Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

1986. május 31. Képújság 7 Kisszékelyi mozaik Zöldül a fű minden évben Hogy élnek az üdülőkörzetté nyilvánított települé­sen? Miről beszélnek? Milyen gondjaik vannak? Mi lenne, ha Kisszékely nagyobb település volna? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg megyénk egyik nagyon szép természeti adottságokkal ren­delkező kisközségének lakóit.- Miért érdekli ez magukat? - kérdi egy idősebb férfi a felvásárlási helyen. Ró­lunk akarnak írni? Na mondunk mi olyat, hogy azt nem teszik.be. Van itt miről be­szélni... Tréfálkoznak. Hatan-nyolcan várakoznak kosarak­kal, abrosszal takart papirdobozokkal: kacsára. Van aki csöndes bólintgatással, akad olyan is aki megtoldja egy-egy mondattal, hogy mit kellene megírni. Azzal egyetértenek, hogy a faluban sokkal több az idős ember, mint a fiatal. Ök elmentek a pénz után ki erre, ki arra. Ezt már nem kérdik miért nem találtak itt­hon, helyben munkát. Százhalombatta, Szekszárd, Székesfehérvár lett második otthonuk. Hétvégén hazajönnek. Övék lesz majd ősszel a kacsa is amire várni kell, mert csak az eső és a halál jön ma­gától, ezeket sem várni, sem sürgetni nem kell... »- Nincs étmenő forgalom a faluban, mindenki nálunk vásárol - kezdi bemu­tatkozáskor Nádori Józsefné a Siómenti Áfész 26. számú vegyes boltjának veze­tőhelyettese. Leltározáshoz készülünk, ezért nem töltöttük fel a polcokat. A ke­nyeret és a süteményeket most kaptuk. A hentesárut a Szekszárdi Húsipari Vállalat szállítja. Nézzenek körül, van sokféle áru. Olyan úgy sem lesz, hogy mindenki elé­gedett legyen mindennel. Most kaptunk egy hűtőpultot, ezt a fagylalthoz használ­juk majd. Jönnek az úttörők nyári táboro­záshoz és ilyen igény is van. Ez az egy bolt van itt a faluban. Ha nagyközség vol­na, talán külön üzletek lennének, de erre nem számítunk. Hamarosan nem is lesz itt nagy változás. Antal Jánosné postamester először a létszám bővítésére gondol, amikor egy nagyobb település postai teendőiről be­szél. Egy kézbesítő van a faluban Borbás Sándor, aki pontosan tudja, hogy az ő nyolc szolgálati éve alatt, százzal nőtt a nyugdíjasok száma. Ez a lakosság egy- harmadát jelenti, becslése szerint. Ha bárki is azt akarná, hogy nagyobb legyen ez a község, akkor visszahozná a taná­csot, az iskolát és a téeszt, mert Borbás Ebéd után az öregek között Nyugdíjat ad a postás Sándor szerint ezek hiánya okozza a falu sorvadását. Az valamelyest ébren tartja az itt élőket, hogy a fővárosból is költöz­nek ide néhányan és a tavaszt, a nyarat és az őszt itt töltik. tt- A véletlen hozott össze bennünket azzal a kisszékelyi asszonnyal, aki el akarta adni ezt a házat - emlékezik Grof- csik Gusztávné, budapesti lakos, nyug­díjas könyvtáros. Tudják az embert egy­szer csak idegesíteni kezdi, hogy min­Építsünk várat denhol szemben jönnek vele, meglökik, sodorják. Békességre, nyugalomra vágytunk, amikor azt terveztük, hogy va­lahol vidéken veszünk egy kis házat. Ez itt egy nádfedeles, kertes ház. Festett régi bútorokkal rendeztük be. A férjem és egyik fiam építészmérnök. Első lépés az volt, hogy a vertfalakat megerősítsük. Vil­lanyt, vizet is bevezettük, hogy komforto­sabb legyen. A kertben, szinte vérszemet kaptam. Először csak néhány sor zöld­ség, most krumpli is van, paprika meg ami kell. Sokat lehet itt dolgozni. Az na­gyon jó, hogy becsületesek az emberek. Itt még semmi nem tűnt el sem az udvar­ból sem a házból. A vidék nagyon szép, a levegő tiszta. Ha nagyobb falu lenne, ta­lán nem is jöttünk volna ide... Ez így jó. Ilyennek kell lenni. A fővárosból és más helyekről idetele- pülőkről beszélnek az öregek napközijé­nek asztalánál ülők is amíg Fábián Györgyné felszolgálja az ebédet. Nem el­lenséges szemmel fogadják a jószán­dékkal érkezőket. Ebéd után saját éle­tükről lassanként megered beszédük:- Megszólnak bennünket, hogy idejá­runk enni, sokan szégyenük, ezért is nem jönnek.- Az öreg már útban van a háznál, ad­dig jó amíg adni tud, aztán...- Nekem négy gyerekem van, ahány annyi felé ment, én egyedül vagyok itt. Nem mehetek egyikhez sem. Azt is meg­teszik, hogy tőlem kérnek pénzt. Ebből a kétezer forint nyugdíjamból adjak?- Nekem nincs senkim, se csukd be, se hajts ki, évekig gondoztam a felesége­met. Egyedül maradtam. Ne kérdezze, hogy mire megy el a nyugdíj. Szén, tűzifa, ennivaló. Ha tartalékom nem lenne... Én öt forintot fizetek az ebédért. Jó, hogy van ilyen lehetőség.- Bár többen jönnének, akkor legalább napközben is itt lennénk. Nem kellene otthon fűteni télen. A tanácsiak akarják is, de...- Ha nagyobb volna a falu, akkor biz­tos lenne szeretetotthon.- Nem így mondják, hanem, hogy szo­ciálisotthon. Előbb utóbb mindenki oda­kerül, de legalább itt volna a faluban, mert öreg fát nehéz átültetni. Jancski Ferencné - fiatal óvónő - ki­lenc éve jár át dolgozni a szomszédos Si- montornyáról. Olyan kirándulásokat szervez apró tanítványainak a tolnané- medi téesz autóbuszával, hogy városo­kat is láthassanak. Élményeket gazdagí­tó programokkal színesíti a gyermeki fantázia palettáját. A legkisebbek úgy gondolják, hogy várat kell építeni ahhoz, hogy Kisszékely nagy legyen. Kovács János 35 éves anyagbeszerző is így látja, hogy építeni kell - nem ho­mokvárat, hanem amint ö is teszi - csalá­di házakat. Ót két dolog köti a faluhoz: itt született és olcsóbban jutott építési te­lekhez. A kert pedig a megélhetés egy ré­szét biztosítja majd. Szórakozási lehető­ség nem sok akad, de ő nem is presszó­zó. Autóbusszal el lehet jutni ki ahova akar. Az orvos hetente kétszer tart ügye­letet, egyes gyógyszereket már nála is meg lehet venni. Nézze! Vannak Trabantok és vannak Opelek - igy okít egy magát megnevezni nem akaró. A Trabanttal is eljuthat Pá­rizsba, vagy a tengerpartra. Ahova akar. Különbséget lehet, talán kell is tenni kicsi és nagy között, de nem érdemes. Mi kis faluban kicsik vagyunk, de itt is zöldül a fű minden évben és ez életet jelent. DECSI KISS JÁNOS Az egész városból jöhetnek... Matematika tagozat a IV-es iskolában Nem elitképzés - tehetséggondozás. Kiválasztás korábban. A közösség ereje. A sportban is kitűnnek. Szekszárdon a IV-es számú általános iskolában két éve folyik matematika ta­gozatos oktatás. Nem előzmény nélküli ez, hiszen az iskolában az első lépcsőtől kezdve bekapcsolódtak a korszerűsítési folyamatba, tanították a komplex, az ideiglenes, majd az újtantervi matemati­kát. Most pedig az 5. osztálytól kezdve külön tanulócsoporttal tagozatot indítot­tak évfolyamonként. Hogy mi ennek a je­lentősége, arról dr. Szenczi Lászlóné megyei szakfelügyelőt kérdeztük meg.- Korábban a 7. osztálytól, viszonylag későn kezdték a tehetséges gyerekek ki­választását, így összeforrott közössége­ket kellett szétbontani. Most 5. osztály­ban indulnak. A megfigyelés, kiválasztás már alsó ta­gozat után történik. Más megyében is in­dult hasonló kezdeményezés, a tapasz­talatok mindenütt pozitívak. Szekszárd város többi iskolájában más tárgyakból szerveznek tagozatos osztályokat, igy például az l-es számú általános iskolá­ban rajz, és ének a ll-es és lll-as iskolá­ban testnevelés oktatása folyik kiemelt óraszámmal. Felvételi vizsga, illetve szakfelügyelői vélemény alapján történik ezen osztá­lyokba a beiskolázás. Mi Szekszárd min­den iskolájából várjuk a matematikát szerető, a tanító nénik véleménye szerint is kiemelkedő matematikai gondolkodá­sú gyerekeket. A következő években bő­vül az a lehetőségünk, hogy más iskola tanulói is bekerülhessenek ebbe az osz­tályba.- Az első évfolyamba a tanítóképző főiskola gyakorló iskolájából is érkeztek hozzánk gyerekek, - mondja Faludi Já­nos igazgató. - Most azonban, hogy rövi­desen elkészül az új intézmény, ottma­radnak felsőben is a gyerekek. Minden iskola ragaszkodik legjobb tanulóihoz, mindenütt produkálni szeretnének. Az is igaz, hogy kiváló szakemberek foglalkoz­nak velük, sok helyen, de nálunk éppen a tagozat bevezetésével, a magasabb óra­számmal, számítástechnikai foglalko­zással, jobbak az objektív feltételek.- Mi történik akkor, ha az utcáról jön be egy szülő a kéréssel, hogy gyermekét ebbe az osztályba szeretné beíratni.- Szívesen fogadjuk, jó tanulmányi eredményen kívül nincs más kritérium.- Logikus gondolkodás, kitűnő tárgyi tudás, más tárgyakban is jó teljesítmény, nagy teherbírás... Többek között ezek a kulcsszavak a szakfelügyelő értékelésé­ben. De mit jelent a pedagógusnak ez a feladat?- Valóban élményt adnak ezek a gye­rekek - mondja István Józsefné a hatodi­kosok szaktanára. - Az a színvonal, az az érdeklődés, nyitottság, amivel a tárgy a probléma felé fordulnak és persze a közösség. Előfordult, hogy megbetege­dett valaki, egy nehéz témakör tárgyalá­sánál és amikor felajánlottam, hogy kor­repetálom, öntudatosan tiltakozott arra hivatkozva, hogy azt már társai megtaní­tották neki. Következő ellenőrzésnél, dol­gozatnál be is bizonyította.- Szelektálódnak, differenciálódnak az első félév után a gyerekek - így Mar­ton Aladárné, tanár - elsősorban a plusz feladatot, az öntevékenységet kívánó szorgalmi feladatok megoldásával szó­ródik szét a mezőny.- Mi történik azokkal akik nem bírják az iramot, lemaradnak?- Nem akarják elhagyni az osztályt, mert azt tudni kell, hogy az eredményben az a közeg is meghatározó, ahol szüle­tett. Más a fedezete itt egy közepesnek, mint egy másik osztályban. Persze a kö­zösség is nagy megtartó erővel bír.- Nem kell attól tartani, hogy elbizako­dott, az iskolai nagy közösségből kilógó elitt csoport keletkezik?- Egyáltalán nem - szögezi le határo­zottan a hatodikosok osztályfőnöke Fülé­né Csorba Katalin. Szerény gyerekek, a rivalitás elsősor­ban osztályonbelül jellemző, de ez is egy egészséges versengés, erőfelmérés. Egymás eredményeihez igyekeznek fel­nőni. Persze más jellegű osztályfőnöki mun­kát kíván, és minden tárgyán sokkal több felkészülést. Az osztályfőnök szavait erősíti meg az a tény, hogy a matematika mellett más tárgyakban, de elsősorban a sportban tűnnek ki a tagozatosok. Nem egyoldalúan képzett gyerekekről van tehát szó. A velük folytatott beszélge­tésben szándékosan kerültük a matema­tikát, a tanulást, igaz olykor akaratlanul is ott kötöttünk ki.- A legjobb élményem a kecskeméti kirándulásunk volt - mondja Hradek Vik­tória - körbesétáltunk a Katona József téren, megnéztük a városházát, a gyö­nyörű Cifra palotát, a régi épületeket.- Én a túrákat kedvelem legjobban, ve­szi át a szót Koller Attila - vándortábor a bükkben, megyei úttörötalálkozó, tájfutó- verseny, ezekre emlékszem a legszíve­sebben.- A gyakorló iskolából jöttem, - folytat­ja Kertes Gábor, aki televízióban mate­matika vetélkedőn kétszer is szerepelt már - igyekszem mindig gyorsan végez­ni a tanulással, hogy utána sportolhas­sak. Sokat pinpongozom, tollaslabdá­zom. A jövőről szólva legtöbben bizony­talanok, ami ebben a korban érthető is. Szepesi Balázs azonban teljes határo­zottsággal közli:- Gimnáziumba megyek, mert tervező­mérnök szeretnék lenni. A papám is épí­tész, sokat szoktam rajzolni, leginkább házakat hajókat. A matematikán kívül a technika, és a testnevelés a kedvenc tár­gyam. Hogy mennyit kell tanulni? Mindany- nyian megegyeznek abban, legfonto­sabb az, hogy órán megértse az ember a problémát, kedvet kapjon újabb problé­ma megoldásához, a többi már nem is olyan nehéz...- csa ­Kovács János portáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom