Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

198«. május T

üvÉPÛJSÀG 3

Kereskedelmi ellenőrzés

A béke, az élet tisztelete (II.)

Szigorúbb intézkedések a csalók ellen

Az emberek már-már megszokják, hogy a boltban — különösen a hentesnél és a zöldségesnél — becsapják őket. Már mind kevesebben izgatják magukat ezen, s inkább nem is ellenőrzik a mérést, a számolást, semmint, hogy reklamáljanak, vitatkozzanak. mérgelődjenek. Idegállapotukat olykor jobban kímélik, mint a pénztárcájukat.

Ám beletörődni abba, ami a boltokban folyik — tisztelet a kivételnek — mégsem lehet. A budapesti és a megyei kereskedelmi felügyelőségek évente több tízezer vizsgálatot végeznek, hogy pénzbírs ággal, szabálysértési eljárással legalább megpróbálják kedvét szegni a csalóknak. Csupán próbálkozás ez, hiszen a vétkesek viszonylag könnyűszerrel kifizetik a néhány ezer forintos bírságot: majd „behozzák” a vásárlókon.

Kitiltották a szakmából

Nemrég azonban, amikor az Országos Kereskedelmi Felügyelőség vezetője sajtótájékoztatót tartott tapasztalataikról és intézkedéseikről, arról hallottunk, hogy új

eszközöket is alkalmaznak. Tavaly már több mint száz kereskedelmi, vendéglátó- ipari dolgozót tiltottak el

foglalkozásúiktól, aráiért két éven belül háromszor követtek el súlyosabb szabálysértést. Ezzel már valóban megelőzték, hogy további károkat okozzanak a vásárlóknak.

Sajnos azonban a — finoman szólva — etikátlan jelenségek nem szorítkoznak az ilyen egyszerű csal ásókra, mint a súlycsonkítás, a többletszámolás. A jogtalan jövedelemszerzésnek ennél csavarosabb módjai is ismertek, mégha nehezen is lep- lezhetők le, mint például a hiány cikkek pult alóli‘árusítása felárral, ami már a korrupció körébe tartozik. Ezt tulajdonképpen csak az árukínálat javulása szoríthatja vissza, ami néhány területen, például a ruházati kereskedelemben, az építőanyagoik forgalmazása terén napjainkban megfigyelhető. De amióta az építőanyagok túlnyomó többsége gond nélkül megvásárolható, azóta sem mindig reális áron jut hozzá a vevő. A hozzáértő

kereskedelmi felügyelők megfigyelték, hogy a különböző minőségű építőanyagokat gyakran „egységáron” forgalmazzák, azaz a másod- és harmadosztályú árúért is az első osztályúnak megfelelő árat számítják.

Előfordulnak hasonló visz- szaélések más szakmákban is, így például a zöldség- gyümölcs kereskedelemben, sőt, az iparcikkek árusításánál is. Nem mindig a kereskedőik a vétkesek: gyakran már a termelők így küldik az árut; a hibásat is első osztályú minősítéssel, annak megfelelő ár feltüntetésével.

Amint az Országos Kereskedelmi Felügyelőség vezetője elmondta, az ilyen visz- szaélések leleplezése, bebizonyítása gyakran sok munkát kíván és pénzkiadással is jár. Hiába, hogy a hiba néha szemmel látható, vagy — mondjuk a fagylalt esété- ben — kóstolással megállapítható: az ellenőrnek bizonyítania kell, s ehhez kénytelen segítségül hívni a minőségvizsgáló intézetet. Egy- egy vegyviz&gálat vagy műszeres minőségvizsgálat több száz, esetenként több ezer forintba kerül.

Milliós bírságok

További gond, hogy nem lehet — nem lenne kifizetődő — annyi felügyelőt, ellenőrt foglalkoztatni, hogy az ország több mint 80 000 üzletét, vendéglátóhelyét legalább évente egyszer felkereshessék. így egy-egy boltra viszonylag ritkán kerül sor, s ezt jól tudják az ott dolgozók is. Ritkán, még ik- kor is, ha a felügyelők munkájába béka peso lód na k a

szakszervezeti társadalmi ellenőrök és a vállalatok szövetkezetek belső ellenőrei is. Ráadásul a szakszervezeti társadalmi ellenőrök segítségére a jövőben kevésbé számíthatnak: miután munkaidőben ezután ők sem ellenőrizhetik a boltokat, ezért a jövőben inkább csak az esti órákban kapcsolódhatnak be a próbavásárlásokba.

Jól segíthetik viszont a fogyasztói érdekvédelmet a népi ellenőrzési bizottságok. Annál is inkább, mivel a kereskedelmi felügyelők jogosítványa nem terjed ki az iparra, holott a szálak — mint már utaltunk rá — gyakran a gyárakba vezetnek. Ilyenkor a helyi népi

ellenőrzési bizottságok, illetve a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság folytathatja a vizsgálatot a termelőhelyeken.

Részben a népi ellenőröktől várható: radikálisabban fellépnek amiatt, hogy számos termékhez — például ruházati cikkhez — nem mellékéinek használati-kezelési útmutatót, vagy ha igen, úgy annak szövege nem nyújt kellő eligazítást. A baj gyakran csak későn derül ki, amikor a vegytisztí- tást igénylő ruhát kezelési útmutató hiányában kimossák. Persze, mód van a vásárló utólagos kártalanítására is, de mindenképp jobb lenne az ilyen bajokat megelőzni.

A kereskedelmi felügyelőségek nemcsak a mérést, a számolást, az áruk árát és minőségét, a kiszolgálás körülményeit ellenőrzik, hanem azt is, hogy a forgalmazó vállalatok, szövetkezetek betartják-e a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Tavaly (például igen nagy összeget, 2,2 millió forintot vonattak el a Ská'la-iLüschertől, amiért a játékautorriatákat, a pénznyelő automatákat a rendelkezésekkel ellentétesen üzemeltette. Hogy ez milyen nagy összeg, azt érzékelteti: a múlt évben az egész kereskedelemben összesen 4,9 millió forint jogtalan bevételt vonattak el a kereskedelmi felügyelőségek.

A „félkarú rablók” és az árukínálat

Az automaták — vagyis a „félkarú rablók” — üzemeltetése mellett azért volt tetemes a jogtalan haszon, mert sok üzletben nem első osztályú árut elsőosztályúnak megfelelő áron adtak el. Ilyenkor a vásárlókat már bajos kártalanítani — nem tudni, ki, mit vitt haza indokolatlan magas áron — a jogtalanul szerzett bevétel azonban nem maradhat a forgalmazóknál.

Kétségtelen, hogy a kereskedelemben tapasztalható visszaélések túlnyomórészt a viszonylagos áruhiányból táplálkoznak: ott és ékkor lehet a vevőt becsapni, rossz minőségű árut drágán eladni, ahol és amikor a vásárlónak nincs választási lehetősége, tehát mérlegelés nélkül megveszi, amit kap.

GÁL ZSUZSA

Uj falazóblokk

Megkezdték a Durisol elnevezésű új építőelem — kézi falazóblokk — gyártását a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Osztrák licenc. alapján fa- aprítékból vegyszer és cement hozzáadásával állítják elő. A különböző méretű elemekből szárazon, kötőanyag nélkül lehet felhúzni a falakat, s ezután kell képlékeny betonnal kitölteni a blokkok üregeit. Különösen nagy előnye, hogy jó hőszigetelő,

megfelel a nemrégiben életbe lépett szigorított hő- technikai előírásoknak is. A rostos szerkezetű Durisol korhadásmentes, kémiailag stabil, tűz- és nedvességálló. Jó hangnyelő, könnyen lehet fűrészélni, vágni, csavarozni, családi házak, emeletes lakótömbök és üzemi csarnokok építésére egyaránt alkalmas.

A KOMÉP új üzemet épített a Durisol rendszeres gyártására és értékesítésére. A licenc mellett a gyártógépsort is Ausztriából vásárolták, ahol már régóta készítenek ilyen építőelemeket. A tatabányai üzem kapacitása évente kétmillió blokk, ebből 1600 családi ház építhető fel. Az új típusú építőelem iránt a Komárommal szomszédos Győr, Fejér ás Pest megyében is nagy az érdeklődés. A KOMÉP vezetői arra számítanak, hogy az olcsó Durisol az egyik legkeresettebb falazásra használt termék lesz.

Jegyzet a gazdagságról

Látszatcselekvés

A mérnök panaszkodik, hogy már hetek óta azon dolgozik... miképp lehet megoldani a munkások ledolgozott munkaórájának a regisztrálását. Arról van szó, hogy működnék blokkoló gépek, a vezetés azonban úgy látja, mintha az emberek leblokkolnának egymásnak, vagyis csalnak. Neki az a feladata, hogy olyan berendezést szerkesszen, ami kiszűri a hibát. Ki is dolgozott egy fénycsapdát, ami számolja az előtte elhaladó embereket és a blokkolóóra karja lehúzásának az idejét. Vagyis, ha valaki másnak is blokkol, akkor a gép jelzi, hogy a fénycsapda előtt nem haladt el senki, és a csalás esete forog fenn.

A mérnök csalódott, mert a blokkolásra kényszerített emberek mégiscsak kijátszók

a gépeket. Ezt nagy hanggal az egyik munkás be is mutatta neki. Szépen áthaladt a fénycsapdán, leblokkolt, és azután kikerülve a fénycsapdát, visszaballagott, és újból blokkolt a társának.

Azt mondja a mérnök — alig fél éve dolgozik a gyárban —, hogy felhívta ugyanaz a munkás a figyelmét: inkább valami új termékkel kísérletezzen, mert ők, sajnos, már 15—20 éve ugyanazt gyártják, s az már lassan a hazai piacon sem lesz eladható. A mérnök utánajárt a dolognak, és átnézte a dokumentációkat, maga is rájött, hogy a nagyhangú munkásnak igaza van. Jelentkezett is a főnökénél, hogy új feladatot kér, mert a blokkolóóra fénycsapdája, amiért jutalmat kapott, csak látszatcselekvés volt...

Ez már egy hete történt, a mérnök most a normairodán dolgozik, mert normakarbantartással lehet növelni a termelékenységet, mondta a főnöke, de ebben ö már nem hisz ... Munkahelyet keres.

—ha—jó—

„Én még az első háborúra is emlékszem”

Bankett a volt munkatársaknak

„De idebent ez a Föld a .miénk, füveké, rügyekéi barmoké, embereké, árva/vad-hajtásokélés ikilobbant szirmoké, s fiainké,'kik lelkes ^gépeikkel egyenestiszállnak ajgörbülő tér folyton .'elmozduló ábráin át."

(Garai pábor)

Csöndes a délelőtt. Kint tűz a map. De idebent a kiskonyhában kellemesen hűvös van. Annak ellenére is, hogy a gáztűzhely két lángja is ég. Egyliiken a borisó fő vacsorára, a másikon kávé a totyogóban.

— Üljön csak ide, a pádra szép nyugodtan. Ha toifő a kávé, majd én is letelep- szék — kínál hellyel özvegy G oszt óla Miiíhályné a szép ozorai ház „kiskonyhájában”.

— A lányom és a vejem kimentek a krumpliiföldre. Vittek vizét, szalonnát és kolbászt. Ott kölLtik el az ebédét ilyenkor dologidőben. Én meg vacsorával várom őket. Igaz, a Jósika haza ugrik dél körül, mert be kell mennie a takarékba — magyarázza az idős asszony, miközben előveszi a kávéscsészéket a szekrényből. Segítenék neki a szervírozás- ban, de hiába minden igyekezetem, ülnöm kell a „maga a vendég” tisztében.

— Világéletemben mindig dolgoztam ... Most is tennék én többet, de a gyerekek nem engedik. Így itthon teszek-veszek, amit tudok. Tudja, a kezemmel még bírnám rendesen, de a lábammal nem. Nézze, már most is milyen. Estére pedig valósággal úgy földagad, mint egy szódásüveg... De ez legyen a legnagyobb baj. Kapom a gyógyszert, a kezelést. És itt Ozorán olyan szép nyugalomban élünk. Hát nem ez a legfontosabb? Igaz, úgy mondják, ha egészség van, akkor minden van. Hát én nem így szólók ... Hanem úgy: ha van egészség az nagyon jó, de legyen nyugalom, békesség. Mert az egészségért a mai orvosok sókat tudnák tenni... szóval érti, hogyan gondolom ?

Már hogyne érteném, s hogyne értenék egyet Gosz- tola Mihályiéval. S pontosan azért, mert megértettem, mit akart kifejezni a ki nem mondott szóval, megkérdezem, hogy mire emlékezik a második világháborúból ?

— Én még az első világháborúra is emlékszem. Hiszen 1904-es vagyok — és hosszasan kevergeti a kávét, s tálán most lapoz vissza emlékeiben, azaz emlékezése emlékkönyvében, majd annak szomorúságos lapjait forgatja. De az „első háború” emlékei már megkoptak, csak foszlányokban idéződ- nék föl az asszonyban a rettegés napjai, évei, majd fölosattanva fogalmaz így:

— Sokan gondolták, hogy a háborúban nekik mindent szabad. Lopni, hazudni. Persze, jól hitték, hogy azok az átkozott puslkaigolyók zajában a csöndes gonoszkodá- sök némák maradnak ... Mert emlékszem én ... az itteniek között is voltak tolvajok. Kifosztották a boltot. Szép Illa ruhákat, egész végeket cipeltek el.

— A második háború nagyon kegyetlen volt. Itt, Ozorán is folytak a harcok. Aki csak tudott, elhúzódott valamerre. A legtöbben a Bödör-ihegybe, vagy ahogyan most mondják, a Kishegybe mentek. Mi maradtunk. Van itt a háznál egy nagy, ki- téglázött pince. Abba költöztünk. Volt, hogy 28—30- an laktunk ott. Vittünk le ágyákát. A lányom, a Mari olyan tíz év körüli lehetett. Egy másik kislánnyal együtt

minden reggel beágyaltuk őket, nehogy hajúk essen, csák estére jöhettek ki a dunnák közül... Később már jobb volt. Betelepítettek hozzánk egy kozák tisztet. Ha zörögték a kapun, mindig ő ment ki. Este meg mindig beszólt nekünk, hogy „szpáty, mama-papa”. Az Éva nénét is istápolta, különösen azért, mert az akkor hordozta az Ágnes lányt... Akkor nem olyan volt a szülés, mint ma. Persze, akkor még volták rendes bábák... Most meg a dédunokáim a kórházban születtek. Micsoda ünneplést tartottunk ... De nem akarom untatni, csak azt mondom még el, hogy amikor tüzet nyitottak az oroszok, hát csak úgy pitliiküilltek el a németék. Hogy honnan tudtuk meg, hogy felszabadultunk? A csendből. A hosszas csendből és abból, .hogy újból lehetett dolgozni.

*

Prajda Józsefhez (a vő- höz) akár órát is léhetne igazítaná. Pontban délben érkezik haza. Pillanatok alatt átöltözik és elsiet a „takarékba”. Amikor visszajön, büszkén mutatja meg a baromfiudvart, a jószágokat az istállóban, majd a körben beüvegezett, virágokkal teli veranda kényelmes székeire telepedünk le.

— Amikor itt megszervezték a téeszlt, fogatos lettem, majd takanmányos. Aztán következett a nagy feladat: engem javasoltak, illetve tették meg állattenyésztési brigádvezetőnek. Ez nagy kitüntetés is volt. De el sem tudom mondani, hogy meny. nyi tanulással és vesződség- gel járt. Hozzám tartozott Döbrönte-puszita és Téglásmajor. Nehogy úgy értse, hogy panaszkodom, de nap mint nap hajnalban keltem. Persze, az emberek is. És siettem kifelé. Télen törtettem a hóban, csak úgy torony iránt. Olyankor nem gondolkodtam azon, hogy milyen jó is ez az egész. Hogy van munka, hogy van biztonság, hogy fizetést kapunk... de Valahogyan ez mindig bennem volt. Tudja, az embernek nem fáj a munka, ha van értelme. Ha épül belőle valami. Magunknak, gye- rdkeirtknek, unokáinknak.

— Ezt hogyan érti?

— A második világháború jut eszembe. Akkor még legény voltam, s a korom mi. att nem estem bele a sorozásba. Szóval amikor ideért a front Ozorára, az idősek

maradtak a falúban, a fiatalokat meg kilkölitözötették. Mi, mármint a legények a szőlőbe mentünk. Tizennyol. can voltunk utcabeliek a tanyánkban. És visszatérve a haszontalan munkára ... Rendre lerángatták onnan miniket árkot ásni, bombákat szállítottunk szekereikkel De visszamegyek egy, még. korábbi időbe. Voltam vagy tizenkét éves, amikor kd kellett maradnom az iskolából, mert apám kivette a bérletes földéket, s azt kellett művelni.

— Most miért szomorodott el?

— Megint a régi idők és a háború jutott az eszembe. Anyám 1944. december 8-án halt meg. Rosszul volt, nem tudtunk mit tenni. S akkor egy orosz orvosnő jött ide... de már nem tudott segíteni rajta. Egy éjszaka a halott édesanyámmal feküldtünk egy szobában. Másnap kivittük a temetőbe. De a teme téssel Is sietni kellett, mert lőttek szakadatlanul. Tudja, milyen érzés egy anyát sietve, kapkodva eltemetni? Hát nem tudom elmondani... Szóval a háború ... A németék negyvenöt elején már Tóti-pusztán voltak, a Sión túl. Menekültek a szovjetek elől. Fölrobbantották a Sió- hidat. Pontosan a közepén, hogy a szovjetek ne tudjanak utánuk menni. Persze, rajtuk nem fogtak ki. Győztek menekülni a németek.

— Ma reggel hánykor kelt?

— Hánykor keltem volna? ötkor. A parasztember megszokja, hogy a kakaskukorékolás már nem leli az ágyban. Most azért csodálkozik ezen, mert nyugdíjas lettem? Az lettem, de a háztáji nem ment nyugdíjba velem. Munka, értelmes munka nélkül meg sem lennék.

— Már évekkel ezelőtt megígértem a munatársaifnnak, hogy búcsúzásomkor ünnepséget tartunk. Igaz, elhúzódott a dolog. Részben azért, mert az elnök kért, hogy húzzak rá még másfél hónapot. Aztán családi problémák mármint betegségek is jöttek. Szóval a téesz konyháján főzték ki a vacsorát, a bankett meg az ebédlőben volt. Most mit mondjak? Nagyon jól sikerült. Hajnalig voltunk együtt volt munkatársaimmal, és a téesz vezetői is megjelentek. Nagyon örültem a sok szép ajándéknak. Nézze csák meg őket, ott vannak az egyik szoba vitrines szekrényében, és a falon ... Egy dolog azért nagyon bánt. Az elnök olyan szépen elbúcsúztatott, ezt tették a munkatársaim is. Én meg férfiember létemre úgy meghatódtam, hogy egyetlen szó sem jött ki a torkomon... De talán így van jól?!

(Folytatjuk.)

V. Horváth Mária Iharos! Ibolya

Fiaink, és a „lelkes gépek” (Világ Lászlónak, a Szekszárdi 1. számú általános iskola tanulójának rajza)