, hisz így biztosított volt a vetőmag, szaktanácsot kaptunk, s az értékesítés is megoldódott. Termeltünk mi mindent, mákot, gabonát, borsót, szőlőt Leginkább a szőlőhöz nem értettünk, de aztán az ezüst- kalászos gazdatanfolyamon ezt is megtanultuk.

— Az első gyönki szövetkezet alapítói orosháziak voltak.

— Mi valóban szövetkezni

akartunk, tudtuk : együtt

könnyebben boldogulunk. Nagy János lett az első elnökünk, sajnos, nem élt sokáig, ráborult a vontató és meghalt. Az öt év alatt, míg a szövetkezetben dolgoztam, hét elnök vezette a téeszt. A két gyönki téesz, a VörösCsillag és az Úttörő 54-ban egyesült.

— Mit termeitek a közös gazdaságban?

— A hagyományos növényeket, búzát, kukoricát, napraforgót, később gyapotot és gumipitypangot is. A gyapotnak csupán az első termése érett be,- szeptemberben, mikor jött à fagy. leszedtük a többit, padláson szárítottuk. A gumipitypan- got az öregerdőn vetettük ágyasokba, majd kiültettük Úgy mondták a pitypang a tejéért kell, gumit állít elő belőle az ipar.

— Hány darabban volt a szövetkezet földje?

— 1952-ben 400 darabban Mentünk szépen sorba, ahogy a munka diktálta, akadt föld, amit meg sem találtunk. Főleg a pitypangot, ami elgazosodott, tönkrement, nem lett belőle semmi. Nagyon sok volt akkoriban a kézi munka, előbb lóval, később körmöstraktorral szántottunk. El lehet képzelni : kézzel, kiskapával vetettünk kukoricát, az egyik húzta a sort, a másik a zsebéből szórta a kúkoricát. A kézi aratást aratógép követte, s maszek cséplőgépesek állták az udvarban.

— Mennyit fizettek akkoriban a végzett munkáért?

— Munkaegységre dolgoztunk. Évente 250—300 munkaegységet lehetett ösz- szeszedni, s egy munkaegység 8—10—12 forintot ért. Munkaegységre osztották például a gabonát: egy egységre 2 kiló gabona járt. Évente 16 mázsa búzát is haza lehetett vinni, de minden terményből kaphattunk amit a téesz termelt, persze a munkaegység arányában. Javult az életünk, aki szorgalmasan dolgozott, és megbecsülte magát, nem járt rosszul.

—Milyen volt a tagok egymás közti kapcsolata?

— Hatan, nyolcán dolgoztunk egy csapatban, hajtottuk egymást, s megosztoztunk mindenen. Együtt jártunk a gyűlésekre, kultúrműsorokra, ünnepségekre. Minden reggel munkaelosztást tartott előbb az elnök, később az agronómus, majd a brigádvezető a téeszköz- pontban.

— Időközben mennyire gyarapodott a téesz?

— Az első Csepel tehergépkocsit 1953-ban vettük. Nagy szó volt ez akkoriban, hisz öt fogatot, öt kocsist, öt rakodót helyettesített. Lassacskán tenyészállatokat vettünk, teheneket, 1951-ben 16 anyakoca ellett a téeszlben.

— Mi számított abban az időben rangnak, dicsőségnek?

— A szorgalom és a becsület. A szorgalmas tagot minden közgyűlésen megdicsérték, aki lazsált, azt megfeddték. Pénzünk akkoriban nem volt, tehát nem lehettünk gazdagok. Viszont biztonságban éreztük magunkat, tudtuk, hogy a sorsunk évről évre csak jobbra fordulhat.

— ön mikor lépett ki a szövetkezetből ?

— 1956 májusában, mégpedig azért, mert olyan izületi gyulladást kaptam, hogy fel évig nem bírtam lábra állni. Takarmányosként dolgoztam előtte a szövetkezetben, esőben, hóban, hidegben hordtuk az állatoknak a nedves takarmányt, s ekkor lettem beteg. Könnyű munka akkor a téeszben egyáltalán nem akadt, így aztán községgazda lettem. Az Építőipari SzövevtJkezetbe 1957- ben kerültem, s innen mentem mint raktáros nyugdíjba.

— A téeszben töltött évek alatt mi volt a legszebb élménye?

— Az esküvőnk. A mi esküvőnket ugyanis a szövetkezet tartotta.

*

Tolnai Napló 1955. szeptember 25.

Lakodalom a gyönki Vörös Csillag tsz-iben.

A tanácselnök, Deli György elvtárs annak rendje és módja szerint összeadta a két fiatalt: Kiss Máriát, a szövetkezet könyvelőjét és Hegyi Sándort a pártszervezet titkárát. A fiatal pár kissé zavartan, megilletődötten lép ki a tanácsterem ajtaján, az ifjú asszony odasimul a férjéhez, szívük tele boldogsággal...

A falu központjában nagy tömeg várakozik, lesik, hogy mikor tűnik fel a kanyarban a lakodalmas menet. Az érdeklődés érthető. Gyünkön még nem láttak téeszlakodalmat és most mindenki kíváncsi rá. Hozzátehetjük, nem is annyira a lakodalom kedvéért, hanem inkább azért, hogy a lagzin keresztül jó megmustrálhassák a szövetkezetét, mert mi tagadás, mostanában sokan beléptek, de még több azoknak a száma, akik azon gondolkodnak, hogy várjanak-e holnapig a belépéssel, vagy már ma 'aláírják a nyilatkozatot.

A hosszú menyasszonytánc végén Zsigmond Endre elnök elvtárs megjegyezte: — ez is a tagság gyarapodását tükrözi. Mindenkitől tellett nászajándék és ahogyan néztem, minden ajándék száz forintnál nagyobb értékű. De mutatja azt is, hogy a mi családunk milyen egységes, ösz- szeforrott. Nem irányította, szervezte senki, de amikor híre ment a lakodalomnak, az asszonyok egymás között mindjárt megbeszélték, hogy ki mit vesz, hogy mindenük legyen az újrakezdéshez, ne hiányozzék semmi sem a háztartásukból.

*

Egy darabka történelem. Milyen messze, s egyszerre milyen közel van minden, ami akkor történt a mához, — mindennapjainkhoz.

D. VARGA MARTA Fotó: Bakó Jenő