Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

8^rÉPÜJSÀG 1986. május 3 Pandamentés Kínában Továbbra is a kihalás veszélye fenye­geti az egyedül Kínában található óriás­pandát, azt a játékos, kedves fekete­fehér foltos mackót, amelyet világszerte megcsodálnak gyermekek és felnőttek egyaránt a különböző állatkertekben. A panda egyrészt lassan szaporodik, másrészt kizárólag egy bambuszfajtával (nyílbambusszal) táplálkozik. Szecsuan, Sanhszi és Kanszu tartományok hegyvi­dékein él. A panda-lakosság teljes lét­számát körülbelül ezerre becsülik Kíná­ban, s ebből nyolcszáz Szecsuan hegy­vidékeinek bambuszligeteiben talál táp­lálékra. Sajnos, az elmúlt években a helyi lakosság meggondolatlanul irtotta a bambuszligeteket, s ezzel megfosz­totta egyetlen éltető táplálékától a pan­dákat. A kínai kormány három évvel ezelőtt nagyszabású pandamentési akciót hir­detett meg, s azóta évente négymillió jüan összeget fordít a ritka állatfajta megmentésére. Bekapcsolódott az akcióba a kínai lakosság és a külföld is. Kínában kétmillió jüant, külföldön pedig hárommillió dollárt gyűjtöttek a mentési akció támogatására. Szecsuanban és Sanhsziban mentőállomásokat és pan­da-farmokat hoztak létre, ahol orvosi kezelésben részesítik, felhizlalják a befogott éhező mackókat, majd újból szabadon bocsátják őket. Ilyen módsze­rekkel az utóbbi három évben több mint negyven állatot sikerült megmenteni a biztos elpusztulástól. Időközben meg­kezdték a korábban kiirtott bambusz­ligetek felújítását is. A három tartományban jelenleg pan­da-számlálás folyik, amelynek ered­ménye megmutatja majd, mennyire volt sikeres a mentőakció. Dao Xa falu művészegyüttese a családok háromnegyedének igényeit messze nem elégítik ki, s az átlagosan hét négyzetméteres, egyszobás, a közös helyiségeket öt-hat szomszéddal megosztó lakások nagy türelmet köve­telnek mindenkitől. (Azt azonban tudni kell, hogy Délkelet-Ázsiában a lakás szinte csak alvásra, az egy-két vagyon­tárgy tárolására szolgál. Az élet az utcán és az udvaron zajlik.) A szabad idő tíz százaléka jut a televí­zióra. Esténként két és fél óra az adás­idő. Készüléke körülbelül minden hete­dik családnak van. A legtöbb idő a vendégeskedéssel megy el. Egy hanoi évente 400-nál több­ször megy látogatóba, vagy fogad ven­déget. Persze semmi hivalkodás: egy csésze tea mellett órákig elüldögélnek, vagy elguggolnak és beszélgetnek. A vietna­miak - temperamentumuk alapján Ázsia olaszai - beszélni szeretnek talán a leg­jobban. Baj van viszont a gyerekekkel. Csak körülbelül a kicsik fele lakik játszótér­hez, szabadabb helyhez közel, a többi az utcán kénytelen futballozni, szalad­gálni. Legkedveltebb időtöltésük azonban a biciklizés. A vietnami apróságok már 4-5 éves korukban felmerészkednek a felnőttek kerékpárjaira. A városi kamaszok kedvence még a mozi. Hanoi hat filmszínháza mindennap megtelik, mindegy, mi a műsor. A jég üzérek minden évben türelmetlenül ví ják az április elejét: tavaly A szelebui család, tavalyelőtt pedig A pogá madonna volt nemzeti ünnepük alk: mából műsoron, elsöprő kasszasikerr A még nagyobb ifjak kedvence itt is diszkó, bár a kerületi tanácsok kis tanácstalanok: hol bezárják, hol ú engedélyezik őket. Két dologtól azonban mentes a vii nami szabad idő, akár az ifjak, akái korosabbak esetében. Vietnamban teljesen ismeretlen alkoholizmus és a garázdaság. Sem részeget, sem verekedőt n( látni soha, e téren örömteli mód maradt meg a régi idők közerkölcse Paradox módon a sport és a teste zés is főleg az idősebbek szokása Vh namban. Napi szabad idejükből akár egy órá áldoznak tornázásra. Az ázsiai sakk go, pedig a jelek szerint eltunyuló ifjús újra felfedezett kedvtelése, ők torná' átlagosan csak legfeljebb heti tíz perc töltenek. Ezzel nagyjából ki is töltődött a h tizenkilenc szabad óra. Jöhet az alvás: este tizenegytől ú reggel ötig, majd déli tizenkettőtől d után kettőig, ahogy a trópusi életvi megkívánja. FÜZES OSZKÁR Hanoi utcáin a valamit magára adó felnőtt ritkán szaporázza lépteit. A siető embert többnyire hebehurgyának tekin­tik a járókelők. Legfeljebb a gyerekek és a külföldiek szedik gyorsabban a lábaikat. A vietnami hétköznapok szokványo­sabb rítusai komótosan zajlanak. Az ide­gennek is meg kell itt szokni, hogy a leg­sürgősebb beszélgetés sem kezdődhet másként, mint a család hogylétének, az időjárás szeszélyeinek és a rizstermés kilátásainak taglalásával. Az erre szánt húsz perc alatt elfogy a kötelező, egy csésze tea, s csak ezután lehet a tárgyra térni. Ha lehet, még komótosabb a dolgok érdemi része: bármely ügy elintézése átlagosan ötször annyi időt vesz igénybe, mint nálunk. Persze vannak kivételes helyzetek, ami­kor gyorsabban pereg az ügymenet. A ráérősség azonban csak látszat, valójában a vietnamiak nagy része idő­zavarral küzd. A heti munkaidő negyvennégy óra, de például a fővárosiak naponta átlagosan öt kilométert és 68 percet kerekeznek, míg eljutnak a munkahelyeikre. Délután ötkor ugyanennyi ideig tart hazabiciklizni. A családanyákra marad a vásárlás, ami Hanoiban is meglehető­sen időigényes feladat. Ami a családon belüli egyéb munka­megosztást illeti, a statisztikai átlag sze­rint a nők napi három óra tizenöt percet töltenek házimukával, a férjek legfeljebb egy órát. A szociológusok felmérései szerint a hanoi férfiembernek a heti szabad ideje 19 óra, a nőké 12 óra. A baj az - teszik hozzá -, hogy e kevés idő legtöbbje puszta semmittevéssel telik. A nehéz klí­mában az embereknek: nagyobb az alvásigényük. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy a szerény életszínvonal következtében az alapvető szükségle­tek kielégítése is nagy erőfeszítéseket kíván. A vietnami nagyvárosok lakói hosz- szabb ideje a legkedvezőtlenebb hely­zetű társadalmi réteget alkotják. Fixfizetésük lévén, jövedelmük nem tart lépést az inflációval. Az átlagos vietnami dolgozó havi jövedelmének ezért a felét keresi munkahelyén, a másik fele a mellékmunkából jön össze. Életszínvonaluk még így is csupán körülDelül a fele a vidéken dolgozó parasztokénak, s úgy egyötöde a magánszektor egy keresőre jutó, korántsem mindig törvényes jövedelmé­nek. Mivel töltik a kevéske megmaradó szabad időt? A precíz felmérések szerint öt százalékát a szomszédokkal való veszekedéssel. A hanoi lakásviszonyok Népünnepély Hanoiban A tudomány a termelési lánc új eleme A Szovjetunióban előkészületek foly­nak a személyi számítógépek tömeges gyártására. E feladat megoldása céljá­ból az egyes tudományos kutató intéze­tek és szerkesztőirodák egymástól elszigetelt erőfeszítéseit a „Személyi számítógépek’’ ágazatközi tudomá­nyos-műszaki komplexumban egyesí­tik. Ennek a komplexumnak gyorsan ki kell fejlesztenie a korszerű, világszínvo­nalú mikroszámítógép-családot, hogy az ipar már a 12. ötéves időszakban (1986-1990) megkezdje kibocsátását tömeges felhasználás céljából. A szovjet kormány határozata folytán a tudomá­nyos-műszaki haladás más területein is létesülnek nagy ágazatközi tudomá­nyos-műszaki komplexumok. E.z megfe­lel annak a fő feladatnak, amelyet a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai 1986-1990-re és a 2000-ig terjedő időszakra kitűztek: szilárdítani kell a tudomány és a terme­lés kapcsolatát, létre kell hozni a tudo­mány, a technika és a termelés integrá­lásának olyan szervezeti formáit, ame­lyek lehétővé teszik a tudományos elgondolások precíz és gyors megvaló­sítását, megszületésüktől kezdve, egé­szen széles körű gyakorlati alkalma­zásukig. A Szovjetunióban eddig a tudo­mány és a termelés integrációja egyes ipari és mezőgazdasági ágazatok szint­jén valósult meg. Az országban ma már több mint 250 nagy tudományos-ter­melő egyesülés működik. Ezek erős kísérleti-termelő bázissal rendelkeznek és biztosítják az összehangolt munkát az egész tudomány-termelés ciklusban. Ezekben az egyesülésekben másfél­szerte-kétszerte rövidebb ideig tart az új technika létrehozása, csökkennek a kifejlesztésre fordított költségek. Az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok a tudomány és technika integrálásának elvileg új formáját jelen­tik, amelynek az a rendeltetése, hogy megszüntesse a meglévő nehézségeket és biztosítsa ama legfontosabb tudomá­nyos-műszaki dolgozatok világszínvo­nalat megütő gyorsított fejlesztését, amelyek sok népgazdasági ágazatban nagy gazdasági eredményt hozhatnak. Az országban már 16 újtípusú ágazat­közi tudományos-műszaki komplexum létesült, ahol a fejlesztés és bevezetés egész ciklusáért felelős vezető szerve­zetek vagy akadémiai intézetek, vagy pedig egyes minisztériumokhoz tartozó olyan ágazati intézetek, amelyek min­den ágazat érdekében végzik munkáju­kat. A szovjetunióban az első ágazatközi tudományos-műszaki komplexum vezető bázisa az Ukrán Tudományos Akadémia külföldön is jól ismert Paton villamoshegesztési intézete lett. A komplexumhoz a tudományos alosztá­lyokon kívül kísérleti technológiai szer­kesztőiroda, hegesztőberendezésekkel, speciális metallurgiával foglalkozó kísérleti üzemek, valamint több minisz­térium számos tudományos és termelési alegysége tartozik. E komplexum termé­keit - automata hegesztőberendezése­ket, a gázvezetékek számára készült Szever és Sztik szerelő-hegesztő komp­lexumokat - szovjet és külföldi szakem­berek nagyra értékelték. A tudomány és termelés integrálásában ennek az új for­mának az a rendeltetése, hogy bizto­sítsa a fontos tudományos-műszaki problémák gyors gyakorlati megoldá­sát. így a Robot ágazatközi tudomá­nyos-műszaki komplexumnak kell irá­nyítania a robotizált komplexumok, a gépi megmunkálás és szerelés korsze­rűsítéséhez szükséges rugalmas auto­matikus rendszerek létrehozásával kap­csolatban az országban végzett egész munkát, amely a munkatermelékenység másfélszeres-két és félszeres növelését ígéri. A Lézer Technológiai Ágazatközi Tudományos-műszaki Komplexum lézeres robotizált technológiai komple­xumok és a különböző iparágakban az anyagmegmunkáló eljárások létrehozá­sára összpontosítja erőfeszítéseit. A tudományos akadémia intézetei állnak olyan ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok élén, mint a száloptika gyors fejlesztésére alakult Szvetovod, a biotechnológia problémáira orientált Biogen, továbbá a Nagyezsnoszty masin, a Katalizátor és mások. A tudományos-műszaki haladás más irányaiban is folyik az ágazatközi tudo­mányos-műszaki komplexumok meg­alakítása. A létrehozásukkal és eredmé­nyes tevékenységükkel összefüggő munkát a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága koordinálja. Az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok tevékenysége túlnő a Szovjetunió keretein. Arról van szó, hogy e komplexumoknak olyan alapku­tatásokat és munkálatokat is kell végez­niük és koordinálniuk, amelyek a KGST- tagállamok tudományos-műszaki hala­dását célzó komplex program megfelelő előirányzataival függnek össze. MONGÓLIA Baganur, a fiatalok városa Ulánbátortól 130 kilométerre van egy város, amely érdekes módon a főváros hatodik kerületének számít. Az 1978-ban alapított új városnak, Baganurnak tíz­ezer lakosa van és ebből háromezer a szovjet szakember. Baganur a szénnek köszönheti létét: 1984-ben már 2 millió tonna, 1985-ber 2,5 millió tonna, az idén pedig több mint 2,7 millió tonna szenet bányásznak it külszíni fejtéssel. 1990-91 -re érik el a 6 millió tonnás, 1995-re tervezik a 8 millió tonnás termelést a 3500 kilokalória fűtöértékű szénből. Ma 2 millió tonna, 1995- től 4 millió tonna szenet szállítanak vasúton az ulánbátori hőerőművekbe. A töb­bit helyben fogják felhasználni. Baganur központi szerepet kapott a mongo energetikai ipar fejlesztésében. Mongóliában az ipari beruházások csaknerr felét erre az iparra fordítják. Az itt épülő hőerőmű 1 millió 200 ezer megawattos lesz, kétszer akkora, mint az országban ma legnagyobb ulánbátori négyes számú. Jövőre kezdődik itt a gyermekruházati üzem építése magyar segítség­gel, később húskombinát is létesül. A helyi szeszgyár már most is nagyrész gyümölcsleveket, konzerveket gyárt. Baganur lakossága nagyon fiatal. A leg­többen a tízosztályos iskola elvégzése, a katonaidő leszolgálása után jönnél ide. Évente ötszáz új családot alapítanak itt. Az országos átlaghoz képest jó e lakáshelyzet, az emberek 70 százaléka összkomfortos lakásban lakik, a gyere­kek 35 százaléka óvodába jár. A két tízosztályos iskola már szűknek bizonyult Komoly gond, hogy a főváros és Baganur között nincs még kiépített út. Gép­kocsival 14 gázlón lehet csak odajutni. Akadozik az élelmiszerellátás. A jószác terelési útvonala nyáron éri el Baganurt, ilyenkor van tej bőven. De a gyermekin­tézményeket télen is el kell látni tejjel. Ezért teheneket is tartanak. Tervezik a; önellátást burgonyából is. Zöldségtermesztéssel is próbálkoztak, de sikertele­nül. Baganurban büszkén hangsúlyozzák, hogy a helyi termelésben ma mái minden műszaki berendezést mongol szakemberek működtetnek. Ök ülnek e teherautók volánjánál, a lépegető exkavátorok sok emeletnyi magasságbar elhelyezett vezérlőfülkéjében. A szovjet szakemberek elsősorban az építkezés­ben, a bánya feltárási terveinek készítésében, a geológiai vizsgálatok elvégzé­sében segítenek. Magasak a fizetések. Az exkavátorok kezelői, a teherautósofő­rök 1200 tugrikot is hazavisznek. Ennyi a főmérnök fizetése is. Vannak azonbar olyanok, akik fizetésükből túl sokat költenek alkoholra. A város vezetői aggasztja, hogy túlságosan elterjedt az iszákosság. Bátorin Szajnhú, a párt bizottság első titkára egy nemrégiben megtartott pártértekezleten hangsúlyo­zottan szólt erről. A legújabb Nagy Világatlaszban még nem szerepel Baganur, e Herlen parti város. Az újabb kiadásban biztos benne lesz, Mongólia villamos- energia-termelésének legfontosabb központjaként. M. LENGYEL LÁSZLÓ SZABAD IDŐ - VIETNAMI MÓDRA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom