Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-20 / 117. szám

1986. május 20. Képújság 3 Világgazdaság Szétnyíló árolló Az élet minőségen kell javítani Beszélgetés dr. Gesztesi Tamással, megyei belgyógyász szakfőorvossal Az elmúlt évek eseményei is igazolták, hogy a gazdasági eredmény záloga elsősorban a változásokra adott rugal­mas válaszadásban keresen­dő — az országok adottságai, az olajjal vagy a nyersanyag­kinccsel való gazdaság foka, a mezőgazdasági termelésnek kedvező éghajlati viszonyok, a klimatikus feltételek mind csak másodlagos tényezői a gazdasági növekedésnek. Azért érdemes ezt a fontos gazdaságtörténeti tapaszta­latot hangsúlyozni, mert a nyolcvanas években is azok az országok tehettek szert a nemzetközi versenyben, ame­lyek másoknál kevésbé vol­tak kitéve a nyersanyag- és mezőgazdasági terménypia­cokon uralkodó mostoha vi­szonyoknak. Dráguló csúcstechnológia Nemcsak a kőolaj árának mozgása tér el a korábbi jóslatokban előrejelzett emel­kedéstől, de a legtöbb nyers­anyagé. A késztermékek árai tavaly egy százalékkal drá­gultak az előző évi árakhoz képest, természetesen a ke­resett, a technika élvonalát megtestesítő gyártmányok ,,piaci értékelése” még ked­vezőbb volt, míg a nyers­termékek ára 10 százalékkal süllyedt. E csoporton belül az „árolló” az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok szá­mára nyílt szét a leginkább kedvezőtlenül. Közismert, hogy a mi ki­vitelünkben is jelentős súly- lyal szereplő termékcsopor­toknak, így például az alu­míniumnak, a gabonának, húsnak már jó ideje nyomott az ára, persze, kevesebbet is kellett fizetni az Olyan ter­mények, mint például a gya­pot, a bőr. vagy a fehérje- takarmány importjáért. Szak­értők azzal számolnak, az idén is folytatódik, és jellem­zőbb lesz a számunkra hát­rányos árváltozás, amely a gazdaság és a külkereskede­lem áruszerkezetének változ­tatására hívja fel a figyel­met. A nyersanyagok és kész­termékek ármozgása országok hosszú sorát hozta kilátásta­lan helyzetbe, és késztetett a gazdaságpolitika felülvizsgá­latára. A nyolcvanas évek adósságtörlesztési koncep­ciójának az volt a kiinduló­pontja, hogy a fejlett tőkés országok konjunktúrájának felpezsdülésével élénkül a nyerstermékek iránti keres­let is — ez az elképzelés azonban illuzórikusnak bi­zonyult. Csökkenő nyersanyagárak A konjunktúra nem fokoz­ta a keresletet, sőt, csökkent a réz, a cukor, vagy a kőolaj iránti igény. Az ÉNSZ adatai szerint a latin-amerikai or­szágok számára létfontossá­gú 18 exporttermék közül lő­nek az ára meredeken esett az elmúlt években, összessé­gében 16,5 százalékkal állt a múlt évben az 1980. évi, igen­csak alacsony színtű árak alatt. A világ 700 milliárd dollárnyi adósságának több mint a fele jut erre a kon­tinensre, amelynek országai máris a nyersanyagok eladá- % sából származó bevételek majd 40 százalékát fizetik vissza azonnal a tartozásaik törlesztésére. Ennek az aránynak a gyors növelése legalább annyira elképzelhe­tetlen, mint az, hogy egy esetleges árváltozás hozzon megoldást az adósságterhek kifizetésére. A leszűrhető gazdaságpoli­tikai tapasztalatok szempont­jából ugyanis alapvetően fon­tos a felismerés, hogy a je­lenlegi „árolló” nem kon­junkturális, hanem hosszabb távon is ható szerkezeti okokkal magyarázható. Ilyen az, hogy az olajpiacon tar­tósan esik vissza a kereslet, a legfőbb