Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. május 10. "rtÉPÜJSÀG 7 A Bonyhádi Zománcárugyár reklámképe A Perczel-oroszlán hirdetői Igazgató elvtárs, kérem a névjegyét - Ki kellett találnunk, hogy mik legyünk - Feltételeink a követ kezdek voltak - A termékreklám mindig elsőrendű - A géppapírtól kezdve mindenen ott az Ema-Uon márkajel. Az alábbiakban a reklámról lesz szó. A reklámtevékenységnek azon megtervezett és következetes gyakorlásáról, amely a vásárlók bizalmára épít. Tolna megyében nem dicsekedhetünk túlságosan sok ilyen szellemű gazdálkodó egységgel. Vállalataink, üzemeink közül csak kettő tartotta fontosnak, hogy megalkottassa a maga reklámképét. Olyat és azt, amely a nagykönyvben szerepel és amely következetes, átgondolt és folyamatos. A kettő közül az egyik a Bonyhádi Zománcárugyár. Egység, folyamatosság, azonosság Dr. Vasas Istvántól, a Zománcárugyár igazgatójától belépőként elkérem a névjegyét. Kérésem nem öncélú, mert ez a kis karton is szerves része a gyár reklámstratégiájának.- Kit illetnek meg ezek a kis kartonok? - kérdezem.- Mindenkit, akinek a munkájához fontos - válaszol az igazgató. - Elsősorban azok rendelkeznek egységes tervezésű és emblémával ellátott névjeggyel, akik hazai vagy külföldi partnerekkel állnak kapcsolatban. A kezdet kezdetén én határoztam meg, hogy kinek legyen névjegye. A tárgyalásokon kapcsolatépítés szempontjából ezt óhatatlanul fontosnak tartom. Nem volt ez mindig így Bonyhádon. A vállalat önállóságával vette kezdetét a Zománcárugyár igazi reklámtevékenysége. 1981. január 1-e után határozniuk kellett, hogy mik lesznek. Pontosan így fogalmaz az igazgató. Testvérgyáraik is keresték a maguk jellegzetes és egyedi jelképeit. A bonyhádiak az embléma megtervezésére és az egész jelképrendszer megalkotására megbízást adtak a MAHIR-nak.- Feltételeink a következők voltak - folytatja dr. Vasas István. - Az embléma tartalmazza a Perczel-oroszlánt, a gyár alapítási évét és jelképezze gyárunk tevékenységét. A Magyar Hirdető tucatnyi változatban készítette el a kollekciót és a gyár vezetősége döntött. Az Ema-Lion márkajelnél maradtunk. Ám, akkorra már arról is határoztunk, hogy ezt a jelzést csak a legkiválóbb termékeink kaphatják. Gépírónő volt a szakértő A reklámtevékenységet és a gyár megbízhatóságát szolgálja minden olyan tárgy is, amely egy-egy munkahelyről került ki és jelzi, hogy ezt a céget mással nem lehet összetéveszteni. Még az irodai papírkészlet esetében is. Bonyhádon ez is az átgondolt tervezés része volt és ma is az. A papírkollekciótól a számláig a Zománcárugyár hivatalos papírjain mindenütt ott a cégjelzés és az egységes kék szín. A levélpapír sorsáról, a levelezési szokások alkalmazhatóságáról az igazgató titkárnője, egy gyakorlott levelező döntött. Volt alkalmam olyan gazdasági vezetőkkel beszélni, akik a reklámtevékenységet még ma is pénzpocsékolásnak tartják. A bonyhádi példával cáfolom meg őket. A Zománcárugyár reklámképének a megtervezése nem került ötvenezer forintba, a sorozatos évenkénti papír utánrendelések összege pedig lényegében nem különbözik a mások által a papírboltban vásárotokétól.- Mennyire fontos a reklám? Ezt a kérdést dr. Vasas István, mint gyakorló gazdasági vezető két részre választja.- Termékeinknek és saját magunknak is egységes megjelenést kell adnunk. Termékreklámunk az elsőrendű, egyébként össz-reklámtevékenységünk gud- vill - látványreklám - jellegű. A postás Posta hűsége Milyen egyszerű is: Posta Ferenc kijelenti, hogy „szép életem volt”. Három szó, így együtt közel hatvan évet jelent és egy óriási közhelyet. Milyen a szép élet? Nyugodt, kiegyensúlyozott és gazdag? Harcokkal, kudarcokkal és elkeseredésekkel teli? De, szabad-e 59 évesen mást mondani, minthogy mindvégig gazdagon éltem? Szabad és szükséges is. Megnyugváshoz kell, ahhoz, hogy az ember el tudjon számolni önmagával, a sorsával, amit a történelem is alakított, de higy- gyünk benne, hogy az ember maga is. Mert ha nem hinnénk, akkor nem találnánk cselekvéseinkben rációt, akkor nem kűzdenénk haragosainkkal, rosszakaróinkkal, saját magunkkal... Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak bennünket, mikor leülünk egymással szemben Szekszárdon a Távközlési Üzem vezetőjének a szobájában. Először csak dadog a szó. A gondolatok rendezésének az idejét töltjük. A világról való véleményünket, a városról, az országról, a fiatalokról és az öregekről megtapasztalt gondolatainkat cseréljük ki. A civilizáció is szóba kerül: olyan öles léptekben halad a világ, hogy az ember csak nagyon nehezen képes vele haladni. Évszázadokig apa és fia útján terjedt a szaktudás, a viselkedéskultúra, minden... s most a gyerek már tizenévesen is felkészültebb, mint az apja, mert számítógépet kezel, mert a világról tanul... És még mindig azon morfondírozunk, hogy a „szép életem volt" kifejezés mit jelent, mit jelenthet Posta Ferencnek és mit nekem, bárki másnak, aki szintén azt mondja: tisztességes életet éltem, mert érzelmekben gazdagon cselekedtem. A kulcsmondat - nekünk békeviselt nemzedéknek - megdöbbentő. Azt hallom, hogy a világégés után az emberekben akkora óhaj jelentkezett az értelmes munkára, hogy ahhoz fogható nincs. Amikor nem rombolásra, hanem az új Magyarország építésére fogott össze az Mottó: Embernek lenni és maradni, nem kis teljesítmény. ország. Amikor minden tégla és csavar a békét szolgálta. Aki ezt megélhette és végig élte, s ma egészsége van, szellemileg friss és megbecsült tagja a közösségnek:, az csak boldog lehet, úgy mint Posta Ferenc, a Tolna megyei Távközlési Üzem vezetője. A vörösőr fia... ...és annak barátja mutatta a példát: barátságból, elkötelezettségből és hűségből. Posta Ferenc édesapja korán vesztette életét. A Tanácsköztársaság alatt vörösőr, s utána évekig megbízhatatlan elem. A halálos ágy mellett ott volt a legjobb barát, Dora László, aki vállalta, hogy az árván maradt két fiút felneveli. És Dora László vállalt kötelezettségét teljesítette. Az már csak ráadás, hogy a volt vörösőr barátja lett a megmentője a szekszárdi villanytelepnek 1944 végén... Ezek után került 1942-ben egy pályázat kapcsán a posta Gyáli úti iskolájába, ahol mindvégig olyan tanárok oktatták, akik a szó szoros értelmében postások voltak, akik a szaktudás mellett a hűségre is nevelték a diákokat. Nem hiába: a híradástechnikában, a távközlésben és a postán ebből a generációból még mindig nagyon sokan vannak kulcs- pozíciókban, vezető beosztásban. Az ott kapott szaktudás, az értelmes életbe vetett hit máig hat. Ebbűi táplálkozik az a tudat is, ami a még létező, de már kihalóban lévő, légvezetéktechnika idején volt igazán érvényben: a postai dolgozó örökös szolgálata. Mert az összeköttetés mindig is elsődleges feladat volt: ha fújt a szél, ha esett, ha vihar tépázta a vezetékeket... menni kellett. A „szép életem volt” kijelentés azt is jelenti, hogy voltak kacskaringók, nehéz időszakok, szatírába illő sorssá változtató napok... A véletlen hadifogság, ami három évig tartott. Pedig csak annyi történt, hogy a sorbaállított emberek közül ki kellett lépnie annak, aki elmúlott 18 éves. A becsületes fiatalember egy hónapja töltötte be ezt az időt. S három évig építette a Fekete-tenger partján a lerombolt iskolákat, üzemeket, házakat... „Soha nem felejtem el: nekünk hadifoglyoknak több élelem járt, mint a bennünket őrző kiskatonák- nak.” Azt sem felejti és felejtheti el, hogy az ellenforradalom után ferde szemmel néztek rá, mert azokon a bizonyos napokon a postán valaki mindig így szólt a kagylóba: „Itt a Posta beszél". Csak a két posta nem volt ugyanaz, mert arra senki sem gondolt, hogy lehet intézmény és személynév is azonos. Természetesen azt is tudni kell, hogy Posta Ferenc tulajdonosa az 1956-os és az 1964-es Árvízvédelmi Emlékéremnek, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatának, az Április Negyediké Érdemrendnek... Azt is tudnunk kell és érezni a mosoly mögött, hogy tíz évig volt munkásőr, városi pártbizottsági tag, hogy vállalt szakszervezeti funkciókat... A vörösőr fia apja nyomdokaiban járt mindvégig. A fél tégla nem mellünk döngetéséhez... ...hanem épületek építéséhez való, mondhatnánk Posta Ferenc szavaival. Márcsak azért is, mert minden mondata mögött a következőket érezhetjük: „Ahhoz, hogy 59 évesen is friss és egészséges vagyok, a kollégáim kellettek, akik mindvégig óriási segítséget nyújtottak.” Amikor a beszélgetés idejét akartam egyeztetni, akkor többször mondták munkatársai a telefonba, hogy a területen van. De, azt nem tudták megmondani, hogy merre, mert ha tudnák, akkor már Külföldi hirdetés és video Rózsa Andrásné üzemgazdásszal, az anyag- és áruforgalmi osztály helyettes vezetőjével, a Bonyhádi Zománcárugyár reklámszakemberével már a saját szobájában folytatjuk a beszélgetést a cégjelzéses papírok, a válaszlevelek, a nyugati újságokban megjelent hirdetések másolatai, a dossziék és színes fényképek fölött.- Reklámtevékenységünk természetesen nem merül ki az egységes levelezési kollekció használatával - mondja Rózsa Andrásné. - Termelő cég vagyunk, elsőrendű célunk termékeink forgalmazása.- Ezt milyen módon segítik elő? - kér- ■dezem, aztán sorra vesszük a reklámszakirodalomban „eszközhordozónak” nevezett munkákat.- Mindenre nem tudok felelni - válaszol - inkább csak jelzésként párat. Speciális akció révén - amikor a Silver-Ston edénycsaládunkat vittük a piacra - reklámfilmet csináltattunk. Ezen a teflon két bevonat továbbfejlesztett változatával előállított edénycsalád volt. Mi készítettünk egy video-reklámfilmet, a televízió kétszer mutatta be. Az is érdekli, hogy mennyibe került? Maga a videofilm 32 ezer forint volt és a kétszeri vetítés húszhúsz ezer. Rózsa Andrásnétól megtudom, hogy a reklámtevékenység haszna egyértelműen az exportban jelentkezik. Megállapításának igazolására egy világterjesztésű kereskedelmi kiadványban megjelent hirdetést ad a kezembe. Nagyon szép, szűkszavú, esztétikus adatokat tartalmaz és nem is volt drága. Ennél fontosabb a Zománcárugyár jelenléte a világpiacon. A fotóművész munkáját követően jött is erre a hirdetésre számítógépes visszajelzés. Az ellenben más kérdés, hogy a érdeklődésből kevés üzlet realizálódik. Nagyon szép képek is kikerülnek az asztalra. A legutóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron készültek. A Zománcárugyár portáljait mutatják. Háziasszonyok szivét megdobogtató edények, a kicsitől a nagyig esztétikus elrendezésben.- Az ön dolga a BNV-re való készülés is - mondom Rózsa Andrásnénak.- Már jóval a vásár előtt tervezek. Átgondolom, hogy mit, milyen terméket és milyen színekkel állítsunk ki. Elképzelem üzleti és gyakorlati szempontból, hogy milyen legyen kirakatunk. Mindig sok munkával jár egy-egy BNV. De megéri. Megjegyzések Örömmel jártam egy olyan gyárban, ahol a reklámtevékenység nem merül ki január első napjaiban a különböző státuszban lévő emberek ajándékozásával. Bonyhádon négy éve értik és gyakorolják is a pénzcsinálás reklám-marketing segédeszközét. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY _______*__________________________ é rtesítették volna a kint dolgozókat, hogy megy a Feri bácsi... Egyszóval arra gondolok, hogy a háta mögött azért csak-csak összekacsintanak. Kiderül, hogy tévút a gondolat, mert Feri bácsi - így szólítják beosztottjai - nem azért jár ellenőrizni, mert szereti „lebuktatni” az embereit, inkább azért, mert jó érzés számára, hogy rendet talál a területen. Később kiderül, hogy nem az a jó kolléga - ez főnökre is érvényes - aki puszipajtás, hanem az, aki a fegyelmezetlen embert ha kell megbünteti, nem a büntetésért, hanem a rosszul dolgozó érdekében. Máskülönben nem lehet kollektívában dolgozni: „ha félnek tőlem, akkor rossz, a jól dolgozó embernek még gondolatban sem szabad arra gondolni, .hogy mi lesz, ha jön a főnök”. Különben is ebben a munkában egymásra épül minden. A posta különböző egységei kiszolgálják egymást. Hiába szerel minden lakásba telefont az egyik csoport, ha közben nincs hozzá nagykapacitású központ vagy kábelhálózat... Ezt azért is kell kijelenteni, mert Posta Ferenc összefüggésbe hozza azzal a bizonyos fél téglával, ami szépen dönghet a mellünkön, de attól még nem jutunk eredményre. Vagyis mi hiába mondjuk azt, hogy Posta Ferenc, a Távközlési Üzem vezetője kiváló ember, ha neki nem segítenek mások, akkor ő véletlenül sem tudja ellátni a feladatát és nem lesz kiváló ember. Mindezt a közösség szóval jellemzi. „Engem mindig közösség vett körül. Nélküle képtelen lettem volna élni”. Most erről lehet-e még több mondanivalónk? Márcsak azért sem, mert ha egy nyugdíjba készülő vezető azt mondja, hogy „öt embert is meg tudok nevezni, aki alkalmas a Távközlési Üzem vezetésére”, akkor ott az a szó, hogy „kollektíva" mégsem lehet elcsépelt kifejezés. „Hát ennyi?” - tárja szét a karját Posta Ferenc, aki 44 éve szolgálja a postát, bennünket... Sok-sok története lenne alkalmas, hogy ezt a kort jellemezzük vele; a benne élő embert, magunkat, mert a történetek szereplői mi vagyunk. >K Május 7-én, szerdán ünnepelte 37. házassági évfordulóját Posta Ferenc. Ebből az alkalomból feleségét is köszöntjük, aki mindvégig vele volt: a nehéz időkben is. HAZAFI JÓZSEF Sok reklámtábla kerül a Zománcárugyártól más cégeknek is Tetszetős kivitelű szórólapokon kínálják termékeiket Posta Ferenc: „Ez az életem, a gépterem”
