Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
A ïvfËPÜJSÀG 19K<i. május 20. Moziban Drakula grófnő Csak dicséret és nem bírálat illeti azokat, akikben annak idején felmerült a szekszárdi video klub ötlete. Már lassan fél éve működik ebben a formájában és valóiban közkedveltté vált, főleg a fiatal korosztály körében. Messzire vezetne annak részletezése,* milyen elvárásaink lehetnének a vetített (filmeket illetően, mindenesetre egy álláspont a sok közül, melyet jelen sorok írója is képvisel1: a videóklubban olyan filmek szerepeljenek, amelyeket hazai mozijainkban még nem lehet megtekinteni. Nos, ennék a feltételnek a klub igyekezett is eleget tenni. Íme, az e havi termés: Drakula grófnő, Egymillió évvel időszámításunk előtt, Jazz énekes — a címek jól' hangzanak, bár egyik alkotás gyengébb mint a másik. És most néhány szót a közönségcsalogató címmel ellátott Drakula grófnőről: Mostanában divatos és rendszeresen jelenlévő téma a különböző magyar történet- és társadalomtudományi folyóiratokban Báthory Erzsébet élete. A Kritika és a Mozgó Világ című lapok néhány legutóbbi számát forgatva úgy tűnik, történetírásunk fontos kérdései közé tartózik annak eldöntése, hogy !az 1560 és 1614 között Hiszem, hogy különösebb bemutatásra nincs is szükség. Miért? Mert a Szekszárd- ról elszármazott íróról — és új könyvéről, a Jákob kútjá- ról — lesz szó e hasábokon. Az író sokunknak személyes ismerőse, többeknek pedig könyvei — a most megjelent, szám szerint a tizenkettedik — és sokat adó rádióriportjai által vált barátjává. Gon- dojunk csak a Családi szőttes sorozatára, avagy a Jégszikrák című kötetére, mely kétségtelenül az 1984-es év egyik hazai és külföldi könyvsikerét jelentette. Ebben a magyarországi nemzetiségek felszabadulás utáni életéből villant föl lényeges momentumokat. S e könyvnek tulajdonképpen folytatásaként fogható föl a Jákob kútja, melyet több szempontból is méltatni kell. Termékeny hangversenyévadjának zárókoncertjét adta a szekszárdi városi kamarazenekar a Művészetek Házában. Az elmúlt szezonban az együttes kilenc alkalommal lépett a közönség elé, öt esetben helyben — a tőlük már megszokott módon mindig új műsorösszeálilítás- sal —, valamint egy-egy tolnai, bátaszéki majd budapesti és jugoszláviai vendégszereplést vállalva. Nyitószámként a Bachot megelőző német orgonista nemzedék kimagasló alakjának, Johann Pachelbelnek három hegedűszólamra és generál- basszusra írt Kánon és gigue c. művét hallottuk. Az előadók változatos frazeálással és dinamikával ellensúlyozták a mű — egyébkénét a szigorúan kötött szerkesztési elv miatti — hangnemi, formai és tematikus monotonitását. Ritkán hallható zenei csemegeként Vivaldi D-dúr gitárversenye következett. A versenymű szólóját Lorencz Dávid budapesti művésztanár játszotta biztos felkészültséggel, mindvégig stílusos és meggyőző előadásban, az olasz barokk kecses dallamrajzával, a lassú tételben a kifejezés egyszerűséélt csejthei vár úr nő vajon valóban elkövette-e mindazokat a rémtetteket, amelyekkel megvádolták, avagy egy előre kitervelt koncepciós per áldozata lett. Az érdeklődő részletesen elmélyedhet a már említett szaklapokban illetve tanulmányozhatja a nemrég megjelent számos — e tárgykörben bőséges és nemritkán egymással ellentétes állításokat tartalmazó — kötetet. A Báthory Erzsébet magánéletében rejlő kiapadhatatlan lehetőségék egyébként számos filmrendezőt is megkísértettek, így született meg a híres-hírhedt Erkölcstelen történet című francia „alkotás”, melyet nagy valószínűséggel egyhamar még a szekszárdi videoklub vetítőtermében sem láthatunk. Helyette a sokkal szelídebb Drakula grófnő című angol változat borzolja a kifejezetten gyengébb idegzetűek kedélyállapotát. Már a filmet felvezető feliratozás is gyanús: Directed (rendezte) : Peter Sasdy. Ez ugyebár nem kifejezetten angolszász eredetre vall. Nos, Sásdy Péter, az idegenbe szakadt hazánkfia bizonyára a hatás fokozása kedvéért a már említett címet adta művének, ami nem vall a történelemben való jártasságára, hiszen az 1456 és 62 köTehát következzék a felsorolás, mlégpedig a teljesség igénye és valamiféle sorrendiség felállítása nélkül. (S hozzáteszem, hogy mindezzel nem magamat szándékozom mentenj egyfajta felelősség alól. Hanem László Lajos kisregényében és novelláiban szinte bekezdésenként van jelentősége, egyszer egyiknek, majd a másiknak.) Tehát jelen van a fordulatos, izgalmas cselekményben a feszültség, a lenyűgöző stílus, a lírai betétek, a tömörség, a hitelesség és a valóság — ez utóbbi a szépíró kitűnő meg- figyelőkiépességét, ugyanakkor problémaérzékenységét tanúsítja —, az eredeti szófordulatok sokasága, melyek soha nem öncélúak, s nem a külsőségek szolgálatába állítódtak. Mindezek az ismérvek olvasmányossá teszik a gével. A zenekar érzékenyen, mintegy „tenyerén hordva” kísérte a törékeny gitárhangot. Henry Purcell 1692-ben komponált Tündérkirálynő szvitje a zeneirodalom első próbálkozása Shakespeare Szentivánéji álom c. mese- játékának zenei ábrázolására. A nyolctételes alkotás a nyitó prelűdtől a záró oha- conne-ig ívelve összefogot- tan, változatos felépítéssel hangzott el. Javasolnánk viszont a két tételben (Rondeau, majom tánca) alkalmazott pizzicato-megoldás hitelességének felülvizsgálatát. Dicséretes törekvése az együttesnek az a gyakorlata, mely szerint tagjai közül az arra alkalmas felkészültségűeket szólist'aként szerepelteti. Így volt ez most Vivaldi d-moll kettősversenye előadása esetében is, amikor a két magánszólamot Czeglé- dy Éva, a szekszárdi és Gyu- ricza Borbála, a paksi zeneiskola művésztanárai játszották. Hatásos, lendületes, igen karakterisztikus élőadás volt, a középső siciliano tételben az első szólóhegedű szép dallamformálásával. A hangversenyt tailán minden idők legtermékenyebb zeneszerzőjének, Georg Phizött uralkodó havasalföldi fejedelemnek, IV. Vladnak, aki közismert kegyetlenségei miatt kapta a Dracul (ördög) melléknevet, nem sok köze volt Báthory Erzsébethez. A néhány száz évvel később játszódó, 1897-ben Bram Stoker által kiagyalt, hazánkban nemrég több évtizedes szünet után újból kiadott Drakula című meglehetősen unalmas könyv hasonló nevű szereplője, a vérszívó vámpír szintén csak nagyon merész képzelettársítással rokonítható a film főszereplőjével. A hagyomány úgy tartja, hogy Báthory Erzsébet állítólag fiatal lányok vérében könyvet, illetve a súlyos téma ezekért nem válik „nehéz” olvasmánnyá. Most pedig kanyarodjunk vissza a témához, vagy inkább a jegyzet címéhez. Szóval, ami László Lajos új könyvének témáját illeti, az vonatkozik több, korábbi művére is. Drámai erővel, ugyanakkor történelmi hűséggel veti papírra a hazánkban élő nemzetiségek életét, beleértve az évtizedekkel ezelőtti katarzisok sorát és az azt követő „hétköznapi” problémákat is. Tehát László Lajost méltán illeti a nemzetiségek krónikása elnevezés, s még akkor is krónikás, ha nem ragaszkodik a kronológiához. Persze, azt egy szép- írótól nem kérhetjük számon. És nem is tesszük. (A Jákob kútja a Népszava gondozásában látott napvilágot.) — hm — lipp Telemann-nak A-dúr koncertszvitje zárta. A con- ceritáló hegedűszólamot ismét a zenekar tagja, Poló- nyi István, a zeneművészeti főiskola végzős hallgatója játszotta igen határozottan, érett művésd koncepcióról tanúskodóan. A zenekar differenciált, közös muzsikálásban egységet alkotó, esetenként meglepően tömör vonószenekari hangzást produkált. Másik jellemvonásként említendő: nagyszerűen oldotta meg a mű részletkidolgozásaiban már csírájában ott rejlő rokokó törekvéseket is. A fegyelmezett zenélést vi- gyázóan és fáradhatatlanul irányító művészeti vezető — Földesi Lajos — mellette a csapatmunkában fontos feladatát* kitűnően ellátó első csellista Mártonka Tünde és a cembalo-contiuno szólamát improvizatív ékesítésekkel is díszítő Thész László érdemel feltétlen dicséretet. Az állítólag egészséges lokálpatriotizmussal bíró szekszárdi zenekedvelők meglepően kisszámú jelenlévő képviselőjének a hangverseny műsorát Tóth Mária ismertette röviden, de tartalmas lényeggel. Lányi Péter fürdőit volna. Erre a rémmesére alapozza ötletét a film is. A korabeli Magyar- országon játszódó történetben (a szereplők olyan öltözékben járnak, kelnek, mintha most léptek volna ki egy operettből) az idősödő nagyasszony fiatalsága visszaszerzése érdekében különböző gonosz cselekedetekre ragadtatja magát, aminek következtében több fiatal lány titokzatos módon eltűnik. Végül is azonban lelepleződnek borzalmas gonosztettei és elnyeri jól megérdemelt büntetését, a nép emlékezetében pedig mint Drakula grófnő él tovább. Szeri Árpád Rádió Desszertnagyvilág Igazán sajnálom, hogy nem ismerjük azokat a felméréseket, amelyek jelzik, hogy a rádióhallgatóik mely adásókat kísérik hétről hétre figyelemmel. Melyek azok a politikai, ifjúsági és más jellegű műsorók, melyeknek mindenáron tanúi akarnak maradni. Egyet felmérés nélkül is tudunk. Ez pedig a vasárnapi ebéd „főidejében” folyamatosan jelentkező nemzetközt imaga- ziinlműsor, a 'Harminc perc alatt a Föld körül. Bizonyara nem vagyak magam, amikor hét végi elfoglaltságom összeállításakor e (félórára Ss gondolok. Legyek, legyünk a családdal bárhol, kiránduláson, vagy éppen a munkahelyen. Ha a rádióhallgató arra törekszik — természetesen a teljesség igénye nélkül —, hogy a lehetőségek adta információmennyiségből minél többet .tudjon meg a Világ különböző országainak eseményeiből, akkor figyelemmel kell kísérnie ezt a műsort. S ha állandóan ezt is teszi, akkor a Harminc perc alatt a Föld körül kedves rádióműsorává válik. És egyáltalán nem azért, mert a beszámolókat, az interjúkat és riportókat egymástól elválasztó zenét a rádió zenei műsorainak kiváló szakértője, Divéky István válogatja össze. Emellett még: minden újságot és képes magazint anyagi okók miatt sem tudunk megvásárolni — elolvasni. Az infonmáoiógazdag- siágból a rádió és a televízió politikai műsorai sem adják a teljes dózist. A vasárnapi ebéd közben jelentkező nemzetközi magazin itt hiányt pótol, a mindig oldott, színes plusz ráadásaival. Mint legutóbb is, amelyet Bennáth György állított ösz- sze. Valószínű, hogy az elmúlt vasárnapi félórában a legnagyobb érdeklődés az Egyesült Államokban egyre elterjedő számítógépes nyilvántartást kísérte. Leginkább azért, hogy egy kéretlen nyilvántartási rendszerrel miilyen módon képesek visszaélni. A Csák Elemér küldte összefoglaló sókáknak emlékezetes marad. Akárcsak a vasárnapi desszert. .. szűcs Könyv A nemzetiségek krónikása Hangverseny A kamarazenekar évadzáró hangversenye Tévénapló Ellenségek A századforduló körüli éveknek különös jelentősége van Gorkij életművében: Ekkor keletkezett a Kispolgárok, az Éjjeli menedékhely, a Nyaralók, Az anya, s ezt a sort zárja az Ellenségek című dráma, amit 1906- ban írt. Valamennyit a forradalom reménye élteti, s az Ellenségek-ben Gorkij azt vizsgálja, hogyan néz saját jövője elé a pusztulásra ítélt osztály, amelyből néhányan már ekkor felismerik, hogy „mégis ezek fognak győzni”. * Az is ide tartozik, hogy Gorkijra korán felfigyelt a magyar irodalom, első novellája 1899-ben jelent meg, az Éjjeli menedékhely néhány hónappal a moszkvai bemutató után Pesten is színre került, Ady pedig már 1901-ben méltatta Gorkij művészetét. Van tehát egy eleven Gorkij-hagyomány, ami azóta is csak gazdagodott, s ennek folytatója Havas Péter, aki igazán otthonos az orosz klasszikusok világában, Gogol, Tolsztoj mellett hat Gorkij-drámából készített tévéfilmet. Az Ellenségeknél, de a többi Gorkij-darabnál is a legfőbb nehézséget az okozza, hogy olyan sűrítésre van szükség, amit ilyen mértékben a darabok nem indokolnak, tehát pontosan érzékelni kell a drámai súlypontokat, hogy a katartikus élményből ne vesszék el semmi. Az Ellenségek esetében ez példásan sikerült, jóllehet a darabnak vagy kétharmadát kellett kihagyni. De mindenekelőtt hibátlanul megmaradt a darab szerkezete, pontosan érzékelhető íve van a drámának, s az expozícióból biztos út vezet a bekövetkező forradalom érzékeltetéséig, mert tudjuk, hogy itt semmi nem fejeződik be, de a folytatás most már a történelemre tartozik. Jó színészek hatásosan szolgálták a rendező elgondolását, mint Ruttkai Éva, Moór Mariann, Tordai Teri, Cserhalmi György, Bánffy György és a többiek. így valósult meg ez az emlékezetesen szép tévéjáték. Az út vége Walt Whitman versében szépek a fiatal asszonyok, „de az öregek még szebbek!” — mondja az amerikai költő, a felkiáltójel nyomatékával. Biztosak vagyunk ebben? A Messzi fények című dokumentumfilm öregasszonyai inkább kétségbeesettek, szépségük elhervadt, reménységük a pillanatnak szól, vagy már annak sem, mert az út végén minden összeomlott, amit életük során építettek. Most már egy karácsonyi képeslap is.esemény az életükben, de rendszerint ezt is hiába várják, mert a fiatalok nem érnek rá, betegeskednek (!), tele vannak gonddal. Az egyik öreg csak annyit mondott: 14 gyereket nevelt fel, — de nem érdemes folytatni, a képlet jól ismert, az pedig már vérmérséklet dolga, hogy ki éri be a fejcsóválással, s ki ad hangot felháborodásának. Azért ne legyünk igazságtalanok: a gyerekek hálátlansága nem kizárólag mai jelenség, a múltban is volt rá példa bőven. Legföljebb nem tűnt fel ennyire, a társadalom annak idején érzéketlenebb volt, ezt nem ártana figyelembe venni. Viszont az is igaz, hogy semmiképp nem lehet példa az istállóba vetett hajdani szülék sorsa, de még csak vigasz sem. Tény, hogy hazánkban jelenleg két és fél millió nyugdíjas él, egy részük silány körülmények között. Számuk folyamatosan növekszik, s feltehetően ennek arányában növekszik a velük szemben tanúsított közöny, gyereki hálátlanság. Sokan visszasírják a hajdani, több nemzedéket befogadó családi házat, de általános megoldás ez nem lehet. Az állam nem tud — másutt sem — gondoskodni valamennyi öregről, s mindenért a gyerekek sem tehetők felelőssé, ahogy erről szó volt Moldova Ágnes megrázó filmjében, mert a szűk városi lakásokat nem nagycsaládokra méretezték. A dr. Szegő házaspár elsősorban a szociális otthon életén kívül keresi a megoldást; láttuk, még szolid házasságközvetítéstöl sem idegenkednek. Ami Szegő doktor kezdeményezésében a legfigyelemreméltóbb: a leendő öregeket próbálja előkészíteni arra, aminek be kell következnie. Nem az öregség komor díszletei között, hanem a nyugdíjat megelőző évben, vizsgálva egészségüket, terveiket, körülményeiket. S itt a leendő öregeknek is van mit tanulniok. Közmondásos, ebben a filmben is volt rá példa, hogy a fiatalok javára pénzzé teszik mindenüket, s egyik napról a másikra azt látják, most már csak a szociális otthon reménysége maradt számukra, földönfutók lettek, nincs egy fillérjük, az út végéhez érkeztek. Szóval készülni kell az öregségre, de nem üres zsebbel, csak az ígéretekben bízva, amelyekből soha nincs hiány, amíg kérni lehet. Csodára a Szegő házaspár sem képes, igazi mozgásterük a szociális otthonon kívül van, amikor még egyengetik azoknak az útját, akik a nyugdíjjal egyre mélyebbre hatolnak be egy olyan világba, amilyent addig legföljebb csak láttak, de saját sorsukat el sem tudják képzelni benne. Sok szó esik mostanában az öregekről. Riasztó példák borzolják az idegeket, ebben a filmben is láthat- | tunk jó néhányat. A megoldást azonban a leendő ag- f goknak is elő kell segíteniök, s talán ez a Szegő-modell- ben a követhető, hogy annak idején másoknak se, de legfőképp saját maguknak ne legyenek terhére. Éppen ezért jó lenne intézményesíteni azt, amiért ma dr. Szegő Imre egyedül fáradozik. Cs. L. Ezekben a napokban a Panoráma moziban egy másik rémfilm, A cápa tekinthető meg