fogyasztó országok fajlagos energiafogyasztásá­nak csökkenése következté­ben. A piac telítettségét a másik oldalon hosszabb idő­re meghatározza az, hogy Brazília és Kolumbia rá­kényszerül az erőitetet kávé­kivitelre, Dominika és Bolívia az ón, Argentína és Uruguay a marhahúsexport fokozásá­ra, ami nyomást gyakorol az árakra. A gazdasági tervezők, elem­zők árprognózisokat persze teljes biztonsággal nem tud­nak adni, márcsak azért sem, mert e stabilan ható ténye­zők mellett értelemszerűen a konjunktúra is módosítja az árviszonyokat. Ha tovább süllyed a dollár értéke, még kevesebbet kell a vevőknek fizetni a dollárban elszámolt nyersanyagokért, ez történik akkor is, ha mérséklődik az infláció, vagy ha tovább esik az olajár. Tartós folyamat A Nemzetközi Kakaóegyez­mény termelő országai ra­gaszkodnak a fix jövedelmet garantáló árrögzítéshez, a vevők viszont a süllyedő vi­lágpiaci árakat szeretnék „hivatalos” árrá minősíteni. Nem kevésbé hatástalan a kaucsukegyezmény is, ahol szintén ütközőkészletek el­adásával, illetve feltöltésével befolyásolják az árakat. A fejlődő országok lendületes ültetvénytelepítései telítetté tették a piacot, a felhaszná­lóknál viszont egyre inkább terjednek a kaucsukhelyette- sítő technológiák. Nem tart­ható tehát a mesterséges ár, ennek érdekében a felhasz­nálók sem hajlandók anyagi áldozatokra. Ilyen körülmé­nyek között a kaucsuk ter­melői, akárcsak a kávé, vagy az olaj exportőrei, egymás rovására kívánják megőrizni piaci részesedésüket: felfut­tatják a termelést, az eladást. Magatartásuk érthető, hi­szen a fejlődő országokban nemcsak az általános gazda­sági helyzet, de a tömegek jövedelme is azon múlik, ho­gyan változik egy-egy agrár­termék eladási esélye. Egyik szempontból sem kedvezőek a mostani tartósnak ígérkező piaci tendenciák — így csak a nyersanyagfüggőség távlati enyhítése lehet a megoldás. MARTON JANOS — Közismert, hogy a kerin­gési rendszer betegségei vi­lágszerte első helyre kerül­tek a halálokok között... — Azt hiszem, hogy a kér­dés tárgyalásánál vissza kell mennünk a húszas évekhez, amikor megindult az alap­vető változás e kérdésben. Akkor kezdett megváltozni a -népesség egészségügyi struktúrájának a meghatá­rozottsága. Akkor indult me,g a szív- és érrendszeri meg­betegedések felfutása, ami­ben jelen pillanatban ott tartunk, hogy 54 százalékot jelfent a mortalitási (halálo­zási) statisztikánkban. Ma már azt mondhatjuk, hogy az egész magyar népesség egészségügyi állapotát meg­határozó társadalmi szintű problémává vált ez a kérdés, s ez már a döntést hozók te­vékenységét is megjelöli. Gondolok itt arra, hogy a szívbetegségekkel kapcsola­tos vizsgálódás kiemelt ku­tatási téma lett. — A húszas évekig a fer­tőző betegségek voltak az el­ső helyen a halálokok között. — Minden ötödik ember fertőző betegségben halt meg. Ma már csak minden századik. Napjainkban egy­értelmű, hogy a legnagyobb statisztikai gyakoriságnak a szív-érrendszeri betegségek, a daganatok és a bal eesetek. Ez másképpen azt jelenti, hogy minden tízezer lakos­ból 74,2 keringési halálban hal meg minden évben. Köz­tudott, hogy ez a statisztika rendkívül kedvezőtlen a más államokkal való összehason­lításban. Gyakorlatilag — Bulgária után — a kétes ér­tékű második helyet „vívtuk ki” a WHO által a nyolcva­nas évek elején vizsgált 23 állam közül'. — Következett be változás a keringési betegségeken be­lül? — Igen. A gyulladásos vagy a reumás jellegű meg­betegedések visszaszorultak, és elsősorban az érelmesze­sedés és a következményes betegségek — a szívkoszorú­ér megbetegedései — törtek az élre. Ide tartozik a szív- koszorúér-elmeszesedés, az agyi erek elváltozása és a magas vérnyomás. Ma már a keringési betegségek 75 szá­zalékát ez a három betegség teszi ki. A hús-as években elkezdődött lassú növekedés a hetvenes esztendőkben hir­telen rendkívüli meredekre váltott, ami azt eredményez­te, hogy az Egészségügyi Vi­lágszervezet már említett felméréséből az is kiderült, hogy a 35—44 éves férfiak vonatkozásában első, míg a 45—54 év között második he­lyen állunk. Ez nem azt je­lenti, hogy a nőknél kedvező a helyzet, mert ők is az európai maximum közelében helyezkednek el a halálozási statisztika szerint. — És ez változik mostaná­ban a nőknél'? — Sajnos, rossz irányban. A férfiaknál némi lassulás következett be az emelkedés­ben, de az alapvető tenden­cia nem változott. — Tolna megye ebben az országos képben hol helyez­kedik el? — Valahol középütt. Ma­gyarországon a legjobb tu­domásom szerint a legrosz- szabb mortalitási adatokkal Bács-Kiskun megye rendel­kezik, ahol közismerten első­sorban az alkoholizmus rend­kívül magas volta miatt ki­ugró a férfiak mortalitása. Az alkoholizmusnak vannak egyéb vonatkozásai is: az ön- gyilkosság, a baleseti elha­lálozás, de belgyógyászati következményei is vannak. — A munkaképes korú rokkantak és az idős betegek megszaporodása rendkívül nagy terhet jelent szociálpo­litikánknak. — Igen, A szociálpolitika, mint az egész nép közérze­tét meghatározó problemati­ka jogosultan szerepel az ország költségvetésében, nagy súllyal. A másik, hogy Magyarországon az ötvenes- hatvanas években elért élet­kor-meghosszabbodás nem egyértelműen jelenti (sőt!) az egészségesebb életet. Ugyan meghosszabbítottuk az életet, de megnöveltük azok számát, akik rokkantként, bénultként élnek. Tehát az élet minősé­gének javulása nem követte párhuzamosan az életkor meghosszabbodását. Mindez előtérbe helyezi a megelőzést. A hetvenes években kezd­tük megtudni, hogy melyek azok a rizikófaktorok, ame­lyek e betegségekhez vezet­nek. Tehát tudjuk, hogy mik azök a tényezők, melyek e kedvezőtlen jelenségeket ki­váltják. Ez azt jeleníti, hogy meg kell tudnunk változtat­ni a káros tendenciát. — Sikerült-e változtatnunk ezen a tendencián, illetve milyen reményeink lehetnek a módosításra, esetleg az irány megfordítására? — Hiszem, hogy a kedve­zőtlen tendencián únrá tu­dunk lenni. A hetvenes évek végére világossá vált, hogy az európai és nem európai álla­mok három nagy csoportba soroltra tóvá váltak. Voltak államók — az Egyesült Álla­mok, Svájc és Finnország —, melyek ezt a kedvezőtlen tendenciát úgy csökkentették, hogy a szív-érrendszeri be­tegségek halálozási arányát 21—33 százalékkal visszaszo­rították. — Hogyan? — Úgy, hogy a preventív kardiológiát, a megelőzésnek a -kardiológiában való domi­nanciájával, valamint az egész kérdésnek a társadal­mi méretű kiterjesztésével átütő sikereket érték el... Voltak államok, melyek csak a stagnációt tudták megváló, sítani, és voltak országok, ahol e tendencia tovább rom­lott ... Világossá vált tehát az, hogy amely államok bi­zonyos táplálkozásbeli, do­hányzásbeli, alkoholizálási ‘szokásokat megváltoztattak, azaz visszaszorítottak, ezzel szemíben megnövelték a fi­zikai aktivitást és megvalósí­tották a hatékony szűrés rend­szerét, azoknál megfordítható e tendencia. Tehát ez nem fátum, nem egy sorscsapás vagy egy elkerülhetetlen va­lami, hanem ez igenis a tár­sadalom egészének folkelté- sévél, hatékony intézkedések kidolgozásával figyelemre méltó eredmények érhetők el, mint az említett államok azt példázzák. Például Finnor­szágban néhány év alatt egy- harmadával tudták csökken­teni a szív-érbetegségek ha­lálozási arányszámát. — Nálunk van remény ilyen eredmény elérésére? — A tárcaszintű kutatás a VI. ötéves tervben megkezdő­dött, kidolgozásra került a vizsgálatsor, és kiderültek, világossá váltak a célok, az eredményhez vezető módsze­rek, és megindultak az első felmérések. Nálunk a megelő­zés programja kapcsolódik a már meglévő rendszerekhez, például a tüdőgondozói háló­zat szűrővizsgálataihoz, de ráépülnek az isikola-, a kör­zeti- és az üzemorvosi háló­zatra. Tehát nem egy új rend­szerről van szó, hanem a je­lenlegit, a meglévőt kell in­tegrálni a programokhoz. — Ezenkívül úgy tudom, hogy e megelőző szervezetet bővítik, úgymond felújítják. — Hadd mondjak erre egy példát. A jelenlegi rendszer megtartása mellett például a megyei kardiológus szakfőor­vos mellé egy megelőző he­lyettesi állást szerveznek az elkövetkezőkben, aki szocio­lógus lesz, nem orvos, aki a komplex szűréseket irányítja nem orvosi szemszögből. Ha­nem szervez, hogy mind töb­ben jelenjenek meg a szűré­sen, a kiszűrtefcet irányítja, avagy a különböző anyagcse­reklubok hatékonyságának növelését segíti. A VII. ötéves tervben ezek a megelőző he­lyettesek megszervezésre ke­rülnek. — Úgy gondolom, hogy ná­lunk nagy gond van az em­berek önmagukkal szembeni felelősségérzetével. Egysze­rűen nem veszik igénybe a szűréseket, a megelőzés konk­rét lehetőségeit. — Nézze, a megelőzés terén egy nagyon hosszú munkára kell felkészülni. Az a tapasz­talatunk, hogy ahol az em­berek azt érzik, hogy a meg­előzés hatékony, vallóban az ő érdekeiket szolgálja, a meg­előzési programok alkalmaz­kodnak az ő életvezetésükhöz, s nem azonnali és gyökeres változtatásokat igényelnek,, akkor be lehet őket vonni a saját érdeküket szolgáló programokba. — Mit értsünk konkrétan életvezetésen ? — Egyszerűen a rizikófak­torok kiszűrését. A dohány­zás, az alkoholizmus, a fizikai aktivitás, a testsúly rendiben, tartása, a stressz-szituáoiók — egy adott lehetőségen be­lüli — kerülése, vagy azok egy optimális szinten való feloldása, a társadalmi ér­tékrendszer megváltoztatása, a személyes példamutatás ... és sorolhatnánk tovább. — Példa van rengeteg, ahogyan már említette is. Az Egyesült Államokban jelen­tősen visszaszorították a do­hányzást, egyre korszerűb­ben táplálkoznak, egyszerűen „mellőzik” a szénhidrátokat, zsírfogyasztásuk csekély. — Tény, hogy szervezetünk­be rengeteg kalóriát viszünk be, alacsony a kálium, vi­szont magas a nátrium, azaz a konyhasófogyasztásunk, az­tán az alkohol, a dohány­zás ... És egyszerűen nem tudjuk elérni, hogy ne moso­lyogják meg az utcán, park­ban kocogó embereket... S megint következhetne egy hosszas felsorolás, mégpedig helytelen életmódunk adalé­kaiként. E helyett a már em­lített példák kapcsán mon­dom, mégpedig határozottan, hogy reménykedem a jó irányban történő változásban, még akkor is, ha jól tudjuk: egy rizikófaktor leküzdése szinte semmit nem jelent, minden faktorban egyszerre kelil áttörést elérni a lényeges eredményhez. S ezek után megkérdezem: Pont mi ma­gyarok ne lennénk képesek erre? (Folytatjuk) V. Horváth Mária Statisztikai felmérés a belkereskedelem fejlődéséről A Statisztika! Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent „A belkereskedelem fejlődése a VI. ötéves terv­időszakban” című kiadvány, amely a KSH adatait és ér­tékelését tartalmazza a ke­reskedelem leglényegesebb jellemzőinek ötéves alakulá­sáról. A kiadvány külön fejeze­tet szentel a kiskereskedelmi üzlethálózat fejlődésének. Az adatok szeriint az ország­ban jelenleg 37 069 üzlet és 18 207 vendéglátóhely, vala­mint 25 455 magánbolt, illet­ve vendéglő biztosítja a la­kosság ellátását. Az elmúlt öt év alatt országosan 10 668 új üzlet nyílt, és 11 100 szűnt meg. Az üzleték száma így összességében 432-vel csök­kent, s ez kizárólag a fővá­rost érintette. Az üzletszám csökkenése ellenére viszont jelentősen inövekedett a kis­kereskedelmi hálózat alap­területe: öt év alatt 887 ezer négyzetméterrel, ami azt je­lenti, hogy az újonnan nyi­tott üzleték, áruházak nagy állaipt érül e tű ék, kors zer űök. A fővárosi áruházi hálózat például kilenc új létesít­ménnyel bővült, az alapte­rület 11,5 százalékkal nőtt öt esztendő alatt. Már ta­pasztalhatók a fővárosban anmiák az új helyiséggazdál­kodási rendu dk az eredmé­nyei is, amely 1084 őszétől van érvényben. Az azóta el­telt idő alátt már csaknem 20 ezer négyzetméternyi — korábban nem rendeltetés­szerűen használt üzlethelyi­ség — került vissza a kiske­reskedelmi hálózatba. A vendéglátó-hálózat bővülését és korszerűsítését pedig nagymértékben segítették a szállodai beruházások, vala- ' mimt a szállodarékons trUfcci- ók. A tervidőszak folyamán a kiskereskedelmi hálózat mű­ködési rendjében beállott változások eredményeként az elmúlt év végén 4476 üz­let és 7271 vendéglátóhely működik szerződéses rend­szerben, arányuk az üzletek 12, a vendéglátóhelyek 40 százaléka. Az 1083. január 1 - Jéből bevezetett jövede- lemérdékeltségi formára há­rom év alatt 2882 bolt és 1001 vendéglátóhely tért át. Az elmúlt év végén az áru­házuk 51,8, az ABC-lk 42,8, az éttermék, vendéglőik 10*4, a cukrászdák és eszpresszók 17,4 százaléka volt jövede- 1 emérdékeltségű. Takarmánykiegészítő gyár Zichyújfaluban Elkészülték az üzemi épü­letek, s megkezdték a tech­nológiai szereléséket az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binát és az Agrdkomplex Ziehyújfal uban épülő komp- lettpremiixigyárában, ahol évi százezer tonna takarmány. kiegészítő — különféle mik­ro- és makróéieméket tar­talmazó keverék — gyártá­sára rendezkednék be. Az üzem várhatóan az év végére készül el, fél évvel a tervezett határidő után. Egyes építési, szerelési 'mun­kálatokat ugyanis nem vé­gezték el idejében, s emiatt szerződést bontottak a ko­rábbi fővállalkozóval. Fel­adatát az újabb késedelem megakadályozására az Agár­di Mezőgazdasági Kombinát vette át, a beruházást terve­ző Uvatervet pedig fokozott helyszínű művezetéssel és koordinálásával bízták meg. A munkák gyorsítására nagy szükség van, mert az ugyanott működő régebbi üzem már három műszak­ban dolgozik, s így is csak nagy erőfeszítéssel tudja ki­elégíteni az Agrokomiplex partinergazdaságainák igé­nyeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom